Kína hadiipara és haderőfejlesztési programja

Hellosztok hoztam egy kis Kínait

Megalakult a kínai hordozó első egysége immár hivatalosan is az egység J-15 JL-9 és helikopterekből áll (ez az egység már bármikor bevethető ezeknek már nem a tesztelés a feladatuk) az egység 16 légijárműből áll.

 

A kelet Kínai tengeren a 331-esek éles torpedóval történő gyakorlatokat tartottak.

 

A Jl-9 es gyártását felpörgették már egy századnyit át is adtak a haditengerészetnek.

 

Egy j-10 essel magassági rekordot döntöttek (új típus rekord) magasságot nem írnak sehol csak hogy a pilóta és a gép is veszélybe került  de katapultálás helyett mégiscsak hazavitte a gépet ... 

(nem ide tartozik de az irániak meg egy új UAV-t teszteltek)
 
A J-15 sorozatgyártása képekben:

http://www.militaryparitet.com/perevodnie/data/ic_perevodnie/4568/
 
Kínai speciális repulogépek az Y-8 alapján:

http://bmpd.livejournal.com/522573.html
 
Mintha beindúlt volna a sorozatgyártás.

20759009.jpg


11199718.jpg
 
Semmi. Kering még két kép, az egyiken egy "lapos" antenna van, a másik meg egy makett. Elképzelhető, hogy a végső verzió így fog kinézni.

134674609339665.jpg


165844hl35el1e13xql1a3.jpg
 
Ezek nekem inkább valami kimart / kiesztergált daraboknak tűnnek a felület alapján. Ha mégis nyomtatták és ilyen minőségben az azért komoly segítség lesz sokminden legyártásában, ha pl sugárhajtómű lapátok elkészítésére nem is lesz alkalmas.
 
Az a fődarab biztosan CNC-s, de kérdés, hogy csak utómunkát végezte-e rajta vagy teljesen mart. Mondjuk az első képet elnézve - ha az a nyers, nyomtatóból kivett darab, akkor - szükség is lehet az utómunkára.
 
Egyedi vagy kis darabszámú elemeknél még úgy is, ha kell utómunka, szerintem hatalmas költségcsökkentés az öntőformás módszerhez képest. A felületi egyenetlenség gondolom amiatt van, hogy a "pixeleknek" megvan a méretük. Megfelelően kis pixelméret mellett valószínűleg tudnának simát is nyomtatni, de az annyival lassabb is lenne. Valószínűleg utómunkával egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb (egyelőre).
 
<p class="new-blogpost-comment-notice">Komment ehhez a hírhez: 3D nyomtatás a kínai repiparban
"Az írás szerint, ha egy F-22 esetében 3D technológiát használtak volna, kb. 40 százalékos súlymegtakarítást értek volna el." - Honnan tudják, hogy mennyi titán van egy F-22 -esben? A 40% súlymegtakarításnak meg nem sok valószínűsége van, mert "oda" kell egy pont olyan formájú és pont akkor méretű titán alkatrész, aminek megvan emiatt a pontos térfogata és az adott anyagsűsűség miatt a pontos tömege is. Ettől függetlenül csak ámulok és bámulok ezen a kesztyűn, fantasztikus technológiát hoztak össze.
 
<p class="new-blogpost-comment-notice">Komment ehhez a hírhez: 3D nyomtatás a kínai repiparban
Ez a "3D nyomtatás" számomra csak jól hangzó szlogennek tűnik. Hiszen manapság ennek nagy divatja van.
A 3D nyomtatás során nagyon vékony felületeket olvasztanak vagy ragasztanak össze. Ezt titánból elég nehezen tudom elképzelni és ez a cikk sem segít ehhez hozzá. (Ami nyilván nem a HTKA hibája, hanem az eredeti forrásé!)
Szerintem itt messze nem az ismert 3D nyomtatásról van szó, ez inkább valami propaganda lehet.

A kép a kesztyűről a szerkesztők által betett illusztráció, csak elfelejtették odaírni, hogy nem a témához tartozik (um. kínai repipar).
 
A 40%-os tömeg megtakarítás teljesen irreális, fizikai képtelenség. Ha azonos mennyiségű anyagot teszel be, csak könnyebb, akkor az összes alkatrésznek ennyivel könnyebbnek kell lennie. Egy 10-15%-os tömegcsökkentés egy meglevő gépnél is kolosszális eredmény... Tessék megnézni, hogy az F-15-be mennyi titán van, ahogy sok mai vadászgépben is. Hogy a viharba jönne össze még -40%, amikor a gép igen komoly %-a a lehető legkönnyebb agyagból van már most is...?
 
<p class="new-blogpost-comment-notice">Komment ehhez a hírhez: 3D nyomtatás a kínai repiparban
Azonos mennyiségű anyag nyilván azonos súlyú. Szerintem úgy érik el a súlycsökkenést, hogy az azonos térfogatú tárgyba kevesebb anyagot tesznek, magyarán szellős lesz a tárgy szerkezete mint a kesztyű.

Ezzel elvileg veszíthet a szilárdságából, bár ha mikroszkopikus méretben dolgoznak és jól megtervezik az anyag szerkezetét, akkor talán ki lehet alakítani egy jó kompromisszumot, ami viszonylag jól megtartja a szilárdságát a tömörebb tárgyhoz képest, viszont kevesebb anyaggal és így kevesebb súllyal jár.
 
<p class="new-blogpost-comment-notice">Komment ehhez a hírhez: 3D nyomtatás a kínai repiparban
Itt a kulcs szó ha ismerjük egy anyagra ható terhelés irány vektorait valamint a kristályrács ezen erőkvel szembeni teherviselő pontjait. Akkor elég ezen rács pontokra kellő anyagot tenni. Röntgen-diffrakció és egyéb FT elven működő műszerrel meglehet határozni. Itt az a művészet hogy kémia eljárással alulról felfele építkezünk (button up) és nem stop down eljárással végezzük. Előbbi módszernél tényleg minimális az anyag veszteség.