.
.
Ami viszont a mi idönkben, a 90-es evekben nem volt igaz a hozzaszolasodbol, hogy minimalis aranyban diplomaztak. Az egyetemnek ezek a hallgatok jo extra bevetelt jelentettek, ezert nem is akartak kirugdalni öket, reszben hogy fizessenek, reszben meg hogy ne keltsek odahaza az egyetem "rossz hiret". Erre, hogy az egyetem reszben belöluk el, nyilvan ök is hamar rajöttek, orakra bejartak, de azon tul nem eröltettek tul magukat. Aki akart az tudott tanulni persze, de az atlag többseg eleg buta maradt, am mindig toltak öket tovabb a következö evre, nagyjabol felhivatalos rektori utasitasra. Maguk az oktatok is nyiltan nevettek a buta es lusta szineseken, szeminariumok vegen sokan sztoriztak, az egyik oktatonk pl nagyon jol parodizalta a vizsgat, ahol a kulföldi hirtelen angolul is elfelejtett az izgalomtol, es azt valaszolta: "en nagyon jol tudni valasz, de nem erteni sajnos kerdes"
A masik, amitöl az ö orvosi tanulmanyuk sokszor nem tul sokat ert, hogy mivel magyarul a többseg meg alapszinten se tanult meg a vegere sem, az osztalyokon fekvö, gyakran idös betegek viszont ritkan tudtak angolul, igy nem nagyon lehetett a kulföldi csoportoknak beteget adni gyakorlaton, hogy tudjanak tenyleg beszelni vele, rutint szerezni betegvizsgalatbol, stb. Amikor volt egy-egy beteg, aki jol tudott angolul, es a het elejen meg vallalta, hogy szivesen beszel a "hallgato hölgyekkel es urakkal", masnap mar nem volt ravehetö ugyanerre a köv csoportnal, söt volt aki inkabb "elszökött", a növertöl setara kikeredzkedett, vagy direkt pont akkorra hivta a csaladot latogatoba magahoz.