Type 63 (WZ211) / Type 63A (WZ213) / Type 03P könnyű harckocsi (Kína)
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Mivel a magyar haderő fejlesztési irányai topikban szóba került a PT-76 úszó harckocsi, gondoltam csinálok egy önálló topikot a harckocsik eme sajátos kategóriájának. Jöhetnek a II.VH előtti, alatti és utáni úszó harckocsik.
A két keceli PT-76-os
A két keceli PT-76-os
Az előd,a T40
Kinai,növelt változat,a Type63
Maga idején egész jol bevált,fejlesztett 105milis lövegű változata ma is a kinai TGY használatában van.
Érdekesség,de a BMP-3 eredetileg a PT76 váltótipusának indult.
Kinai,növelt változat,a Type63
Maga idején egész jol bevált,fejlesztett 105milis lövegű változata ma is a kinai TGY használatában van.
Érdekesség,de a BMP-3 eredetileg a PT76 váltótipusának indult.
Igen, az én nagy kedvencem az Object 685Az előd,a T40
Kinai,növelt változat,a Type63
Maga idején egész jol bevált,fejlesztett 105milis lövegű változata ma is a kinai TGY használatában van.
Érdekesség,de a BMP-3 eredetileg a PT76 váltótipusának indult.
16,5 t
400 LE motor
1x100 mm 2A48 löveg, lövegstabilizátorral, lézertávmérővel és automata töltővel, 40 darab lőszerrel
1x7,62 mm gpu 2000 lőszerrel
Strela-2 MANPAD
A páncélzat szemből védelmet nyújtott volna a 23 mm-es gépágyúktól
1975
Ennek a gondolata mentén született meg a 2S25 Sprut SD. Aztán azon tovább egyéb eszközök. Pl 2S24 Lotos mortar system.Igen, az én nagy kedvencem az Object 685
16,5 t
400 LE motor
1x100 mm 2A48 löveg, lövegstabilizátorral, lézertávmérővel és automata töltővel, 40 darab lőszerrel
1x7,62 mm gpu 2000 lőszerrel
Strela-2 MANPAD
A páncélzat szemből védelmet nyújtott volna a 23 mm-es gépágyúktól
1975
2S42 Lotos Self-Propelled Mortar System | Military-Today.com
The 2S42 Lotos is a new self-propelled mortar system, designed for the Russian airborne and naval infantry units. A model of this artillery system was first revealed in 2017. A pre-production prototype was publicly revealed in 2019.
www.military-today.com
Nem.Az aknavetőlöveg csak az alvázat hasznositja,de nem ugyanabban a feladatkörben.Ennek a gondolata mentén született meg a 2S25 Sprut SD. Aztán azon tovább egyéb eszközök. Pl 2S24 Lotos mortar system.
2S42 Lotos Self-Propelled Mortar System | Military-Today.com
The 2S42 Lotos is a new self-propelled mortar system, designed for the Russian airborne and naval infantry units. A model of this artillery system was first revealed in 2017. A pre-production prototype was publicly revealed in 2019.www.military-today.com
Ez teljesen egyértelmű, ugyanakkor képes közvetlen tűz leadására is. Nem kevertem össze a kettőt. Ne már...
Sprut SD az folytatása a felderitő-úszó könnyű hk-knak,de a Lotos egy tűztámogató eszköz.Ez teljesen egyértelmű, ugyanakkor képes közvetlen tűz leadására is. Nem kevertem össze a kettőt. Ne már...
Ami azt illeti,én ilyen Lotos tipusú aknavetőlövegekkel oldanám meg a zl tüzérséget,és nem a Hirti robotizált,de hagyományos aknavetőjével.
Az észak-koreai úszó harckocsi: M-1985(PT-85/ Model 1981/"Shin'heung")
M1985 Amphibious Light Tank | Military-Today.com
The M1985 light tank was developed and manufactured in North Korea. It uses extended chassis of the M1973 armored personnel carrier, with extra armor. North Korea is the only operator of this vehicle.
www.military-today.com
Látom jött.Az észak-koreai úszó harckocsi: M-1985(PT-85/ Model 1981/"Shin'heung")
M1985 Amphibious Light Tank | Military-Today.com
The M1985 light tank was developed and manufactured in North Korea. It uses extended chassis of the M1973 armored personnel carrier, with extra armor. North Korea is the only operator of this vehicle.www.military-today.com
T-40 úszóharckocsi
A T-40-est a T-37 felváltására szánták, mert annak számtalan hibája 1938-ra már fájdalmasan nyilvánvalóvá vált. A fejlesztés felgyorsítása érdekében a típus kialakításánál annyi autóalkatrészt használtak fel amennyit csak lehetett. Az úszóképességet biztosító légtartályokat a tank hátsó részén helyezték el. A T-40-est nagyon vékony páncélzattal látták el(8-14mm), éppen ezért már az 1939-es téli háborúban is gyalázatosan szerepelt. Az 1941-es német támadás után a könnyű harckocsit rövid ideig a páncélos egységeknél felderítési feladatokra vették igénybe. Összesen körülbelül 225 darab T-40 úszó harckocsi készült.
Személyzet: 2 fő
Tömeg: 5,9 tonna
hatótáv: 360 km
páncélzat: 8-14 mm
fegyverzet: egy 12,7 mm-es nehézgéppuska
motor: 70 LE GAZ-202 benzinmotor
Sebesség úton: 44 km/h
T-40 úszó harckocsi, Ukrajna 1941
Elhagyott BT könnyű és T-40 úszó harckocsi
A T-40-est a T-37 felváltására szánták, mert annak számtalan hibája 1938-ra már fájdalmasan nyilvánvalóvá vált. A fejlesztés felgyorsítása érdekében a típus kialakításánál annyi autóalkatrészt használtak fel amennyit csak lehetett. Az úszóképességet biztosító légtartályokat a tank hátsó részén helyezték el. A T-40-est nagyon vékony páncélzattal látták el(8-14mm), éppen ezért már az 1939-es téli háborúban is gyalázatosan szerepelt. Az 1941-es német támadás után a könnyű harckocsit rövid ideig a páncélos egységeknél felderítési feladatokra vették igénybe. Összesen körülbelül 225 darab T-40 úszó harckocsi készült.
Személyzet: 2 fő
Tömeg: 5,9 tonna
hatótáv: 360 km
páncélzat: 8-14 mm
fegyverzet: egy 12,7 mm-es nehézgéppuska
motor: 70 LE GAZ-202 benzinmotor
Sebesség úton: 44 km/h
T-40 úszó harckocsi, Ukrajna 1941
Elhagyott BT könnyű és T-40 úszó harckocsi
Type 63, a PT-76 szovjet úszó harckocsi továbbfejlesztett kínai változata
vietnami Type-63
Mianmari Type-63
Type-63A
vietnami Type-63
Mianmari Type-63
Type-63A
PT-76 kétéltű harckocsik az 1971-es indiai-pakisztáni háborúban
Az indiai katonaság 1971 őszére aktívan segítette a kelet-pakisztáni(Bengália) Mukti Bahini felkelést, amely Nyugat-Pakisztán március elején történt brutális fellépése után robbant ki. Indira Gandhi kormánya teljes körű háború kitörésére számított - és szüksége volt arra, hogy páncélozott támogatást nyújtson katonáinak annak ellenére, hogy a Gangesz-delta folyói akadályozták az útját.
Ennek eredményeként az indiai hadsereg két PT-76-os ezredét a térségbe koncentrálta - a 45. lovasezredet és a 69. páncélos ezredet, valamint két önálló századot, az 1.-t és az 5.-et. Szemben velük öt pakisztáni harckocsi század , összesen 66 M-24 Chaffee harckocsikval, és három PT-76 szakasz, amelyek közül néhányat Indiától zsákmányoltak az 1965-ös háború során.
Mielőtt az ellenségeskedés hivatalosan megkezdődött volna, az indiai hadsereg november 21-én átlépett a határon a 14. pandzsábi zászlóalj 800 emberével, Garibpur falu közelében, hogy biztosítson egy kulcsfontosságú autóutat, amely Jessore városa felé vezet. A gyalogságot a 45. lovas ezred C századának tizennégy PT-76 úszó harckocsija támogatta.
A pakisztáni hadsereg tudatában volt az indiai jelenlétnek, és másnap kora reggel egy 2000 fős dandárral, M-24 tucatjainak támogatásával, ellentámadásba lendült. Az M-24 egy amerikai, második világháborús könnyű harckocsi volt, amely 75 milliméteres fegyverrel volt felfegyverezve és vékony páncélzattal védve, amelynek vastagsága nem haladta meg a 38 millimétert.
Ez alkalommal a PT-76 egy hasonló harcértékű páncélos ellenféllel találta magát szemben. Azonban az erőviszonyok a pakisztániaknak kedveztek, nagyjából három az egy arányban meghaladták az indiai erőket.
Azonban meglepetés ereje nagy szerepet játszik a hadviselésben, ugyanis az indiai csapatok számítottak a támadásra, lesállásokat készítettek járműveiknek és HSN lövegeiknek. Amikor a pakisztáni tankok a sűrű, kora reggeli ködben feltűntek, az indiai páncélosok teljes készültségben várták őket Narang őrnagy parancsnoksága alatt.
A közeledő M-24-esek csak 30-50 méteres távolságokon váltak láthatóvá. A PT-76-osok tüzet nyitottak, és 10 Chaffee-t pusztítottak el egy intenzív 30 perces tűzharc során. A pakisztáni tankok azért küzdöttek, hogy észrevegyék ellenfeleiket a ködben. Narang személyesen megsemmisített két harckocsit, mielőtt egy géppuska lövés megölte. Az indiai páncélosok később megállították az M-24-es egységek második támadását is. Mire a köd délutánra felszállt, az indiai század 14 Chaffee-t számolt meg, amelyeket vagy megsemmisítettek vagy elhagytak, hat kétéltű harckocsijának elvesztése mellett. A kísérő gyalogság HSN fegyverei további veszteségeket okoztak és visszaverték a pakisztáni erőket.
Pakisztáni F-86 Sabre sugárhajtású vadászgépek érkeztek a csatatérre, hogy légi támogatást nyújtsanak. De az indiai Gnat vadászgépek elfogták a Sabre-kat, és aznap délután a pakisztáni repülőgépek közül kettőt lelőttek és egy harmadikat megrongálták.
A túlerőben lévő ellenséges erők elleni győzelem Garibpurban fokozta az indiai morált, mielőtt a háború még hivatalosan is bejelentésre került volna. A nyílt ellenségeskedések egy kevéssé sikeres pakisztáni megelõzõ csapások után, 1971. december 3-án kezdődtek. A Kelet-Pakisztánt körülvevő indiai hadsereg betört az országrészbe, a bennszülött Mukti Bahini gerillák segítségével.
A kelet-pakisztáni hadsereg védelmi rendszere a megerősített város hálózatán alapult, amelyeket nagy folyók választottak el egymástól, amelyek hatalmas akadályokat jelentettek az indiai harckocsik és nehézfegyverek előtt. Mindazonáltal India Blitzkrieg-stílusú gyors előrehaladási hadjáratot szándékozott folytatni a pakisztáni védelmi csomópontok elvágása és körülvétele érdekében,az indiai hadvezetés a Mi-4 szállítóhelikopterekre és a PT-76 harckocsikra támaszkodva kívánta a csapatok átszállítását megoldani a hatalmas folyókon.
India azonban nem minden esetben volt bizonyult eredményesnek a PT-76 kétéltű képességeinek felhasználására. Az 5. század harckocsijai többször is mocsarakba merültek és lemaradtak a gyalogságtól. Amikor december 12-én megpróbálták átgázolni a Meghna folyón, a harckocsik hajótestének tömítései szivárogtak, és inkább szárazföldi menet megtételérere kényszerítették őket.
Ezenkívül a gyengén páncélozott járművek még a sikeres támadások során is veszteségeket szenvedtek a pakisztáni 106 milliméteres hátrasiklás nélküli lövegektől.
Másutt a kétéltű tankok megmutatták értéküket. Amikor az indiai csapatok előrenyomulását Gobindganjnál egy harckocsikkal és tüzérséggel megerősített pakisztáni zászlóalj késleltette, a 63. zászlóalj 55 kilométernyi folyókkal átszegdelt, mocsaras terepen hajtott végre átkaroló manővert. A PT-76-osok tetején 12 fős nepáli Gurkha-csapatok biztosították a harckocsideszantot, akik ívelt kukri késekkel felszerelve híresek voltak közelharci képességeikről. A kombinált harckocsizó és gyalogos csapat nemcsak meglepetésszerű támadásban bevette a várost, de kilőtt egy Chaffee könnyű harckocsit és legázolt egy 105 milliméteres tarackos üteget, valamint egy kikülönített PT-76-os század is felállított egy útzárat az ellenség vonalai mögött, és elfogta a menekülő védőket.
Korábban, december 4-én az 1. század harckocsijai Mian Bazar városából egy makacsul ellenálló pakisztáni gyalogos századot szoritottak ki, és közben négy járművet veszítettek a HSN lövegek tüze következtében. Öt nappal később ugyanez az egység megrohamozta Chandpur város dokkjait, ismét Gurkhákkal kiegészülve, a művelet közben három pakisztáni ágyúnaszáddal találkoztak a Meghna folyón, amelyekkel megütköztek. A harckocsik ádáz tűzharcban elsüllyesztették mindhárom hajót, és a fedélzeten lévő 540 katona és legénység közül 180 túlélőt mentettek ki. Két nappal később az úszó harckocsik egy újabb ágyúnaszáddal keveredtek csetepatéba, és 54 darab 76 milliméteres lövedéket lőttek ki rá, amíg a hajót partra nem futtatta legénysége. Ezután a kétéltű harckocsik megkezdték a gyalogosok és a felszerelések oda-vissza szállítását a hatalmas folyón, bár motorjaik időnként túlmelegedtek a víz közepén, és civil hajók vontatását igényelték.
A pakisztáni páncélos erőknek december 9-én alkalma nyilt bosszút állni a 45. lovasság A századán, amikor azok Kushtia városához közeledtek. Sher Ur Rahman őrnagy lesállásba felállította két M-24-es szakaszát és egy támogató gyalogos századot, egy út felé nézve, a nyílt területtel körülvett emelt töltésen. A 22. Rajput gyalogos zászlóaljat kísérő hat indiai PT-76 előrenyomult a nyílt ölési zónába. A pakisztáni ágyúk elszabadították a poklot, felrobbantva az egyik indiai harckocsit az első sortűzben. A PT-76-ok közül négyen megállták a helyüket, és harcképtelenné tettek egy M-24-est, mielőtt egymás után megsemmisültek, míg a vezető harckocsi legnagyobb sebességgel hátrált, pánikot okozva a kísérő gyalogságban. Két napba telt, mire az indiai hadsereg újabb támadást szervezett Kushtia elfoglalására - csak hogy kiderüljön, védői már csendesen elhagyták azt.
A 45. lovasság hamarosan újabb műveletben vett részt, úszva le a Bhairab folyón, hogy elfoglalja a kompot Syamganjnál, ami 3700 fős menekülő csapat elfogását eredményezte. A harckocsizók ismét megnedvesítették a hajótestet, amikor egy század december 14-én éjjelén átkelve a Madhmuti folyón, a tetején gyalogos deszanttal foglalta el a Kumarkhali kompot, és közben további 393 foglyot ejtett.
Két nappal később a pakisztáni erők parancsnoka Kelet-Pakisztánban feladta Dakka városát, ami az új Banglades állam létrehozásához vezetett. Az indiai hadsereg megdöbbentő gyorsasággal haladt előre a Gangesz-delta folyója felett, amely a PT-76-os ügyes alkalmazása révén történhetett meg.
A gyengén páncélozott harckocsik súlyos veszteségeket szenvedtek - egy forrás szerint 30 megsemmisült vagy megrongálódott -, és nem mindig bizonyultak megbízhatónak. Az indiai kétéltű harckocsik azonban agresszívan átkarolták az ellenséges pozíciókat, a visszavonuló csapatait elvágták és a gyalogságukkal szoros együttműködésben lenyűgöző eredményeket hoztak ki vékony páncélzatú felszerelésükből.
Az indiai katonaság 1971 őszére aktívan segítette a kelet-pakisztáni(Bengália) Mukti Bahini felkelést, amely Nyugat-Pakisztán március elején történt brutális fellépése után robbant ki. Indira Gandhi kormánya teljes körű háború kitörésére számított - és szüksége volt arra, hogy páncélozott támogatást nyújtson katonáinak annak ellenére, hogy a Gangesz-delta folyói akadályozták az útját.
Ennek eredményeként az indiai hadsereg két PT-76-os ezredét a térségbe koncentrálta - a 45. lovasezredet és a 69. páncélos ezredet, valamint két önálló századot, az 1.-t és az 5.-et. Szemben velük öt pakisztáni harckocsi század , összesen 66 M-24 Chaffee harckocsikval, és három PT-76 szakasz, amelyek közül néhányat Indiától zsákmányoltak az 1965-ös háború során.
Mielőtt az ellenségeskedés hivatalosan megkezdődött volna, az indiai hadsereg november 21-én átlépett a határon a 14. pandzsábi zászlóalj 800 emberével, Garibpur falu közelében, hogy biztosítson egy kulcsfontosságú autóutat, amely Jessore városa felé vezet. A gyalogságot a 45. lovas ezred C századának tizennégy PT-76 úszó harckocsija támogatta.
A pakisztáni hadsereg tudatában volt az indiai jelenlétnek, és másnap kora reggel egy 2000 fős dandárral, M-24 tucatjainak támogatásával, ellentámadásba lendült. Az M-24 egy amerikai, második világháborús könnyű harckocsi volt, amely 75 milliméteres fegyverrel volt felfegyverezve és vékony páncélzattal védve, amelynek vastagsága nem haladta meg a 38 millimétert.
Ez alkalommal a PT-76 egy hasonló harcértékű páncélos ellenféllel találta magát szemben. Azonban az erőviszonyok a pakisztániaknak kedveztek, nagyjából három az egy arányban meghaladták az indiai erőket.
Azonban meglepetés ereje nagy szerepet játszik a hadviselésben, ugyanis az indiai csapatok számítottak a támadásra, lesállásokat készítettek járműveiknek és HSN lövegeiknek. Amikor a pakisztáni tankok a sűrű, kora reggeli ködben feltűntek, az indiai páncélosok teljes készültségben várták őket Narang őrnagy parancsnoksága alatt.
A közeledő M-24-esek csak 30-50 méteres távolságokon váltak láthatóvá. A PT-76-osok tüzet nyitottak, és 10 Chaffee-t pusztítottak el egy intenzív 30 perces tűzharc során. A pakisztáni tankok azért küzdöttek, hogy észrevegyék ellenfeleiket a ködben. Narang személyesen megsemmisített két harckocsit, mielőtt egy géppuska lövés megölte. Az indiai páncélosok később megállították az M-24-es egységek második támadását is. Mire a köd délutánra felszállt, az indiai század 14 Chaffee-t számolt meg, amelyeket vagy megsemmisítettek vagy elhagytak, hat kétéltű harckocsijának elvesztése mellett. A kísérő gyalogság HSN fegyverei további veszteségeket okoztak és visszaverték a pakisztáni erőket.
Pakisztáni F-86 Sabre sugárhajtású vadászgépek érkeztek a csatatérre, hogy légi támogatást nyújtsanak. De az indiai Gnat vadászgépek elfogták a Sabre-kat, és aznap délután a pakisztáni repülőgépek közül kettőt lelőttek és egy harmadikat megrongálták.
A túlerőben lévő ellenséges erők elleni győzelem Garibpurban fokozta az indiai morált, mielőtt a háború még hivatalosan is bejelentésre került volna. A nyílt ellenségeskedések egy kevéssé sikeres pakisztáni megelõzõ csapások után, 1971. december 3-án kezdődtek. A Kelet-Pakisztánt körülvevő indiai hadsereg betört az országrészbe, a bennszülött Mukti Bahini gerillák segítségével.
A kelet-pakisztáni hadsereg védelmi rendszere a megerősített város hálózatán alapult, amelyeket nagy folyók választottak el egymástól, amelyek hatalmas akadályokat jelentettek az indiai harckocsik és nehézfegyverek előtt. Mindazonáltal India Blitzkrieg-stílusú gyors előrehaladási hadjáratot szándékozott folytatni a pakisztáni védelmi csomópontok elvágása és körülvétele érdekében,az indiai hadvezetés a Mi-4 szállítóhelikopterekre és a PT-76 harckocsikra támaszkodva kívánta a csapatok átszállítását megoldani a hatalmas folyókon.
India azonban nem minden esetben volt bizonyult eredményesnek a PT-76 kétéltű képességeinek felhasználására. Az 5. század harckocsijai többször is mocsarakba merültek és lemaradtak a gyalogságtól. Amikor december 12-én megpróbálták átgázolni a Meghna folyón, a harckocsik hajótestének tömítései szivárogtak, és inkább szárazföldi menet megtételérere kényszerítették őket.
Ezenkívül a gyengén páncélozott járművek még a sikeres támadások során is veszteségeket szenvedtek a pakisztáni 106 milliméteres hátrasiklás nélküli lövegektől.
Másutt a kétéltű tankok megmutatták értéküket. Amikor az indiai csapatok előrenyomulását Gobindganjnál egy harckocsikkal és tüzérséggel megerősített pakisztáni zászlóalj késleltette, a 63. zászlóalj 55 kilométernyi folyókkal átszegdelt, mocsaras terepen hajtott végre átkaroló manővert. A PT-76-osok tetején 12 fős nepáli Gurkha-csapatok biztosították a harckocsideszantot, akik ívelt kukri késekkel felszerelve híresek voltak közelharci képességeikről. A kombinált harckocsizó és gyalogos csapat nemcsak meglepetésszerű támadásban bevette a várost, de kilőtt egy Chaffee könnyű harckocsit és legázolt egy 105 milliméteres tarackos üteget, valamint egy kikülönített PT-76-os század is felállított egy útzárat az ellenség vonalai mögött, és elfogta a menekülő védőket.
Korábban, december 4-én az 1. század harckocsijai Mian Bazar városából egy makacsul ellenálló pakisztáni gyalogos századot szoritottak ki, és közben négy járművet veszítettek a HSN lövegek tüze következtében. Öt nappal később ugyanez az egység megrohamozta Chandpur város dokkjait, ismét Gurkhákkal kiegészülve, a művelet közben három pakisztáni ágyúnaszáddal találkoztak a Meghna folyón, amelyekkel megütköztek. A harckocsik ádáz tűzharcban elsüllyesztették mindhárom hajót, és a fedélzeten lévő 540 katona és legénység közül 180 túlélőt mentettek ki. Két nappal később az úszó harckocsik egy újabb ágyúnaszáddal keveredtek csetepatéba, és 54 darab 76 milliméteres lövedéket lőttek ki rá, amíg a hajót partra nem futtatta legénysége. Ezután a kétéltű harckocsik megkezdték a gyalogosok és a felszerelések oda-vissza szállítását a hatalmas folyón, bár motorjaik időnként túlmelegedtek a víz közepén, és civil hajók vontatását igényelték.
A pakisztáni páncélos erőknek december 9-én alkalma nyilt bosszút állni a 45. lovasság A századán, amikor azok Kushtia városához közeledtek. Sher Ur Rahman őrnagy lesállásba felállította két M-24-es szakaszát és egy támogató gyalogos századot, egy út felé nézve, a nyílt területtel körülvett emelt töltésen. A 22. Rajput gyalogos zászlóaljat kísérő hat indiai PT-76 előrenyomult a nyílt ölési zónába. A pakisztáni ágyúk elszabadították a poklot, felrobbantva az egyik indiai harckocsit az első sortűzben. A PT-76-ok közül négyen megállták a helyüket, és harcképtelenné tettek egy M-24-est, mielőtt egymás után megsemmisültek, míg a vezető harckocsi legnagyobb sebességgel hátrált, pánikot okozva a kísérő gyalogságban. Két napba telt, mire az indiai hadsereg újabb támadást szervezett Kushtia elfoglalására - csak hogy kiderüljön, védői már csendesen elhagyták azt.
A 45. lovasság hamarosan újabb műveletben vett részt, úszva le a Bhairab folyón, hogy elfoglalja a kompot Syamganjnál, ami 3700 fős menekülő csapat elfogását eredményezte. A harckocsizók ismét megnedvesítették a hajótestet, amikor egy század december 14-én éjjelén átkelve a Madhmuti folyón, a tetején gyalogos deszanttal foglalta el a Kumarkhali kompot, és közben további 393 foglyot ejtett.
Két nappal később a pakisztáni erők parancsnoka Kelet-Pakisztánban feladta Dakka városát, ami az új Banglades állam létrehozásához vezetett. Az indiai hadsereg megdöbbentő gyorsasággal haladt előre a Gangesz-delta folyója felett, amely a PT-76-os ügyes alkalmazása révén történhetett meg.
A gyengén páncélozott harckocsik súlyos veszteségeket szenvedtek - egy forrás szerint 30 megsemmisült vagy megrongálódott -, és nem mindig bizonyultak megbízhatónak. Az indiai kétéltű harckocsik azonban agresszívan átkarolták az ellenséges pozíciókat, a visszavonuló csapatait elvágták és a gyalogságukkal szoros együttműködésben lenyűgöző eredményeket hoztak ki vékony páncélzatú felszerelésükből.
Nem bánnám, ha lenne valamink, ami használható fegyverzettel is el van látva. Vannak benne lehetőségek.PT-76 kétéltű harckocsik az 1971-es indiai-pakisztáni háborúban
Az indiai katonaság 1971 őszére aktívan segítette a kelet-pakisztáni(Bengália) Mukti Bahini felkelést, amely Nyugat-Pakisztán március elején történt brutális fellépése után robbant ki. Indira Gandhi kormánya teljes körű háború kitörésére számított - és szüksége volt arra, hogy páncélozott támogatást nyújtson katonáinak annak ellenére, hogy a Gangesz-delta folyói akadályozták az útját.
Ennek eredményeként az indiai hadsereg két PT-76-os ezredét a térségbe koncentrálta - a 45. lovasezredet és a 69. páncélos ezredet, valamint két önálló századot, az 1.-t és az 5.-et. Szemben velük öt pakisztáni harckocsi század , összesen 66 M-24 Chaffee harckocsikval, és három PT-76 szakasz, amelyek közül néhányat Indiától zsákmányoltak az 1965-ös háború során.
Mielőtt az ellenségeskedés hivatalosan megkezdődött volna, az indiai hadsereg november 21-én átlépett a határon a 14. pandzsábi zászlóalj 800 emberével, Garibpur falu közelében, hogy biztosítson egy kulcsfontosságú autóutat, amely Jessore városa felé vezet. A gyalogságot a 45. lovas ezred C századának tizennégy PT-76 úszó harckocsija támogatta.
A pakisztáni hadsereg tudatában volt az indiai jelenlétnek, és másnap kora reggel egy 2000 fős dandárral, M-24 tucatjainak támogatásával, ellentámadásba lendült. Az M-24 egy amerikai, második világháborús könnyű harckocsi volt, amely 75 milliméteres fegyverrel volt felfegyverezve és vékony páncélzattal védve, amelynek vastagsága nem haladta meg a 38 millimétert.
Ez alkalommal a PT-76 egy hasonló harcértékű páncélos ellenféllel találta magát szemben. Azonban az erőviszonyok a pakisztániaknak kedveztek, nagyjából három az egy arányban meghaladták az indiai erőket.
Azonban meglepetés ereje nagy szerepet játszik a hadviselésben, ugyanis az indiai csapatok számítottak a támadásra, lesállásokat készítettek járműveiknek és HSN lövegeiknek. Amikor a pakisztáni tankok a sűrű, kora reggeli ködben feltűntek, az indiai páncélosok teljes készültségben várták őket Narang őrnagy parancsnoksága alatt.
A közeledő M-24-esek csak 30-50 méteres távolságokon váltak láthatóvá. A PT-76-osok tüzet nyitottak, és 10 Chaffee-t pusztítottak el egy intenzív 30 perces tűzharc során. A pakisztáni tankok azért küzdöttek, hogy észrevegyék ellenfeleiket a ködben. Narang személyesen megsemmisített két harckocsit, mielőtt egy géppuska lövés megölte. Az indiai páncélosok később megállították az M-24-es egységek második támadását is. Mire a köd délutánra felszállt, az indiai század 14 Chaffee-t számolt meg, amelyeket vagy megsemmisítettek vagy elhagytak, hat kétéltű harckocsijának elvesztése mellett. A kísérő gyalogság HSN fegyverei további veszteségeket okoztak és visszaverték a pakisztáni erőket.
Pakisztáni F-86 Sabre sugárhajtású vadászgépek érkeztek a csatatérre, hogy légi támogatást nyújtsanak. De az indiai Gnat vadászgépek elfogták a Sabre-kat, és aznap délután a pakisztáni repülőgépek közül kettőt lelőttek és egy harmadikat megrongálták.
A túlerőben lévő ellenséges erők elleni győzelem Garibpurban fokozta az indiai morált, mielőtt a háború még hivatalosan is bejelentésre került volna. A nyílt ellenségeskedések egy kevéssé sikeres pakisztáni megelõzõ csapások után, 1971. december 3-án kezdődtek. A Kelet-Pakisztánt körülvevő indiai hadsereg betört az országrészbe, a bennszülött Mukti Bahini gerillák segítségével.
A kelet-pakisztáni hadsereg védelmi rendszere a megerősített város hálózatán alapult, amelyeket nagy folyók választottak el egymástól, amelyek hatalmas akadályokat jelentettek az indiai harckocsik és nehézfegyverek előtt. Mindazonáltal India Blitzkrieg-stílusú gyors előrehaladási hadjáratot szándékozott folytatni a pakisztáni védelmi csomópontok elvágása és körülvétele érdekében,az indiai hadvezetés a Mi-4 szállítóhelikopterekre és a PT-76 harckocsikra támaszkodva kívánta a csapatok átszállítását megoldani a hatalmas folyókon.
India azonban nem minden esetben volt bizonyult eredményesnek a PT-76 kétéltű képességeinek felhasználására. Az 5. század harckocsijai többször is mocsarakba merültek és lemaradtak a gyalogságtól. Amikor december 12-én megpróbálták átgázolni a Meghna folyón, a harckocsik hajótestének tömítései szivárogtak, és inkább szárazföldi menet megtételérere kényszerítették őket.
Ezenkívül a gyengén páncélozott járművek még a sikeres támadások során is veszteségeket szenvedtek a pakisztáni 106 milliméteres hátrasiklás nélküli lövegektől.
Másutt a kétéltű tankok megmutatták értéküket. Amikor az indiai csapatok előrenyomulását Gobindganjnál egy harckocsikkal és tüzérséggel megerősített pakisztáni zászlóalj késleltette, a 63. zászlóalj 55 kilométernyi folyókkal átszegdelt, mocsaras terepen hajtott végre átkaroló manővert. A PT-76-osok tetején 12 fős nepáli Gurkha-csapatok biztosították a harckocsideszantot, akik ívelt kukri késekkel felszerelve híresek voltak közelharci képességeikről. A kombinált harckocsizó és gyalogos csapat nemcsak meglepetésszerű támadásban bevette a várost, de kilőtt egy Chaffee könnyű harckocsit és legázolt egy 105 milliméteres tarackos üteget, valamint egy kikülönített PT-76-os század is felállított egy útzárat az ellenség vonalai mögött, és elfogta a menekülő védőket.
Korábban, december 4-én az 1. század harckocsijai Mian Bazar városából egy makacsul ellenálló pakisztáni gyalogos századot szoritottak ki, és közben négy járművet veszítettek a HSN lövegek tüze következtében. Öt nappal később ugyanez az egység megrohamozta Chandpur város dokkjait, ismét Gurkhákkal kiegészülve, a művelet közben három pakisztáni ágyúnaszáddal találkoztak a Meghna folyón, amelyekkel megütköztek. A harckocsik ádáz tűzharcban elsüllyesztették mindhárom hajót, és a fedélzeten lévő 540 katona és legénység közül 180 túlélőt mentettek ki. Két nappal később az úszó harckocsik egy újabb ágyúnaszáddal keveredtek csetepatéba, és 54 darab 76 milliméteres lövedéket lőttek ki rá, amíg a hajót partra nem futtatta legénysége. Ezután a kétéltű harckocsik megkezdték a gyalogosok és a felszerelések oda-vissza szállítását a hatalmas folyón, bár motorjaik időnként túlmelegedtek a víz közepén, és civil hajók vontatását igényelték.
A pakisztáni páncélos erőknek december 9-én alkalma nyilt bosszút állni a 45. lovasság A századán, amikor azok Kushtia városához közeledtek. Sher Ur Rahman őrnagy lesállásba felállította két M-24-es szakaszát és egy támogató gyalogos századot, egy út felé nézve, a nyílt területtel körülvett emelt töltésen. A 22. Rajput gyalogos zászlóaljat kísérő hat indiai PT-76 előrenyomult a nyílt ölési zónába. A pakisztáni ágyúk elszabadították a poklot, felrobbantva az egyik indiai harckocsit az első sortűzben. A PT-76-ok közül négyen megállták a helyüket, és harcképtelenné tettek egy M-24-est, mielőtt egymás után megsemmisültek, míg a vezető harckocsi legnagyobb sebességgel hátrált, pánikot okozva a kísérő gyalogságban. Két napba telt, mire az indiai hadsereg újabb támadást szervezett Kushtia elfoglalására - csak hogy kiderüljön, védői már csendesen elhagyták azt.
A 45. lovasság hamarosan újabb műveletben vett részt, úszva le a Bhairab folyón, hogy elfoglalja a kompot Syamganjnál, ami 3700 fős menekülő csapat elfogását eredményezte. A harckocsizók ismét megnedvesítették a hajótestet, amikor egy század december 14-én éjjelén átkelve a Madhmuti folyón, a tetején gyalogos deszanttal foglalta el a Kumarkhali kompot, és közben további 393 foglyot ejtett.
Két nappal később a pakisztáni erők parancsnoka Kelet-Pakisztánban feladta Dakka városát, ami az új Banglades állam létrehozásához vezetett. Az indiai hadsereg megdöbbentő gyorsasággal haladt előre a Gangesz-delta folyója felett, amely a PT-76-os ügyes alkalmazása révén történhetett meg.
A gyengén páncélozott harckocsik súlyos veszteségeket szenvedtek - egy forrás szerint 30 megsemmisült vagy megrongálódott -, és nem mindig bizonyultak megbízhatónak. Az indiai kétéltű harckocsik azonban agresszívan átkarolták az ellenséges pozíciókat, a visszavonuló csapatait elvágták és a gyalogságukkal szoros együttműködésben lenyűgöző eredményeket hoztak ki vékony páncélzatú felszerelésükből.
Ukraine to upgrade Indonesian PT-76 light tank with Belgian turret LCTS 90mm cannon
According to information published by the Ukrainian Defense Express website, Ukraine will upgrade the Indonesian PT-76 tracked amphibious light tank with the Belgian turret LCTS 90 designed and...