Amúgy a mekkora a végzetes lőszerrobbanás és vagy tűz esélye egy adott típusnál "játék" számai, abban az esetben ha a frontpáncélon átmegy a lövedék.
A tornyot 65%-ban, míg a teknőt 35 %-ban éri találat.
Ezt eloszjuk bal és jobb oldalra. Így kapunk:
32.5+32.5 torony. És 17.5+17.5 teknő találati arányt.
M1 Abrams:
65% esély a lőszer robbanásra
35% esély az üzemanyag tűzre
Leopárd 2:
50% esély a lőszer robbanásra
17.5% esély az üzemanyag tűzre (érdekes az üzemanyag rendszer osztottsága***) és 32.5%-os esély a torony hidraulika tűzre.
T-72:
35% esély a lőszerrobbanásra és az üzemanyag+hidraulika tűzre egyszerre
Leclerc:
82,5% esély a lőszerrobbanásra
17,5% esély az üzeamanyag tűzre
Persze ez egy nagyon leegyszerűsítő gondolat kísérlet. Főleg, hogy a főpáncél átlövése önmagában elég durva dolog.
Viszont jó adalék a "hol van jó helyen" vitához.
***Leopárd 2 teknő elrendezés:
A lánctalp fölötti üzemanyag elrendezés hasonlít a T-80 és a Challenger megoldására, ami jó a belső tüzek elkerülésére.
Viszont városi harcban tök jól fel tudod gyújtani a saját tankodat, mivel az üzemanyag páncélozása ilyenkor nevetséges mértékű. A lőhető felület meg fentről és oldalról alég nagy.
Kicsit finomítanám a számokat.
Nem csak azt kell nézni, hogy hová esik a lőszer, hanem átmegy-e a páncélon. Ez persze hülyeség, ha általában akarjuk állítani, hogy pl. a T-72-nél sosem vagy mindig.
Ahogy én is felhívtam Márk figyelmét rá, az Abrams pont ott tartja a lőszert, ahová a találatok leggyakrabban esnek és a mostani rakéták és drónok célzottan is céloznak, de tankcsatában az egyik legjobban páncélozott rész a torony. Ezt a kettőt egyben kell nézni. Pont emiatt nem gond a jenkiknél, az Abrams a folyamatos plusz páncélozás útja. Amíg felhozod mindig az utolsó verzióra, addig jól működik. (Jelenleg a kérdés, hogy megadod-e neki az APS-t az új fenyegetéssel szemben.)
És emiatt van az, hogy Leopárd más szemszögből sokkal jobban viselkedik. Abszolút nem tesz neki jót, ha az európai üzemeltetők többsége elhanyagolja és meghagyja A4 szinten, de a kevesebb lőszer a toronyban elszeparáltan azt is jelenti, hogy egy erősebb fegyver, nagyobb átütés esetén még mindig kisebb a telitalálat esélye. Mert a lövések 80%-a oda megy, ahol a Leopárd kevesebb elszeparált lőszert tartogat, mint a tengerentúli riválisa.
Mi az amerikai cél? Támadó háborúk sorát vívni alacsonyabb szinten lévő hk-k ellen. Mivel egy gyengébb, elavult ágyúval még annyira sincs esélyed a tornyot átlőni, mint két egyenrangú fél között, nem jelent nagyobb kockázatot az Armynak, cserébe a kevesebb testben lévő lőszer miatt azt nehezebb eltalálni, ha oldaladon felbukkan valahonnan egy ellenség.
Mik voltak az európai célok? Hollandia például nem nagyon híres arról, hogy harmadikvilágbeli országokat rohanna le ott T-72A-kat mészárolni. Amikor sok európai üzemeltető megragadt az A4-es szinten és nem áldoztak rá, hogy teljesen lecseréljék a felfüggesztést, erőátvitelt a plusz páncél megnövekedett súlya miatt, akkor ma 2021-ben érezhetően nagyobb harcértéke van egy egy Leopárd2A4-nek, mint egy korabeli Abramsnek. (Lásd, Törökország bevetette a sajátjait Szíriában és sok szakmai hiba ellenére sikeres támadó háborút folytatott, miközben ha Lengyelországnak '90-es évek elei Abramseket kínálnának modernizáció nélkül megvételre, körbe röhögné őket.) A különbség talán valahol a 65% és az 50% által mutatott értékek környékén van.
Abramsből a csúcskategória viszont mindig jobb egy kicsit
pusztán a harctéren nézett értéket számítva, mint a csúcskategóriájú Leopárd2. Drágább üzemben tartási költség mellett, de a legutolsó verzió tudatosabban épít a technológiai előnyre.
Mi számomra a releváns ebből? Ha a románoknál egyszer beérkezik a TR-85 lecserélése Abramsre, mondjuk az évtized végére, akkor remélhetőleg pár év és nekünk lesz 130-as ágyúnk. Ami ha kap olyan lőszert, ami esetleg átlövi az épp aktuális román variáns tornyát (vagyis 1000 fölé megy a pen), akkor gondban lesznek. 45 Leopárd nem fog ellensúlyozni 300 Abramset, csak vásárolják meg szorgosan! De ha 1 Abrams-szel 1 Leopárdot akarnak ellensúlyozni, akkor a közelgő generációs ugrásnál nekik az elavulás sokkal rosszabb. És a nagyobb üzemanyagfogyasztás a kiképzésnél is felveti a kérdést, hogy ők mennyire fognak tudni kellő minőséget biztosítani, de ez más kérdés.
Amit Románia a T-55-ösökkel csinált, az pont ellenkezője annak, mint ami egy jenki MBT-t előnybe hoz Leopárddal szemben. (Hangsúlyoznám, hogy itt nem drasztikus különbségekről van szó, próbáltam őket felnagyítani, hogy érthető legyen, mi a mondandóm lényege. Nem fog egyik sem jól viselkedni akkor, ha elavult verzió megy a csatatérre és átlövik a tornyát. De senki nem is ajánlotta, hogy erre játsszon bármelyik hadsereg.)