Ez a te maganugyed, de ha peldanak hozod fel egy nyilvanos forumon akkor:.
- Szerintem nagy butasagot csinaltok.
Tévedés joga fenntartva, bár ha mi butaságot csinálunk, akkor azok, akik sem emberileg, sem anyagilag nem érettek a gyerekvállalásra, velük mi van? Ez egy messzire vezetō parttalan vita, felesleges tovább menni rajta.
- Fefiaknal nincs olyan eletszakasz amikor a gyermekvallalas felulir mindent. Nokre ez sokkal jellemzobb.
Lehet így van, lehet nem. Ezt így ennyire nem jelenteném ki kategórikusan. Kérdés, hogy mit jelent a "minden"..
- Ha nem kenyszerbol nincs gyermek akkor csak egy ideig tolaralja a kozosseg a karrierizmust. Nem fog hosszu tavon elonyt jelenteni.
Sosem a közösség "elvárásainak" éltem, hanem a saját elképzeléseimnek megfelelōen. Nekem az lenne az elvárásom, hogy a közösséget önmagáért és tetteiért felelōsséget vállaló, gondolkodásra képes egyedek alkossák, akik viselkedése miatt ne nekem kelljen állnom a cechet. A közösség fenemód örül a karrierizmusnak, mivel jól meg is adóztatja ilyen-olyan jogcímen, aztán visszacsatornázza.
- Kesobb zavaro lesz, hogy a korosztalyod beszelgetesenek felehez hozza sem tudsz majd szolni. Nyilvan kozos tema a csalad.
Sosem zavart, hogy a korosztályommal nem találtam a közös hangot, a családon kívűl feltehetōleg akad más téma is. Ha nem, akkor az nem én célközönségem.
- Idovel megbanjak az ilyen dontest az emberek, de akkor mar keso lehet. (Van ilyen ismerosom, huu...!)
Ez minden egyéb más döntéssel így van. Ez se nem pro, se nem kontra. Másrészrōl ez nem egy egydimenziós döntés. Az emberek jelentōs része az élete során maximum 4-5 komoly döntést hoz (házasság, ingatlan, gyerek, karrier, hol éljen). Hány ember elégedett a döntéseivel, illetve találta meg az optimumot? Egy gyerekvállalás ebbōl az 5-bōl legalább 3-at érint. Nagyon kevesek terveznek ezzel, pláne elōre..
- A gyermek vallalasa idealis esetben kozos elhatarozas. A
nem vallalas soha nem ilyen egyszeru helyzet.
Hány kapcsolatban mernek ezekrōl nyíltan beszélni? Ha név nélkül ki lehetne tölteni egy kérdōívet, szerintem meglepō eredmények születnének... Az, hogy nálunk ez így alakult, nem releváns. A gond akkor van, egy igen és egy nem kerül szembe. Na, az egy kapcsolati terheléspróba, de ez jelenleg tabutéma. Itt megint dönteni kell - általában rosszul döntenek, majd jön az elfojtás, pótcselekvések, megcsalás, stb.. Ebbōl viszont elég sok példa akad..
- Igy uj ertelmet nyernek a korabbi velemenynyilvanitasaid. Ugy konnyu liberalis allaspontra helyezkedni pl migrans kerdesben, ha nincs es nem is lesz olyan akinek a jovojet feltened.
Nincs bajom a szabályozott keretek között, magas kritériumok alapján kiválogatott, dolgozni vagy tanulni vágyó bevándorlókkal. A bajom azzal az etnokultúrális mocsárral van, amit idevarázsoltak a "derék" politikusok. Másrészt, úgy vélem, hogy vannak komolyabb problémák a migránsokon túl is, ami a jövō nemzedékét sújtja/sújthatja. Ezeken a problémákon csak az oktatással és a tudással lehet felülkerekedni. Meg kell tanítani az embereket gondolkodni. A mai problémák oroszlánrésze ebbōl adódik. Mi mással tehetnénk többet a jövōért, ha nem azzal, hogy átadjuk a tudást és nem csak a szart és a megosztottságot hagyjuk magunk után!?
- Jol kell tanitani a sajat gyermektol fuggetlenul is. Ez a munkad ember! Ez a hivatasod, de nem ezzel kell kompenzalni. Szvsz ezzel csak becsapod magad. (Ismerek not hazassagban, diplomaval stb., sajat gyerek nelkul 9 macskaval...
)
Nincsen ebben semmi kompenzáció, sōt... Mi boldogok vagyunk, ellenben rengeteg férfit látok ilyen-olyan elfoglaltságra hivatkozva távol a családtól. Van, akik a társadalmilag elfogadott formában - meccs, horgászat, vadászat címszóval vonulnak el, hogy egyedül legyenek (vagy ne játsza tovább a szerepet..) vagy csak simán kocsma/kurva/szerencsejáték kombó. Ezek tünetek, de nem okok. Errōl nem illik beszélni, ezt elfojtani és.kompenzálni kell.
- Hogyan kepzeled el az idoskorod? (Ha nem is minosegileg, de) mennyisegileg hianyozni fog a rendszerbol az aki a nyugdijadat megtermelje vagy az ellatasodat biztositsa, stb.
Ha a nyugdíj-rendszer elvi bizonytalanságát, mint biztos jövedelem számolnám idōs koromra, hát akkor ritka nagy seggfej lennék és mindaz, amit próbálok sújkolni (pénzügyi tudatosság, felelōsség vállalás, többdimenziós gondolkodás) csupán a bort iszik és vizet prédikál klasszikus esete lenne. Nem számolok a nyugdíjjal, ha lesz, akkor, örülök neki...
- Nem tudom ki beszelte tele a fejed olyanokkal, hogy a gyermek egy nyafogo rettenet, mert nem az. Tobbet kapsz toluk mint kepzeled es sokat tanulhatnal, akar magadrol is. Jobb ember leszel altaluk.
Zeal, mibōl gondolod, hogy valakinek a véleményét kell a magamévá tenni ebben a kérdésben!? Lehetsz jobb, lehetsz rosszabb ember is, gyerektōl függetlenül.
- Cukik a kis szarosok, na. Aztan meg ha kamaszok lesznek akkor ki lehet rugdalni oket a feszekbol es mehetnek egy koleszba. Nem olyan hosszu ido az, gyorsan eltelik.
- Egy atlagos egyedulallo szulo is kepes felnevelni egy gyermeket. Hazasparoknak pedig "gyerekjatek". Vegul is erre talaltak ki ezt az egyuttelesi format.
- Ha nem a csalad akkor ki fog orulni a sikereidnek? Ki lesz buszke rad? Felteni, szeretni, veled egyutt sirni es nevetni ki fog?
- Egy babanaplo sokkal menobb mint barmelyik masik konyv. (Itt tultoltam, ugye?
)
- Lehetne meg sorolni, de a lenyeg talan ertheto.
Zeal, nem toltál túl semmit. Neked ez a véleményed, nekem ez. Ez nem egy műszaki vagy matematikai kérdés, ahol egy helyes eredmény létezik és egzakt levezetés rendelhetō hozzá. Nem próbáltál meggyōzni az igazadról, sem én a sajátomról. A lényeg, hogy mindannyian megtaláljuk a számításunk, céljaink, helyünk a világban. Ki gyerekkel, ki nélküle...
Ószintén bízom benne, hogy egyszer eljutunk arra a fejlettségi szintre, ahol az egyéni attribútomok és preferenciák lesznek a rendezōk, hanem a tudás. Tudom, hogy ez utópia, de ha választanom kell, inkább hiszek ebben, hogy ehhez hozzá tudok tenni valamit a jelenben, mintsem egy "ígérettel" egy homályos túlvilági életben vagy divatos politikai közhelyeivel megbéklyózzam magam mások kételkedés nélküli követésében