A svéd modell az európai koronavírus-járvány kialakulása óta foglalkoztatja mind a döntéshozókat, mind a laikusokat. Felületes szemlélő számára „
lezárások nélkül úszták meg a járvány elszabadulását”, bár a többi skandináv országhoz képest
magasabb mortalitással. Márpedig a svéd járványkezelési intézkedéscsomag egészében működik vagy sem, abból kiemelni a szigorú kormányzati szabályozás hiányát nem érdemes. Mégis tanulhatunk a svéd modellből. Egy járvány addig tart, amíg vagy ki nem irtják a kórokozót, vagy ki nem alakul a nyájimmunitás, azaz elegendő kórokozóra immunis személy lesz ahhoz, hogy a fertőzés ne tudjon terjedni. Az elsőre akkor van esély, ha viszonylag korán sikerül izolálni a fertőzötteket, és így alacsony esetszám mellett szakítják meg a fertőzési láncolatokat. Ez történt a 2002-2003-ban pandémiává dagadó, de a mostani esetszám töredékét produkáló SARS-CoV vírussal. A nyájimmunitás elérhető oltással – amellyel a népesség a betegségen való átesés nélkül immunizálható –, vagy úgy, hogy a népesség jelentős része ténylegesen átesik a fertőzésen. A világszinten több mint egymillió életet követelő járványban egyetlen ország sincs még közel a nyájimmunitáshoz, és egyelőre oltás sem elérhető (a józanabb előrejelzések jövő ilyenkorra teszik a megfelelő vakcina tömeges elérhetőségét). A világjárvány elején talán egyetlen ország kacérkodott a nyájimmunitás gyors elérésével, abban reménykedve, hogy gazdasága egyetlen rövid sokktól eltekintve megúszhatja a visszaesést: az Egyesült Királyság. A növekvő halálesetek, a túlterhelődő egészségügy és a magasabb társadalmi osztályok megfertőződése (
Károly trónörökös és
Boris Johnson miniszterelnök is elkapta a vírust) után azonban szakítottak ezzel a megközelítéssel, és jelenleg a második lezárás előtt tartanak. Svédországban a járványkezelést irányító
Anders Tegnell szerint Stockholm környékén 30 százalékos lehet az átfertőződés, országos szinten pedig 15 százalék. Ha feltételezzük, hogy ott is körülbelül az esetek tizedét-huszadát találják meg, akkor ez akár igaz is lehet (jelenleg összesen 90 ezer eset ismert). Ez messze van még a 60-70 százalékos átfertőződéstől, ami a nyájimmunitáshoz feltehetőleg kell, ugyanakkor ez az átfertőződés is lassíthatja a járvány terjedését.
A SVÉD JÁRVÁNYÜGYI MODELL REJTETT ELEMEIT MAGYARORSZÁGON IS ALKALMAZHATNÁK