Nos, volt alkoholista tiszt elég (nálunk - 2. lépcső - az ezrednél pl. Kecses Lajos és Punciszájú századosok, illetve az ütegünknél volt egy már akkor alkesz hadnagy), de volt olyan is, akit tisztelni lehetett. Például a kiképző rajparancsnokom (Zalkás légvédelmi tüzér szakos hallgató) egész életében katona akart lenni. Egerben tanult, katonai középiskolás volt (így ismerte az egyik osztálytársamat, gyerekkori barátomat). Kedveltük, mert nem az a "most megszívatlak" gyökér volt, mint az évfolyamtársai közül többen, hanem értelmes és normális: ezzel elérte azt, hogy bármit adott parancsba megcsináltuk a tőlünk telhető legjobban. Pár évvel később a Spiegel-ben volt egy cikk a "Magyar Néphadsereg orosz felügyelet alatt", vagy valami ilyen címmel. A cikkhez a nyitókép az előző évi augusztus huszadikai tiszti esküt ábrázolta, ahol a kép előterében egy fiatal főhadnagy mondja éppen előre az eskü szövegét. Gondolom kitaláljátok kicsoda.... A nevét nem írom ide, de 40+ év után is emlékszem rá....Eléggé összehordott írás, sértettség érthető. Ugyanakkor abban az időben ,sajnos valóság volt részben, az amit Ruszin tábornok elmondott. Persze, az általánosítás nem volt szerencsés.
Az alakulathoz Győrből vezényeltek egy új törzsfőnököt (gondolom látták, hogy nem árt rendet tenni). Magas, sportos, ~35 éves fickó volt. Mondtuk is: végre katona kinézetű is van a parancsnokságon. Heti kétszer 3.000 m futás reggel a laktanya körül, ht testnevelés, rendesen megtartott kiképzés a tervnek megfelelően, kiváló célkövetési gyakorlat és kiváló éleslövészet (az igazság kedvéért megjegyzem, hogy a fiatal ütegparancsnokok, tisztek és a - nem alkesz - altisztek azért értettek a szakmájukhoz).
Az egyik legjobb barátom apja is alezredesként szolgált az OLP-n, hála istennek a mai napig jól van, pedig 83. A fiát százon simán, röhögve lefutotta, amikor versenyeztek....