Sajnos én is így látom.
Teljesen politikafüggetlen versenyszférában dolgozom egy multinak. Az eset nem egyedi, mert több - más, hasonló munkáltatónál dolgozó - ismerősön is megegyező tapasztalatokról számolt be.
Az évek előrehaladtával a tapasztalatot szerzett munkavállalónak nyilvánvalóan magasabb bérkategóriákba kellene esnie, magasabb, felelősségteljesebb beosztásokat kellene betöltenie. Kellene, mert a munkáltatók legnagyobb hatalommal bíró vezetői a gazdasági vezetők, akiket a szakmai érdekek kevésbé érdekelnek, mint a számok, amiket a cég produkál. Aki régóta dolgozó embereknek nagy valószínűséggel van már családjuk is, így már nem is engedhető meg számukra az éhbérért történő munkavállalás. A vezetés számára kezd szemet szúrni a magas bér, ezért megalázó helyzetbe kényszerítik (pl. átszervezéssel egy tapasztalatlan fiatal alá osztják be, akinek esetleg a végzettsége is alacsonyabb, ha voltak adómentes juttatások, azok megvonása stb..), ezzel ösztönözve a munkahely elhagyására. Meg tudja tenni a munkáltató, mert a pályakezdő, család nélküli fiatal jóval kevesebbért is elvállalja a munkát. Ha bajt csinál, az nem a management felelőssége, egyszerűen kirúgják, és jön helyette a frissen végzett társa. Hiába folyik a médiából a munkaerőhiány maszlag, mifelénk még mindig van pótlás és ezt ki is használja a munkáltató. A minőségbiztosítás gyenge, a felelősség már a piaci normákat követve is csekély, hiszen nagytömegü selejtgyártás zajlik mindenhol.
A tapasztalt, idősebb munkavállaló pedig rákényszerül a külföldi munkavállalásra, ha megfelelő színvonalon akarja eltartani a családját, mert itthon ritka esetben veszi át más ugyanazért a bérért és becsüli meg. Sokszor ennek a mellékhatása a családok szétszakadása.
Szóval, sok helyen nem javult semmi. A köztisztviselőből lett kormánytisztviselő biztosan megkétszerezte a jövedelmét, de azok a dolgozók, akik valóban hozzájárulnak a nemzeti össztermékhez (amiből ugye a közszféra is el van tartva) lóf..sz javulást sem tudnak felmutatni.
