Montezuma, ahogy a bombázók fejlődését látom, mintha áthelyeződött volna a súlypont a fegyverzetükre. Ha végigvesszük a hidegháború amerikai fejlesztéseit, látjuk, hogyan fejlődtek mind jobb és potensebb gépekké a bombázóik B-52 (hagyományos támadás) , B-1 (alacsony támadás), B-2 (lopakodó támadás). De itt mintha megállt volna a dolog és ha minden igaz a B-52 túl fogja élni mind a két utódját. Ezt valószínüleg azért lehetséges, mert egyfelől a légvédelmi rendszerek fejlődése sem állt meg és a mai gyakorlat mintha az lenne, hogy addig nem kezdődik el semmilyen komolyabb bombázóhullám míg ez utóbbit ki nem iktatják. Másrészt meg a fegyverzet is fejlődött, mind nagyobb távolságból lehet őket indítani, úgy hogy a horddozóplatform nem repül be a légvédelem zónájába.
Magyarán a bombázó gyakorlatilag egy hordozóplatform, ami a cél körzetébe szállítja a fegyverzetet és onnan idítja. Erre pedíg bőven elegendő a B-52 is. Nem várja el már senki tőle, hogy szuperszónikus sebeséggel, földközelben törje át az ellenfél légvédelmét és aztán nagyon gyorsan menekülni tudjon az őt üldöző vadászoktól.
Ebbe a képbe nagyon is beleillik a H-6. Megbízható platform, amit már unalomig ismernek és millió egyszer változtatták, fejlesztették stb.
A legújjabb változata a H-6K-nak meg állítólag vagy 30%-kal sikerült megnövelni a hatótávolságát. Ha minden igaz már rendszeresítették is.
http://chinesemilitaryreview.blogspot.ro/2012/02/new-chinese-h-6k-badger-extended-range.html
Itt meg összegyűjtve a kínai támadó gépek és bombázók
http://chinese-military-aviation.blogspot.ro/p/attack-aircraft.html