A szedán témához egy - nem - kis agymenés.
...na megtaláltam, ez a mondat belém égett annak idején:
"... Vannak piacok, amelyeken mindent meghatároz a konzervativizmus. Az asszony követi az urát (az sem baj, ha csadort hord), a homoszexualitás bűn, az autó három dobozból áll..."
https://totalcar.hu/tesztek/farosok06/
Tehát koncentráljuk az utolsó mondategységre.
Az átlagembernél (urambocsá' nyárspolgár), ha autóról van szó, alapvető szempont a praktikusság, s ezek mellett az sem baj, ha tetszetős a járgány.
Az ötvenes évek elején még a "bogárhátú", viszonylag magas autók domináltak - ha a nagykocsi kategóriában gondolkodunk.
Így ki-beszállás szempontjából praktikusak voltak.
De - a világháború nyomora és sokkja után - elkezdődött az utcai motorok teljesítményének a növekedése, az autók gyorsabbak lettek.
Ki ne akart volna gyorsabban autózni!?
Ezt viszont nehezen követte az autók stabilitása, kanyarstabilitása. nagyon sokáig pl. a diagonál gumiabroncsok voltak az uralkodók, meg a futóműveken is igencsak volt még mit fejleszteni.
Még nekem is volt szerencsém vezetni Nysat, ami tudomásom szerint a Pobjeda/Warszawa műszaki bázisára épült.
Ha egy kanyar előtt valamilyen sebességkorlátozó tábla volt, akkor nem volt okos dolog egy picivel is gyorsabban megpróbálni bevenni...
Tehát az autógyáraknak sok lehetősége nem volt, sokáig maradt az, hogy alacsonyabb autókat építettek.
Pl. az 1970-75 között gyártott Ford Taunus, de még a "nagy" Granada is 137 cm magas, pontosabban alacsony volt.
Egy Jaguar XJ (1968-1973) 134 cm...
Bár nyilván nem volt könnyű ezekbe ki-beszállni, de még a nyolcvanas években is minden Autó-Motor bemutató hír/cikk arról szólt, hogy milyen alacsony egy menő sportkocsi, de még egy szedán is, s ez milyen jó hatással van a kanyarstabilitásra stb.
De az alacsonyságnak következménye volt; ha tűrhető helykínálatot/érzetet akartak, akkor az üléspozíció is alacsony volt, csomagtartónak meg akkor lett hely, ha dobva a bogárhátat egy harmadik dobozt ragasztottak az autóhoz.
S lőn.
A kombi nem volt szalonképes, azt zőccséges' és egyéb lenézett helóták használtak csak.
Lásd Magyarországon is mennyire ritka volt arányaiban a a Lada, Wartburg, stb. kombi.
Ráadásul a az autók többsége hátsó kerékhajtású volt, ami műszaki okokból - szerencsésebb esetekben - szemnek nagyon kellemes arányokat adott oldalról a szedánoknál. Első kerék egészen elől, hosszú motorháztető a hosszában beépített soros elrendezésű motorok miatt, az első kerék és az első ajtó között "dögös" gap (sugallva az ISO Grifot és társait) és hátul egy kurtább csomagtartó.
Dögösek voltak na az akkori nagykocsik, de még egy kisebb szedán; egy Fiat 124, 125 és kortársai is jól tudtak kinézni.
Ráadásul abban az érában még természetes volt, hogy az emberek kiöltöztek utazáshoz (is), s egy elegáns szedán is ezt sugallta.
No meg elegánsan az urak öltöztek, tehát a munkások legalább szabadidős tevékenységnél akartak úgy kinézni.
Hol vagyunk még ekkor a Maybach SUV-ból melegítőnadrágban kiszálló mai khm. szabadúszóktól...
(Valamelyik nap láttam konkrétan; fájt).
Nekem egészen 2009-ig volt mániám a szedán, de már éreztem valami disszonanciát, csak nem tudtam, hogy miért, hiszen alapvetően a hátsó kerékhajtású nagykocsik tetszettek a kommersz kategóriában is (Omega, stb), a fronhajtású nagykocsikra rá sem néztem.
Amikor is 2009-ben egy emiatt is emlékezetes berúgáskor (Üdv Nyugger!) az utcán rácsodálkoztam arra, hogy az első kerékhajtású szedánok mennyire gnómok azzal, hogy az első futóművűket egészen behúzva hordják ( pl. Chrysler cab forward) mindenféle gap nélkül...
Márpedig ekkor már talán csak a prémium márkák gyártottak hátsó kerékhajású szedánokat.
Mások hamarabb ébredtek - vagy rúgtak be a felismeréshez - és elpártoltak a nyomi szedánoktól.
Ki is haltak a nagykocsik.
A kocsmába járó piások is.
Eközben fejlődött a futómű, gumi technológia is és a praktikusság új megfogalmazása a családi egyterű lehetett és lett.
Viszont ezeknek rövid és - hogy mondjam... - lekonyuló volt a motorházteteje, tehát az üzenete a khm. kalandos élettől már semmit nem váró és a feleségen kívül a többi nőnek már semmit nem nyújtó, ígérő férfi üzenete lett.
(Ugye, hogy azok is kihaltak, mint a dinoszauruszok!?)
Ne röhögjetek!
2007-ig naponta fuvaroztam a munkaideje végén egy - sajnos már nyugodjon - idősebb igazságügyi neurológust/pszichiáternőt, sokat tudtam közben vele beszélgetni az emberi psziché érdekességeiről.
...még a kilencvenes évek elején megkérdezte, hogy milyen autót vennék, én meg az MB 124-es osztályú kupéját válaszoltam, racionálisan érvelve a konstrukció mellett.
Erre kaján vigyorral közölte, hogy neeem; nem a motor, nem a legendás futómű, váltó miatt, hanem hogy elférjen benne az a naaagy egóm!
-
?
Eljutottunk a mához, a SUV-okhoz, ahol mind a futómű, mind a gumitechnológia, mind a motorerő(!) lehetővé teszi, hogy egy autó újra magas legyen, zömök, újra izmosnak asszociatív, mint a hetvenes években egy sporkocsi.
A hosszok megnövekedésével megnyugtatóan hosszú legyen végre a tengelytávja a nagy sebességekhez, nem úgy mint egy Niva (persze kalandra hív; már újra lemehetsz vele akár egy olyan földútra is, mint...mint...régen egy Wartburgal) és bűszkén meredjen előre a...a...a motorházteteje.
Na és persze kiszállhatsz belőle melegítőben*, hiszen te szabadidőmilliomos vagy - vagy te is annak akarsz látszani.
Különben is, ki akar ma már öltönyben feszengeni?
Csak a jómódú boomerek**.
A prémium márkákon kívül ki is halltak a szedánok.
*melegítős majom
**zakós majom
(idézve az S.O.S. szerelem! című filmből)