áthozom ide, hogy ne az M1- topikot szennyezzük vele...
sok mindenben nincs igazad...
Egy kis összehasonlítás. Leopard-1 vs T-54/55/62 vs M60A1. Mozgékonyság terén természetesen a Leopard a legjobb, bár nehéz terepen a szovjet típusok túltesznek rajta. Az M60 kb. egyenlő a szovjetekkel.
A T-62 lőutasításában felhívják a figyelmet, hogy a Leopard rendkívül mozgékony, de a stabilizátor hiánya miatt meg kell állnia tüzeléshez.
azt felejtsd el, hogy mobilitás terén bármi a közelében volt a Leopard-nak...
a gázlómélysége, függőlege akadály leküzdése, árokáthidalása sokkal jobb volt mint a T62-nek vagy az M60-nak.
de nemcsak erról van szó. Felfüggesztés/erőátvitel/lánctalp kialakításban a Leopard 1 mindent messze vert a '60-as években. Olvasd el ezt a CAT-os dokumentumot! A chieftan még 1985-ben is azzal szenvedett, hogy menet közben túl nagy volt a vibráció ezért a menetből tüzelés (a korszak színvonalán) gyenge volt. Nem csoda, hogy a Leopard2-őn összességében nem is nagyon változtattak ezeken...
nézd csak mit ír a tankograd a T62-ről:
nem másolom be az egészet:
"Because there is only one turn radius, an inexperienced driver can make the ride in a T-62
very jerky by pulling the levers to the "1" position for minor steering corrections or when making a large radius turn, as an inexperienced driver may pick up the habit of pumping the lever corresponding to the inner track between the "0" and "1" positions. ..." (ennyit arról mennyire intuitív a karokkal való irányíthatóság)
"By the early 1960's, both the geared steering system and the synchromesh gearbox were thoroughly outdated on account of the low steering precision and the penalty to acceleration speeds brought by the need to double declutch when shifting gears. Many Western tanks already had double differential or triple differential transmissions that shifted gears more quickly, and were capable of true neutral steering and offered a discrete turning radius on each gear setting, so that the steering precision is higher for any given gear setting. "
A páncélzatot és a tűzerőt érdemes együtt vizsgálni.
itt megint nem értünk egyet....a tűzerő sokkal több mint maga az ágyú meg a lőszer....egyébként egy ideig a leopard 1 fő páncéltörő lőszere a DM512 HESH gránát volt....
egyrészt ugye fontos a lőszer mennyiség...mivel ha több a lőszered és jobb a tűzvezetésed akkor lesz egy fontos taktikai előnyöd: megkezdheted olyan távról a cél leküzdését, ahol abszolút értelemben még nem olyan nagy a hit probabilty, de a jobb tűzvezetésed miatt a hit probabilty előnyöd jelentős a másikkal szemben...magyarán: a T62 2km-en már az apfsds-el is szar volt...és lehet, hogy 2km-en már a Leopard1 hit probability--je is csak 30% de az előnye itt már elég nagy...és ő megteheti, hogy "pazarolja" a lőszert, hiszen ha az 1500-2000 méter közti távon ellő 10-et akkor is több marad neki, mint a T62-nek
a tűzerő további elemei pedig ugye maga az egész felderítő/tűzvezető rendszer...erről már sokszor írtam...nézz utána mennyivel volt jobb ilyen téren a Leo1 mint a korszak hk-i...de kis segítség a CAT85-ön a német Leo1 (amiken ekkor még ugye nem volt lézertávmérő) csúnyán elp*csázták a lézer távmérős M60A3-kat vagy Chieftan-okat
és a tűzerő további fontos eleme maga a "target engagament process"...
nézd csak mit írnak az M60/Leo1 összevetésben:
"Unlike the American practice in which a high level of interaction between gunner and tank commander was necessary to engage a target, in the Leopard, the gunner bore responsibility for ranging and firing upon targets identified by the commander.
Consequently, the commander had little involvement in the engagement process, instead focusing his attention upon his vehicle’s overall operation. He possessed a 360-degree rotatable sight to facilitate situational awareness, and it also served as a secondary rangefinder."
folyt köv...