Magyar Néphadsereg

  • Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.

    Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.
  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.

    Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.

    Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.

  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.

    --- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---

    A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!

    Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz

    Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.

    Az új szabályzat teljes szövege itt olvasható el.

  • Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, és a kialakult helyzet kapcsán szeretnénk elkerülni a (többek között az ukrán topikban is tapasztalható) információs zajt, amit részben a hazai sajtóorgánumok hozzá nem értő cikkei által okozott visszhang gerjeszt. Mivel kizárható, hogy a hazai sajtó, vagy mainstream szakértők többletinformációval rendelkezzenek a fórumhoz képest a Wagner katonai magánvállalat oroszországi műveletével kapcsolatban, így kiegészítő szabály lép érvénybe a topik színvonalának megőrzése, javítása érdekében:

    • a magyar orgánumok, közösségi média oldalak, egyéb felületek hírei és elemzései (beleértve az utóbbi időkben elhíresült szakértőket is) nem támogatottak, kérjük kerülésüket.
    • a külföldi fősodratú elemzések, hírek közül az új információt nem hordozók szintén kerülendők

    Ezen tartalmak az oldal tulajdonosának és moderátorainak belátása szerint egyéb szabálysértés hiányában is törölhetők, a törlés minden esetben (az erőforrások megőrzése érdekében) külön indoklás nélkül történik.

    Preferáltak az elsődleges és másodlagos források, pl. a résztvevő felekhez köthető Telegram chat-ek, illetve az ezeket közvetlenül szemléző szakmai felületek, felhasználók.

aquarell

Well-Known Member
2015. január 20.
15 652
55 303
113
Rendszerváltás előtti történet.
Eligazítás: A hdgy. mutogat a térképnél. "Az ellenség holnap 13.15 ezen az útvonalon fog elhaladni".
Mire valaki: "Hadnagy elvtárs! Mi van, ha nem ezen az úton jönnek? Mi van ha nem negyed kettőre érnek oda?"
A hdgy. válasza: Bassza meg! Haza akar menni még ebben az évszázadban? Van kérdés? Nincs? Nem is lehet!

És Öregbogaras befogta a száját, ennek eredményeképp a hétvégét otthon töltötte.
Akkoriban ilyesmi mâs ( nato) seregeknél is volt. Ez a sorozott âllomâny velejârója, szerintem.
 

aquarell

Well-Known Member
2015. január 20.
15 652
55 303
113
Rendszerváltás előtti történet.
Eligazítás: A hdgy. mutogat a térképnél. "Az ellenség holnap 13.15 ezen az útvonalon fog elhaladni".
Mire valaki: "Hadnagy elvtárs! Mi van, ha nem ezen az úton jönnek? Mi van ha nem negyed kettőre érnek oda?"
A hdgy. válasza: Bassza meg! Haza akar menni még ebben az évszázadban? Van kérdés? Nincs? Nem is lehet!

És Öregbogaras befogta a száját, ennek eredményeképp a hétvégét otthon töltötte.
Utólag, történelmi tâvlatból nëzve, kinek volt igaza? :)
 

honved

Well-Known Member
2010. június 2.
9 937
18 426
113
Milyen olyan gyakorlaton vettél rész ahol az ellenséget valódi katonák "alakították" úgy, hogy nem volt előre meghatározva a feladatuk? Alapvetően kétfajta gyakorlat van, az egyik a szabad a másik pedig a kötött lefolyású. Az utóbbi az a színház amit a Néphadsereg és a Honvédség művel. Az előbbi pedig egy jóval magasabb szint és ez készít fel igazán a harcra.

87 szeptemberi gyakorlaton ahol voltam, volt ellenerő. Fehér csík virított a harcjárműveiken. Azt meg nem mondom, a gyakorlat lefolytatása mennyire volt megtervezve. Viszont egy éles hadművelet is meg van tervezve. Mondjuk az a gyakorlat még közös volt az oroszokkal.
Bazalt 87 volt inkább színház, de ott mutatták be hogy mi is egy komplett gépesített lövész dandár, hogy harcol egyben, stb.
88 tavaszán, azon a gyakorlaton, ahol 6000-en voltunk Öskü mellett a táborban, kitört a szalmonella. Mindenki várta lefújják a gyakorlatot, a járvány miatt. Nem tették, mert háborúban is lehet járvány és attól nem ér véget. Na az nem volt színház, az tuti, mindenki fosott, meg harcászkodott végig, de nem fújták le. Itt már voltak amerikai tisztek is megfigyelőként egyébként.
Volt még egy 2 hetes hegyi kiképzés, amit 3 hét harcászati gyakorlat követett Dörögd környékén, így egyben. Jó időben volt, az már talán 88 májusában.
Ezeken a gyakorlatokon voltam, valamint a folyamatos otthoni kiképzéseket csináltuk, raj, szakasz, század zászlóalj szinten, lövészetekkel egyetemben.
Nem tudom megmondani élesben ez akkor és ott, mire lett volna elég, de lehetséges hogy más ország haderejében sem csinál többet és jobban egy sorkatona másfél év alatt, mint amit mi megcsináltunk.
Nekem ennyi fért bele másfél évből, az utolsó 1 évbe. Az első fél évem a rpk kiképzésre ment el.
 

aquarell

Well-Known Member
2015. január 20.
15 652
55 303
113
Honvéd:
A nato egységek kb hasonló szinten voltak. Gondolod, hogy a pl. nèmetek az 10002-es hozzâszolásodban a kèpen profibbak voltak? Nem hinnèm.
 
  • Tetszik
Reactions: honved

honved

Well-Known Member
2010. június 2.
9 937
18 426
113
Honvéd:
A nato egységek kb hasonló szinten voltak. Gondolod, hogy a pl. nèmetek az 10002-es hozzâszolásodban a kèpen profibbak voltak? Nem hinnèm.

Nem tudom megítélni. Az akkori időkről, éles akcióban videók, az Irak Irán háborúból vannak. Mindenki megnézheti mit művelnek. Illetve USA akciók valahol a világban. Illetve a Szovjetek afgáni tevékenységéről vannak videók. Izrael Libanonban, stb.
 

dudi

Well-Known Member
2010. április 18.
47 357
77 036
113
Honvéd:
A nato egységek kb hasonló szinten voltak. Gondolod, hogy a pl. nèmetek az 10002-es hozzâszolásodban a kèpen profibbak voltak? Nem hinnèm.
Igen profibbak voltak, már a II.vh-ban sem parancsközpontú, hanem feladatközpontú volt a gondolkozásuk.
 
  • Tetszik
Reactions: bel

oregbogaras

Well-Known Member
2016. szeptember 1.
1 433
4 786
113
Utólag, történelmi tâvlatból nëzve, kinek volt igaza? :)
Még egy megjegyzés

Engem az életre nevelt az a másfél év. Sok hasonlókorúval ellentétben, én a mai napig nem tartom elvesztegetett időnek a sorkatonaként letöltött időt. Olyasmit tanított meg velem amiért apám ketté hasított volna. Lopni, csalni, hazudni. Nem nagy dolgok voltak ezek, de nekem parasztgyerekként lelkileg kellett megerősödnöm. Megtanultam normálisan felöltözni, -derékszög párhuzam- és a mai napig nem teszem zsebre a kezem (nem hiszem hogy volt olyan gyakorlóm amelyiken nem volt bevarrva a zseb).
Ja és megtanultunk parancsot végrehajtani. Ez hiányzik a mai fiatalokból.
 
  • Tetszik
Reactions: ZeiG and aquarell

blogen

Well-Known Member
2010. április 20.
16 067
26 626
113
Igen profibbak voltak, már a II.vh-ban sem parancsközpontú, hanem feladatközpontú volt a gondolkozásuk.
Speciel ez olyanoknak a reformjaival kezdődött mint Scharnhorst, Gneisenau a XIX. század elején és a század közepére alakult ki a teljes rendszer, annak végleges formájában. Három fundamentuma volt:
  • oktatás: a porosz oktatási rendszer a liberalizmus egyik klasszikus példája. A tudás elérhetősége mindenki számára. Hatalmas mennyiségű tudást magoltatnak be minden tanulóval egyformán abból a célból, hogy a extrém kevés kreatívan gondolkodónak legyen mivel gondolkodnia, a jóval szélesebb, értelmes rétegnek legyen tudása és sok suta átlagember se maradjon teljesen hülye. Ez lett a porosz hadsereg alapja.
  • a tisztek kiválasztása érdem alapján: a liberális porosz rendszer először szakított teljesen az arisztokráciával és a született kiválóság gondolatával (ezzel a francia forralom nem), bevezetve helyette a képzettség és tehetség kettősét. Ehhez kellett az oktatás. A magas színvonalú műveltség és tudás birtokába került porosz polgárok közül a hadsereg kiválogatta a leginkább önállóan gondolkodni tudókat, a folyamatos gyakorlatoztatás és vizsgáztatás rendszerével, ahol kitűntek a tehetségek. Belőlük lettek a tisztek és közülük a legjobbak egy speciális intézménybe kerültek:
  • a vezérkarba, pontosabban előtte a vezérkari iskolába (Kriegschule), ahol kifejezetten arra oktatták őket, hogyan kell seregtesteket vezetni a lehető leghatékonyabban, önállóan. Majd pedig vezérkari tisztként a hadsereget ott és akkor, amikor a politikusok csődöt mondtak és a katonák veszik át az államérdek érvényesítését.
Az egésznek az alapvetése az volt, hogy a jól kitanított, jól felkészített és megfelelően kiválogatott tiszt képes kell legyen a saját szakterületén önálló döntések hozására ezen alapokon. És képes is volt. Ez a feladatközpontú gondolkodás, amikor ki van jelölve a terület, amit irányítasz és meg van adva az elérendő cél, neked pedig rendelkezésre állnak ehhez az eszközök, leginkább a szaktudásod!

Ehhez kellett még valami, az pedig a rendszerrel szükségképpen járt együtt: katonai professzionalizmus. Amatőrök, civilek, politikusok ne szóljanak bele a katonák dolgába, mert az szakmai ügy, akárcsak az orvosoké, vagy kohászoké.

Ez nagyszerűen működött az első világháborúig, amikor katonai diktatúra beleszólt a civilek dolgába, pontosabban előbb Vilmos robbantott ki egy háborút a katonák ellenében (Vilmos), majd a katonák vették kezükbe a háború irányítását (Ludendorff, később ő lesz a saját seggét összeesküvéselméletekkel leginkább mentegető alak), mert mindkét oldal megszegte a saját szabályait és parancsolni akart a másiknak. Hát meg is lett a következménye egy birodalom omlott össze egy becsvágyó civil és katona kettősén.

Egy rövid időre még megpróbált a német haderő visszatérni a professzionalizmushoz, de a weimari idők már nem kedveztek annak, a hadsereg rákényszerült a politizálásra, de nem elég erélyesen. Majd pedig Hitler tűzzel-vassal kiirtotta a német katonai professzionalizmust és körülbelül olyan rendszert hozott létre a hadsereg politikai irányítására, amit mit itthon a Néphadseregből ismerhetünk. Ennek ellenére a német tisztek jó része még jó képzett volt, tisztességgel háborúzott, de ez már nem az igazi porosz hadsereg volt, hanem csak halvány visszfénye annak és az eredményeket is csak addig tudta hozni, amíg kezdeti technikai fölénye pár szűk téren meglepetést okozott.

A világháború után, a máig tartó amerikai katonai megszállás körülményei között pedig nem tudott szuverén Németország létrejönni, a kvázi bábállam meg olyan képződmény, amely végső soron saját magát számolja fel, soha nem is gondota, hogy bármilyen formában visszatérjen a professzionalizmushoz. A német hadsereg mégcsak fogalomnak se pozitív fogalom manapság. A katonai professzionalizmust leginkább az USA hadereje testesíti ma meg, pontosabban azokat a feltételrendszereket, ami alapján egy haderőt annak lehet nevezni. Ezzel próbálkozott Oroszország is Putyin alatt, de csak annak látszatáig jutott, majd az egész korrupt gépezet csődöt mondott, mert ez nem egy látszat, ilyen formában nem is lehet várni tőle sokat. Ennek gyakorlatnak kell lennie annak a három feltételnek az alapján, ami nélkül ez nem működhet.
 

aquarell

Well-Known Member
2015. január 20.
15 652
55 303
113
Speciel ez olyanoknak a reformjaival kezdődött mint Scharnhorst, Gneisenau a XIX. század elején és a század közepére alakult ki a teljes rendszer, annak végleges formájában. Három fundamentuma volt:
  • oktatás: a porosz oktatási rendszer a liberalizmus egyik klasszikus példája. A tudás elérhetősége mindenki számára. Hatalmas mennyiségű tudást magoltatnak be minden tanulóval egyformán abból a célból, hogy a extrém kevés kreatívan gondolkodónak legyen mivel gondolkodnia, a jóval szélesebb, értelmes rétegnek legyen tudása és sok suta átlagember se maradjon teljesen hülye. Ez lett a porosz hadsereg alapja.
  • a tisztek kiválasztása érdem alapján: a liberális porosz rendszer először szakított teljesen az arisztokráciával és a született kiválóság gondolatával (ezzel a francia forralom nem), bevezetve helyette a képzettség és tehetség kettősét. Ehhez kellett az oktatás. A magas színvonalú műveltség és tudás birtokába került porosz polgárok közül a hadsereg kiválogatta a leginkább önállóan gondolkodni tudókat, a folyamatos gyakorlatoztatás és vizsgáztatás rendszerével, ahol kitűntek a tehetségek. Belőlük lettek a tisztek és közülük a legjobbak egy speciális intézménybe kerültek:
  • a vezérkarba, pontosabban előtte a vezérkari iskolába (Kriegschule), ahol kifejezetten arra oktatták őket, hogyan kell seregtesteket vezetni a lehető leghatékonyabban, önállóan. Majd pedig vezérkari tisztként a hadsereget ott és akkor, amikor a politikusok csődöt mondtak és a katonák veszik át az államérdek érvényesítését.
Az egésznek az alapvetése az volt, hogy a jól kitanított, jól felkészített és megfelelően kiválogatott tiszt képes kell legyen a saját szakterületén önálló döntések hozására ezen alapokon. És képes is volt. Ez a feladatközpontú gondolkodás, amikor ki van jelölve a terület, amit irányítasz és meg van adva az elérendő cél, neked pedig rendelkezésre állnak ehhez az eszközök, leginkább a szaktudásod!

Ehhez kellett még valami, az pedig a rendszerrel szükségképpen járt együtt: katonai professzionalizmus. Amatőrök, civilek, politikusok ne szóljanak bele a katonák dolgába, mert az szakmai ügy, akárcsak az orvosoké, vagy kohászoké.

Ez nagyszerűen működött az első világháborúig, amikor katonai diktatúra beleszólt a civilek dolgába, pontosabban előbb Vilmos robbantott ki egy háborút a katonák ellenében (Vilmos), majd a katonák vették kezükbe a háború irányítását (Ludendorff, később ő lesz a saját seggét összeesküvéselméletekkel leginkább mentegető alak), mert mindkét oldal megszegte a saját szabályait és parancsolni akart a másiknak. Hát meg is lett a következménye egy birodalom omlott össze egy becsvágyó civil és katona kettősén.

Egy rövid időre még megpróbált a német haderő visszatérni a professzionalizmushoz, de a weimari idők már nem kedveztek annak, a hadsereg rákényszerült a politizálásra, de nem elég erélyesen. Majd pedig Hitler tűzzel-vassal kiirtotta a német katonai professzionalizmust és körülbelül olyan rendszert hozott létre a hadsereg politikai irányítására, amit mit itthon a Néphadseregből ismerhetünk. Ennek ellenére a német tisztek jó része még jó képzett volt, tisztességgel háborúzott, de ez már nem az igazi porosz hadsereg volt, hanem csak halvány visszfénye annak és az eredményeket is csak addig tudta hozni, amíg kezdeti technikai fölénye pár szűk téren meglepetést okozott.

A világháború után, a máig tartó amerikai katonai megszállás körülményei között pedig nem tudott szuverén Németország létrejönni, a kvázi bábállam meg olyan képződmény, amely végső soron saját magát számolja fel, soha nem is gondota, hogy bármilyen formában visszatérjen a professzionalizmushoz. A német hadsereg mégcsak fogalomnak se pozitív fogalom manapság. A katonai professzionalizmust leginkább az USA hadereje testesíti ma meg, pontosabban azokat a feltételrendszereket, ami alapján egy haderőt annak lehet nevezni. Ezzel próbálkozott Oroszország is Putyin alatt, de csak annak látszatáig jutott, majd az egész korrupt gépezet csődöt mondott, mert ez nem egy látszat, ilyen formában nem is lehet várni tőle sokat. Ennek gyakorlatnak kell lennie annak a három feltételnek az alapján, ami nélkül ez nem működhet.
Ki gondolta volna, hogy egyetertek veled? :)
 

blogen

Well-Known Member
2010. április 20.
16 067
26 626
113
Magyarán a feladatorientált rendszer alapja az oktatás-kiválasztás-számonkérés hármasa. Ez folyamatosan zajlik a katonatiszt karrierje során gyerekkorától egészen addig, amíg már hiába oktatják és képzik, a kiválasztáson már nem tud objektív eredményt produkálni. A kiválasztás realisztikus tesztelés, a gyakorlatok nem színjátékok, hanem egymás ellen játszák őket, az oktatás a katonai ismeretek folymatos fejlesztése, amiket a számon is kérnek, elvárják, hogy tudja valamilyen formában reprodukálni a saját szakterületét érintő új ismereteket, akár publikáció, akár gyakorlat során siker formájában.

Ebből a szempontból a haderőnk per pillanat teljes csőd. A magyar oktatási rendszer, azon belül is a reálképzés és a magolásra építés leépülése miatt nem alkalmas már katonatisztek előképzésére, tehát a katonai iskolába kerülő fiatalok eleve hendikeppel indulnak, a civil életből nem hoznak elég tudást, mert megoltatták be velük (különösen nem reáltéren), majd pedig a katonai képzés az NKE-n nem túl magas színvonalú, kifejezett vezérkari iskola nincs is, de minek is, mert gyakorlati megmérettetés vizsgák és (had)gyakorlatok formájában életszerű körülmények közt úgysincs, ahol kiderülhetne mire alkalmas, vagy alkalmas e egyáltalán valamire. Szóval akik a csapatokat vezetik ma, az egy lutri. Talán vannak köztük alkalmasak, de nem fűznék nagy reményeket a magyar haderő képességeihez, ahogy a szomszédos országok haderejének képességeihez sem. Egyetlen előnyünk a professzionalizmus komolyanvétele lehetne, de akkor foci helyett oktatásra, kreatív neoliberális maszlagos helyett a régi, jó, klasszikus liberális porosz oktatási rendszerre egy kőkemény érettségivel kellene építeni, majd pedig a teljes katonai képzés megreformálása (az NKE feloszlatása, önálló katonai felősoktatási intézmények létrehozása egy tőlük különálló vezérkari iskolával) után egy gyakorlatias, a folyamatos és életszarű gyakorlatoztatásra épülő kiválasztási rendszert kultiváló hadsereg létrehozása kellene legyen a prioritás.

Na ennek nyoma sincs, pedig a sikeres példa ott van előttünk. Dehát honnan is ismerhetnék a Néphadseregben szocializált, azóta katonai vezetővé vált főtisztjeink! A civileket meg hagyjuk, azok manapság mindennél rosszabbak, persze nem csoda: ebben az országban a hazafiság nem racionalitás, hanem lózung, szóval mit várunk. Annak az országnak van hadserege, ahol a vezetők racionális ésszel keresik a szuverenitás garanciáit. Ilyen nálunk nincs.
 

dudi

Well-Known Member
2010. április 18.
47 357
77 036
113
Speciel ez olyanoknak a reformjaival kezdődött mint Scharnhorst, Gneisenau a XIX. század elején és a század közepére alakult ki a teljes rendszer, annak végleges formájában. Három fundamentuma volt:
  • oktatás: a porosz oktatási rendszer a liberalizmus egyik klasszikus példája. A tudás elérhetősége mindenki számára. Hatalmas mennyiségű tudást magoltatnak be minden tanulóval egyformán abból a célból, hogy a extrém kevés kreatívan gondolkodónak legyen mivel gondolkodnia, a jóval szélesebb, értelmes rétegnek legyen tudása és sok suta átlagember se maradjon teljesen hülye. Ez lett a porosz hadsereg alapja.
  • a tisztek kiválasztása érdem alapján: a liberális porosz rendszer először szakított teljesen az arisztokráciával és a született kiválóság gondolatával (ezzel a francia forralom nem), bevezetve helyette a képzettség és tehetség kettősét. Ehhez kellett az oktatás. A magas színvonalú műveltség és tudás birtokába került porosz polgárok közül a hadsereg kiválogatta a leginkább önállóan gondolkodni tudókat, a folyamatos gyakorlatoztatás és vizsgáztatás rendszerével, ahol kitűntek a tehetségek. Belőlük lettek a tisztek és közülük a legjobbak egy speciális intézménybe kerültek:
  • a vezérkarba, pontosabban előtte a vezérkari iskolába (Kriegschule), ahol kifejezetten arra oktatták őket, hogyan kell seregtesteket vezetni a lehető leghatékonyabban, önállóan. Majd pedig vezérkari tisztként a hadsereget ott és akkor, amikor a politikusok csődöt mondtak és a katonák veszik át az államérdek érvényesítését.
Az egésznek az alapvetése az volt, hogy a jól kitanított, jól felkészített és megfelelően kiválogatott tiszt képes kell legyen a saját szakterületén önálló döntések hozására ezen alapokon. És képes is volt. Ez a feladatközpontú gondolkodás, amikor ki van jelölve a terület, amit irányítasz és meg van adva az elérendő cél, neked pedig rendelkezésre állnak ehhez az eszközök, leginkább a szaktudásod!

Ehhez kellett még valami, az pedig a rendszerrel szükségképpen járt együtt: katonai professzionalizmus. Amatőrök, civilek, politikusok ne szóljanak bele a katonák dolgába, mert az szakmai ügy, akárcsak az orvosoké, vagy kohászoké.

Ez nagyszerűen működött az első világháborúig, amikor katonai diktatúra beleszólt a civilek dolgába, pontosabban előbb Vilmos robbantott ki egy háborút a katonák ellenében (Vilmos), majd a katonák vették kezükbe a háború irányítását (Ludendorff, később ő lesz a saját seggét összeesküvéselméletekkel leginkább mentegető alak), mert mindkét oldal megszegte a saját szabályait és parancsolni akart a másiknak. Hát meg is lett a következménye egy birodalom omlott össze egy becsvágyó civil és katona kettősén.

Egy rövid időre még megpróbált a német haderő visszatérni a professzionalizmushoz, de a weimari idők már nem kedveztek annak, a hadsereg rákényszerült a politizálásra, de nem elég erélyesen. Majd pedig Hitler tűzzel-vassal kiirtotta a német katonai professzionalizmust és körülbelül olyan rendszert hozott létre a hadsereg politikai irányítására, amit mit itthon a Néphadseregből ismerhetünk. Ennek ellenére a német tisztek jó része még jó képzett volt, tisztességgel háborúzott, de ez már nem az igazi porosz hadsereg volt, hanem csak halvány visszfénye annak és az eredményeket is csak addig tudta hozni, amíg kezdeti technikai fölénye pár szűk téren meglepetést okozott.

A világháború után, a máig tartó amerikai katonai megszállás körülményei között pedig nem tudott szuverén Németország létrejönni, a kvázi bábállam meg olyan képződmény, amely végső soron saját magát számolja fel, soha nem is gondota, hogy bármilyen formában visszatérjen a professzionalizmushoz. A német hadsereg mégcsak fogalomnak se pozitív fogalom manapság. A katonai professzionalizmust leginkább az USA hadereje testesíti ma meg, pontosabban azokat a feltételrendszereket, ami alapján egy haderőt annak lehet nevezni. Ezzel próbálkozott Oroszország is Putyin alatt, de csak annak látszatáig jutott, majd az egész korrupt gépezet csődöt mondott, mert ez nem egy látszat, ilyen formában nem is lehet várni tőle sokat. Ennek gyakorlatnak kell lennie annak a három feltételnek az alapján, ami nélkül ez nem működhet.
Dolgoztál te már együtt német katonákkal vagy csak szemellenzős világnézetedet propagálod?
 

blogen

Well-Known Member
2010. április 20.
16 067
26 626
113
Dolgoztál te már együtt német katonákkal vagy csak szemellenzős világnézetedet propagálod?
Ugyanazt gondolom róluk, amit a hitleri időszak német katonáiról, csak most rosszabb helyzetben vannak, ahhoz képest: "a német tisztek jó része még jól képzett, tisztességel háborúznak" Azzal a kitétellel, hogy nem vagyok benne biztos, hogy ez nem csak egy látszat ma már. Jobban bízok egy lengyel vagy francia katonai szakértelmében, mint egy németében.

A német hadsereg véleményem szerint Európa háborúra leginkább alkalmatlan hadereje. Isten mentsen attól, hogy valaha, velük kelljen harcolnunk. Minden téren olyan távol kell tartanunk magunkat tőlük, amennyire csak tudjuk. Szervezetileg értem ezt alapvetően, nehogy véletlenül bármilyen közös alakulatban, struktúrában, irányítási- vezetési rendszerben találjuk magunkat velük! Ez az én egyik legszilárdabb meggyőződésem az alapján, amit a németekről negyvenvalahány év alatt megtapasztaltam. Semmi közük, semmilyen régi némethez és bármilyen illúzió velük kapcsolatban a lehető legsúlyosabb tévedés, amit el lehet követni.
 
  • Tetszik
Reactions: aquarell

dudi

Well-Known Member
2010. április 18.
47 357
77 036
113
Ugyanazt gondolom róluk, amit a hitleri időszak német katonáiról, csak most rosszabb helyzetben vannak, ahhoz képest: "a német tisztek jó része még jól képzett, tisztességel háborúznak"

De a német hadsereg véleményem szerint Európa háborúra leginkább alkalmatlan hadereje. Isten mentsen attól, hogy valaha, velük kelljen harcolnunk. Minden téren olyan távol kell tartanunk magunkat tőlük, amennyire csak tudjuk. Szervezetileg értem ezt alapvetően, nehogy véletlenül bármilyen közös alakulatban, struktúrában, irányítási- vezetési rendszerben találjuk magunkat velük! Ez az én egyik legszilárdabb meggyőződésem az alapján, amit a németekről negyvenvalahány év alatt megtapasztaltam.
Hidd el, hogy a BW nem alkalmatlan. Voltak problémáik alulfinanszírozottságból ez igaz, de annak már vége.
 
  • Tetszik
Reactions: fishbed and kamm
K

kamm

Guest
Speciel ez olyanoknak a reformjaival kezdődött mint Scharnhorst, Gneisenau a XIX. század elején és a század közepére alakult ki a teljes rendszer, annak végleges formájában. Három fundamentuma volt:
  • oktatás: a porosz oktatási rendszer a liberalizmus egyik klasszikus példája. A tudás elérhetősége mindenki számára. Hatalmas mennyiségű tudást magoltatnak be minden tanulóval egyformán abból a célból, hogy a extrém kevés kreatívan gondolkodónak legyen mivel gondolkodnia, a jóval szélesebb, értelmes rétegnek legyen tudása és sok suta átlagember se maradjon teljesen hülye. Ez lett a porosz hadsereg alapja.
  • a tisztek kiválasztása érdem alapján: a liberális porosz rendszer először szakított teljesen az arisztokráciával és a született kiválóság gondolatával (ezzel a francia forralom nem), bevezetve helyette a képzettség és tehetség kettősét. Ehhez kellett az oktatás. A magas színvonalú műveltség és tudás birtokába került porosz polgárok közül a hadsereg kiválogatta a leginkább önállóan gondolkodni tudókat, a folyamatos gyakorlatoztatás és vizsgáztatás rendszerével, ahol kitűntek a tehetségek. Belőlük lettek a tisztek és közülük a legjobbak egy speciális intézménybe kerültek:
  • a vezérkarba, pontosabban előtte a vezérkari iskolába (Kriegschule), ahol kifejezetten arra oktatták őket, hogyan kell seregtesteket vezetni a lehető leghatékonyabban, önállóan. Majd pedig vezérkari tisztként a hadsereget ott és akkor, amikor a politikusok csődöt mondtak és a katonák veszik át az államérdek érvényesítését.
Az egésznek az alapvetése az volt, hogy a jól kitanított, jól felkészített és megfelelően kiválogatott tiszt képes kell legyen a saját szakterületén önálló döntések hozására ezen alapokon. És képes is volt. Ez a feladatközpontú gondolkodás, amikor ki van jelölve a terület, amit irányítasz és meg van adva az elérendő cél, neked pedig rendelkezésre állnak ehhez az eszközök, leginkább a szaktudásod!

Ehhez kellett még valami, az pedig a rendszerrel szükségképpen járt együtt: katonai professzionalizmus. Amatőrök, civilek, politikusok ne szóljanak bele a katonák dolgába, mert az szakmai ügy, akárcsak az orvosoké, vagy kohászoké.

Ez nagyszerűen működött az első világháborúig, amikor katonai diktatúra beleszólt a civilek dolgába, pontosabban előbb Vilmos robbantott ki egy háborút a katonák ellenében (Vilmos), majd a katonák vették kezükbe a háború irányítását (Ludendorff, később ő lesz a saját seggét összeesküvéselméletekkel leginkább mentegető alak), mert mindkét oldal megszegte a saját szabályait és parancsolni akart a másiknak. Hát meg is lett a következménye egy birodalom omlott össze egy becsvágyó civil és katona kettősén.

Egy rövid időre még megpróbált a német haderő visszatérni a professzionalizmushoz, de a weimari idők már nem kedveztek annak, a hadsereg rákényszerült a politizálásra, de nem elég erélyesen. Majd pedig Hitler tűzzel-vassal kiirtotta a német katonai professzionalizmust és körülbelül olyan rendszert hozott létre a hadsereg politikai irányítására, amit mit itthon a Néphadseregből ismerhetünk. Ennek ellenére a német tisztek jó része még jó képzett volt, tisztességgel háborúzott, de ez már nem az igazi porosz hadsereg volt, hanem csak halvány visszfénye annak és az eredményeket is csak addig tudta hozni, amíg kezdeti technikai fölénye pár szűk téren meglepetést okozott.

A világháború után, a máig tartó amerikai katonai megszállás körülményei között pedig nem tudott szuverén Németország létrejönni, a kvázi bábállam meg olyan képződmény, amely végső soron saját magát számolja fel, soha nem is gondota, hogy bármilyen formában visszatérjen a professzionalizmushoz. A német hadsereg mégcsak fogalomnak se pozitív fogalom manapság. A katonai professzionalizmust leginkább az USA hadereje testesíti ma meg, pontosabban azokat a feltételrendszereket, ami alapján egy haderőt annak lehet nevezni. Ezzel próbálkozott Oroszország is Putyin alatt, de csak annak látszatáig jutott, majd az egész korrupt gépezet csődöt mondott, mert ez nem egy látszat, ilyen formában nem is lehet várni tőle sokat. Ennek gyakorlatnak kell lennie annak a három feltételnek az alapján, ami nélkül ez nem működhet.
Magyarán a feladatorientált rendszer alapja az oktatás-kiválasztás-számonkérés hármasa. Ez folyamatosan zajlik a katonatiszt karrierje során gyerekkorától egészen addig, amíg már hiába oktatják és képzik, a kiválasztáson már nem tud objektív eredményt produkálni. A kiválasztás realisztikus tesztelés, a gyakorlatok nem színjátékok, hanem egymás ellen játszák őket, az oktatás a katonai ismeretek folymatos fejlesztése, amiket a számon is kérnek, elvárják, hogy tudja valamilyen formában reprodukálni a saját szakterületét érintő új ismereteket, akár publikáció, akár gyakorlat során siker formájában.

Ebből a szempontból a haderőnk per pillanat teljes csőd. A magyar oktatási rendszer, azon belül is a reálképzés és a magolásra építés leépülése miatt nem alkalmas már katonatisztek előképzésére, tehát a katonai iskolába kerülő fiatalok eleve hendikeppel indulnak, a civil életből nem hoznak elég tudást, mert megoltatták be velük (különösen nem reáltéren), majd pedig a katonai képzés az NKE-n nem túl magas színvonalú, kifejezett vezérkari iskola nincs is, de minek is, mert gyakorlati megmérettetés vizsgák és (had)gyakorlatok formájában életszerű körülmények közt úgysincs, ahol kiderülhetne mire alkalmas, vagy alkalmas e egyáltalán valamire. Szóval akik a csapatokat vezetik ma, az egy lutri. Talán vannak köztük alkalmasak, de nem fűznék nagy reményeket a magyar haderő képességeihez, ahogy a szomszédos országok haderejének képességeihez sem. Egyetlen előnyünk a professzionalizmus komolyanvétele lehetne, de akkor foci helyett oktatásra, kreatív neoliberális maszlagos helyett a régi, jó, klasszikus liberális porosz oktatási rendszerre egy kőkemény érettségivel kellene építeni, majd pedig a teljes katonai képzés megreformálása (az NKE feloszlatása, önálló katonai felősoktatási intézmények létrehozása egy tőlük különálló vezérkari iskolával) után egy gyakorlatias, a folyamatos és életszarű gyakorlatoztatásra épülő kiválasztási rendszert kultiváló hadsereg létrehozása kellene legyen a prioritás.

Na ennek nyoma sincs, pedig a sikeres példa ott van előttünk. Dehát honnan is ismerhetnék a Néphadseregben szocializált, azóta katonai vezetővé vált főtisztjeink! A civileket meg hagyjuk, azok manapság mindennél rosszabbak, persze nem csoda: ebben az országban a hazafiság nem racionalitás, hanem lózung, szóval mit várunk. Annak az országnak van hadserege, ahol a vezetők racionális ésszel keresik a szuverenitás garanciáit. Ilyen nálunk nincs.
A problema csak az, hogy ebbol a fele sem igaz. :rolleyes:

1. a poroszok minden voltak, csak nem liberalisok - ekkora marhasagot nem is tudom, honnan szedtel :D

2. a magoltatassal pont nem a kreativitast alakitod ki, hanem a gepies mintakovetest

3. amibol pontosan kovetkezik, hogy nem veletlenul voltak - es azok ma is - olyan szinten engedelmesek a nemetek barki magasabb hatalomnak, hogy az hajmereszto, a legorultebb parancsoknak is

4. ebbol szinten nem veletlenul kovetkezett, hogy a kreativitast kinalo nagyerteku iparagak egyike sem az altalad dicsert (protestans) porosz teruleten alakult ki, hanem szinte mind a (katolikus) delnemet teruleteken, ahol sokkal-sokkal kreativabbak, kevesbe merev a kultura

A nemetek alapvetoen nem egy 'szocialis' nepseg - tortenelmukbol adodik, ezek a germanok evszazadokig erdokben eltek, torzsenkent kulon, nem tul kifinomult korulmenyek kozott, de ha kulso fenyegetes jott, akkor osszealltak es mindenkit lezuztak.
A nagynemet egyseg jo regen volt, de meg ma is furan neznek a delnemetekre, kifigurazzak a dialektusukat, mikozben az egesz orszag motorja Bayern, Baden-Wuttenberg stb, ok ill a francia hatar mentiek joval kulturaltabbak a tobbinel.

A tobbi, a merit-based promocio stb, az stimmel, de az minden hadsereg alapja, ugye, max a szovjeteknel meg oroszoknal voltak a politikai kegyencek es egyeb kegyeltek eloleptetve (lasd a zakot most Ukrajnaban, a sok inkompetens idiotaval.)

Hidd el, hogy a BW nem alkalmatlan. Voltak problémáik alulfinanszírozottságból ez igaz, de annak már vége.

Nem hat, de a burokraciara valo hajlamuk az biztosan nem szunt meg, az egyszeruen a nemet rendmaniabol adodik.
 

aquarell

Well-Known Member
2015. január 20.
15 652
55 303
113
Még egy megjegyzés

Engem az életre nevelt az a másfél év. Sok hasonlókorúval ellentétben, én a mai napig nem tartom elvesztegetett időnek a sorkatonaként letöltött időt. Olyasmit tanított meg velem amiért apám ketté hasított volna. Lopni, csalni, hazudni. Nem nagy dolgok voltak ezek, de nekem parasztgyerekként lelkileg kellett megerősödnöm. Megtanultam normálisan felöltözni, -derékszög párhuzam- és a mai napig nem teszem zsebre a kezem (nem hiszem hogy volt olyan gyakorlóm amelyiken nem volt bevarrva a zseb).
Ja és megtanultunk parancsot végrehajtani. Ez hiányzik a mai fiatalokból.
Pont ezért vagyok hive a sorkatonaságnak. Az az egyetlen közeg lehetne manapsâg, ahol a vidèk, a vâros, a melós, az ertelmiségi,
a balos, a jobbos stb. talâlkozhat és egy közös célért megtanul együttmüködni. Eltekintve bizonyos praktikus dolgoktól, mint rend, ágycsinálás, takaritás, tisztaság. Meg krumplipucolâs... :) És hâború esetén minden társadalmi rèteg kiveszi rèszét az âldozatokból.
Honvèdelemhez ( és ez szerintem a sereg egyetlen lètjogosultsága, semmi esetre Afganisztán. Mali, Nato stb.) szükséges szerintem a sorkatonasâg, mâr csak azért is, mert azt ( mèg Oo-ban sem) lehet külföldön bevetni.
De öreg, régimódi vagyok...