Székelyföldön még lehajolnak a pityókáért
A természetközeli népek kényes egyensúlyban gazdálkodnak még a nagy globalizált világ peremén. A létfenntartás bája.
index.hu
Környezetvédelem
- Téma indítója Törölt tag 4082
- Indítva
-
- Címkék
- élővilág természetvédelem
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
index.hu
W
Wilson
Guest
W
Wilson
Guest
Amikor Dominikán laksz és találkozol a helyi élővilággal (4 m-s közönséges óriáskígyó
Nem csak a koronavírus örökítőanyagának koncentrációjáról, mindenről árulkodik a szennyvizünk
Egy szennyvíztisztító telepről biztosan nem jutna eszünkbe egy botanikus kert, pedig a Dél-Pesti Szennyvíztisztító Telep az. A telep környezetgazdálkodási igazgatójával arról beszéltünk, mit árul el az életmódunkról a szennyvíz, hogyan hat a klímaváltozás a szennyvíztisztításra, és arról is...
m.hvg.hu
Természetvédelmi értéke 1.000.000 Ft...
hvg.hu
Olyan madarat lőttek le a Hortobágyon, amelyből már csak alig pár tízezer él az egész világon
A vörösnyakú lúd egyébként is a veszélyeztetett fajok közé tartozik, 20 ezernél is kevesebb pár él belőle. Most azután lőttek le belőle egyet Magyarországon, hogy az Agrárminisztérium engedélyezte a vadludak október-novemberi vadászatát.
hvg.hu
Természetvédelmi értéke 1.000.000 Ft...
Olyan madarat lőttek le a Hortobágyon, amelyből már csak alig pár tízezer él az egész világon
A vörösnyakú lúd egyébként is a veszélyeztetett fajok közé tartozik, 20 ezernél is kevesebb pár él belőle. Most azután lőttek le belőle egyet Magyarországon, hogy az Agrárminisztérium engedélyezte a vadludak október-novemberi vadászatát.
Védett madarakat lőttek ki a Tisza-tónál és Hortobágyon
Az orvvadászok ráadásul tiltott, a környezetre ártalmas ólomsörétet használtak.
index.hu
W
Wilson
Guest
Megmentik a mocsárréteket a Dráva árterében......
A területen élő növények és állatok érdekében építettek vízvisszatartó műtárgyakat és töltöttek fel földterületeket.
A közelmúltban befejeződtek a GRASSLAND-HU Life pályázat kertében megvalósult, a Berzencei-rétek vízháztartásának javítását célzó beavatkozások – írta Facebook-oldalán a Duna-Dráva Nemzeti Park.
A területen korábban több csatorna, lecsapoló árok létesült, amelyek jelentősen hozzájárulnak a mocsárrét szárazodásához.
Az üde gyepek és vizes élőhelyek megőrzése érdekében a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság a GRASSLAND-HU Life projekt keretében olyan beavatkozásokat valósított meg, amelyek segítik a terület vízháztartásának javítását, lehetővé teszik a tavasszal lehulló nagyobb mennyiségű csapadék visszatartását, a jó vízellátású területek növelését, a vízborításos időszak meghosszabbítását.
Duna-Dráva Nemzeti Park A Pannon gyepek és a hozzájuk kapcsolódó élőhelyek megőrzését célul kitűző pályázat keretében 2021-ben a Kisgerendai-árok öt pontján létesültek kisebb vízvisszatartó műtárgyak, néhány helyen pedig földfeltöltés gátolja a víz túlzottan gyors lefolyását a területről.
A Berzencei-rétek a Duna-Dráva Nemzeti Park, és egyben a Nyugat-Dráva-sík Natura 2000 terület részét képező, mintegy 350 ha kiterjedésű, fasorokkal, facsoportokkal tarkított gyepes területek. Mélyebben fekvő részein tavasszal vízborítás alakulhat ki, nyárra többnyire ezek a területek is kiszáradnak.
Az ilyen vízállásos mélyedések és az időszakos vízfolyások meanderező medreinek közelében sokfelé található mocsári növényzet. A rétek sok védett és közösségi jelentőségű állat- és növényfaj számára biztosítanak élőhelyet. A vöröshasú unka és több más kétéltű számára jelentenek szaporodóhelyet a tocsogós, vízállásos területek, ezeket sok madár, például a gólyák is rendszeresen látogatják táplálékszerzés céljából.
A virágzó rétek számos méh– és lepkefajnak, például a nagy tűzlepkének nyújtanak ideális élőhelyet. A terület védett növényfajai a tavaszi tőzike, a mocsári békaliliom és a szibériai nőszirom. A mocsárrétek a terület meghatározó élőhelyei, fennmaradásuk alapfeltétele a megfelelő vízellátottság és a rendszeres kaszálás vagy extenzív legeltetés.
Megmentik a mocsárréteket a Dráva árterében | Sokszínű vidék
A közelmúltban befejeződtek a GRASSLAND-HU Life pályázat kertében megvalósult, a Berzencei-rétek vízháztartásának javítását célzó beavatkozások - írta Facebook-oldalán a Duna-Dráva Nemzeti Park. A
sokszinuvidek.24.hu
Nem lehetett volna a beton helyett másból építeni a duzzasztó műtárgyat? Már ha tök jó dolog és környezet/táj védelem.Megmentik a mocsárréteket a Dráva árterében......
A területen élő növények és állatok érdekében építettek vízvisszatartó műtárgyakat és töltöttek fel földterületeket.
A közelmúltban befejeződtek a GRASSLAND-HU Life pályázat kertében megvalósult, a Berzencei-rétek vízháztartásának javítását célzó beavatkozások – írta Facebook-oldalán a Duna-Dráva Nemzeti Park.
A területen korábban több csatorna, lecsapoló árok létesült, amelyek jelentősen hozzájárulnak a mocsárrét szárazodásához.
Az üde gyepek és vizes élőhelyek megőrzése érdekében a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság a GRASSLAND-HU Life projekt keretében olyan beavatkozásokat valósított meg, amelyek segítik a terület vízháztartásának javítását, lehetővé teszik a tavasszal lehulló nagyobb mennyiségű csapadék visszatartását, a jó vízellátású területek növelését, a vízborításos időszak meghosszabbítását.
A Pannon gyepek és a hozzájuk kapcsolódó élőhelyek megőrzését célul kitűző pályázat keretében 2021-ben a Kisgerendai-árok öt pontján létesültek kisebb vízvisszatartó műtárgyak, néhány helyen pedig földfeltöltés gátolja a víz túlzottan gyors lefolyását a területről.
A Berzencei-rétek a Duna-Dráva Nemzeti Park, és egyben a Nyugat-Dráva-sík Natura 2000 terület részét képező, mintegy 350 ha kiterjedésű, fasorokkal, facsoportokkal tarkított gyepes területek. Mélyebben fekvő részein tavasszal vízborítás alakulhat ki, nyárra többnyire ezek a területek is kiszáradnak.
Az ilyen vízállásos mélyedések és az időszakos vízfolyások meanderező medreinek közelében sokfelé található mocsári növényzet. A rétek sok védett és közösségi jelentőségű állat- és növényfaj számára biztosítanak élőhelyet. A vöröshasú unka és több más kétéltű számára jelentenek szaporodóhelyet a tocsogós, vízállásos területek, ezeket sok madár, például a gólyák is rendszeresen látogatják táplálékszerzés céljából.
A virágzó rétek számos méh– és lepkefajnak, például a nagy tűzlepkének nyújtanak ideális élőhelyet. A terület védett növényfajai a tavaszi tőzike, a mocsári békaliliom és a szibériai nőszirom. A mocsárrétek a terület meghatározó élőhelyei, fennmaradásuk alapfeltétele a megfelelő vízellátottság és a rendszeres kaszálás vagy extenzív legeltetés.
Megmentik a mocsárréteket a Dráva árterében | Sokszínű vidék
A közelmúltban befejeződtek a GRASSLAND-HU Life pályázat kertében megvalósult, a Berzencei-rétek vízháztartásának javítását célzó beavatkozások - írta Facebook-oldalán a Duna-Dráva Nemzeti Park. A
A kezelési tervben jellemzően elő szokták írni, hogy miből kell kivitelezni. Többnyire fából vagy rőzsekötegből készítenek ilyesmit, amit mondjuk agyaggal tapasztanak be.
Például így:
"A vízelvezető-lecsapoló árokrendszer kotrása, szennyezése tilos. Az árok értékes élőhelyeket érintő szakaszán legfeljebb szakaszos mederelzárás lehetséges, földanyagú, létrehozásakor élőhelyeket nem károsító megoldásokkal, így pl. télen, kisvizes időszakban, keskeny, föld/agyag zárásokkal, esetleg rönkművel, vesszőfonattal kombináltan. Betonműtárgy elhelyezése tilos. A tervezési terület alatti szakaszon, a természeti állapottól és a vízelvezetési kényszertől függően az árok fenék a terepszint felé emelhető, akár teljes mértékben is."
W
Wilson
Guest
Jó kérdés, megmondom őszintén mivel nem vizlépcsô méretű műtárgyakról van szó így ekkora méretben engem abszolút nem zavar,hogy betonból készültek, de ez csak az én véleményem...
Alapvetően nyilván nem egy akkora mérvű dolog; csak így képen meghökkentő volt. Meg máshol meg épp olyanról lehetett olvasni, hogy olcsó, kéznél levő, természetes anyagokból oldottak meg hasonló problémát (bár ha jól emlékszem az nem víz visszatartás, hanem elsődlegesen a víz folyási sebességének lassítása volt).
W
Wilson
Guest
Gondolom, ahol lehet természetes anyagokból próbálják megoldani ezeket a műtárgyakat és csak ott alkalmaznak a példának okáért betont ahol az már szükséges, szerintem azért döntöttek a beton mellett mert egy nagyobb árvíz esetén egy természetes anyagból létrehozott műtárgy nem biztos, hogy megbízhatóan "működne", vagy minden nagyobb áradás után gyakorlatilag újjá kellene építeni....
K
kamm
Guest
Tourists having sex in the dunes is ruining a Spanish beach
Maspalomas beach is a nature reserve in Gran Canaria, Spain. But tourists having sex on its famous shifting dunes is destroying the environment, says a new report.
edition.cnn.com
Hoppa, van magyarul is:
Kicsinálja a Kanári-szigetek homokdűnéit a sok szex | 24.hu
A kanos látogatók nem tartják tiszteletben az élővilágot, a gyíkok lenyelik az óvszereiket.
24.hu
W
Wilson
Guest
247 millióval kevesebb házi veréb él Európában a nyolcvanas évekhez képest
Négy évtized alatt 247 millióval kevesebb házi veréb lett Európában, és több másik olyan madárfaj, melynek egyedei egykor mindenfelé előfordultak, szintén jelentősen visszaszorult a kontinensen egy új kutatás szerint, írja a Guardian.
A Royal Society for the Protection of Birds, a BirdLife International és a Cseh Ornitológus Társaság által készített elemzés során az Európában őshonos 455 madárfaj populációját vizsgálták, és az adatok elemzéséből úgy tűnik, hogy 378 fajból ma már kevesebb egyed él velünk, mint 1980-ban. Összesen 17-19 százalék közötti lehet a visszaesés, de a populációk zsugorodása különösen érinti azokat a fajokat, melyek mezőgazdasági területek mellett, rétek közelében élnek.
Egy tojó házi veréb Fotó: WikipediaA változások különösen érzékenyen érintették a házi verebeket: e madárfaj populációja a felére zsugorodott össze, míg a mezei verébből 30 millióval lett kevesebb. Az elemzés szerint mindkét faj elsősorban a megváltozott mezőgazdasági gyakorlatok miatt szenvedett veszteségeket, de a házi verebekből a városokban is kevesebb van. Hogy miért, az egyelőre még kérdéses, lehetséges magyarázatként az élelemhiány, különféle járványok, illetve a légszennyezés merült fel.
Becslések szerint az Európában költő madarak mintegy hatodával, 600 millió madárral lehet most kevesebb, mint 1980-ban. Sárga billegetőből 97 millióval, seregélyből 75 millióval, mezei pacsirtából pedig 68 millió példánnyal lehet kevesebb.
Az elemzés szerint a mezőgazdaság nagyiparivá válása alapvetően szorította vissza a madarak természetes élőhelyeit, a különféle gyomirtók és egyéb „növényvédő” szerek használata pedig jelentős pusztítást végzett a rovarok között, emiatt sok madár maradt elégséges táplálék nélkül.
A tanulmány egyik vezető kutatója, Fiona Burns szerint a biológiai sokszínűségről szóló jövő évi ENSZ-csúcson muszáj lesz kezdeni valamit a helyzettel, hiszen a klíma- és a természeti válság közös kezelésére van szükség. Ehhez többek között növelni kell a környezetbarát mezőgazdasági területek arányát, erősíteni kell a fajok védelmét szolgáló intézkedéseket, fenntartható erdő- és halgazdálkodásra van szükség, és meredeken növelni kell a védett területek méretét mindenhol.
Vannak ugyanakkor madárfajok, melyek populációja növekedni tudott: 203 faj egyedeiből 340 millióval lett több negyven év alatt, de a növekedés kétharmadát nyolc faj, a barátposzáta, a csilpcsalpfüzike, a fekete rigó, az ökörszem, a tengelic, a vörösbegy, az örvös galamb és a kék cinege hozta össze.
11 ragadozómadár is meg tudta duplázni a populációját 1980 óta, köztük a vándorsólyom, a rétihéja, az egerészölyv, a rétisas és a szirti sas. Ugyanakkor e fajok továbbra is ritkának számítanak, azaz a populációjuk e növekedés ellenére is kicsinek mondható.
Szakértők szerint a ragadozók a hatékonyabb természetvédelmi törekvéseknek, illetve a különféle mérgező mezőgazdasági anyagok visszaszorításának köszönhetik, hogy nőhetett a populációjuk. Az EU Madárdirektívája már jogi védelmet is biztosít egyes fajok élőhelyei számára, ez is kedvezhetett a madaraknak.
A BirdLife Europe vezetője, Anna Staneva szerint a most megjelent jelentés egy egyértelmű figyelmeztetés a természet részéről: bár egyes veszélyeztetett vagy ritka fajok esetében sikerült elérni eredményeket a meghozott intézkedéseknek köszönhetően, azok a fajok, melyekből korábban sok egyed élt velünk, továbbra is veszítenek populációikból.
247 millióval kevesebb házi veréb él Európában a nyolcvanas évekhez képest
Sok olyan madárból lett sokkal kevesebb, melyek régen mindenfelé felbukkantak.
444.hu
W
Wilson
Guest
Sajnos én is tapasztalom, hogy a lakókörnyezetemben szinte teljesen eltűntek a verebek és még csak nem is a 80-s évekbeli helyzetről beszélek hanem pl a 10-15 évvel ezelőtti helyzetről,ellenben megjelentek a dolmányos varjak és szarkák. Szinte eltűnt a balkáni gerle (amely a múlt század 20-30-as éveiben és helyette megjelent az örvös galamb, kíváncsi lennék,hogy mások is ezt tapasztalták-e?247 millióval kevesebb házi veréb él Európában a nyolcvanas évekhez képest
Négy évtized alatt 247 millióval kevesebb házi veréb lett Európában, és több másik olyan madárfaj, melynek egyedei egykor mindenfelé előfordultak, szintén jelentősen visszaszorult a kontinensen egy új kutatás szerint, írja a Guardian.
A Royal Society for the Protection of Birds, a BirdLife International és a Cseh Ornitológus Társaság által készített elemzés során az Európában őshonos 455 madárfaj populációját vizsgálták, és az adatok elemzéséből úgy tűnik, hogy 378 fajból ma már kevesebb egyed él velünk, mint 1980-ban. Összesen 17-19 százalék közötti lehet a visszaesés, de a populációk zsugorodása különösen érinti azokat a fajokat, melyek mezőgazdasági területek mellett, rétek közelében élnek.
Egy tojó házi veréb Fotó: Wikipedia
A változások különösen érzékenyen érintették a házi verebeket: e madárfaj populációja a felére zsugorodott össze, míg a mezei verébből 30 millióval lett kevesebb. Az elemzés szerint mindkét faj elsősorban a megváltozott mezőgazdasági gyakorlatok miatt szenvedett veszteségeket, de a házi verebekből a városokban is kevesebb van. Hogy miért, az egyelőre még kérdéses, lehetséges magyarázatként az élelemhiány, különféle járványok, illetve a légszennyezés merült fel.
Becslések szerint az Európában költő madarak mintegy hatodával, 600 millió madárral lehet most kevesebb, mint 1980-ban. Sárga billegetőből 97 millióval, seregélyből 75 millióval, mezei pacsirtából pedig 68 millió példánnyal lehet kevesebb.
Az elemzés szerint a mezőgazdaság nagyiparivá válása alapvetően szorította vissza a madarak természetes élőhelyeit, a különféle gyomirtók és egyéb „növényvédő” szerek használata pedig jelentős pusztítást végzett a rovarok között, emiatt sok madár maradt elégséges táplálék nélkül.
A tanulmány egyik vezető kutatója, Fiona Burns szerint a biológiai sokszínűségről szóló jövő évi ENSZ-csúcson muszáj lesz kezdeni valamit a helyzettel, hiszen a klíma- és a természeti válság közös kezelésére van szükség. Ehhez többek között növelni kell a környezetbarát mezőgazdasági területek arányát, erősíteni kell a fajok védelmét szolgáló intézkedéseket, fenntartható erdő- és halgazdálkodásra van szükség, és meredeken növelni kell a védett területek méretét mindenhol.
Vannak ugyanakkor madárfajok, melyek populációja növekedni tudott: 203 faj egyedeiből 340 millióval lett több negyven év alatt, de a növekedés kétharmadát nyolc faj, a barátposzáta, a csilpcsalpfüzike, a fekete rigó, az ökörszem, a tengelic, a vörösbegy, az örvös galamb és a kék cinege hozta össze.
11 ragadozómadár is meg tudta duplázni a populációját 1980 óta, köztük a vándorsólyom, a rétihéja, az egerészölyv, a rétisas és a szirti sas. Ugyanakkor e fajok továbbra is ritkának számítanak, azaz a populációjuk e növekedés ellenére is kicsinek mondható.
Szakértők szerint a ragadozók a hatékonyabb természetvédelmi törekvéseknek, illetve a különféle mérgező mezőgazdasági anyagok visszaszorításának köszönhetik, hogy nőhetett a populációjuk. Az EU Madárdirektívája már jogi védelmet is biztosít egyes fajok élőhelyei számára, ez is kedvezhetett a madaraknak.
A BirdLife Europe vezetője, Anna Staneva szerint a most megjelent jelentés egy egyértelmű figyelmeztetés a természet részéről: bár egyes veszélyeztetett vagy ritka fajok esetében sikerült elérni eredményeket a meghozott intézkedéseknek köszönhetően, azok a fajok, melyekből korábban sok egyed élt velünk, továbbra is veszítenek populációikból.
247 millióval kevesebb házi veréb él Európában a nyolcvanas évekhez képest
Sok olyan madárból lett sokkal kevesebb, melyek régen mindenfelé felbukkantak.
W
Wilson
Guest
Ehhez kapcsolódik ez is a cikk is...
Mi is a gond a dolmányos varjakkal?
„Valamennyi varjúféle rendkívül intelligens, erre csak egy példa az új-kaledóniai varjak eszközhasználata. Legtöbbjük, mint pl. a csóka, kolóniában és rendkívül fejlett szociális struktúrában él, ahol különböző hierarchia szerveződés is megfigyelhető. A dolmányos varjú költési időszakban szoliter, elszórtan fészkel. Többféle madárfaj képviselőjét volt szerencsém felnevelni, gondozni, de azt tapasztaltam, hogy mind közül a dolmányos a legagyafúrtabb.” Dr. Kövér Lászlóval, a Debreceni Egyetem MÉK Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék adjunktusával a dolmányos varjúról, városi térhódításukról beszélgettünk.
A varjúfélék intelligenciája kiskorom óta érdekelt, így nem meglepő, hogy miután felvételt nyertem a Debreceni Egyetem MÉK természetvédelmi mérnök szakára, örömmel bekapcsolódtam a Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék kutatásába, amely a városi környezetben élő varjúfélékkel foglalkozott, elsősorban a dolmányos varjúval. A kutatás helyszíne Debrecen volt, és azért a dolmányos varjú állt a középpontjában, mivel jól érzékelhető volt, hogy a 2000-es évek kezdete óta jelentősen megnövekedett a számuk és teljességgel urbanizálódtak. Ezt a feltételezést az akkori és az azóta gyűjtött eredmények megerősítették, ezért kijelenthető, hogy a városban azóta is folyamatos állománynövekedés tapasztalható. 2006-2013 között minden évben végeztünk fészek monitoringot és folyamatos egyedszám-emelkedést figyeltünk meg. A 2018-2019 között megismételt felmérés ugyanezt mutatta, tehát a dolmányos varjak száma még mindig nem érte el a város eltartóképességének határát, bár a territóriumuk egyre inkább zsugorodik.
Képesek kihasználni az emberi jelenlétet.....
Mindez, gondolom, nem kizárólag debreceni sajátosság…
Közel sem, a világ számos nagyvárosában, Japánban, Skandináviában, Fehéroroszországban, vagy, hogy ne menjünk messze, Lengyelországban, Szlovéniában és Romániában is foglalkoznak ezzel a jelenséggel.
Mi az oka ennek a városi térhódításnak, és miért éppen a dolmányosnak sikerült ez, ebből a rendkívül intelligens családból?
Mielőtt az okokat részletezném, kitérnék arra, hogy más varjúfélék is jelen vannak a városban, csak ezek egyedszáma nem növekszik ilyen robbanásszerűen. A vetési varjak október közepétől május közepéig vannak jelen, keletről érkeznek hozzánk telelni. Pár évvel ezelőtt azt lehetett mondani, hogy csak időszakosan, de ma már a város szélén találkozhatunk fészkeikkel, amely azt mutatja, náluk is tart a városba költözés folyamata. Kolozsvári, illetve pécsi kutatások azt tükrözik, hogy ezekben a városokban ez a folyamat már előrehaladottabb, mint nálunk. A szajkó a kertvárosi övezetekben érzi jól magát, a csókának pedig a belvárosban van/volt kolóniája. A dolmányos varjúéhoz hasonló térhódítást pedig a szarka mutat a cívisvárosban, amely a kertvárosi övezetből egyre jobban kezdi meghódítani a város központibb részeit is.
Visszatérve a térhódítás okaira, elősorban azt kell kiemelni, hogy terjeszkednek a városok, erre pedig a madarak (is) úgy reagálnak, hogy vagy eltűnnek, vagy pedig alkalmazkodnak. Az alkalmazkodáson belül pedig vannak olyan fajok, amelyek kimondottan profitálnak az emberi jelenlétből, kihasználják az ebben rejlő lehetőségeket, amely viselkedés nagyon is jellemző a varjakra. A dolmányos varjúnak egyrészt az kell, hogy legyen megfelelő fészkelőhelye. Erre tökéletesen megfelelőek a parkok fái, vagy az út mellet húzódó fasorok. Szükségük van továbbá diverz és állandó táplálékforrásokra, ez is bőségesen biztosított. Ezentúl pedig lényeges az is, hogy a városon belül nem igazán vannak predátorai, így nyugodtabb körülmények között tudják élni életüket. A dolmányos varjú jelenleg Debrecenben és más nagyvárosban is csúcsragadozónak számít. Az emberen kívül egyedül azok a társai jelentenek számára gondot, amelyek költési időszakban egymás fészkeit is kifoszthatják. Mindezeken túl van még egy oka meghonosodásuknak, ez pedig a vadgazdálkodás, vagyis a vadászat, a különböző fajok üldözöttsége.
Skandináv kutatók azon az állásponton vannak, hogy a dolmányos azért költözött Svédország nagyvárosaiba, mert az ottani vadgazdálkodás nagyon intenzív volt, ezért a dolmányos varjak úgymond „bemenekültek” a lakott területekre. Ezzel szemben van egy másik vélemény is, miszerint a vadgazdálkodás korábban nem fordított elég figyelmet ezekre a madarakra. A dolmányos varjú vadászható, természetvédelmi szempontból sem kívánatosak a nagy állományai, hiszen elpusztítják a tojásokat, apróvadban is komoly kárt okoznak. Idehaza a városon kívüli populációk megerősödtek, és többek között emiatt szivároghattak be a városokba, ahol hamar felismerték és ki is használták a lehetőséget.
Összedolgozva is képesek vadászni....
Óhatatlan a kérdés, hogy miért pont a dolmányos varjúnak sikerült ez?
A varjúfélék mind elképesztően intelligensek, ez is az oka, hogy több fajuk meg tudta vetni a lábát az ember mellett. Több fajuk képviselőjét sikerült közelről megfigyelnem, felnevelnem, gondoznom, de az a tapasztalatom, hogy közülük is a dolmányosok a legagyafúrtabbak. Ebben, valószínű, az is közre játszik, hogy amíg pl. a vetési varjú vagy a csóka kolóniában fészkel, a dolmányos elszórtan, így a túlélés érdekében jóval szemfülesebbnek kell lenniük, mint az imént említett fajok egyedeinek.
A beszélgetés során többször elhangzott az, hogy ezek a madarak rendkívül intelligensek. Mit értünk az ő esetükben intelligencián?
A varjak kognitív hajlammal rendelkeznek, összekötik a dolgokat a következményekkel. Egyet ismertetnék, amely szerintem tökéletesen példázza, hogy mire kell gondolnunk, ha az intelligenciájukról beszélünk. A Washingtoni Egyetem kutatói különböző etológiai kísérletet végeznek a helyi városi varjúfajjal (rövidcsőrű varjú). Az egyik ilyenben maszkot viselve csapdával fogták meg őket, majd engedték szabadon; sőt volt, hogy egy varjú tetemét húzták keresztül egy városi parkon, ahol azok éltek. Ezt követően, a madarak megjegyezték a maszkot és az ahhoz kötődő negatív élményt, ha ilyet viselő kutató bukkant fel, felhőszerűen körülvették, és nyers károgással „szidalmazásba” kezdtek. Ez azonban nem minden: ezt a tudást ugyanis továbbadták az utódaiknak, azoknak, amelyek nem találkoztak soha ezzel a szituációval. Több generáción keresztül bevésődött a madarakba, hogy a maszk veszélyes, és, aki ilyet visel, az vélhetően rossz szándékkal közeledik.
A dolmányosra visszatérve pedig egy saját megfigyeléssel érzékeltetném, hogy mire képesek: Aki járt már Debrecenben, az minden bizonnyal ismeri a Békás-tavat, amely a Nagyerdőn található. Az itt élő tőkés récéket, mint a hasonló parkokban is, az ide látogatók általában kenyérrel etetik. A dolmányos varjak le-lecsapnak egy kenyérdarabra, amelyet azonban nem elfogyasztanak, hanem leleményesen a szénhidrátot fehérjére váltják. Ezt a kenyérdarabot ugyanis elkezdik mártogatni a tó sekély parti régiójában, ahol nem csak récék, hanem halak is élnek. A szétfoszló kenyérdarabra így hamarosan a halak is megérkeznek, a varjak pedig, mintha szigonnyal halásznának, csőrükkel kapdossák ki őket. Ezentúl bámulatos az is, ahogy néhány esetben, mint a farkasok csoportban, összedolgozva vadásznak gyengélkedő madarakra.
Ez az együttműködés némileg ellentmond annak, hogy adott esetben akár egymás fészkeit is képesek elpusztítani…
Fészkelési időszakban territóriumot tartanak, költőhelyüket védelmezik. Ekkor minden más dolmányos varjat elvernek, hiszen csak így tudják teljes biztonságban tojásaikat, fiókáikat. Ezek mellett természetesen szükségük van a megfelelő mennyiségű táplálékra is. Augusztus végén, szeptemberben a családok egyesülnek, csapatokba verődnek, igazából jellemző rájuk a „bandázás” különösen télvíz idején, ha éjszakázni mennek.
De mi a gond velük?
Idáig csak jót hallottam róluk. Mi a gond ezekkel a madarakkal?
Mielőtt ebbe a témába belekezdenénk, kiemelem, hogy hazánkban a varjúfélék közül a dolmányos varjú, a szajkó és a szarka vadászhatóak, mivel rendkívül erős állományuk van, ez pedig komoly kárt okozhat, mind a természetvédelem, mind a vadgazdálkodás számára. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ki kéne teljesen irtani őket, sőt! Ezeknek a fajoknak is megvan az ökológiai szerepük. Az emberi beavatkozások, hatások következtében sok helyen felborult a természet egyensúlya, az imént említett két szakma szakemberei épp ezt próbálják visszaállítani.
Tehát, akkor nézzük a gondokat, amelyek rendkívül szerteágazóak: a dolmányos varjú egyre szaporodó városi állománya jelentős hatást gyakorol a városi madárfaunára, hiszen előszeretettel rabolják ki más madarak fészkeit (tojás, fióka), de bizonyos esetekben akár a felnőtt egyedekkel is elbánnak. A Debreceni Állatkert folyamatosan jelzi, hogy az állatoknak szánt takarmány jelentős része a dolmányosokat lakatja jól, ugyanis rájöttek arra, hogy itt ingyen konyha várja őket. A kiadós vacsora után pedig gyakran folytatják útjukat a Nagyerdei Stadionhoz, ahol annak tetején összegyűlnek, játszanak, csúszkálnak, egyfajta közösségi életet élnek. Ez azonban a 16 ezer négyzetméternyi felületű, fóliaszerű tetőben komoly károkat okoz, hiszen kiszakítják, megbontják azt.
A lakosság részéről pedig egyre több panasz érkezik az agresszív viselkedésükre, május közepétől kezdve. Ekkor hagyják el ugyanis a fészkeket a még gyenge röpképeséggel rendelkező fiókák, amelyeket rendkívül harciasan védelmeznek a szülőmadarak. Az arra haladókat hangos károgással próbálják elzavarni, köröznek a fejek felett, a kutyára rá is csaphatnak, de előfordult olyan is, hogy leverték a gazdája szemüvegét. Ez érthetően „meghátrálásra” készteti a betolakodót, a varjak pedig a pozitív tapasztalattal gazdagodva még bátrabban, egyre többször
fogják ezt a módszert alkalmazni.
Forrás: Paládi Petra
Mi is a gond a dolmányos varjakkal?
„Valamennyi varjúféle rendkívül intelligens, erre csak egy példa az új-kaledóniai varjak eszközhasználata. Legtöbbjük, mint pl. a csóka, kolóniában és rendkívül fejlett szociális struktúrában él, ahol különböző hierarchia szerveződés is megfigyelhető. A dolmányos varjú költési időszakban szoliter, elszórtan fészkel. Többféle madárfaj képviselőjét volt szerencsém felnevelni, gondozni, de azt tapasztaltam, hogy mind közül a dolmányos a legagyafúrtabb.” Dr. Kövér Lászlóval, a Debreceni Egyetem MÉK Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék adjunktusával a dolmányos varjúról, városi térhódításukról beszélgettünk.
A varjúfélék intelligenciája kiskorom óta érdekelt, így nem meglepő, hogy miután felvételt nyertem a Debreceni Egyetem MÉK természetvédelmi mérnök szakára, örömmel bekapcsolódtam a Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék kutatásába, amely a városi környezetben élő varjúfélékkel foglalkozott, elsősorban a dolmányos varjúval. A kutatás helyszíne Debrecen volt, és azért a dolmányos varjú állt a középpontjában, mivel jól érzékelhető volt, hogy a 2000-es évek kezdete óta jelentősen megnövekedett a számuk és teljességgel urbanizálódtak. Ezt a feltételezést az akkori és az azóta gyűjtött eredmények megerősítették, ezért kijelenthető, hogy a városban azóta is folyamatos állománynövekedés tapasztalható. 2006-2013 között minden évben végeztünk fészek monitoringot és folyamatos egyedszám-emelkedést figyeltünk meg. A 2018-2019 között megismételt felmérés ugyanezt mutatta, tehát a dolmányos varjak száma még mindig nem érte el a város eltartóképességének határát, bár a territóriumuk egyre inkább zsugorodik.
Képesek kihasználni az emberi jelenlétet.....
Mindez, gondolom, nem kizárólag debreceni sajátosság…
Közel sem, a világ számos nagyvárosában, Japánban, Skandináviában, Fehéroroszországban, vagy, hogy ne menjünk messze, Lengyelországban, Szlovéniában és Romániában is foglalkoznak ezzel a jelenséggel.
Mi az oka ennek a városi térhódításnak, és miért éppen a dolmányosnak sikerült ez, ebből a rendkívül intelligens családból?
Mielőtt az okokat részletezném, kitérnék arra, hogy más varjúfélék is jelen vannak a városban, csak ezek egyedszáma nem növekszik ilyen robbanásszerűen. A vetési varjak október közepétől május közepéig vannak jelen, keletről érkeznek hozzánk telelni. Pár évvel ezelőtt azt lehetett mondani, hogy csak időszakosan, de ma már a város szélén találkozhatunk fészkeikkel, amely azt mutatja, náluk is tart a városba költözés folyamata. Kolozsvári, illetve pécsi kutatások azt tükrözik, hogy ezekben a városokban ez a folyamat már előrehaladottabb, mint nálunk. A szajkó a kertvárosi övezetekben érzi jól magát, a csókának pedig a belvárosban van/volt kolóniája. A dolmányos varjúéhoz hasonló térhódítást pedig a szarka mutat a cívisvárosban, amely a kertvárosi övezetből egyre jobban kezdi meghódítani a város központibb részeit is.
Visszatérve a térhódítás okaira, elősorban azt kell kiemelni, hogy terjeszkednek a városok, erre pedig a madarak (is) úgy reagálnak, hogy vagy eltűnnek, vagy pedig alkalmazkodnak. Az alkalmazkodáson belül pedig vannak olyan fajok, amelyek kimondottan profitálnak az emberi jelenlétből, kihasználják az ebben rejlő lehetőségeket, amely viselkedés nagyon is jellemző a varjakra. A dolmányos varjúnak egyrészt az kell, hogy legyen megfelelő fészkelőhelye. Erre tökéletesen megfelelőek a parkok fái, vagy az út mellet húzódó fasorok. Szükségük van továbbá diverz és állandó táplálékforrásokra, ez is bőségesen biztosított. Ezentúl pedig lényeges az is, hogy a városon belül nem igazán vannak predátorai, így nyugodtabb körülmények között tudják élni életüket. A dolmányos varjú jelenleg Debrecenben és más nagyvárosban is csúcsragadozónak számít. Az emberen kívül egyedül azok a társai jelentenek számára gondot, amelyek költési időszakban egymás fészkeit is kifoszthatják. Mindezeken túl van még egy oka meghonosodásuknak, ez pedig a vadgazdálkodás, vagyis a vadászat, a különböző fajok üldözöttsége.
Skandináv kutatók azon az állásponton vannak, hogy a dolmányos azért költözött Svédország nagyvárosaiba, mert az ottani vadgazdálkodás nagyon intenzív volt, ezért a dolmányos varjak úgymond „bemenekültek” a lakott területekre. Ezzel szemben van egy másik vélemény is, miszerint a vadgazdálkodás korábban nem fordított elég figyelmet ezekre a madarakra. A dolmányos varjú vadászható, természetvédelmi szempontból sem kívánatosak a nagy állományai, hiszen elpusztítják a tojásokat, apróvadban is komoly kárt okoznak. Idehaza a városon kívüli populációk megerősödtek, és többek között emiatt szivároghattak be a városokba, ahol hamar felismerték és ki is használták a lehetőséget.
Összedolgozva is képesek vadászni....
Óhatatlan a kérdés, hogy miért pont a dolmányos varjúnak sikerült ez?
A varjúfélék mind elképesztően intelligensek, ez is az oka, hogy több fajuk meg tudta vetni a lábát az ember mellett. Több fajuk képviselőjét sikerült közelről megfigyelnem, felnevelnem, gondoznom, de az a tapasztalatom, hogy közülük is a dolmányosok a legagyafúrtabbak. Ebben, valószínű, az is közre játszik, hogy amíg pl. a vetési varjú vagy a csóka kolóniában fészkel, a dolmányos elszórtan, így a túlélés érdekében jóval szemfülesebbnek kell lenniük, mint az imént említett fajok egyedeinek.
A beszélgetés során többször elhangzott az, hogy ezek a madarak rendkívül intelligensek. Mit értünk az ő esetükben intelligencián?
A varjak kognitív hajlammal rendelkeznek, összekötik a dolgokat a következményekkel. Egyet ismertetnék, amely szerintem tökéletesen példázza, hogy mire kell gondolnunk, ha az intelligenciájukról beszélünk. A Washingtoni Egyetem kutatói különböző etológiai kísérletet végeznek a helyi városi varjúfajjal (rövidcsőrű varjú). Az egyik ilyenben maszkot viselve csapdával fogták meg őket, majd engedték szabadon; sőt volt, hogy egy varjú tetemét húzták keresztül egy városi parkon, ahol azok éltek. Ezt követően, a madarak megjegyezték a maszkot és az ahhoz kötődő negatív élményt, ha ilyet viselő kutató bukkant fel, felhőszerűen körülvették, és nyers károgással „szidalmazásba” kezdtek. Ez azonban nem minden: ezt a tudást ugyanis továbbadták az utódaiknak, azoknak, amelyek nem találkoztak soha ezzel a szituációval. Több generáción keresztül bevésődött a madarakba, hogy a maszk veszélyes, és, aki ilyet visel, az vélhetően rossz szándékkal közeledik.
A dolmányosra visszatérve pedig egy saját megfigyeléssel érzékeltetném, hogy mire képesek: Aki járt már Debrecenben, az minden bizonnyal ismeri a Békás-tavat, amely a Nagyerdőn található. Az itt élő tőkés récéket, mint a hasonló parkokban is, az ide látogatók általában kenyérrel etetik. A dolmányos varjak le-lecsapnak egy kenyérdarabra, amelyet azonban nem elfogyasztanak, hanem leleményesen a szénhidrátot fehérjére váltják. Ezt a kenyérdarabot ugyanis elkezdik mártogatni a tó sekély parti régiójában, ahol nem csak récék, hanem halak is élnek. A szétfoszló kenyérdarabra így hamarosan a halak is megérkeznek, a varjak pedig, mintha szigonnyal halásznának, csőrükkel kapdossák ki őket. Ezentúl bámulatos az is, ahogy néhány esetben, mint a farkasok csoportban, összedolgozva vadásznak gyengélkedő madarakra.
Ez az együttműködés némileg ellentmond annak, hogy adott esetben akár egymás fészkeit is képesek elpusztítani…
Fészkelési időszakban territóriumot tartanak, költőhelyüket védelmezik. Ekkor minden más dolmányos varjat elvernek, hiszen csak így tudják teljes biztonságban tojásaikat, fiókáikat. Ezek mellett természetesen szükségük van a megfelelő mennyiségű táplálékra is. Augusztus végén, szeptemberben a családok egyesülnek, csapatokba verődnek, igazából jellemző rájuk a „bandázás” különösen télvíz idején, ha éjszakázni mennek.
De mi a gond velük?
Idáig csak jót hallottam róluk. Mi a gond ezekkel a madarakkal?
Mielőtt ebbe a témába belekezdenénk, kiemelem, hogy hazánkban a varjúfélék közül a dolmányos varjú, a szajkó és a szarka vadászhatóak, mivel rendkívül erős állományuk van, ez pedig komoly kárt okozhat, mind a természetvédelem, mind a vadgazdálkodás számára. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ki kéne teljesen irtani őket, sőt! Ezeknek a fajoknak is megvan az ökológiai szerepük. Az emberi beavatkozások, hatások következtében sok helyen felborult a természet egyensúlya, az imént említett két szakma szakemberei épp ezt próbálják visszaállítani.
Tehát, akkor nézzük a gondokat, amelyek rendkívül szerteágazóak: a dolmányos varjú egyre szaporodó városi állománya jelentős hatást gyakorol a városi madárfaunára, hiszen előszeretettel rabolják ki más madarak fészkeit (tojás, fióka), de bizonyos esetekben akár a felnőtt egyedekkel is elbánnak. A Debreceni Állatkert folyamatosan jelzi, hogy az állatoknak szánt takarmány jelentős része a dolmányosokat lakatja jól, ugyanis rájöttek arra, hogy itt ingyen konyha várja őket. A kiadós vacsora után pedig gyakran folytatják útjukat a Nagyerdei Stadionhoz, ahol annak tetején összegyűlnek, játszanak, csúszkálnak, egyfajta közösségi életet élnek. Ez azonban a 16 ezer négyzetméternyi felületű, fóliaszerű tetőben komoly károkat okoz, hiszen kiszakítják, megbontják azt.
A lakosság részéről pedig egyre több panasz érkezik az agresszív viselkedésükre, május közepétől kezdve. Ekkor hagyják el ugyanis a fészkeket a még gyenge röpképeséggel rendelkező fiókák, amelyeket rendkívül harciasan védelmeznek a szülőmadarak. Az arra haladókat hangos károgással próbálják elzavarni, köröznek a fejek felett, a kutyára rá is csaphatnak, de előfordult olyan is, hogy leverték a gazdája szemüvegét. Ez érthetően „meghátrálásra” készteti a betolakodót, a varjak pedig a pozitív tapasztalattal gazdagodva még bátrabban, egyre többször
fogják ezt a módszert alkalmazni.
Forrás: Paládi Petra
W
Wilson
Guest
Miután rögzítettük, hogy senki sem a kiirtásukról beszél, csupán az egyedszám szabályozásáról, felteszem a kérdést, hogy egy ennyire értelmes, ahogy Ön mondta, agyafúrt állat esetében milyen eszközökkel lehetséges ez városi környezetben?
Két eszköz biztosan nem jöhet szóba: az egyik a mérgezés, amely általánosságban egy országosan tiltott módszer, illetve a lőfegyver használata, amelynek városon belüli alkalmazása tilos. A varjak kontrolljának egyedüli módszere a csapdázás lehet, abból is a szelektív, élvefogó eszközök használata. Azért, hogy megtudjuk, mely csapda alkalmazható a legsikeresebben városi környezetben, 2014-ben egy csapdázási kísérletet indítottunk. A repertoárunkban szerepelt a csapóháló, a Larsen-csapda, svéd-csapda és a nagyobb méretű létrás-csapda is, amelyet saját terveink alapján magunk építettünk. Csalinak kenyeret, esetleg felvágottat, illetve csalimadarat használtunk. A létrás-csapda igazolta leginkább elvárásainkat, ennek eredeti típusa jól vizsgázott már a bécsi Schönbrunni Állatkertben és Szapporo városában (Japán) is, amelynek szeméttelepén igen szép sikereket értek el a szakemberek.
A csapdázás azonban önmagában nem megoldás, szükséges emellett a nagyvárosi hulladéktárolás problémáinak megoldása is. Zárt konténerekre lenne szükség, illetve a nyitott szemeteskukák felszámolására, ezek ugyanis állandó élelemforrásul szolgálnak a dolmányosok számára. A lakótelepek felelőtlen kutya-macska-galamb etetőit is regulázni kéne, hiszen az általuk kihelyezett ételmaradék-kupacok, mint mágnes a vasreszeléket vonzzák a környék varjait. A parkok fáinak, az út menti fasoroknak átalakítása is célszerű lenne, olyan módon, hogy ne legyen alkalmas a fészeképítésre.
Ahogy sorolta a problémákat, illetve a lehetséges megoldásokat, az jutott eszembe, hogy korábban a galambok voltak azok, amelyek jelenlétükkel erősen megosztották a városlakókat. Volt-e valami hatása a dolmányos varjak térhódításának a galamb populációra nézve?
Először is tisztázzuk, mit értünk a közbeszédben használt galamb kifejezés alatt: három fajról beszélhetünk, ezek a parlagi galamb, a balkáni gerle és az örvös galamb. A balkáni gerle korábban jóval nagyobb számban volt jelen városainkban, mint napjainkban. Ennek okai, hogy megszűntek a táplálkozási lehetőségei, csökkentek a fészkelésre alkalmas helyek, de merem állítani, hogy a létszámuk visszaesésében a dolmányos varjúnak is jelentős szerepe volt (predáció). A parlagi galamb egyedszáma szintén csökkent a korábbi időszakhoz képest. Ennek az oka, hogy a fészkelésre alkalmas helyek száma korlátozódott, hiszen számos tetőt, padlást zártak el előlük. Az új jövevény az örvös galamb, amely társaihoz viszonyítva a legnagyobb testű, egyre szaporodó, napjainkra rezidens városi madárfaj. Jó kérdés, hogy az örvös galamb terjeszkedése milyen következményekkel fog járni a két faj interakciója tekintetében.
Az evolúciót a változások okozzák, egy városban pedig nagyon gyorsan történnek változások. A különböző hatásokra a növények, állatok belső és külső tulajdonságaikban egyaránt változhatnak, így azt kell mondjam, hogy napjainkban az evolúciós kutatások forró pontjai a városok, metropoliszok.
agroforum.hu
Két eszköz biztosan nem jöhet szóba: az egyik a mérgezés, amely általánosságban egy országosan tiltott módszer, illetve a lőfegyver használata, amelynek városon belüli alkalmazása tilos. A varjak kontrolljának egyedüli módszere a csapdázás lehet, abból is a szelektív, élvefogó eszközök használata. Azért, hogy megtudjuk, mely csapda alkalmazható a legsikeresebben városi környezetben, 2014-ben egy csapdázási kísérletet indítottunk. A repertoárunkban szerepelt a csapóháló, a Larsen-csapda, svéd-csapda és a nagyobb méretű létrás-csapda is, amelyet saját terveink alapján magunk építettünk. Csalinak kenyeret, esetleg felvágottat, illetve csalimadarat használtunk. A létrás-csapda igazolta leginkább elvárásainkat, ennek eredeti típusa jól vizsgázott már a bécsi Schönbrunni Állatkertben és Szapporo városában (Japán) is, amelynek szeméttelepén igen szép sikereket értek el a szakemberek.
A csapdázás azonban önmagában nem megoldás, szükséges emellett a nagyvárosi hulladéktárolás problémáinak megoldása is. Zárt konténerekre lenne szükség, illetve a nyitott szemeteskukák felszámolására, ezek ugyanis állandó élelemforrásul szolgálnak a dolmányosok számára. A lakótelepek felelőtlen kutya-macska-galamb etetőit is regulázni kéne, hiszen az általuk kihelyezett ételmaradék-kupacok, mint mágnes a vasreszeléket vonzzák a környék varjait. A parkok fáinak, az út menti fasoroknak átalakítása is célszerű lenne, olyan módon, hogy ne legyen alkalmas a fészeképítésre.
Ahogy sorolta a problémákat, illetve a lehetséges megoldásokat, az jutott eszembe, hogy korábban a galambok voltak azok, amelyek jelenlétükkel erősen megosztották a városlakókat. Volt-e valami hatása a dolmányos varjak térhódításának a galamb populációra nézve?
Először is tisztázzuk, mit értünk a közbeszédben használt galamb kifejezés alatt: három fajról beszélhetünk, ezek a parlagi galamb, a balkáni gerle és az örvös galamb. A balkáni gerle korábban jóval nagyobb számban volt jelen városainkban, mint napjainkban. Ennek okai, hogy megszűntek a táplálkozási lehetőségei, csökkentek a fészkelésre alkalmas helyek, de merem állítani, hogy a létszámuk visszaesésében a dolmányos varjúnak is jelentős szerepe volt (predáció). A parlagi galamb egyedszáma szintén csökkent a korábbi időszakhoz képest. Ennek az oka, hogy a fészkelésre alkalmas helyek száma korlátozódott, hiszen számos tetőt, padlást zártak el előlük. Az új jövevény az örvös galamb, amely társaihoz viszonyítva a legnagyobb testű, egyre szaporodó, napjainkra rezidens városi madárfaj. Jó kérdés, hogy az örvös galamb terjeszkedése milyen következményekkel fog járni a két faj interakciója tekintetében.
Az evolúciót a változások okozzák, egy városban pedig nagyon gyorsan történnek változások. A különböző hatásokra a növények, állatok belső és külső tulajdonságaikban egyaránt változhatnak, így azt kell mondjam, hogy napjainkban az evolúciós kutatások forró pontjai a városok, metropoliszok.
Mi is a gond a dolmányos varjakkal?
Az evolúciót a változások okozzák, egy városban pedig nagyon gyorsan történnek változások. A különböző hatásokra a növények, állatok belső és külső tulajdonságaikban egyaránt változhatnak, így napjainkban az evolúciós kutatások forró pontjai a városok, metropoliszok.
Sajnos igen. Szinte alig látok én is verebet. Az eltűnéséhez hozzájárulhat az is hogy már vidéken faluban, tanyákon, tanyabokrokban szinte teljesen felszívódott a háztáji gazdálkodás. Nemhogy sertés de már jószerivel baromfik sincsenek. Így a verebek és a gerléknek főleg az őszi-téli táplálék forrásai is megcsappantak. Továbbá ahol van is csekély baromfi állomány azt is a madár influenza veszélyére hivatkozva szinte állandóan szajkozva hogy zárják be őket il szeperálják el őket a külvilágtól. Amit túlzásnak il részben értelmetlenek tartom. Így részben (nagy) az apadó táplálék források is hozzájárulhattak az állományok drasztikus csökkenéseihez.