Az ember mégis olyan hülyeségekkel találkozik és olyan emberekkel, akik szentül hisznek benne, hogy a Gripe E AG konfigban M1.2-vel szupercirkál.
Csapásmérő konfigurációban, ha mondjuk az kimerül szárnyanként egy-egy SDB-ben, akár még igaz is lehet.
A Mach 1.2 nem tolóerő/tömeg arány kérdése.
Anno a kétüléses Gripen NG képes volt két AMRAAM és két Sidewinder súlymakettel tartani a Mach 1.2-t utánégető nélkül, télen, 11 ezer méteren, a Balti tenger felett.
Ez csodálatos, de igazán labor szituáció
Talán a képletben szereplő AMRAAM-okat ki lehetne váltani SDB-kre, de ez sem egzakt összevetés.
Ugyanakkor (de persze szigorúan maradva a szinte kiváló légköri viszonyoknál és a szinte jelképes függesztmény hullámellenállásnál) az E/F nehezebb, lényegesen több a pótbeömlője és valamivel még a fesztávja, illetve a szárnyfelülete is nőtt.
Ez utóbbiaknak van csak igazán nagy hatása a szuperszonikus rezsimre.
Ahhoz, hogy hangsebesség felett is kellő nagyságú utánégető nélküli tolóerő álljon rendelkezésre, mindenképpen nagy kilépő gázsebességre van szükség.
A gáztömeg önmagában nem elég.
Ez a kétáramúsági fokkal fordítottan arányos.
Namost az F404/RM12 kétáramúsági foka 0.3 volt, az F414-esé felment 0,45-re.
Ez utóbbi miatt nőtt meg jelentősen a forszázs tolóereje (magasabb kétáramúság -> magasabb teljes -> levegőátfutás -> több levegő a forszázskamrába -> több keró a forszázskamrába -> nagyobb volumetrikus hatásfokú utánégetés),
viszont gazdaságosabbá vált a forszázs nélküli rezsim, csakhogy hangsebesség felett vissza is esett a maximál fordulat gázsebessége.
Valamit valamiért.
A Raptor F119PW100-as hajtóműve csupán csak 0.25-ös kétáramúsági fokkal bír, alig nagyobb és nehezebb (itt is csak a robosztus TVC miatt), mint az F100PW229-es, de a maximál tolóereje (fékpadon 120kN) majdnem eléri annak max fékpadi forszázs tolóerejét (129kN)!
Mindemellett - hála a rendkívül alacsony kétáramúságnak (és a stealth konfiguráció aerodinamikai tisztaságának) - már 85%-on is átléphető a hangsebesség, de 100%-on, 30 ezer láb felett a Mach 1.7 is tartható!
Persze ekkor már úgy fogyasztanak a hajtóművek, mintha minimál utánégetéssel repülne a gép.
A Gripen esetében csak akkor működhetne hatékonyan az utánégető nélküli tartós szuperszonikus rezsim, ha aerodinamikailag még harci konfigurációban is tiszta lenne a gép (ezt máshogy nem lehet elérni, a sárkány alaktényezőjéhez kell hozzányúlni, úgy, mint hosszabb orr, szabályozható szívócsatorna és minimális mennyiségű pótbeömlő) ÉS lecsökkenne a kétáramúsági fok Mach 1 sebesség és 30 ezer láb repülési magasság felett.
Ha a hajtóművel ez nem oldható meg, akkor marad a tartós minimális utánégetés (lásd Szu-27/AL-31F).
De az aerodinamikán akkor is csiszolni kell.
De még ekkor is külön gond, hogy a gép kis keresztmetszetéhez képest a függesztmény keresztmetszete és hullámellenállása arányaiban túl nagy.
Lásd MiG-21bisz vs MiG-25PD.
A kis MiG-21bisz a négy miniatűr rakétájával már a Mach 1.5-öt is alig bírja elérni, míg a MiG-25-ös gond nélkül repült Mach 2.4 felett a négy gigantikus rakétájával.
Ehhez persze a hajtóművek spec karakterisztikájának is köze volt, de az arányokon ez nem változtat.
Harry Hillaker-nek, az F-16-os igazán progresszív attyának csak egy valamiben nem volt igaza, mikor az McDD F-15-ösét ostorozta.
Az ugyanis tény, hogy hangsebesség alatt nem csak az elvontnak számító légellenállási együtthatót, hanem a gép tényleges össz-légellenállását is fogyelembe kell venni, mikor az ezzel ellentartó tolóerőt vizsgáljuk.
És igen, az F-16A egyetlen F100PW100-assal kedvezőbb tolóerő/össz-légellenállás arányú, mint az F-15A, két ugyanilyen hajtóművel.
Aerodinamikailag tisztán és hangsebesség alatt.
De felfegyverezve és különösen hangsebesség felett már jobb, ha a egy nagyobb gépen oszlik el fegyverzet ellenállása és a tolóerő nagysága.
Igazán nagy teljesítményhez sajnos tényleg nagy gép kell, és/vagy el kell dugni a fegyverzetet.