Magyar Néphadsereg

[Törölt tag 1945]

A történelem ugyan nem ismétli magát, de rímel...

Kádár János beszéde a Központi Bizottság 1961. június 10-én tartott ülésén...

Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak!
A tervezett kérdések tárgyalásainak előkészítése késlekedett és ezért a Központi Bizottság most már kb. négy hónapja nem tartott ülést. Ezért a Politikai Bizottság úgy tartja, célszerű, hogy legalább tájékoztatást adjunk néhány közben történt dolgokról és arról, hogy az egyes kérdések előkészítése hogyan áll. Ez a mai beszámolom célja.
Először szólni kell a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó
Testületének moszkvai üléséről.
Ez az ülés ténylegesen a múlt év novemberi Moszkvai Tanácskozás határozatainak végrehajtásaként jött létre. Emlékeznek az elvtársak az egyik fő tételre, hogy miközben a békés egymás mellett ugyanakkor kötelességüknek tartják, hogy a szocialista tábor egyes országainak együttes honvédelmi erejét megfelelő szinten tartsák.
Mivel a nemzetközi helyzet olyan, hogy imperialista provokációkkal és kalandor támadásokkal számolni kell.
Ennek a Politikai Tanácskozó testület ülésének az volt a célja, hogy megvizsgálja a szocialista tábor honvédő erejének a helyzetét, állapotát és megállapítsa az ebből adódó teendőket. Az ülés meg állapította - miután meghallgatta a Varsói Szerződés Egyesitett Fegyveres Erői Főparancsnokának jelentését - hogy a szocialista országok, amelyek itt tömörültek - honvédelmük korszerű színvonalon áll és alkalmas arra, hogy a feladatát elvégezze, békés és nem békés viszonyok között is. Ugyanakkor a Főparancsnok beszámolója rámutatott bizonyos hiányosságokra, amelyek egyes országok honvédő képességét illeti, vagy a szocialista országok együttes erejét illeti. Azonkívül egyik központi kérdés volt, hogy megfelelő hadiipari együttműködést határozzunk el. A hadianyagok termelése terén kooperáció jelenleg is van, de kiderült az, hogy ez nem felel meg a követelményeknek, sokkal szélesebb kooperációra van szükség. Az elmúlt években ugyanis az volt a helyzet, hogy a Varsói Szerződésbe egyesült országok hadifelszerelését, hadianyagját döntően a Szovjetunió termelte meg. /Mindig ideges vagyok, ha valaki ilyesmit jegyez, ezt fejben is meg lehet jegyezni/. Minden országban van valamiféle hadianyag termelés, dehát tudjuk, hogy az milyen, - gyalogsági, lőszerek, meg ilyesmi - ez nem a korszerű háború fő eszközei. A jelenlegi nemzetközi helyzet olyan, hogy szükség van a legkorszerűbb hadieszközök gyártására, és a legkorszerűbb hadieszközök gyártására csak a Szovjetunió képes. Neki vannak a legmegfelelőbb feltételei. Hogy a Szovjetunió haditermelését tehermentesítsük, más országoknak is át kell térni bizonyos hadieszközök termelésére. Ez a kooperáció továbbfejlesztésének a lényege. További repülőgép-típusokat, harckocsit, páncélozott járműveket, lokátorokat és egyéb ilyen termékeket, amelyre képes egyik, vagy másik szocialista ország termelőereje, azt vegye át az. Ezáltal a Szovjetunió hadiipari termelése a legkorszerűbb fegyverek gyártására térhessen rá.
Ez volt a Tanácskozó Testület konkrét munkájának a kérdése. Az ott elemzett dolgok közül külön csak a magyar honvédség munkájára vonatkozó megállapítást említem meg.

A Varsói Szerződés Főparancsnokának az a véleménye, hogy a Magyar Néphadsereg újjászervezése sikerült. Eredményesen végrehajtottuk. Úgy tartják, hogy a Magyar Néphadsereg harcképes erő és nagyjából a többi népi demokratikus országok haderőjéhez viszonyítható. Ugyanakkor itt voltak előzetes tárgyalások is. Itt járt nálunk a Főparancsnok - Grecskó elvtárs - és más országokban is járt. Itt konkrétan foglalkoztunk a dolgokkal és a következőkben foglalható össze az ő véleménye: A magyar honvédségen bizonyos szervezeti változtatásokat kell eszközölni, de ez a szervezeti változtatás nem gyökeresen más, mint ami jelenleg van. Ezt tovább kell fejleszteni a korszerű háború viszonyainak megfelelően. Egy bizonyos szervezeti változtatást, valamilyen jelentéktelen létszámnövelést, olyan értelemben, hogy - kb. a jelenlegi létszámról van szó a továbbiakban is. Bizonyos fegyvernemekben kell plusz létszámot beállítani, de a szervezetnél és a létszámnál döntő változást nem szükséges a magyar honvédségnél eszközölni.

 

[Törölt tag 1945]

A fegyverzet az nem korszerű. Kiderült az, ami mielőttünk egyébként sem volt titok, és ő előttünk sem, a Főparancsnok előtt sem, a részletesebb tárgyalás és vizsgálat feltárta azt, hogy a magyar honvédséget 1953 óta lényegében nem fejlesztette senki sem. Talán inkább fordítva. Ennek aztán évek során felgyülemlett olyan negatív vonása, ami azt jelenti, hogy elavult a magyar honvédség fegyverzete, a korszerű követelményektől. Ezzel kapcsolatban két fegyvernemet jelöltek meg, illetve nem is fegyvernemet, hanem fegyverfajtát, amit megítélésünk szerint gyors ütemben fejleszteni kell. Az egyik a légvédelem, a másik pedig a hadsereg páncélos erővel való megfelelő felfegyverzése. Ez a két döntő feladat van. Egyébként meg kell mondani, hogy ez nem most merült fel ezen az ülésen, mint tennivaló, ez idestova két esztendővel ezelőtt napirenden volt, sőt a megfelelő párt- és kormányszervek intézkedése nyomán bizonyos fejlesztés már meg is kezdődött a korszerű fegyverzet kifejlesztésére. Itt már bizonyos egységek vannak, ás még továbbiakra van szükség.

Ami a páncélozottságot jelenti, megfelelő számú tank stb. legyen, itt elég rossz a helyzet és sok kell, hogy ezt a színvonalat elérje, a magyar honvédség. Én se vagyok hivatásos katona, de laikus is megérti, hogy ma korszerű hadseregnek azt tartják, amely először is teljesen gépesítve van, ha nem masíroznak már gyalog katonák, ez megköveteli, hogy a szállító járművek egy része is páncélozott legyen, a másik pedig, hogy megfelelő páncélos tűzerővel rendelkezzen. Most már nem elég, hogy van egy hadsereg, meg van egy páncélos ezred, vagy páncélos hadosztály, hanem minden katonai egységnek, amelyet klasszikusan úgy hívnak, hogy gyalogság, annak is megfelelő páncélozott erővel kell rendelkeznie. És ehhez képest a magyar honvédség el van maradva. A mi honvédségünkre vonatkozó megállapításokat megnyugvással vettük tudomásul, mert mégsem közömbös számunkra, hogy a Szerződés Főparancsnoksága a magyar hadsereget megfelelő hadseregnek tekinti és az Egyesitett Fegyveres Erőkön belül szerepet is szánnak neki, és megfelelő feladatokat jelöl ki számára. Ez megnyugtató.

Másrészt amit javasoltak fejlesztést, az olyan, hogy józan ésszel megvizsgálva a kérdést, csak azt lehet mondani, hogy meg kell csinálni. Mert ha ezt meg nem csinálnák a legközelebbi években, akkor tulajdonképpen az egész hadsereg fenntartása illuzórikussá válik, mert egy ilyen fegyverzettségű hadsereg, mint jelenleg a mienk, szó sem lehet arról, hogy egy korszerű fegyverzettel felszerelt hadsereggel harcolhat, ha nem tisztára lemészároltatni akarja magát. Egyébként számunkra a nehéz oldala a dolognak, az az anyagi természetesen, amit megoldani a legnehezebb, de egyébként Grecskó elvtárs a tárgyalás során megmondta, hogy ha nem lenne ez a helyzet, ami nálunk pillanatnyilag van, hogy szovjet csapatok tartózkodnak Magyarországon, ami bizonyos feladatokat itt megold, azonban, ha tetszik nekünk, ha nem, a jelzettnél és a rögzítettnél sokkal nagyobb fejlesztést kell végrehajtani. Bizonyos homályos célzást tett is arra, hogy a jövőben nagyobb feladat jelentkezik, a Magyar Népköztársaság számára. Megmondta, hogy ezidő szerint ő nem tartja indokoltnak, sem szükségesnek, hogy a Magyar Néphadsereget korszerű bombavető gépekkel, vagy rakéta-fegyverekkel ellássák. Nem a légelhárító rakétákról van szó, hanem a hidrogén és az atomtöltetű rakétákról. ö azt mondja, hogy valamikor ez is felmerülhet a Magyar Népköztársaság számára is, mint feladat, amit meg kell oldani.

Az egész tárgyalásnak az eredménye az, hogy az Egyesitett Erők Főparancsnokságával, a mi honvédségünk vezetőivel aztán a tanácskozó testület résztvevőivel együttesen megállapítottuk az egyes országokkal kapcsolatos tennivalókat, köztük a Magyar Népköztársaság honvédségével kapcsolatos tennivalókat is, és ezek megfelelő módon rögzítve lettek. Itt az előzetes tárgyaláson mindenféle kérdés felmerült. Mi elég nyíltan utaltunk arra, hogy nagyon különböző természetű nehéz gazdasági feladatok jelentkeznek most nálunk egy időben, úgy, hogy ez számunkra probléma, de azt is megmondtuk, hogy viszont, amit vállalunk, azt végre is fogjuk hajtani. Ennek megfelelő határozatok születtek, meg kétoldalú jegyzőkönyvek, ahol szállításról, együttműködésről és segítségről volt szó. Ezenkívül a Szovjetunió hadserege még közvetlen segítséget is adott. Itt meg lehet említeni, hogy a tankokat illetőleg a korszerű fegyverzet, ez a T-34-es, de már van annál is jobb típus, a T-54-es, meg valami 55-ös is létezik már, és itt már arról is volt szó, hogy ha vásárol a Magyar Néphadsereg szükségleteire a kormány fegyvereket, akkor korszerűt fogunk vásárolni. Ehhez segített valamit a szovjet hadsereg, mert a náluk jelenleg tényleges használatban levő T-34-esek közül egy jelentős mennyiséget átadna nekünk, talán úgy lehetne mondani, hogy jelképes árért. Az itt megtakarítható összegből akarunk 54-est, meg 55-öst vásárolni, hogy 1965 végére a megfelelő páncélos erő a Magyar Néphadsereg részére meg legyen.

Az anyagi oldala úgy néz ki, hogy 1953 óta költségvetések honvédelmi kiadásai között van olyan esztendő is - pld. az 1957-es -, hogy 2,7 %-a ment a költségvetésnek a honvédelemre, ez persze messze mögötte van minden más ország ilyen irányú terheinek, és messze mögötte van a testvéri országok honvédelmi kiadásainak. Ami tarthatatlan. A már elhatározott fejlesztések végrehajtása következtében már ebben az évben - az 1961-es évben 7,7 %-a van a költségvetésnek honvédségi célokra. Majd az ötéves terv további éveiben 9 - 9,5 - 10% körül lesz a honvédségi kiadás a költségvetésen belül. Ez persze gazdasági téren és megoldandó feladat. Ami ezen belül jó, hogy a kiadásoknak egy része fenntartási, ami van mindenféleképpen, ha korszerűsítünk, ha nem. A másik része a beruházás, viszont amit beruházásra fordítunk az kizárólag a fegyverek korszerűsítésére megy. Tehát ott nem elavult technikát fogunk mi vásárolni.

 

[Filter]

Mai árfolyamon 2190 milliárd menne a seregre...10%- ék. (Portfolió)
778 milliárd ami van ebben az évben.(Honvédelem)

 

[Flexus]

A fegyverzet az nem korszerű. Kiderült az, ami mielőttünk egyébként sem volt titok, és ő előttünk sem, a Főparancsnok előtt sem, a részletesebb tárgyalás és vizsgálat feltárta azt, hogy a magyar honvédséget 1953 óta lényegében nem fejlesztette senki sem. Talán inkább fordítva. Ennek aztán évek során felgyülemlett olyan negatív vonása, ami azt jelenti, hogy elavult a magyar honvédség fegyverzete, a korszerű követelményektől. Ezzel kapcsolatban két fegyvernemet jelöltek meg, illetve nem is fegyvernemet, hanem fegyverfajtát, amit megítélésünk szerint gyors ütemben fejleszteni kell. Az egyik a légvédelem, a másik pedig a hadsereg páncélos erővel való megfelelő felfegyverzése. Ez a két döntő feladat van. Egyébként meg kell mondani, hogy ez nem most merült fel ezen az ülésen, mint tennivaló, ez idestova két esztendővel ezelőtt napirenden volt, sőt a megfelelő párt- és kormányszervek intézkedése nyomán bizonyos fejlesztés már meg is kezdődött a korszerű fegyverzet kifejlesztésére. Itt már bizonyos egységek vannak, ás még továbbiakra van szükség.

Ami a páncélozottságot jelenti, megfelelő számú tank stb. legyen, itt elég rossz a helyzet és sok kell, hogy ezt a színvonalat elérje, a magyar honvédség. Én se vagyok hivatásos katona, de laikus is megérti, hogy ma korszerű hadseregnek azt tartják, amely először is teljesen gépesítve van, ha nem masíroznak már gyalog katonák, ez megköveteli, hogy a szállító járművek egy része is páncélozott legyen, a másik pedig, hogy megfelelő páncélos tűzerővel rendelkezzen. Most már nem elég, hogy van egy hadsereg, meg van egy páncélos ezred, vagy páncélos hadosztály, hanem minden katonai egységnek, amelyet klasszikusan úgy hívnak, hogy gyalogság, annak is megfelelő páncélozott erővel kell rendelkeznie. És ehhez képest a magyar honvédség el van maradva. A mi honvédségünkre vonatkozó megállapításokat megnyugvással vettük tudomásul, mert mégsem közömbös számunkra, hogy a Szerződés Főparancsnoksága a magyar hadsereget megfelelő hadseregnek tekinti és az Egyesitett Fegyveres Erőkön belül szerepet is szánnak neki, és megfelelő feladatokat jelöl ki számára. Ez megnyugtató.

Másrészt amit javasoltak fejlesztést, az olyan, hogy józan ésszel megvizsgálva a kérdést, csak azt lehet mondani, hogy meg kell csinálni. Mert ha ezt meg nem csinálnák a legközelebbi években, akkor tulajdonképpen az egész hadsereg fenntartása illuzórikussá válik, mert egy ilyen fegyverzettségű hadsereg, mint jelenleg a mienk, szó sem lehet arról, hogy egy korszerű fegyverzettel felszerelt hadsereggel harcolhat, ha nem tisztára lemészároltatni akarja magát. Egyébként számunkra a nehéz oldala a dolognak, az az anyagi természetesen, amit megoldani a legnehezebb, de egyébként Grecskó elvtárs a tárgyalás során megmondta, hogy ha nem lenne ez a helyzet, ami nálunk pillanatnyilag van, hogy szovjet csapatok tartózkodnak Magyarországon, ami bizonyos feladatokat itt megold, azonban, ha tetszik nekünk, ha nem, a jelzettnél és a rögzítettnél sokkal nagyobb fejlesztést kell végrehajtani. Bizonyos homályos célzást tett is arra, hogy a jövőben nagyobb feladat jelentkezik, a Magyar Népköztársaság számára. Megmondta, hogy ezidő szerint ő nem tartja indokoltnak, sem szükségesnek, hogy a Magyar Néphadsereget korszerű bombavető gépekkel, vagy rakéta-fegyverekkel ellássák. Nem a légelhárító rakétákról van szó, hanem a hidrogén és az atomtöltetű rakétákról. ö azt mondja, hogy valamikor ez is felmerülhet a Magyar Népköztársaság számára is, mint feladat, amit meg kell oldani.

Az egész tárgyalásnak az eredménye az, hogy az Egyesitett Erők Főparancsnokságával, a mi honvédségünk vezetőivel aztán a tanácskozó testület résztvevőivel együttesen megállapítottuk az egyes országokkal kapcsolatos tennivalókat, köztük a Magyar Népköztársaság honvédségével kapcsolatos tennivalókat is, és ezek megfelelő módon rögzítve lettek. Itt az előzetes tárgyaláson mindenféle kérdés felmerült. Mi elég nyíltan utaltunk arra, hogy nagyon különböző természetű nehéz gazdasági feladatok jelentkeznek most nálunk egy időben, úgy, hogy ez számunkra probléma, de azt is megmondtuk, hogy viszont, amit vállalunk, azt végre is fogjuk hajtani. Ennek megfelelő határozatok születtek, meg kétoldalú jegyzőkönyvek, ahol szállításról, együttműködésről és segítségről volt szó. Ezenkívül a Szovjetunió hadserege még közvetlen segítséget is adott. Itt meg lehet említeni, hogy a tankokat illetőleg a korszerű fegyverzet, ez a T-34-es, de már van annál is jobb típus, a T-54-es, meg valami 55-ös is létezik már, és itt már arról is volt szó, hogy ha vásárol a Magyar Néphadsereg szükségleteire a kormány fegyvereket, akkor korszerűt fogunk vásárolni. Ehhez segített valamit a szovjet hadsereg, mert a náluk jelenleg tényleges használatban levő T-34-esek közül egy jelentős mennyiséget átadna nekünk, talán úgy lehetne mondani, hogy jelképes árért. Az itt megtakarítható összegből akarunk 54-est, meg 55-öst vásárolni, hogy 1965 végére a megfelelő páncélos erő a Magyar Néphadsereg részére meg legyen.

Az anyagi oldala úgy néz ki, hogy 1953 óta költségvetések honvédelmi kiadásai között van olyan esztendő is - pld. az 1957-es -, hogy 2,7 %-a ment a költségvetésnek a honvédelemre, ez persze messze mögötte van minden más ország ilyen irányú terheinek, és messze mögötte van a testvéri országok honvédelmi kiadásainak. Ami tarthatatlan. A már elhatározott fejlesztések végrehajtása következtében már ebben az évben - az 1961-es évben 7,7 %-a van a költségvetésnek honvédségi célokra. Majd az ötéves terv további éveiben 9 - 9,5 - 10% körül lesz a honvédségi kiadás a költségvetésen belül. Ez persze gazdasági téren és megoldandó feladat. Ami ezen belül jó, hogy a kiadásoknak egy része fenntartási, ami van mindenféleképpen, ha korszerűsítünk, ha nem. A másik része a beruházás, viszont amit beruházásra fordítunk az kizárólag a fegyverek korszerűsítésére megy. Tehát ott nem elavult technikát fogunk mi vásárolni.

10% az rohadt sok volt akkor is. Nem tudom, hogy akármelyik másik ország költött e ennyit hadseregre? Már persze a nem.kommunista országok közül.

 

[Törölt tag 1945]

10% az rohadt sok volt akkor is. Nem tudom, hogy akármelyik másik ország költött e ennyit hadseregre? Már persze a nem.kommunista országok közül.

Jah persze ezt csak beígértük, a valóság ezzel szemben...

 

[molnibalage]

10% az rohadt sok volt akkor is. Nem tudom, hogy akármelyik másik ország költött e ennyit hadseregre? Már persze a nem.kommunista országok közül.

Az USA-nél 1961-ben esett 10% alá, ha jól emlékszem. Az F-15 könyv írásakor néztem meg. És akkor még ott volt az űrprogram is.

Jah persze ezt csak beígértük, a valóság ezzel szemben...

Bele is rokkant volna az ország a 10%-ba, a kettő difijéből lett lakótelep meg gulyáskommunizmus.

 

[ghostrider]

Hát igen, abban az évben jöttek a Mig-21F-13, Dvina komplexumok a légvédelembe, hogy csak a leglényegesebb fejlesztéseket írjam. A honvédelem sokadik rangú volt a többiekhez képest, meg is látszott. Most sincs másképpen.

 

[Törölt tag 1945]

Hát igen, abban az évben jöttek a Mig-21F-13, Dvina komplexumok a légvédelembe, hogy csak a leglényegesebb fejlesztéseket írjam. A honvédelem sokadik rangú volt a többiekhez képest, meg is látszott. Most sincs másképpen.

A 61..65 időszakban jött még 6db harcászati-hadműveleti, és 8db harcászati ballisztikus rakéta indítóállvány, plusz mi fizettük a "Duna" objektum felépítését a spec. fejek tárolásához. Ezen kívül 14db Dvina légvédelmi rakéta komplexum, 102db MiG-21F13/PF vadászrepülőgép, és 566db T-54/55 harckocsi is érkezett.

 

[Flexus]

Ahogy molni is írta, ha 10%-ot költünk abban az időszakban - vagy bármikor azóta - a honvédelemre, akkor a gazdaság végképp belerokkan. Az USA megengedhette magának a 10% feletti költést, volt miből, a szocialista országok egyike sem. Ez vezetett aztán a totális összeomláshoz is, amikor már nem volt mit elkölteni. Csak emlékeztetnék rá, hogy Magyarország csak hajszál hijján kerülte el az államcsődöt a nyolcvanas évek végén, ami hasonlóan nézett ki a többi VSZ tagországban is, talán az NDK-t leszámítva. Hogy miért nem lehetett ezt hallani mindenfelől? Mert csak nekünk volt IMF hitelünk abban az időszakban, mi voltunk az egyetlenek akik csatlakoztak a Valuta Alaphoz ami viszont bizonyos fajta "nyitottabb" pénzügyi elszámolást is jelentett. Azt is tudjuk, hogy azoknak a kölcsönökek (ha jól emlékszem, akkor 1988-as szinten 22mrd dollár, ami nagyjából 50mrd dollár mai értéken, csak viszonyításként) jó része nem is nálunk kötött ki. A SZU, vagy a Lengyelek, Csehszlovákok, Románok pénzügyi helyzete ugyan különbözött egymástól, de egyik sem volt stabil.

 

[honved]

Szabó Tibor, a Szombathelyi dandár tüzér osztályától, újabb története mesélt el a facebookon. Én is írtam már a sztorit, de én úgy emlékezem, az önjáró tarack, egy ház falának men,t úgy állt meg. Tibor szerint, ledobta a láncot és úgy. Mondjuk a történet lényegén nem változtat, idézem...

"
RENDKÍVÜLI ESEMÉNY: 1987. június 30-án az önjáró osztály 2. önjáró ütegénél súlyos rendkívüli esemény következett be. Az üteg állománya háromnapos komplex foglalkozást tartott a helyőrségi gyakorlótéren. A dandár parancsnoka úgy intézkedett, hogy az őrzésvédelem megszervezése mellett a technikai eszközök éjszakára maradjanak kint a gyakorlótéren. Az őrség parancsnoka, a 2. önjáró üteg állományába tartozó tartalékos tiszti hallgató a közeli, Söpte faluból nagy mennyiségű szeszt hozott a táborba. Az állomány leittasodott és az egyik lövegirányzó beindította, majd vezetni kezdte az egyik önjáró löveget. Mivel vezetési rutinnal nem rendelkezett, hamar elvesztette az önuralmát a jármű fölött, és Söpte falu több kertjét és gazdasági építményét megrongálta. A veszélyes „éjszakai ámokfutásnak” az vetett véget, hogy az önjáró löveg menetközben ledobta a láncot, így mozgásképtelenné vált. Az osztály és a dandár parancsnoki állománya azonnal jelentette az eseményt az elöljáró szolgálatoknak. Természetesen minden ügyeleti szolgálat a jelentését kissé eltúlozta és kiszínezte. A Honvédelmi Minisztériumban az ügy már úgy csapódott le, hogy éleslőszerrel bemálházott önjáró löveg tart a gyakorlótértől légvonalban csupán 8 kilométerre lévő osztrák–magyar államhatár felé. A dandár parancsnoka az ügy kivizsgálását követően 2 fő ellen (őrparancsnok és a vétkes lövegirányzó) katonai ügyészségi eljárást kezdeményezett, három főt megrovás, illetve szigorú megrovás fenyítéssel sújtott. A bekövetkezett rendkívüli esemény az osztály fegyelmi és kiképzési helyzetének megítélését negatívan befolyásolta. Az önjáró osztály, amely 5 éven keresztül, megszakítás nélkül ezüstkoszorús élenjáró osztály kitüntető címet ért el, kiesett a SZVM-ból!! Egyedül a báziskiképzést végrehajtó 3. önjáró üteg állománya érte el az ezüstkoszorús élenjáró üteg címet. Az 1. önjáró üteg parancsnoki szakasza (pk. Toldi József hallg. törm.) és a 2. önjáró üteg parancsnoki szakasza háromszoros (pk. dr. Németh László tart. törzsőrmester), míg a 2. önjáró üteg 1. tűzszakasza (pk. Bakonyi Lajos alhadnagy), és a törzsszakasz (pk. Börzsönyi István zászlós) ezüstkoszorús élenjáró szakasz címet ért el. A képen: A 31. önjáró osztály (Rétság) önjáró lövegei a „Bazalt-87” gyakorlaton. A Bazalt-87 bemutató gyakorlaton, az új katonai szervezet, a gépesített hadtest védelmi hadműveletét mutatták be. Az első lépcső gépesített lövészdandár védelmi harcát a 33. gépesített lövészdandár (Zalaegerszeg) a várpalotai lőtéren, míg a hadtest 2. lépcső ellencsapását a 25. harckocsi dandár (Tata), a „0” ponti lőtéren mutatta be. A két dandárt több, elsősorban műszaki egységekkel erősítették meg. A hadtest tüzérdandár csak törzseivel vett részt a gyakorlaton. Az alakulatokat a gyakorlat időtartamára teljes „M” állománnyal feltöltötték. Mivel a 25. önjáró osztály (Tata) 1986 decemberében tartalékos állománnyal rendszerbe állító éleslövészetet hajtott végre, az akkor hatályos rendelkezések szerint, az állományt 1987-ben már nem lehetett behívni. Ezért az önjáró osztály 3. önjáró ütegét a 31. harckocsi dandár önjáró osztályából (ÜPK: Raczkó János hadnagy, ÜETI: Sándor András hadnagy) jelölték ki.




20Tibor Varga és további 19 ember
25 hozzászólás

 

[Törölt tag 1945]

Valahol Magyarországon, a 80-as években...

 

[Törölt tag 1945]

"... a nukleáris csapások végrehajtásának tervezésekor a legpontosabb becsléseket kell készíteni, figyelembe kell venni azok lehetséges utóhatásait, a domborzatot, a növényzetet, a meteorológiai viszonyokat és egyéb tényezőket."

Az egyéb tényezőnek számít, hogy a hátország atomsivataggá válik?



Vagy csak feltételezem, hogy nem szuicid barmok a vezetők és felismerik, hogy akkor próbáljuk meg az atompetárdákat azért ne használni, ha nem kell.
Mert a mai tudásunk szerint szovjeteknek rohadtul nem volt szüksége atomfegyere a 70-es évek végéig, hogy a szart is kiverje a nyugati erőkből. Őket meg legfeljebb azzal állították meg volna. De azok bevetését atomcsapással se nagyon tudták volna megállítani.

Az egész FoFA ennek felismerésén alapult, vagy legalábbis és így gondolom.

A 70-es években a szovjet spec fegyverek jelentős részét nem megerősített objektumban tárolták!!!
Az ellenfél csapásai ellen eredetileg MRT (mozgó technikai bázis) próbáltak kibújni.
(bemozog a spec. fegyvert tároló alakulat az erőbe, stb)

Persze a legbiztosabb eszköze a spec. töltetek ellenséges csapások alól való kivonásának a bevetésük volt.

A helyzet a 80-as években fajult el igazából, amikor a NATO műszaki és technikai fölénye nyilvánvalóvá vált.
Ekkoriban a "Páncélelhárítás Tiszteknek" magyar kiadvány a Leo-2 ellen egyértelműen spec. gránát bevetését ajánlotta.

A spec. tárolók száma Magyarországon, és a bennük tárolt töltetek száma folyamatosan sokszorozódott.
60-as években 3 tárolóban 50-nél kevesebb töltetet tároltak.
70-es években 4 tárolóban 200-nál kevesebb töltetet tároltak.
80-as évek elején 5 tárolóban több mint 200 töltetet tároltak.
80-as évek végén 6 tárolóban több mint 500 töltetet tároltak.

 

[molnibalage]

A 70-es években a szovjet spec fegyverek jelentős részét nem megerősített objektumban tárolták!!!
Az ellenfél csapásai ellen eredetileg MRT (mozgó technikai bázis) próbáltak kibújni.
(bemozog a spec. fegyvert tároló alakulat az erőbe, stb)

Persze a legbiztosabb eszköze a spec. töltetek ellenséges csapások alól való kivonásának a bevetésük volt.

A helyzet a 80-as években fajult el igazából, amikor a NATO műszaki és technikai fölénye nyilvánvalóvá vált.
Ekkoriban a "Páncélelhárítás Tiszteknek" magyar kiadvány a Leo-2 ellen egyértelműen spec. gránát bevetését ajánlotta.

A spec. tárolók száma Magyarországon, és a bennük tárolt töltetek száma folyamatosan sokszorozódott.
60-as években 3 tárolóban 50-nél kevesebb töltetet tároltak.
70-es években 4 tárolóban 200-nál kevesebb töltetet tároltak.
80-as évek elején 5 tárolóban több mint 200 töltetet tároltak.
80-as évek végén 6 tárolóban több mint 500 töltetet tároltak.

Ez tök jó, de az akkori célzási és egyéb idők mellett mindig jön a kérdés, hogy mondjuk egy pc dd. két ezredére, ami mozog hogyan kívántak időben csapást mérni úgy, hogy mondjuk pl. átkelésre szánt hidat ne vigye el?

Vagy szép dolog a mindent szétatomozás, de üzemanyag nélkül meddig jutott volna a nagy szovjet haderő? Mert hidak itthon szinte semmi, ha azokat szétkapod, akkor kívánok sok szerencsés a néhány ezer tonna anyagot tároló kis bázistelepekből ellátni a több száz km-re levő haderőt.

Számomra a tömeges atommal lövöldözése mindenféle realitást mellőző ötlet. Látványos az, hogy szétlősz esetleg valamit, csak közben a hátország megszűnik, logisztika meg sehol. Se tiszta víz, se kaja, se semmi.

És akkor még vegyi fegyverek erre rá?
Whoa...

 

[dudi]

Szabó Tibor, a Szombathelyi dandár tüzér osztályától, újabb története mesélt el a facebookon. Én is írtam már a sztorit, de én úgy emlékezem, az önjáró tarack, egy ház falának men,t úgy állt meg. Tibor szerint, ledobta a láncot és úgy. Mondjuk a történet lényegén nem változtat, idézem...

"
RENDKÍVÜLI ESEMÉNY: 1987. június 30-án az önjáró osztály 2. önjáró ütegénél súlyos rendkívüli esemény következett be. Az üteg állománya háromnapos komplex foglalkozást tartott a helyőrségi gyakorlótéren. A dandár parancsnoka úgy intézkedett, hogy az őrzésvédelem megszervezése mellett a technikai eszközök éjszakára maradjanak kint a gyakorlótéren. Az őrség parancsnoka, a 2. önjáró üteg állományába tartozó tartalékos tiszti hallgató a közeli, Söpte faluból nagy mennyiségű szeszt hozott a táborba. Az állomány leittasodott és az egyik lövegirányzó beindította, majd vezetni kezdte az egyik önjáró löveget. Mivel vezetési rutinnal nem rendelkezett, hamar elvesztette az önuralmát a jármű fölött, és Söpte falu több kertjét és gazdasági építményét megrongálta. A veszélyes „éjszakai ámokfutásnak” az vetett véget, hogy az önjáró löveg menetközben ledobta a láncot, így mozgásképtelenné vált. Az osztály és a dandár parancsnoki állománya azonnal jelentette az eseményt az elöljáró szolgálatoknak. Természetesen minden ügyeleti szolgálat a jelentését kissé eltúlozta és kiszínezte. A Honvédelmi Minisztériumban az ügy már úgy csapódott le, hogy éleslőszerrel bemálházott önjáró löveg tart a gyakorlótértől légvonalban csupán 8 kilométerre lévő osztrák–magyar államhatár felé. A dandár parancsnoka az ügy kivizsgálását követően 2 fő ellen (őrparancsnok és a vétkes lövegirányzó) katonai ügyészségi eljárást kezdeményezett, három főt megrovás, illetve szigorú megrovás fenyítéssel sújtott. A bekövetkezett rendkívüli esemény az osztály fegyelmi és kiképzési helyzetének megítélését negatívan befolyásolta. Az önjáró osztály, amely 5 éven keresztül, megszakítás nélkül ezüstkoszorús élenjáró osztály kitüntető címet ért el, kiesett a SZVM-ból!! Egyedül a báziskiképzést végrehajtó 3. önjáró üteg állománya érte el az ezüstkoszorús élenjáró üteg címet. Az 1. önjáró üteg parancsnoki szakasza (pk. Toldi József hallg. törm.) és a 2. önjáró üteg parancsnoki szakasza háromszoros (pk. dr. Németh László tart. törzsőrmester), míg a 2. önjáró üteg 1. tűzszakasza (pk. Bakonyi Lajos alhadnagy), és a törzsszakasz (pk. Börzsönyi István zászlós) ezüstkoszorús élenjáró szakasz címet ért el. A képen: A 31. önjáró osztály (Rétság) önjáró lövegei a „Bazalt-87” gyakorlaton. A Bazalt-87 bemutató gyakorlaton, az új katonai szervezet, a gépesített hadtest védelmi hadműveletét mutatták be. Az első lépcső gépesített lövészdandár védelmi harcát a 33. gépesített lövészdandár (Zalaegerszeg) a várpalotai lőtéren, míg a hadtest 2. lépcső ellencsapását a 25. harckocsi dandár (Tata), a „0” ponti lőtéren mutatta be. A két dandárt több, elsősorban műszaki egységekkel erősítették meg. A hadtest tüzérdandár csak törzseivel vett részt a gyakorlaton. Az alakulatokat a gyakorlat időtartamára teljes „M” állománnyal feltöltötték. Mivel a 25. önjáró osztály (Tata) 1986 decemberében tartalékos állománnyal rendszerbe állító éleslövészetet hajtott végre, az akkor hatályos rendelkezések szerint, az állományt 1987-ben már nem lehetett behívni. Ezért az önjáró osztály 3. önjáró ütegét a 31. harckocsi dandár önjáró osztályából (ÜPK: Raczkó János hadnagy, ÜETI: Sándor András hadnagy) jelölték ki.


20Tibor Varga és további 19 ember
25 hozzászólás

Látszik,hogy mennyit ért az a fokozat...

 

[honved]

Látszik,hogy mennyit ért az a fokozat...

Na, már akkoriban mi is csak vigyorogtunk, a sok élenjáró, meg kiváló, fokozaton. Mindenki elérte, aki nem volt fogdán ,adott időszakban. Már, amit vállalt. Kiválót, vagy élenjárót. Az nem kapta meg, aki fegyelmi vétséget követett el és fenyítették valamilyen mértékben. Nagyon komolytalan volt az egész.

 

[oregbogaras]

Hungarian soldier armed with a AMD-63 rifle equipped with a NSP-2 night vision scope.

 

[honved]

Elvileg ez a Bazalt '87.

Ez a fotó a tábori telephelyen készülhetett. Magán a bemutatón, amikor felsorakoztunk, Vonalban állt minden és pld., a BMP-1 harcjárművek bal oldalán ott állt oszlopban minden lövész raj is. Illetve, a harckocsik, önjáró tarackok, egyéb harc és gépjárművek kezelői, szintén a harc és szállítójárművek bal oldalán álltak. A képen elől látható BMP-1, ha a toronyszámát jól látom, ( 611 ? ) akkor a szombathelyi dandár, 2 glz., 6. századának 1 szakasz, szakasz pk gépe.

 

[honved]

A képen elől látható BMP-1, ha a toronyszámát jól látom, ( 611 ? ) akkor a szombathelyi dandár, 2 glz., 6. századának 1 szakasz, szakasz pk gépe.

Bocs nem, rosszul emlékezem. A szombathelyi gépek toronyszáma 7-el kezdődött.

 

[Törölt tag 1945]

Hungarian soldier armed with a AMD-63 rifle equipped with a NSP-2 night vision scope.

Ez egy AKM-63.

 

[Rferi66]

Bocs nem, rosszul emlékezem. A szombathelyi gépek toronyszáma 7-el kezdődött.

Én is így emlékszem. A második szám mutatta a századot. Ez inkább az első század első szakasz első raj. De szerintem ez csak addig volt így, amíg nem lett dandár az ezredekből. Én a 739 - ben ültem.