Nekem mindig is ugy tunt, hogy a svedek vegig az EW-re meg avionikara ill networking stb dolgokra koncentraltak az uj Gripennel, ez ki is lett mondva akkor, amikor hangsulyoztak, hogy a stealth helyett ezt sokkal fontosabbnak - es idotalobbnak - tartjak. Nos, abban viszont sziman otodik generacios, bizonyos E(W) kepessegekben jol sejthetoen az amerikaiak elott is jar (ez igy van 30-40 eve), a kerdes az, a vevok kozul kinek mi a fontos...
Itt a kérdés az, hogy ez a tervezési metódus mennyire lesz előnyös.
Az amerikai tervezési filozófia már a második világháború óta a mindent is tudó, minden téren kimagasló technológiák köré épül.
A gépek zöme "all in one", az F-16-os sikere is részben az volt, hogy a felszállástól a Mach 2-ig mindenféle feladatra fölényesen megfelelt.
Nem csak egy kimondott EW gép volt, vagy egy kimondott csapásmérő, vagy egy kimondottan légharcra optimalizált valami, hanem folyamatosan minden képességét igazították egymáshoz, megtartva az arányokat.
A Gripen esetében a hajtómű az, ami soha nincs összehnagban a gép képességeivel. Az eredeti RM12-es a legősibb F404GE400 továbbgondolt változata volt, ami épp majdnem jó volt a JAS-39A/B-nek. A C/D-nek már semmiképp. Az általun is ismert második generációs RM12-es tolóerőben semmivel sem tud többet az erdeti változatnál, de karakterisztikában és üzembiztosságban mindenképpen jobb, ugyanakkor a C/D Gripen esetében a teljesítmény már kevés volt. F414-es kellett volna.
De ez utóbbit az NG kapta meg, aminek meg ez is kevés volt, míg az E/F Gripeneknek meg már végképp kevés. Eköré a lehetőség köré filozofálták utólag a modernizált Gripenek EW-fókuszú képességeit, ez utóbbi területet domborították ki. Ez az egypilléres előny azoban nagyon hamar hátrány lehet a piacon, hiszen a többi téren is potens konkurencia ezen a téren is képes lesz haosnlót alkotni és akkor elvérzik a kis, svéd masina.
Érdekes, hogy az F-35A esetében például soha nem volt szempont a kiemelkedő manőverezőképesség, sőt a Northrop Grumman részéről külön kiemelték, hogy a JSF programban az avionikai csomag képességei révén a manőverezőképesség "többé már nem releváns".
Ez a megállapítás még 2009-ben hangzott el egy szakmai fórumon:
https://www.airforcemag.com/article/0709fighter/
"...However, according to Northrop Grumman, which supplies major sensor systems on the F-35, “maneuverability is irrelevant” for the F-35. The AN/AAQ-37 Distributed Aperture System, which projects a 360-degree image of surrounding air and terrain on the F-35 pilot’s helmet visor, helps the pilot see and target air and ground threats with high fidelity. It eliminates the need for night vision goggles, which have limited field of view and must be compatible with cockpit lighting. With the DAS, the F-35 pilot can literally look “through” the airframe structure—even beneath the aircraft—and shoot at targets that aren’t in front of him. Air-to-air missiles can actually be fired at targets to the rear. According to Northrop Grumman, instead of having to slug it out in a turning battle, “the F-35 simply exits the fight, and lets its missiles do the turning...”
Azóta is gyanítom, hogy ez egy sajátos dezinfó volt az USA részéről, mert az F-35-ösök sárkányán nagyon is tetten érhető a kiemelkedő kontrollálhatóság iránti igény, különösen az átesések utáni kivezethetőség tekintetében, miközben a beletervezett tolóerőkarakterisztika is arról árulkodik, hogy azért távolról sem engedték el az energia alapú manőverezhetőség kezét. Nem beszélve a gép hatótávjáról, gyorsulásáról, tartós sebességéről (felfegyverzett állapotban!), operatív repülési magasságáról. Ezeket a képességeket pedig jóval azelőtt deifiniálták, mielőtt az Northrop Grumman féle avionikai csomag részleteit kidolgozták volna.
Hasonló növekedési potenciált látok a Rafale esetében is, de maguk a franciák is már a Rafale utáni időkre tekintenek, miközben van még a tarsolyukban egy olyan jellegű modernizáció is, mint az E/F Gripen. Opcionálisan.
Az EF Typhoon ugyanez a történet, a Super Hornet block III. esetében pedig csak az úri passzió okán nem látunk erősebb hajtóművet. Most még.
