Az egyik volt munkatársam (már nyugdíjas) szintén Felsőzsolcáról járt be Miskolcra dolgozni 64 évesen is, csak ő kerékpárral, én meg (pontosabban mi, mert a párommal ketten járunk dolgozni, már ha ez enyhítő körülménynek számít) autóval.Annyira imádom, amikor egyedi napokból indulnak ki. Az, hogy eső miatt ne tudjak tekerni az idei őszi szezonban kettőször volt eddig.
És egyesek aztán erre építik fel az életüket? Egy 1/30-ad valószínűségű esetre?
Lehet házhoz rendelni a vásárlást is.
Meg senki nem írt 4-5 főt. Nekem a leírás alapján 1 gyereknek tűnt a szitu.
Én is az alapján megyek bringával, BKV-val vagy éppen taxival, amilyen igény éppen van.
Ehhez képest aki bringával jár, valahogy a sok beszűkült ember úgy képzeli el, hogy mindenáron.
Nem így van. Minden utazásnál eldöntöm, hogy mi a jó éppen. Pedálig érő hóban nem tekerek, nagy esőben nem tekerek.
(Van esőálló cuccom még ettől, de ez inkább csak biztonsági dolog, a HO időszak óta egyszer sem vettem elő. )
Valahol elszomorítónak találom, hogy egyesek számára az élet szervezése az, hogy "ehhez autó kell"
Bakker, mi HÁRMAN voltak tesók (iker + bátyus 1,5 idősebb) és autó nem is volt a családban. Mégis valahogy nem haltunk éhen...
Amikor meg kb. 10-12 évesek voltunk már mi mentünk boltba szombaton. Mert három gyerek már haza tud vinni akár 10 kg-ot is három felé dobva.
Világéletében irodában dolgozott az öreg, én meg - abban a profilban - felfűthetetlen dízel mikrobuszokkal dolgoztam.
Nyilván genetika, adottság is, de neki mai napig nincs problémája az ízületeivel, a csípőjével, a térdével,(dolgoztál már Nysaval, meg Roburral, meg széthajtott Transittal?). Nekem fagypont alatt nem fázik a térdem: FÁJ.
Nyári délutánokon a munkahely környékének jellegzetes klimatikus viszonyai miatt (rendre ott csapódik ki a nyári zivatar, meg a jégeső) elég sokat bent maradt a kerékpárja, ilyenkor én hoztam haza, meg másnap reggel vettem fel.
Ez a jobbik eset volt, mert azért törekedett bringával hazamenni, de nem mindig jött ki a matek...
Ennyit a tervezhetőségről.
Amúgy igazad van; régen nem volt autó, mi több kerékpár sem. A már sajnos elhunyt szomszéd bácsi mesélte, hogy a harmincas években Felsőzsolcáról a Diósgyőri Gépgyárba (12 km) gyalog jártak az emberek dolgozni, mégis valahogy nem haltak éhen...
Ne akarjunk már a hiányosságból, szegénységből, elmaradottságból erényt faragni, ha kérhetném.