Mármint az elektromos SUV nem ott termeli a kipufogógázt, ahol épp van, hanem az erőműben. Ott viszont jó sokat, mert ezek mégis csak 2,5-3 tonnás csillagromboló tankok és azért, hogy a 90 kilós habtestedet A-ból B-be eljuttassák, elég sok energiát zabálnak meg. Viszonylag ritkán látni ilyeneket 5 emberrel megtömve, mert akik veszik őket, azoknak van pénz lóvéra és a családban esélyesen van másik kocsi is. 130 km/h-val, autópályán úgy 30 kWh / 100 km körül zabálnak, amibe nincs benne a töltési veszteség, az önkisülés és a hálózati veszteség. Azokkal együtt van 35-40 kWh / 100 km is, attól függően, hogy milyen töltőt használ a tulaj. Egy benzines kisautó ennél kevesebbet pöfög ki. Meg a gyártásuknál eleve keletkezett egy akkora szennyezési puttony, hogy egy benzines kisautó 10 év alatt sem szennyez annyit, mint amennyiért ezek a szörnyetegek az első méter megtétele előtt is már felelősek. Arról nem is beszélve hogy ha dupla tömeggel terheljük az utat, az az útnak sem használ. A szmog nagy része finom por, amihez az autók a gumikból, a fékekből és az aszfaltból lekoptatott részecskékkel és a por felverésével járulnak hozzá. Egy nehezebb autó több anyagot koptat el. Egy nagyobb, rosszabb légellenállású SUV több légáramlást gerjeszt ugyanolyan sebességnél. Az akkumulátor nem csak nehéz, de helyet is foglal és igen drága is. Ezeket a zöld vallási bűnbocsátó cédulákat (életérzést) nagyon sok pénzért olyanok veszik, akik szeretnek terpeszkedni, kérkedni és hancúrléc méretét autómérettel helyettesíteni. Nem az elektromos törpéket veszik, hanem az óriásokat. Tehát ezek a csatahajók nem csak iszonyú nehezek, de nagyok is. Egy 5 méter feletti hosszúságú és tükörrel 2,2 m széles elektromos SUV akkora területet foglal el haladás közben is és parkolás közben is, hogy arra egy városi kisautó majdnem kétszer beférne. Míg autópályán sokat esznek, addig a városban sok helyet foglalnak. Aztán ott van, hogy ezeknek a 100 kWh körüli, vagy még nagyobb aksija töltéséhez kell ám teljesítmény, különben örök élet, meg egy nap, mire feltöltődik. Az pedig ugyebár hálózati terhelést jelent és hálózatfejlesztési költséget. Ekkora tömeg megállításához szép hosszú fékút tartozik és ha elmér valaki valamit, akkor ekkora tömeg becsapódása pusztít, mint az atombomba. Ráadásul ezek imádnak kigyulladni és szinte olthatatlanok. De ezt a szokásukat álló helyzetben is előadják. Töltés közben is, hiszen komolyabb töltési teljesítménynél melegszik az autó is, a töltő is, a vezeték is, mint egy kazán. De ha elromlik valami az aksinál, akkor még töltés nélkül is képesek álló helyzetben kigyulladni. Elég annyi hozzá, hogy rövidre zár egy hibás cella, vagy csatlakozás. Jó nagy aksipakkban jó sok cella van, egyre növekvő kockázattal.
Japánban ugyanazokra a problémákra, a városi szmogra, az utak túlterheltségére, a zsúfolt városok parkolási gondjaira, a közlekedésbiztonsági kérdésekre, a zajterhelésre, stb... tudtak észszerű megoldást is találni. Egyszerűen a még jól használható, lehető legkisebb autókat (kei kategória) kezdték nyomni (35-40% az arányuk) és alacsonyra vették a sebességhatárokat. És ezzel a kettővel az összes probléma terén érdemi javulást tudtak elérni. Töredék annyi pénzből, mintha guruló csatahajókat kezdtek volna építeni, másfajta (alapvetően észszerűtlen) meghajtással. És ezzel nem tönkretették a saját autóiparukat, hanem fejlesztették.