<b>Tarzaan</b>
A kiemelt szövegrész alapján nem munkáltatói, hanem a munkavállaló egyéni vállalkozói kompetenciájáról lenne szó, de nem a munkavállaló vs munkáltató/vállalkozó kérdésére akartam a dolgot kihegyezni, hanem a munkavállaló, mint egyén stratégiájára.
Sokkal inkább fontos az, hogy egyéni szinten ne arra várjon senki, hogy egyszer csak majd sokkal jobban megfizetik az eddig ennyiért is elvégzett munkáját, hanem emelje ő a tétet és ebből a szempontból tök mindegy, hogy másik munkáltatóhoz igazol át vagy az eddigi helyén próbál előbbre jutni.
Ahhoz, hogy eredmény legyen, plusz erőbedobás kell, ha közben mégsem ismerik el elvárt módon a befektetett munkáját, attól az még nem vész el a semmibe, hiszen máshol ez hasznosítható lesz.
A lényeg, hogy mindig fejlődjön az ember, mindig kicsit több legyen valamiben, mint korábban volt, előbb-utóbb ennek pozitív eredménye lesz, tök mindegy, hogy alkalmazott és/vagy vállalkozó.
<i>Nálam a vállalkozó szó nem szinonimája az ügyeskedőnek!</i>
<b>
Ozymandias</b>
Konkrétan így áll a helyzet, de gondolj bele, pl. szakmunkások esetén kik legyenek egy szakmai vizsgán a vizsgabizottság tagjai?
Ugyanez igaz minden más szakképzésre, a lovászoktól elkezdve a szakács/pincér/cukrász képzésig bezáróan - az Ipar Kamara kénytelen olyanokat delegálni, akiknek legalább van valami közük adott szakmához magasabb szinten.
Egyébként meg nem baj az, ha látják a kollégák a valóságot.
A kiemelt szövegrész alapján nem munkáltatói, hanem a munkavállaló egyéni vállalkozói kompetenciájáról lenne szó, de nem a munkavállaló vs munkáltató/vállalkozó kérdésére akartam a dolgot kihegyezni, hanem a munkavállaló, mint egyén stratégiájára.
Sokkal inkább fontos az, hogy egyéni szinten ne arra várjon senki, hogy egyszer csak majd sokkal jobban megfizetik az eddig ennyiért is elvégzett munkáját, hanem emelje ő a tétet és ebből a szempontból tök mindegy, hogy másik munkáltatóhoz igazol át vagy az eddigi helyén próbál előbbre jutni.
Ahhoz, hogy eredmény legyen, plusz erőbedobás kell, ha közben mégsem ismerik el elvárt módon a befektetett munkáját, attól az még nem vész el a semmibe, hiszen máshol ez hasznosítható lesz.
A lényeg, hogy mindig fejlődjön az ember, mindig kicsit több legyen valamiben, mint korábban volt, előbb-utóbb ennek pozitív eredménye lesz, tök mindegy, hogy alkalmazott és/vagy vállalkozó.
<i>Nálam a vállalkozó szó nem szinonimája az ügyeskedőnek!</i>
<b>
Ozymandias</b>
Konkrétan így áll a helyzet, de gondolj bele, pl. szakmunkások esetén kik legyenek egy szakmai vizsgán a vizsgabizottság tagjai?
Ugyanez igaz minden más szakképzésre, a lovászoktól elkezdve a szakács/pincér/cukrász képzésig bezáróan - az Ipar Kamara kénytelen olyanokat delegálni, akiknek legalább van valami közük adott szakmához magasabb szinten.
Egyébként meg nem baj az, ha látják a kollégák a valóságot.