Nem tudom, de sanszosan pár éve én is azt írtam volna Molninak, mint István.
Ma már nem.
Kezdjük a kályhától: Gyerekkoromban nem volt autónk, (hogy miért, az sem gyenge sztori...), de engem kifejezetten érdekeltek az autók, az autózás.
Mondjuk ez a háromhengeres kisturbo, minden csak érintőképernyővel, meg hitvány álkróm már még nekem is kezdi leépíteni az érdeklődésem...
Na szóval alig vártam, hogy legyen jogsim és vezessek!!! (1987)
Ugye saját autóval ez roppant kevés volt a fizetéshez képest drága tankolás miatt, így azt sem bántam, hogy aszinkron váltós, karos lengéscsillapítós UAZ (Néphadsereg), vagy Nysa mikrobusz (kórház), csak vezessek!
Aztán ugye vezettem is eleget (írtam erről már túl sokat is).
Tizenéve már a céges autók is, meg a saját is végre szervokormányos, meg befecskendezős, meg nem rövid áttétellel üvöltő négy gangos, a cégesek meg klímásak is.
Minden fontosabb vágy kipipálva.
Aztán valami mégsem stimmelt...
Rengeteg időt töltöttem a volán mögött, s hazaérve este a híradóban csak az én szakmámat láttam a híradóban (elütötte, elnézte, a rendőrség két éve vizsgálja, stb., stb.)
...ennyi pénzért...bármikor a börtönbe kerülni...csak idő kérdése ennyi vezetéssel töltött idővel nagyot hibázni...
Megúsztam.
...jött ugye az egészségem megromlása (Na,
azt nem úsztam meg), most már csak kivételes esetben ülök kocsira a munkahelyen, max. egy rövid út erejéig.
A kirándulások jöhetnek akár egész napos vezetéssel is, de...
...de motoszkált bennem, hogy valami, valami nem stimmel...az autó csendes...láb és kézujjheggyel vezethető, mi nem stimmel?
Miért nem élvezem annyira, mint az első Nagypolszkimat, ami a 14 évével (mint minden ilyen korú KGST kocsi) egy kalandot ígért minden hosszabb úton (ékszíj, feszszabályzó, gázrudazat, gyújtás, karburátor; végtelenig sorolható időzített bombák), komplett szerszámkészlet és tartalékalkatrészek nélkül el sem indultunk akkoriban egy távoli lagziba...
A mai autómba a 14 évével most kezdek "halmozni" (awab bilincs, kötöző).
Miért nem élvezem, miért nem...megvan!
Mert a kilencvenes évek fordulóján egy kirándulás más megyébe - bár akkor úgy láttuk, hogy tele volt az út a 60-70-el vánszorgó Trabantokkal, Zsukokkal, Roburokkal - valójában egy kikapcsolódás volt: Mentél nyolcvannal, kilencvennel, százzal (piha!), az ablak letekerve, élvezted a Polák motor szívászaját, a kipufogó baritonját, nézelődtél jobbra-balra, néha meg utolértél valakit, oszt' megelőzted a fölényes erejű bitumenhez ragadóval
.
A városokban persze verseny volt, mert a "győzelem" motorbeállításon (az autók többsége szarul volt beállítva) és zsonglőrképességeken múlt pl. a viharosan gyorsuló, de lassan váltó Wartburgok felett.
Budapest más volt, ott mindenki tépett, mint állat a vizes macskaköveken a Dózsa György úton.
Mi van ma?
Van már turbó, van már "póver", meg 6-10 gangos automata, már nincsenek csigalassú Zsukok...
...de nincs egy perc, amit úgy tudnál megtenni, hogy vagy közvetlenül előtted, vagy közvetlenül mögötted ne lenne másik autó, hogy egy pár másodpercre is kinézhetnél a tájra.
Ha elmész egy kirándulóhelyre (Lillafüred, Szilvásvárad, stb.), akkor ott fogsz araszolni másik száz autós között, mintha pápalátogatás lenne Máriapócson...
Van már start-stop, meg adaptív tempomat, meg sávon tartó, de a városi autózásod nagy része dugóban zajlik, s lassan nincs kereszteződés közlekedési lámpa nélkül.
Van már változó rásegítésű szervo (Lada Kispolszki kormánnyal birkózással megvan?), meg parkolóradar, tolatókamera, de megállni, balra kanyarodni, megfordulni mindenhol tilos, minden záróvonal, meg forgalom elöl elzárt terület, zóna. Parkoló meg nincs, de legalább térfigyelő kamera van.
De ha van parkoló, akkor fizetőparkolás!
Félreértés ne essék; ennyi autóhoz, ennyi közlekedő autóhoz ezek kellenek.
Van már GPS, de senki nem tud eligazítani.
Régen megálltál az alföldi város templománál (ott volt a főtér, tehát a kocsma is), s rögtön tudta mindenki, hogy hol van a TSZ melléküzemága, meg hol lakik a nagybátyád.
Mindenki rohan, mert dolgozni megy, onnan jön, tehát acsarkodik, beszúr, nem enged (Miskolc)
Van 9-től délután 13-ig egy kegyelmibb időszak, amikor valamivel jobb, de ennyi.
Engem ezek se vezetéstechnikailag, sem tájékozódásilag nem fognak meg, de ez már nem vezetés, ez már nem vezetésélmény
(A tévés autós reklámokban az autó mindig
kihalt, üres városokban,utakon közlekedik, figyeljétek meg, de ilyen a valóságban max hajnalban van)
Mert ez már barbár favágás.
A vezetés (kinek hamis, kinek nem) múlt századi romantikája elmúlt.
Molni, ne bánd, hogy nem vezetsz.
Ui: Kritikát csak attól fogadok el, aki legalább annyi időt vezetett, mint én!
