"„Kapát-kaszát eldobtam és még aznap hazamentem a legközelebbi busszal” – idézi fel a Mandinernek Molnárné Dőri Gyöngyi azokat a pillanatokat, amikor háziorvosának asszisztense felhívta, és azt kérdezte, kéri-e a Pfizer-vakcinát, amit másnap megkaphatna a keszthelyi oltóponton.
„Felőlem aztán zöld-foki-szigeteki, chipes vagy GPS-es oltás is lehet, és az is mindegy, hogy hová kell érte mennem, csak hadd kapjam meg,
másnap ott vagyok, mondtam” – emlékszik vissza a fővárosban biológia-kémia tanárként dolgozó olvasónk. Nem tévedésből hívták a keszthelyi oltópontra, hanem azért, mert ott van a háziorvosa, akiben bízik, és akitől nem hajlandó megválni akkor sem, ha 230 kilométerre rendel a jelenlegi lakóhelyétől."
(...)
"Egy másik ismerőse pedig, aki korábban azt hangoztatta, csak nyugatival oltatna, ugyancsak kérte a Sinopharmot."
„Minden pillanatban teljes felügyelet alatt voltam”, „picit csípett, amikor beadták”, „a kínai Sinopharmnak talán jobban örültem volna”. Beszámolók azoktól, akik már megkapták.
mandiner.hu