A Viggen óta álltak rá az amerikai hajtómű-vonalra, pedig elég sokáig versenyben volt a Rolls Royce Spey is, amit leginkább a RAF FGR 2-es Phantomjaiból ismerhetünk. Ez utóbbi utánégetővel 9~9.5 tonna tolóerőre képes, ehhez képest a sajátos RM8A, ami a Boeing 727-esekből és 737-200-asokból (a Malévnak is volt ilyene) ismert P&W JT-8D-ből lett kialakítva, 11.5 tonnát tól és reverzzel is rendelkezik. Az ebből továbbfejleszett RM8B, ami a Jaktviggenek, vagyis a JA-37-esek hajtóműve volt pedig 13.5 tonnára voltak képesek.
A hozzáadott értéket tekintve az amerikaiak adták a JT-8D-t, kissé átalakítva, ehhez a svédek adták a komplett utánégető rendszert és a reverzet is. Ám az RM8B-nél a plusz egy kompresszorfokozat hozzáadása is svéd tervezés és gyártmány volt.
És akkor itt jönnek a képbe az indiaiak. fip7 megjegyzésére ugyanis konkrét példa is van, mégpedig a 80-as évekből, amikor is a JA-37-essel a svédek komolyan házaltak az indusoknál, de az USA kormánya a pakisztáni fél kérésére megtorpedózta a Viggen-bizniszt. Így lett nekik Mirage 2000. Így nem tudta követni a Viggen a Drakent, de a svédek a Gripennel jócskán kompenzálnak.
Az indiaiak valószínű nem felejtettek, de azt konkrétan nem hallottam, hogy a Gripen eladását az USA fúrta meg, vagy az indiaiak a hajtómű egyik beszállítója miatt negligálták a svéd madarat.
Az F414-es kiválasztása előtt a Volvo komolyan felvetette a SAAB-nál és a mindenható FMV-nél, hogy az NG projekt hajtóműve az RM12+ legyen, aminél a Volvo szerette volna növelni a saját részvételi arányát. A baj csak az volt, hogy az RM12+ prognosztizált tolóereje kb 8.8 tonna körül volt, ez az NG programhoz egyrészt kevés, másrészt az F414-es 9.7 tonnájával jócskán maga mögé utasítja és ez utóbbiból a további változatoknál szó van 11.2 és 12.5 tonnás verziókról is.