A fene tudja, saját osztályomban volt még mindenféle gerincferdült szokás szerint. Illetve aki belépéskor kövér volt, az a végén is. Szóval haszna nem igazán volt. Olyan, hogy futás elején meg végén hogyan nyújtunk az á, felejtős, meg minek is. Hátra meg minek edzeni szintén. Meg a Józsikának hülyén áll a lapockája, akkor dolgoztassunk rá. Na ezek a dolgok építettek volna valamit - nem a kihajítjuk az udvarra focizni és felnyaljuk a zsét, mert ez a fórumon itt bárkinek jobban menne. Vagy legalább jöjjön már egy tesitanár és itt kommentben vagy magánban érvelje le és akkor helyreáll (nagyjából) az univerzumba vetett bizalmam.
Na nem, mintha másutt olyan jó lenne. Azt hiszem mát írtam, hogyan anyáznak a fizikón a gyógytornászok az edzőbákra, mert szépen termelik a munkát: volt ott fél év crossfittről bevitt (amúgy nem gernyó) csávó, meg kajakos (jól fejlett derékizomzat nélkül benne se maradsz K1-ben, de csak sikerült széttaposni). A szervezett csapatsportok azok igazi hentesmelót végeznek: közelebbről nem említeném labdás csapatsportban edzőbá meg managerember simán visszaküldte volna a 16 éves repedt csípőjű leányzót játszani zsibbadó lábbal, mert "mindjárt jobban lesz". A jó kérdés, hogyan reped el valaki csípője meccsen, meg mennyire tesz jót ez a darálás bárkinek is. Managert pont nem érdekli mi van a gyerekkel, mert a meccsek után kapja a pénzt, ami meg tudjuk hogyan kerül oda. Szóval ez a "sportoljál mert egészséges" dolog valamikor átcsapott egy "sportoljál, majd addig hajtunk amíg megdöglesz és utána kit érdekelsz" mentalitásba.
Kerékpárnál dettó. Nagyon jó barátom évente nyomott országúton 10000 km-t (melóba is ingázott olyan napi 50km-t), bejártunk vele csomó mindent. Na most próbálja a "profiskodást", de azon túl, hogy most nyélgázon megy 40-nel és energiaszeleten él és mindig ugyanarra kell mennie, hááát, a társaság miatt megy. Ez kb olyan, mintha folyamatosan Slayert kéne hallgatni: az elején vicces, de azért alvás meg fogmosás közben... Nekem már az elég volt, amikor időről időre N00Bokat vittünk magunkkal képezni. Aranyosak meg meg minden, de egyfolytában figyelni kell rá, hogy meg ne öljön minket/magát/mást, meg túl ne hajtsa magát stb. Vagy amikor jönnek az az autóskártyás power emberek. Szóval idővel az ember rájön, hogy ha bicajtúrázni akar, akkor ki az a kis számú ember, akivel megvan a meditatív élmény izzadságszag meg agygörcs nélkül. Aztán az lehet 7 óra alatt 200km, vagy nyár éjszakai zümmzümm, vagy Pilisi Kiképzőközpont vagy csak "süt a Nap/esik a hó takaroggyunk kifelé beléje". Vagy dobjunk fel mindent a vonatra, húzzunk ki a horvát tengerpartra / Csehországba és ott csapassuk.
Kajak dettó: ott is vannak a versenycsigák, akik ilyen versenyhajóban meg amolyan technikával kapnak orrvérzést imígyen. De bakker túrát vezet úgy, hogy nem ismeri a kikötési helyeket (Csongrádtól délre van ebből 6-7db), meg beleküldi a flottát az az ő meg a második viharba is, mert minek az időkép meg a józan ész. De nyáron a teljes sárkányhajós kompánia is simán kihajózott edzeni úgy, hogy aztán fél órán át állhattak egy helyben, miközben dobálta őket a hullám és kopogott a jég (jó én is kint voltam tengeri kajakkal, de én perverz vagyok és 40 centis hullámokon simán hazatúrtam magam). Szóval itt is az lett a tapasztalat, hogy ha élvezni akarja az ember a dolgot akkor egyedül megy vagy max egy ember.
Amit én elvárok az egyszerű: az edzőbá ne ölje meg a rábízott szerencsétlent. Vagy ha nem akar ezzel piszmogni, akkor tisztázza a legelején. De amit én látok az az, hogy nem erre mennek a dolgok, hanem a pénz beszedésére. Onnantól meg az egészség harmadlagossá válik.