Magyar őstörténet és a sztyeppei civilizáció

  • Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.

    Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.
  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.

    Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.

    Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.

  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.

    --- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---

    A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!

    Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz

    Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.

    Az új szabályzat teljes szövege itt olvasható el.

  • Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, és a kialakult helyzet kapcsán szeretnénk elkerülni a (többek között az ukrán topikban is tapasztalható) információs zajt, amit részben a hazai sajtóorgánumok hozzá nem értő cikkei által okozott visszhang gerjeszt. Mivel kizárható, hogy a hazai sajtó, vagy mainstream szakértők többletinformációval rendelkezzenek a fórumhoz képest a Wagner katonai magánvállalat oroszországi műveletével kapcsolatban, így kiegészítő szabály lép érvénybe a topik színvonalának megőrzése, javítása érdekében:

    • a magyar orgánumok, közösségi média oldalak, egyéb felületek hírei és elemzései (beleértve az utóbbi időkben elhíresült szakértőket is) nem támogatottak, kérjük kerülésüket.
    • a külföldi fősodratú elemzések, hírek közül az új információt nem hordozók szintén kerülendők

    Ezen tartalmak az oldal tulajdonosának és moderátorainak belátása szerint egyéb szabálysértés hiányában is törölhetők, a törlés minden esetben (az erőforrások megőrzése érdekében) külön indoklás nélkül történik.

    Preferáltak az elsődleges és másodlagos források, pl. a résztvevő felekhez köthető Telegram chat-ek, illetve az ezeket közvetlenül szemléző szakmai felületek, felhasználók.

Szittya

Well-Known Member
2016. szeptember 22.
20 693
32 363
113
kis gondolatkeltő.
Kik a rokonaink? valószínűleg azok akkiel ugyan úgy gondolkodunk alap dolgokról.

Hozom a szíve et. (sajnos az iskola és a nyugati gondolkodásmód ezt a gyönyörü szavunkat tönkretette.) hiszen mit mondanak ma ? a szív az pumpálja a vért...
De a neve is rámutat hogy az ősi magyarság szerint a szív nem pump nem pumpál hanem a szív az szív mert szívja a vért...

mind a 2 ő igaz. mi a különbség.? ha a szív pumpál akkor friss vért szállít (megújító vért... az elhasználódott helybe.) de soha nem fogja tudni az összes elhasználódott vért lecserélni úgymond (szélmalom harc de újra és újra jobbat akar.)

Míg ha a szív szívja a vért. ezzel az elhasznált vért küldi felfrissülni. megújítja azt és csökkenteni próbálja az elhasznált vér arányát amég ver.

Alapvető különbség a gondolkodásba hogy valaminél mindig jobbat akar vagy vagy elvenni (elszívni) a rosszat amiből jót csinál majd a szervezet.
 

Szittya

Well-Known Member
2016. szeptember 22.
20 693
32 363
113
kinek melyik a szimpatikusabb? az hogyha jót kap újra és újra (ez ha pumpál) vagy ha elveszi a rsosszat (ez a szív) bármilyen tekintetbe ha válsztani lehet? (ez magába rejt azt hogy ha jót kapsz kaphatsz rosszat is de ha elveszik a rossz kaphatsz jót is de a rossz elobb utobb elveszik.
 
  • Tetszik
Reactions: Kim Philby

Irsai Olivér

Well-Known Member
2019. június 7.
1 697
5 672
113
Borsodi nyelvjárásból, Kazinczy miatt. Csak szólok, mert az asszonytól hetente megkapom a fejemre, így jusson neked is....
Zempléni inkább, nem borsodi. De első körben a vizsolyi Károli Gáspár, meg a pataki protestáns collégium miatt (ahol már magyar nyelven (is) folyt a tanítás a 16. századtól), aztán persze ennek a folyamatnak a végén ott volt a nyelvújító Kazinczy, aki felrakta a pontot az i-re.
 

tong djagbu

Well-Known Member
2019. november 9.
2 942
19 451
113
A hunok berendezkedése a kelet-európai steppén

Az elitvándorlás

A Wenskusra építő szakmunkák szerzői gyakorta úgy képzelték el a vándorlások időszakát, hogy mindössze csak a vezető elit, egy szűk főleg hadra foghatókból és hozzátartozóikból álló, vegyes eredetű közösség vándorolt és nem a mai értelemben vett teljes migrációk zajlódtak le.

Mára azonban egyre inkább árnyalódott a fogalom és a mögötte rejlő tartalom is. Elitvándorlás alatt ma egy olyan folyamatot értünk, mely során egy számbelileg kisebb közösség, mely lehet akár vegyes eredetű is, egy új területre költözés révén a hatalmat magához ragadva átveszi a korábbi autochton elit társadalmi és gazdasági vezető szerepét.

Roland Prien éppen az Itáliát hatalmába kerítő osztrogót és langobard csoportok kapcsán számolt hasonló elitmigrációval
Az elitmigráció fő jellemzői a régészeti leletanyag fényében az alábbiakban összegezhetőek:
1. Az érdeklődő vagy első kontakt időszakban számos új tárgy jelenik meg a későbbi vándorlási területen, melyet, vagy hadjáratok, vagy több kisebb vállalkozás keretében derítenek fel, esetleg hídfő állásokat is létrehoznak itt.
2. Az ún. alapítófázisban az új jövevények anyagára gazdag temetkezések, a régi hazából hozott szokások és tárgyformák a jellemzőek kevés helyi elemmel, valamint a háztípusok és a kerámiaművesség is igen jelentős hasonlóságot mutat a kiinduló területek anyagával.
3. Az ún. visszaáramlás időszakában egyre erősebbek a kontaktusok a két régió között, az új szállásterületen a településkép jelentős változásokon megy át, megjelennek az igazi „vegyes” formák is.

Hasonló folyamatok zajlottak a steppei civilizáció övezetében is. Az általános model szerint egy belső-ázsiai katonai elit indítja meg a vándorlás folyamatát, általában egy vereség vagy természeti csapás hatására. A katonai sikerek nyomán a legyőzött és az önként csatlakozó törzsek hadi illetményeivel kiegészülve lavinaszerűen növekedett a nomád hadsereg.

A hunok 350 körül ürítették ki az Altaj,Felső-Irtis és Dzsungáriai kapu vidéki szállásterületeiket. A Volgától keletre élő szarmata-hun, ogur törzsek hadi illetményeivel megerősödött hun hadsereg következő célpontját a Kaukázusi alánok jelentették. A törzsi államokra széttagolódott Kaukázusi Alánia meghódítása néhány évbe beletehetett, azonban a legyőzött alánok csapataival kiegészült hun horda(hadsereg) tovább erősödött. A számbelileg megerősödött nomád hadsereg hamarosan megindította nagy nyugati hadjáratát a keleti- és nyugati gót királyságok ellen.

Katonai életmód és militokrácia

A katonai jelleg közvetlenül a katonai életmódban és a militokráciában fejeződött ki, közvetve azonban a bomló törzsi-nemzetségi társadalom valamennyi jellemző vonására kihatott. A katonai életmód azt jelentette, hogy az egész népesség mindennapi életéhez hozzátartozott a háborúskodás vagy a háborúra készülődés és gyakorlatozás. Az ifjúság nevelésének középpontjában a katonai kiképzés, a fegyverforgatás elsajátíttatása, illetve a katonai értékek és szellem elfogadtatása állt, a közösségben szigorú katonai fegyelem érvényesült.

A militokrácia rendszerében a tekintély és a társadalmi megbecsülés elsősorban a katonai sikerekhez kapcsolódott, nem pedig a több tapasztalatot jelentő életkorhoz vagy a kultikus-mágikus ismeretek birtoklásához, mint a zsákmányoló és földművelő társadalmakban. A magas kor tisztelete természetesen megmaradt, de amilyen mértékben a fegyverforgatás elsőrangú közös tevékenységgé vált, olyan mértékben nőtt a legvitézebbek presztízse. Így gerontokrácia, vagyis az öregek uralma helyett militokrácia, azaz a harcosok uralma alakult ki a nomád szervezetben.
A katonai jelleg közvetett hatásaként jelentkezett a törzsi-nemzetségi társadalom hagyományos közösségi szervezeti formáinak folytonos átalakulása. A nomadizáló-katonáskodó életmód ugyanis a törzsek gyakori átalakulásával, szétbomlásával és új törzsek kialakulásával járt együtt.

A nemzetségek ilyen körülmények között is megmaradtak a nomád társadalmak alapvető, rokonsági-vérségi alapú exogám szerveződési egységeinek, jellegük azonban nagymértékben megváltozott. Az együtt nomadizálók valóságos közösségéhez már nemcsak a rokon férfiak, feleségek és felnőtt fiúk családja tartozott – mint a zsákmányoló társadalmak nemzetségi közösségeihez –, hanem a csatlakozók és az alávetettek is. A nomád gazdaság jellegéből következően a nemzetségek ilyen földuzzadása előnyös volt, mivel nagyobb haderőt jelentett, ezért a földuzzadt törzsek szétválására ritkán – többnyire katonai vereség következtében – került sor. Ezek a nagyobb nemzetségek viszont részben távoli rokonokat, részben nem rokonokat fogtak össze, ami a vérségi elv szerepének gyöngülésével járt.
A nomád pásztortársadalmak katonai jellege s a nagyobb haderő előnyei miatt a domináns társadalmi integráció a törzs volt. A termelés nagy létszámú csoportok háborús teljesítményét igényelte. Ez a szükséglet hozta létre újra meg újra a nomádok törzsi közösségeit, amelyek azután törvényszerűen maguk alá rendelték a társadalom minden egyéb megnyilvánulását, meghagyva, de bizonyos tekintetben másodrangú szerepre ítélve még a rokonsági szervezet érvényesülését, a nemzetségek jellegét is.
A törzsek és a törzsszövetségek kialakulásában a nemzetségek közötti etnikai rokonság mellett, illetőleg helyett döntő szerepet játszott a csatlakozás és az alávetés-meghódolás is. Mindez azt eredményezte, hogy a nemzetségek és a törzsek között egyenlőtlenségi-függőségi viszonyok jöttek létre, vezérnemzetségek, vezértörzsek választódtak ki.
A társadalom hagyományos vérségi-rokonsági szerveződési elve legalábbis részben fiktívvé vált és elvesztette kizárólagos meghatározó szerepét. A nomád törzsek és nemzetségek szállásterületük révén földrajzilag is körülhatárolható csoportokat alkottak, a rokonsági és területi vonások mint alapvető társadalomszervező elvek – a katonai tevékenység szükségleteinek is megfelelően – egyidejűleg és összefonódva jelentek meg.

A-hunok-berendezked-se-a-kelet-eur-pai-stepp-n.jpg
 

tong djagbu

Well-Known Member
2019. november 9.
2 942
19 451
113
A hunok berendezkedése a kelet-európai steppén(II.)

A hun korszak

Bár a hun csoportok eredete, nyelve, hatalmi struktúrája mai napig számtalan vita tárgyát képezi a történeti és régészeti kutatásban, abban minden szakember egyetért, hogy az európai Barbaricum életében döntő változást hozott a Hun Birodalom hadainak megjelenése a kelet-európai steppe vidéken. Már a 18. század óta dúl a vita – amit Deguignes indított el –,hogy a hunok kapcsoltba hozhatók-e a kelet-ázsiai gyökerű, a kínai forrásokban hszinung-nuknak nevezett néppel. A vita a mai napig tart és a kérdés még mindig nem tisztázott. Annyi mára bizonyossá vált, hogy a hsziung-nuk és hunok között névazonosság áll fent, azonban ez nem jelenti azt, hogy az Európában megjelenő hunok azonosak lennének a hsziung-nukkal. Harmatta János szerint a legkorábbi ismert hun uralkodók nevei a kelet-iráni típusú saka csoportba tartoznak, tehát a Volgánál megjelenő hunok uralkodó rétege feltehetően hsziung-nu eredetű lehetett, de a törzsszövetségen belül a török nyelvű törzsek dominanciája egyre nagyobb lehetett, mivel az 5. században már a királyi család tagjainak is török és gót eredetű a neve. Legutóbb Tomka Péter próbálkozott az európai és az ázsiai „hun” leletek összekapcsolásával. Véleménye szerint ez igen problematikus, ugyanakkor továbbra sem lehet kizárni, hogy egy szűk vezető réteg az egykori Kína határaitól eljutott a közép-ázsiai területekre, ahol az alán csoportokkal összeolvadva lerakhatta a későbbi nagy birodalom alapjait. A nomád birodalom gyors csapatai elől menekülve ekkor kényszerült az alánok, a keleten élő (greutungok) és a nyugaton élő (tervingek) gót közösségek egy része is elhagyni otthonát. A szakirodalomban régóta meghonosodott a 375-ös dátum, melyhez a kutatás Ermanarich gót királyságának szétesését köti. Újabban Krautschick sorakoztatott fel kritikai érveket a hunok gótok felett aratott győzelmének korábbra datálásával kapcsolatban. Véleménye szerint a gótok és hunok harca már jóval 375 előtt megkezdődött,és Ermanarichnak legkésőbb 374 folyamán kellett vereséget szenvednie az újonnan érkező nomádoktól. Athalarich tervingi népe szinte biztos, hogy nem minden egyes nyugati gót csoporttal együtt települt be a Birodalom területére. Erre utal, hogy a gót uralkodó csak 382-ben kezdett tárgyalásokat ez ügyben a császári vezetéssel. Természetesen jelen esetben sem beszélhetünk teljes migrációról, amit jól szemléltet, hogy az említett etnikumok a későbbiek folyamán feltűnnek a hunok alattvalóiként is a forrásokban. A korábbi greutung tömbből fog majd megalakulni a későbbi osztrogót csoport, feltehetően éppen a hun időszak alatt. Azonban több szórtan elhelyezkedő gót közösségről is vannak információink ebből az időszakból,akik nem biztos, hogy az (gótok feletti) uralmat a nomád fennhatóság alatt megszerző Amal-dinasztia fősége alá tartoztak. Az alánok bár a forrásokban nem szerepelnek közvetlenül a hunok hadjárataiban, de a Hun Birodalom bukásánál ők is megtalálhatóak a nedoai csatában felsorolt népek sorában.

A hun terjeszkedés az alánok és a két gót királyság elpusztításával sem ér véget, hiszen a 4. század végén és 5. század elején csapataik feltűnnek már a római határok előterében is. Feltehetően a 400-as években kezdték el a római limeseken túl található barbár népalakulatok meghódítását. 400–401 körül már biztosan a Duna vidékén találhatóak csoportjaik, vagy felderítő hadaik, ugyanis Uldin nevű vezérük itt veri meg a Keletrómai Birodalomból elmenekülő Gaina gót zsoldosvezér csapatait. Elsősorban a Kárpát-medence térségébe vezetett hun hadjáratokra utalhatnak a szarmaták nagyobb tömegű beköltözései római területekre, valamint a 405–406-os évek nagy barbár, elsősorban germán népmozgásai. 405-ben egy főként gótokból álló sereg támadta meg Itáliát Radagaiusus vezetésével, míg ezt kihasználva 406 elején vandálok, szvévek, alánok, burgundok keltek át az Itáliába átvezényelt csapatok miatt védtelenül hagyott Rajnán és foglaltak el római területeket. Bóna István szerint a hunok a 400-as évek első évtizedében két irányból, harapófogó szerűen indították megtámadásukat a Kárpát-medencében élő népek ellen. Az egyik szárnyuk Uldin vezetésével az Al-Duna vidékéről kiindulva támadta a szarmatákat. A másik csoportjuk, melynek csak régészeti nyomai vannak Bóna István szerint a Kárpátokat megkerülve Dél-Lengyelországon és Szilézián keresztül jutott el a Morva völgyébe. Bár Bóna hun monográfiájában nem jelöli meg régészeti forrásait, feltételezhető, hogy a Przeworks, a Csernyahov és a Wielbark-kultúra Kárpátoktól északra található lelőhelyeinek felszámolására utalt igen homályosan. A klasszikus D1 periódusban valóban igen komoly átalakulásokon megy át a Przeworks-kultúra.A korábbi temetkezési rítusok megváltoznak, ugyanis megjelennek a kis csontvázas temetők,valamint a szórt hamvas rítust is tovább használják. Egyes helyeken – mint az északi Kárpátok előterében – szép fokozatosan feladják területeiket, valamint a telepeikről jellegzetes kerámiaművességük emlékei is fokozatosan eltűnnek. A korábbi nagy kiterjedésű anyagi műveltség egyes kisebb régiókra koncentrálódik (Kis-Lengyelország), kisebb központok jönnek létre. A keleti steppei típusú leletek megjelenése jól példázza a Kárpát-medencével fenntartott kapcsolatokat. Magdalena Maczynska véleménye szerint igen erőteljes átalakulás érzékelhető a korábbi przeworsk területeken a népvándorlás beköszöntével. A lelőhelyek egy részét valóban feladják a D1-es periódusban, azonban a helyben maradók emlékei egészen az 5. század derekáig kimutathatóak. Ők azok a csoportok, akik intenzívebb kapcsolatokat is fenntartanak Attila hunjaival.

Az 5. század elején az Al-Duna mellett feltűnő hun Uldin és az egész barbaricumban uralkodó nyugtalanság (szarmata és más csoportok vándorlása, a 406-os rajnai támadás) óriási átalakulást hozott a Kárpát-medencében és közvetlen térségében. A gepidákkal korábban többször is szövetségben lévő vandálok ekkor hagyják el java részt korábbi hazájukat. Nem lehetetlen, hogy a Kárpátok hágóin kívül élő csoportjaikkal együtt több gepida közösség is elvándorolt szállásterületéről. Ebben akár a hunok támadása is közrejátszhatott, amit biztos forrásadatok hiányában nem tudunk pontosan keltezni. Az sem kizárható, hogy a helyben maradó gepida közösségek majd csak a Hun Birodalom központjának Kárpát-medencei áthelyezésével kerülnek véglegesen nomád főség alá. Sajnálatos módon a nagyon töredékes és sok bizonytalan (Jordanes tudósítása az Amal-dinasztiáról) kútfő nem teszi lehetővé ezeknek az éveknek az értékelésénél a kijelentő mód használatát.
 
  • Tetszik
Reactions: Kim Philby

tong djagbu

Well-Known Member
2019. november 9.
2 942
19 451
113
A hunok berendezkedése a kelet-európai steppén(III.)

Hun uralom struktúrája

Manapság egyre nyilvánvalóbb a történeti kutatásban, hogy egy-egy nomád birodalom létre jöttekor a belső és a külső
nyomás ugyanolyan erővel volt jelen. A nomád birodalmak genezisének egyik legfontosabb mozzanata mindig egy-egy új vezértörzs, vezérnemzetség és a köré szerveződő erős katonai mag felemelkedése. A vezértörzsek hatalmukat először általában a közeli, rokon törzsekre terjesztették ki, majd fokozatosan meghódították a távolabbiakat is. A felemelkedő nemzetségből egy másik törzs meghódításával vette kezdetét a birodalom gyors szerveződése.
A megalakult új hatalom elsődleges feladata a terjeszkedés, ami a vezértörzs, vezérnemzettség presztízsét növeli, és biztosítja az uralkodó dinasztia számára a hatalmat. A folyamatos politikai és katonai expanzió során más nomád és nem nomád törzseket, törzsszövetségeket, letelepedett csoportokat is uralmuk alá hajtottak.Ilyenkor igen jellegzetes és visszatérő jelenségnek tekinthető, hogy a meghódoltatott csoportok egy része időszakosan eltűnik a forrásokból és ismét csak a nomád birodalombukásánál találkozhatunk velük. A nomád birodalmak egyik jellegzetessége, hogy a legyőzött csoportok politikai egységét nem minden esetben bontották meg, hűségük fejében a meghódítottak vezetői megtarthatták vezető
pozíciójukat népük élén. A nomád államalakulat létrejöttének másik fontos indikátora a külső nyomás lehetett. Barfield szerint a hsziung-nuk esetében a kínai állam gyakorolt igen nagy hatást a nomád szomszédokra, akiktől az óriási jövedelmek mellett nem egyszer a belső politikai struktúrákat (adminisztráció,államszervezés) is átvették.
Szintén Barfield volt az, aki 1992-ben megjelent monográfiájában rámutatott a nomád birodalmak rendszerében mutatkozó alapvető kettősségre: külkapcsolataiban elsősorban az autokrata, míg belső szervezetükben főleg a szövetségi jelleg volt a meghatározó. Barfield szerint a nomád uralmi rendszer három szintből tevődik össze. A legfelső szintjén az uralkodó és udvara található, ezt követik a törzsek, törzsszövetségek élére kinevezett kormányzók, akik gyakran az uralkodócsalád tagjai is, majd végül a helyi törzsi vezetők, akiket bár népük választ, de ugyanakkor a nomád uralkodónak is hűséggel tartoztak. A nem nomád csoportok ugyanígy betagozódtak ebbe a rendszerbe, hűségük fejében megőrizhették szuverenitásukat. Az alávetett közösségek belső önigazgatásuk biztosításáért cserébe elsősorban engedelmességgel és adóval tartoztak. Mindezek mellett a legfontosabb, amit a vezető nomád törzsek elvárhattak az általuk meghódoltatottaktól, bizonyos számú katonai haderő kiállítása volt, amit az uralkodó bármikor felhasználhatott saját céljaira. A mongol kánnál követségben járó Plano Carpini szemléletes példát hoz erre: „ A meghódolóktól ezeket követelik: szálljanak velük együtt hadba bárki ellen, amikor nekik úgy tetszik”.
A katonai segédnépek a hadjáratok alkalmával a legváltozatosabb szerepköröket töltötték be, de feladatukat nagyrészt harcmodoruk határozta meg. A könnyű lovasokból álló kutrigurokat Baján avar kagán 567-ben Dalmácia felprédálására küldte. Szintén az avarok mellett harcoltak Konstantinápoly 626-os ostrománál a gepida és szláv segédcsapatok is, akik feltehetően a nehéz- és a könnyű gyalogság szerepét töltötték be az alapvetően nehézlovas harcmodort képviselő avarok mellett. A könnyű - és nehézlovasság hagyományos alapon történő értelmezése ellen Négyesi Lajos emelte fel szavát. Négyesi szerint a felosztást alapvetően nem a védőfegyverzet súlya alapján kellene elvégezni, hanem a terminológiának inkább a lovasságnál megjelenő két alapvető harcmodort kellene meghatároznia. A könnyű lovasság, a védő fegyverzet súlyától függetlenül alapvetően támadó, nagyobb manőverező képességű feladatok, míg a nehézlovasság kisebb manőverező képességgel főleg védelmi feladatok végrehajtására képes. A segédnépek fontos szerepe volt még az elővéd és az utóvéd biztosítása. A De Administrando Imperio 39. fejezetének tudósítása szerint a magyarok mellett segédnépként harcoló kabarok a háborúban „az élen jártak”. „ Az élen jártak” kifejezést a kutatás az elővéd szerepeként értelmezte, melynek feladata az ellenséggel való első összecsapás és a katonai felderítés volt. Az egyik legsúlyosabb vétségnek számított, ha egy alávetett nép nem látta el a segédnépi kötelezettségeit, nem engedelmeskedett a hadba hívó parancsnak. Bayan Čor šine-usu-i felirata szerint az ujgurok a parancsot nem teljesítő seki oguzokat teljesen megsemmisítették. A forrás bár kissé túlzó, feltehetően a politikai kereteiket verték szét, nem teljesen fizikálisan semmisítették meg őket. Hasonló büntetésben részesültek a mongol korban a szaratul nép ellen segítség küldését megtagadó tangutok is a Mongolok TitkosTörténetének tudósítása szerint.

Az általánosan bevett nomád hagyománytól a Hun Birodalom nagykirályai sem tértek el, bár Otto Maenchen-Helfen szerint a későbbi nomád berendezkedés mintájául szolgáló Mongol Birodalomhoz viszonyítva egy egyedi, Duna-vidéki struktúra jött létre a hatalmi centrumnak a római határok mellé történő áthelyezésével. Az Európában a 370-es évek során megjelenő és birodalmat alapító hunok hódoltatott és segédnépeinek jelentős hányadát a különböző germán nyelvet beszélő törzsek alkották. A hunok a fentebb vázolt nomád gyakorlatnak megfelelően meghagyták az alávetett germánok belső politikai integritását;vezetőiket, akik hűek voltak hozzájuk, továbbra is maguk választhatták. A germánok és nomád vezetőik közötti viszony alapvető átértékelésére került sor nemrég, melyhez Schäfer Tibor munkái nagymértékben hozzájárultak. A sematikus úr–szolga viszony helyébe egyre inkább az egyenlő, egymással együttműködő felek kapcsolatának képe kezd kirajzolódni. A Hun Birodalom sikereinek alapját a vezető réteg közötti szoros kapcsolatok teremtették meg. Schäfer Tibor szerint a Kárpát-medencei nomád birodalom egy laza, a különböző törzsek között fennálló szövetség volt, ahol az uralkodó nem korlátlanul gyakorolta hatalmát. A nagykirály fő feladata a presztízsjavak biztosítása és szétosztása volt. Ezek alapján a különböző népek közötti legfőbb összekötő kapocsnak a közös zsákmányszerzés bizonyult,valamint ezt követően a megszerzett javak védelme és biztosítása. Természetesen az értékek felhalmozása a hatalommegtartás elengedhetetlen eszköze volt a különböző népek között, ugyanis a hun fő uralkodóktól megszerzett javakat a germán törzsfők újra osztották katonai kíséretük között. Bár tény, hogy a germán és a különböző iráni csoportok igen magas pozíciókat vívtak ki maguknak – ami némi anakronizmust is eredményezett a rendszerben –, azonban a birodalomban a nomád hatalom autokratikus arculata alapvetően megmaradt, mint arról a források is igen szemléletesen beszámolnak. A nomád uralom alapvetően nem territoriális alapokra épült, hanem népek és személyek függőségén alapult.
A hun ordu Kárpát-medencébe helyezésével mindenképpen óriási változások álltak be a térség etnikai viszonyaiban. A jelentős germán és iráni csoportok távozás mellett természetesen a Kárpát-medence keleti felében továbbra is maradtak korábban itt élő szarmata és germán közösségek. A hun központ megjelenésével mellettük számos harcos csoport is került erre a területre, aminek nem titkolt célja a római birodalomrészekre gyakorolt nyomás erősítése volt. A római vezetés a korábbiakban minden esetben egy hasonló nagy, határai mentén kialakuló erő koncentrációt kívánt elkerülni, vagy a diplomácia úton, vagy pedig saját fegyverei segítségével.
Priskos leírását ismerve az is kérdésesnek tűnik, hogy mennyire beszélhetünk a nomád uralom alatt élő csoportok esetében egységes szállásterületekről. A vezetők és katonai kíséretük mindenképpen az ordu közvetlen közelében helyezkedtek el, míg a népesség java része – a többi fegyveressel együtt – ezektől valószínűleg jóval távolabb. Az sem tűnik biztosnak, hogy az egyes csoportok ebben a periódusban megtartották zárt egységüket, hiszen elképzelhető, hogy sokkal inkább személyi függőségek, mintsem territoriálisak alakulhattak ki. Könnyen elképzelhető, hogy egy etnikailag nagyon mozaikos kép rajzolódhatott ki ebben a periódusban a Kárpát-medencében. Az biztos, hogy a korábban igen merevként és zártként kezelt etnikai egységek ekkor igen sok változáson mehettek át.

https://www.academia.edu/.../Kiss_P._Attila_ut_strenui...

http://www.rubicon.hu/.../a_katonai_demokracia_pszeudoallama
 

ladagrant

Well-Known Member
2019. január 30.
2 395
4 392
113
A minap beszelgettem egy boszniai horvattal, egesz jol kepben van velunk kapcsolatban (trianon/nyelvrokonsag/tortenelem stb.)
Kerdezte ugye a finnekkel vagyunk rokonsagban, mondom ja (mert en iskolaban tanultam a nyelvtant nem a facebookrol) meg mondom az esztekkel is. Az eszt vonalat nem is tudta.
Mondtam neki egy resze a magyaroknak a torok rokonsagot kedveli, erre mondja o, hogy nem erti miert lennenk rokonok egy kozel keleti barna boru neppel, akik eleve szegenyek. Szerinte a Finn rokonsagnak nagyobb a presztizse. Mondtam neki regen a torokok birodalom voltak azert kedvelik paran.

Levonva a kovetkeztetest szerencsere kulfoldon nincsenek teveszmek velunk kapcsoltban.

Voltam mindket finnugor rokon allamban, rendkivul szimpatikus es civilizalt nep mindketto.
 
  • Vicces
Reactions: Kim Philby

merleg

Well-Known Member
2021. március 12.
1 645
3 237
113
A minap beszelgettem egy svajci nemettel egesz jol kepben van velunk kapcsolatban (trianon/nyelvrokonsag/tortenelem stb.)
Kerdezte ugye a hunokkal vagyunk rokonsagban (HUNgary), mondom ja (mert en nem iskolaban tanultam a nyelvtant nem is a facebookrol) meg mondom a szkitakkal is. A szkita vonalat nem is tudta.
Mondtam neki egy resze a magyaroknak a finnugor rokonsagot kedveli, erre mondja o, hogy nem erti miert lennenk rokonok egy szoke haju, kek szemu german neppel, akik eleve nem is tartanak rokonnak minket. Szerinte a Hun rokonsagnak nagyobb a presztizse. Mondtam neki regen atmostak a magyarok agyat a finnugor-elmelettel, ezert is kedvelik nehanyan.

Levonva a kovetkeztetest szerencsere kulfoldon nincsenek teveszmek velunk kapcsoltban.
 

tong djagbu

Well-Known Member
2019. november 9.
2 942
19 451
113
A minap beszelgettem egy boszniai horvattal, egesz jol kepben van velunk kapcsolatban (trianon/nyelvrokonsag/tortenelem stb.)
Kerdezte ugye a finnekkel vagyunk rokonsagban, mondom ja (mert en iskolaban tanultam a nyelvtant nem a facebookrol) meg mondom az esztekkel is. Az eszt vonalat nem is tudta.
Mondtam neki egy resze a magyaroknak a torok rokonsagot kedveli, erre mondja o, hogy nem erti miert lennenk rokonok egy kozel keleti barna boru neppel, akik eleve szegenyek. Szerinte a Finn rokonsagnak nagyobb a presztizse. Mondtam neki regen a torokok birodalom voltak azert kedvelik paran.

Levonva a kovetkeztetest szerencsere kulfoldon nincsenek teveszmek velunk kapcsoltban.

Voltam mindket finnugor rokon allamban, rendkivul szimpatikus es civilizalt nep mindketto.
A türk népek egyáltalán nem közel-keletiek, europid és mongolid népességek különböző arányú keveredéséből származnak. Az ugor(magyar) ágnak egyaránt nyelvrokonai a balti finn, volgai finn és türk népek. A turáni népek családjába beletartoznak a finnugor, türk, mongol, mandzsu-tunguz népek egyaránt. Amúgy a horvát és szerb is eredetileg sztyeppei, szarmata törzsek voltak, amelyek feltehetően az avar korszakban egy-egy szláv törzs keretét biztosította.
 

tong djagbu

Well-Known Member
2019. november 9.
2 942
19 451
113
@ladagrant Másrészt én nem téveszméznék a helyedben. A honfoglaló magyarok genetikailag egyharmad részben az ázsiai hun birodalom lakosságától származott, 40 %-uk a proto-szkíta srubnaja kultúra népességétől, a maradék az ázsiai szkítáktól és a kaukázusi népességekből. A finnugor elmélet az elmúlt 150 évben megcsontosodott formájában nem fenntartható. A honfoglaló magyarság eredete egyértelműen a sztyeppeövezetre mutat. Sőt a különböző finn népek genetikája arra utal, hogy egy részük a sztyeppe övezetből került az erdősávba.
 

tong djagbu

Well-Known Member
2019. november 9.
2 942
19 451
113
Tuva őslakói: Csikek és Ázok



“Majd a Csik nép a Kirgizekkel együtt az ellenségeink lettek, és huszonhat évesen hadjáratot vezettem a Kem [Felső-Jenyiszej] folyón át a Csikek ellen, harcoltam Örpennél és lesújtottam rájuk. Az Az népet (. . . .) ismét alávetettem. Huszonhét évesen hadjáratot vezettem a Kirgizek ellen."

A honfoglaló magyarság különböző csoportjainak embertani és genetikai vizsgálata kapcsán megállapítható, hogy a Kárpát-medencébe beköltöző népesség egyik csoportja(Karos típusú honfoglalók) a 8-9. századi tuvai népességgel, míg a Duna–Tisza közi honfoglaló magyarok lovas, fegyveres csoportja Tuva szkíta kori népességével mutatnak nagymértékű hasonlóságot. Dr. Fóthi Erzsébet megállapítása szerint: Tuvában élt az ottani szkíta korban, azaz a vaskorban egy délszibériai típusú népesség, amely később a Tien-san vidékére húzódott és az ottani hunokkal élt együtt. Az évszázadokkal később heftalitaként ismert nép a Kárpát-medencébe költözve nem csak az Avar Birodalom, de a magyar etnogenezis egyik meghatározó tényezőjévé is vált.

Proto-türk korszak

Az ázsiai szkíták i.e. 700 körül hódították meg az Altaj és Szaján, valamint a Felső-Jenyiszej vidékét. A hódítók összeolvadtak a helyi archaikus dél-szibériai lakossággal, a sztyeppei lovaskultúra regionális változatát, a szkíto-szibériai kultúrát kialakítva. Tuva szkíta kori népessége döntően europid jellegű volt. I.e. 201 körül az ázsiai hunok hódították meg a térséget, amelynek következtében xiongnu törzsek és nemzetségek költöztek a területre. Ez a migráció volt az első amiben, az ősi török nyelvű népek kulcsszerepet játszottak. A hunok és a helyi népesség(késő-szkíta ujuk kultúra népének) összeolvadása eredményeként a születtek meg a Tashtyk és Shurmak kultúrák. A xiongnu beköltözést alátámasztja a mongoloid jellegű népesség arányának jelentős növekedése,a mongoloid és europid populáció keveredése révén a Szaján vidékének népessége egyre inkább kevert europo-mongolid(turanid) jellegűvé változott. A xiongnu időszakot megelőzően a helyi lakosok déli-szamojéd, ket és ugor nyelveket beszéltek.

A xiongnu korszakban formálódott ki a térség etnikai képe. A hegyi ázok szállásai a Nyugat-Szaján és Altaj hegység találkozásának vidékén, a Délkelet-Altaj hegyvidéki sztyeppéjén és Tuva legnyugatibb részén voltak. A sztyeppei ázok a Szaján hegységtől északra, a modernkori Hakasszia területén, a kirgizek közvetlen közelében éltek. Az ázok az Hétfolyó-vidéki iráni nyelvű ászi(wusun) népének eltörökösödött csoportjai voltak, akik a török népek őseivel együtt vándoroltak az Altaj, Tuva és Hakasszia területére. A csik nép a hun-szarmata Shurmak kultúra népéből született meg, szállásterületük Tuva legnagyobb részére terjedt ki. A kirgizeket, több más nép mellett, szintén i.e. 201-ben hódoltatták meg a xiongnuk, betagolták őket birodalmukba, a kirgizek élére helytartót helyeztek. A birodalomba betagolódott kirgizek átvették a hun uralmi berendezkedést és a hun hadművészetet is elsajátították. Törzseiket a hunokhoz hasonlóan bal és jobb szárnyra osztották. Kirgiz csapatok vettek részt a hunok oldalán a Kínai birodalom és más államok elleni háborúkban. I.e. 71-ben, amikor a dingling és wusun népek felkeltek a hun uralom ellen, a kirgizek nem csatlakoztak a lázadókhoz. A Nagy Xiongnu polgárháború(i.e. 60-53) idején, i.e. 56-ban a kirgiz uralkodó elit Uji hun helytartót sanjünek, azaz a hun birodalom főkirályának kiáltotta ki. A trónbitorló serege azonban vereséget szenvedett Ho-han-sa sanjü csapataitól. A vereség ellenére, a hun birodalom centralizált kormányzásának gyengülése és a birodalom szétaprózódása következtében kirgizek elnyerik a függetlenségüket. A jenyiszeji kirgiz állam számos különféle etnikai csoportból állt össze: ászik, türkök(dingling), szamojédek(“kass”), utóbbiaknak köszönhették másik elnevezésüket, a khakass nevet.

A belső-ázsiai hun hatalom végső összeomlása(i.u. 155) újabb migrációs hullámot inditott meg, amelyben a xiongnuk tuvai törzsei is részt vettek. A Közép-Ázsiába költöző hunok a Hétfolyó vidékén megalapították államukat a Yueban(Csobán) fejedelemséget.

A hun korszakot követően, a Csik és Áz népek a tielö törzsszövetség részeivé váltak, nomád nyári szállásaik az Altajtól az Obig terjedő sztyeppesávban helyezkedtek el. Az V.században a tielö szövetség törzsei és a kirgizek harcba szálltak a zsuanzsuanok(tatárok) ellen, ám a háború elvesztése után arra kényszerültek, hogy meghódoljanak a Kaganátusnak.

Tuva3.jpg
Csik nép katonasága a standard sztyeppei katonaság volt, bőrpáncélos, lándzsás-íjász lovasság.
 
  • Tetszik
Reactions: Kim Philby and dkes

tong djagbu

Well-Known Member
2019. november 9.
2 942
19 451
113
Tuva őslakói: Csikek és Ázok (II.)

Türk korszak



A török népek történetének korai szakaszában a tielö(tegreg) és tugju(türk) nagy nomád szövetségek játszottak fontos szerepet. Genetikai gyökereik szorosan kapcsolódnak a xiongnuk és dinglingek nemzetségeihez. A tielö törzsek a IV.század derekán tűnnek fel a kínai írott forrásokban, akiket más formában Gaoche(“magas kocsijúak”)névvel illettek. A tielö szövetség történetében a Seyanto, Veiho, Paegu, Tunlo, Tsugu(Csik), Apa, Teleor, Sekiy, Tolanko (Dolangu), Kipi, Atye, Khun, Husye (Husa), Fulo, Fulikyu, Tubo és Guligan nemzetségek játszottak nagy szerepet. A kaganátus létrehozása előtt a "türk" szó csak tíz (később tizenkét) törzs egyesülését jelentette, amely röviddel 460 után alakult meg Altajban. Ezt a jelentést megtartja a kifejezés a Kaganátus korszakában is. Ezt tükrözik az ősi török szövegek a „török bodun” kifejezéssel (a bodun a törzsek szövetsége). A VI. Század közepén Bumin kagán türk vezető részt vett a zsuanzsuanok elleni háborúban a nyugati és keleti Wei államok oldalán. A kínai állammal való szövetséget Bumin kagán házassága pecsételte meg, amelyet a nyugati Wei császár lányával kötött meg. 552-ben legyőzte a zsuanzsuanokat, és teljesen megdöntette a hatalmukat, szabadságot hozva magának és sok más környező népnek. Két évvel később a mennyei türkök megkezdték a hódítást. A török kaganátus alapítója, Bumin Kagán (553-572) az egyik fiát küldte a Szaján hegységbe, és 555-ben alávetette az „északi Tsigu”(csik) népet. A csik nép hódoltatása után a kirgizek is meghódoltak. A göktürk kaganátus ketté szakadása idejétől kezdve, azaz 581 után a kirgiz állam ténylegesen szuverén államként működött, még ha időnként, formálisan el kellett ismerje az Ashina nemzetségbe (Arslan) és néha a Tielö Seyento nemzetség uralmát (629–646). A csik (qigu) törzs azonban nem fogadta el alávetettségét. Egy 583. évre keltezett forrásban található egy bejegyzés szerint: "Tsigu, aki északon uralkodik ... várja a lehetőséget [bosszút állni]". A VII.században fokozatosan névleges kínai fennhatóság alá került előbb a keleti türk(630)-, majd a nyugati türk birodalom(659).

679-ben a keleti türkök fellázadtak a Tang birodalom ellen. Sok tekintetben a népmozgalom sikerét Kutlug türk népi vezető energikus tevékenységének köszönhetően sikerült elérni. A kritikus időszakban, 682-ben, a kínaiak legyőzésére tett sikertelen kísérletek után Kutlugnak sikerült megszilárdítani a hatalmát , Kutlug 47 hadjáratot indított és 20 csatát vívott meg. A második kaganátust nagyrészt kilenc oguz törzs szövetsége hozta létre. Az újjáéledt kaganátus helyzete rendkívül instabil volt. A szomszédok nem akartak elismerni a türkök fennhatóságát, főleg mivel ők maguk is átmentek államisággá válás folyamatán. A Kínával folytatott állandó háborúk és a belső viták nem járultak hozzá a monolitikus állam kialakulásához. Ez a kaganátus egy adott törzs erején nyugodott. A kaganátus ideológiája két elvre épült: a kínai kultúra tagadására és a török népek teljes fölényére a környező népekkel szemben. A kaganátus olyan katonai vezetők erején, készségén és energiáján nyugodott, mint Kapagan kagán és Tonjukuk. A második kaganátus története tele van háborúkkal a kirgizek, karlukok és tielök ellen. Végül a 741-745-es felkelés során az ujgurok, baszmilok és karluks véget vettek a második kaganátus létezésének.



A Második Türk kaganátus idejére a Csik és Áz nem csak rokon törzsek, de a csik törzs által vezetett törzsszövetséget alkottak. A törzsszövetség szövetségesei a kirgizek, a karlukok és a kilenc tatár szövetségek, legfőbb ellensége az orkhoni türkök. A 7. század végén, 8. század elején a merész, intelligens és kifinomult Barsbek uralkodott a kirgiz kaganátusban. Uralkodása alatt a kirgiz nagykövetek rendszeresen látogattak keleti államokat - Kínát, Tibetet és a Türges Kaganátust. A második türk kaganátus kagánjai, azzal a céllal, hogy Barsbeket az oldalukra állítsák, elismerték kaganátusának szuverenitását, miután feleségül vette a Elteris kagán leányát(“aki Bars bég volt; kagáni címet adtunk neki, és hozzá adtuk feleségül a hercegnőt, a húgomat. De ezek hűtlenek voltak, ... , és a nép szolga lett és szolganő. Hogy a Kögmen föld ne maradjon úr nélkül, jöttünk, és rendbe szedtük a Kirgiz népet, és harcoltunk...). Tonujukuk türk baga-tarkhan (legfőbb katonai parancsnok) emlékművén található feliratok arról tájékoztatnak, hogy a türkök " összes ellensége közül a legveszélyesebb és legerősebb - a kirgiz kaganátus". A Barsbek kagán katonai koalíciót hozott létre az Orkhon türkök ellen Tabgach-csal (a kínaiakkal), „a tíz fegyveres nép kagánjával” (a türgesekkel), és a tuvai török klánok, a Csik és Áz részvételével. A szövetség összekovácsolásának hírére Tonjukuk és Kül-Tegin csapataival katonai műveleteket kezdett, hogy megelőzzék a türk-ellenes erők támadását. 709-ben legyőzték a Csik-az szövetséget. ““Majd a Csik nép a Kirgizekkel együtt az ellenségeink lettek, és huszonhat évesen hadjáratot vezettem a Kem [Felső-Jenyiszej] folyón át a Csikek ellen, harcoltam Örpennél és lesújtottam rájuk. Az Áz népet (. . . .) ismét alávetettem.” A türk hadsereg 710-711 telén átkelt a Kögmen (Szajan) hegységen, és váratlanul megtámadta a kirgizeket. Barsbek hősi halált halt ellenségeivel harcolva Szonga erdőség területén. “Amikor Kül tegin (26) éves volt, hadjáratra mentünk a Kirgizek ellen. Keresztülvágtunk a lándzsányi mély havon, és átvonultunk a Kögmen hegyi erdőségen és a Kirgizekre törtünk, amikor aludtak. Kül tegin rohammal támadott a Bajirku fehér ménen. Egy embert nyíllal lőtt le, két embert átdöfött, egymás után. Ebben a támadásban eltört a Bajirku fehér mén lába. A Kirgiz kagánt megöltük, és elfoglaltuk a birodalmát.”(Kül-Tegin) “Harcoltam a kagánjukkal a Szonga (?) hegyi erdőségnél, és megöltem a kagánjukat, és elfoglaltam a királyságukat”(Bilge kagán)

Tuva2.jpg

A türkök haláluk után is tisztelték a vitéz harcosokat, festett szobrokat emeltek sírjuk fölé. Türk szokás volt az is, hogy köveket állítottak egy elhunyt fejedelem sírja köré, mindegyik kő egy ellenséget jelentett, akit megölt az életében. Ezeket a köveket nevezték balbal-oknak
 

tong djagbu

Well-Known Member
2019. november 9.
2 942
19 451
113
Tuva őslakói: Csikek és Ázok (III.)

Még ugyanebben az évben a türk hadsereg a türgesek ellen vonult. A Dulu szárny egyik törzse a türges szervezte újjá a nyugati türk kaganátus népeit 699-ben. A türgesek vegyes eredetűek voltak, sárga és fekete szárnyra oszlottak. A sárga türgesek a mukrinok, egy tunguz eredetű nép, leszármazottjai voltak, míg a fekete türgesek népét a közép-ázsiai ászik adták. Egyes elképzelések szerint az Altaj hegység és Nyugat-Tuva a türges kaganátus fekete türges szövetségének a részét alkotta. “Ugyanebben az évben a Türgis nép ellen vonultam, az Altun hegyi erdőségen át és az Irtis folyón túl, és rájuk törtem (a Türgis népre, amikor aludtak). A Türgis kagán serege jött, mint a tűzvihar; harcoltunk Bolcsunál; megöltem a kagánt és a jabguját és sadját, és uralmam alá hajtottam a királyságukat.” A Bolcsunál(Urungu folyó) vívott csatában a türkök legyőzték a türges hadsereg részeként az elteberje vezetésével felvonult áz különítményt is.

Az újabb vereség sem törte meg az Áz népet, végül 715-ben Nyugat-Tuvában a Karaköl-tó közelében mértek rájuk újabb vereséget a türkök. “Az Áz nép jött háborúzni ellenünk. A Kara köl tónál harcoltunk. Kül tegin ekkor 31 éves volt. Fehér lova, Alpsalcsi hátán rohammal támadott. Foglyul ejtette az Áz nép elteberjét és megsemmisítette az Áz népet.” Az Ázok 715. évi veresége nem jelentette a nép fizikai eltűnését, inkább csak a függetlenségük elvesztesét. “Tehát a Kögmen földje nem maradt uralkodó nélkül, megszerveztem az Áz-Kirgiz népet...”. Így azt lehet állítani, hogy az Áz nép az orkhoni türköktől elszenvedett 715-ös vereségét követően továbbra is a saját területén élt; és miután a türkök 742-ben megszűntek politikai tényező lenni, ez helyzet nem változott, s az egész 8. században és esetleg később is.

Az ujgurok, a karlukok és a baszmilok alkotta katonai koalíció a baszmilok vezetésével 742-től folyamatosan támadta a belső válságoktól sújtott türk birodalmat. A baszmilok vezetője 742 után kagánná nyilvánította magát, de a türkökkel folytatott háborúk még 745-ig eltartottak. Végül maguk a türkök hívták meg a trónra a türk uralkodói dinasztiával rokon baszmil uralkodót – ez a meghódolás egyben a türk történelem utolsó eseményeként értékelhető. A felemelkedő ujgurok, akik a kilenc törzsből szerveződő tokuz-oguzok között egymagukban is legalább olyan erőt képviseltek, mint a további nyolc oguz törzs, 746-ban kiszorították baszmilokat a hatalomból és a türk birodalmi tradíción létrejött az Ujgur Kaganátus. Belső-Ázsia új nagyhatalmának azonban szüksége volt néhány évre, hogy az egy év alatt kivívott hegemóniáját megszilárdítsa. Ennek feladata az első ujgur uralkodó, Kutlug Bilge Kül (745–747) után következő második kagánra, Bajan-csorra (747–759) várt, akinek sikerült ugyan hatalma alá kényszeríteni az egykori türk impérium keleti felét, azonban az elszakadó és a nyugati türk területek felé özönlő egykori türk alattvalókat csak ideig-óráig tudta jogara alatt egyesíteni.

Az ujgur feliratok tanúsága szerint a nyugat felé vonuló karlukok és oguzok folyamatos háborúkat vívtak az Altajon túl terjeszkedni próbáló ujgurokkal, de végül az ujgur expanzió kifulladt: kihasználva a talaszi csatában (751) alulmaradó és a 750-es években számos fronton védekezésre kényszerülő Kínai Birodalom pozíciójának meggyengülését, az ujgurok figyelme a nyugati türk területek helyett a Mennyei Birodalom felé fordult. A 755–762 között tartó „An-Lusan felkelés” okozta belső megosztottság oda vezetett, hogy a legitim császár az ujguroktól kért katonai segítséget a felkelőkkel szemben. Az ujgur fegyverek helyreállították a Tang császárok hatalmát Kínában, de ennek ára az ujgurokkal való előnytelen kiegyezés vállalása lett, amely elsősorban a katonai nyomásra lebonyolított selyem-ló árucserében öltött testet. A kínai belső politikai viszonyok ujguroknak való kiszolgáltatottsága, valamint a selyemkereskedelem kézben tartása az ujgur nagyhatalom megszilárdulásának gazdasági alapjait vetette meg. Az ujgur kagán, belátva, hogy az egykori Türk Kaganátus nyugati részén a 8. század második felében létrejövő új nomád szerveződések felé nem képes hatalmát kiterjeszteni, megelégedett annak jelképes gyakorlásával. Ennek kifejeződéseként az ujgur birodalom bukásáig (840) sem a karluk, sem az oguz (sem a későbbiekben felemelkedő kimek) uralkodók (akik a jabgu címet viselték) nem vették fel a kagáni titulust, ezzel is jelezve: a sztyeppei világnak egyetlen legitim „főfejedelme” van – az ujgur kagán. Gyakorlatilag azonban az Ujgur Kaganátus befolyási övezetének nyugati határa a Felső-Irtis–Altaj–Tien-san vonalon megállapodott.

Az ujgur fennhatóság kiterjesztése jelentősen megváltoztatta a Tuva térségében fennálló helyzetet. Az Ázok betagolódtak ujgur kaganátus katonai-adminisztratív rendszerébe, élvezték az ujgurok bizalmát, és az oldalukon harcoltak a Csik nép 750–751-es felkelése során. Az ujgur kagán Bajan-csor (Moyun-chur), miután elfogták Ötukent, új hatalmas török államot szervezett Belső-Ázsiában. 750-ben az ujgur kaganátus hadjáratot szervezett a Csik nemzetség ellen. 751-ben az Irtis völgy partjaiból származó karlukok és az Orkhon türkök néhány képviselője politikai szövetséget alakított ki a kirgiz kaganátussal az ujgurok ellen. Az koalíció tagjai felkészültek az ujgurok elleni háborúra. A Bajan-csor által felállított Orkhon-emlékmű révén ismerjük az események menetét, az ujgur hadsereg megtámadta a kirgiz kagán lovas csapatát, amely a Csikek segítségére igyekezett, elfogta felderítőiket, majd 752-ben leverte az ujgur hadsereg a csikek felkelését. Ezután Bajan-csor serege az Irtis- folyón átkelve legyőzte a három Karluk klán együttes erejét. Bayan-Choro megakadályozta az ellenségek közös összehangolt fellépését. Saját képviselőjét nevezte ki a csikek uralkodójának. A csik nép ujguroknak be nem hódoló része 754-ben kezdte meg Nyugatra költözését, az Aral-tó északi partvidékére húzódtak, ahol csatlakoztak a besenyőkhöz.

A 790-792 közötti években a kirgizek, miután titkos megállapodást kötöttek a tibetiekkel, ismét fellázadtak az ujgurok ellen, ám az ujgur miniszter El Ogashi (Kutlug Kagan neve, aki 795–805 uralkodott) büntető hadjáratot indított a kirgizek ellen, brutálisan elnyomva felkelésüket. Csak 820-ban nyilvánította magát a kirgiz uralkodó önálló kagánnak, és háborút indított az ujgurok ellen. A Kirgiz-ujgur háború körülbelül húsz évig tartott.
 

tong djagbu

Well-Known Member
2019. november 9.
2 942
19 451
113
A Csik nép uralmi berendezkedése



Csik nép államformájáról két adatunk van, az első a Göktürk Kaganátus idejéből származik (552-630), a Csik, mint alárendelt nép a törzsszövetség keretében, de sajátos nevű királyuk tisztségneve már kínai évkönyvek sorában, a „Liao”- ban (602) szerepel „Ts'iangkün” alakban, amelyről Thephylactos bizánci író görög átírással: hangzás szerint „zsegun” formában örökített meg. Miután a Kárpát-Medencébe vándorló avarokkal van kapcsolatban, akik sok apró törzset vonzottak magukkal Európa felé. Miután a kínai és görög-bizánci átírás azonos hangzású a Zágon hely- vagy Zsögön családnévvel s mindkettő kötődik Csík megyéhez, még ha nem is tudjuk jelenlegi tudásunkkal bevándorlásuk idejét meghatározni. A második adat egy feliratrészlet a Kül Tegin-féle síremlékről és a szövege a következő: „A Csik népnek adtam elöljárókként Tutukot, Isbarrat és Tarkánokat és véglegesen megtelepítettem őket”.



A Csik nép utóélete



Az öttagú nagybesenyő szövetség egyik részlegeként a pontuszi sztyeppére került Csik nemzetség végül a Magyar Királyság területén lelt végső otthonra. A királyság határvédelmi erőinek megszervezése során, feltehetően a XI.században kerülhettek a székelység keretei közé.

A közép-ázsiai csik utódnépek eredete a már említett Yueban(Csoban) xiongnu fejedelemségre vezethető vissza. A Tansihaj szienpi vezér győzelme után elmenekült hunok a Hétfolyóköz vidékén alapítottak egy két évszázadon keresztül fennálló államot. A hun fejedelemséget 480 körül döntötték meg a tielök. A közép-ázsiai csikek Chigil/Csigil (Csik el) néven ismeretesek, amelyet a csobánok „6 chuy törzs” részlegének két törzséből a Chuyue és Chumi ötvözödött össze. A csigil törzs részt vett a karluk jagbu állam, majd kaganátus megszervezésében, később pedig a Karakhanida birodalom megalapításában. Úgy tűnik a csigilek alkották a Karkhanida hadsereg magját. A középkori csigil törzs felaprózódása következtében szétszóródott a közép-ázsiai türk népek törzsrendszerében.

A kazahok Sikta törzsét régebben Csik néven ismerték. A Sary Kipcsak szövetség részét alkotó ferganai kipcsakok Cserik néven ismeretesek, a kirgizeknek is van Cserik törzse. A Csekli ethnonym feltűnik a Bagys kirgiz törzs Uzun-csekli formában. Az üzbég kipcsak Zeravsan és Fergana nemzetségei között is megjelenik a Csekli nevezet. K. Shaniyazov feltevése szerint a chekli nemzetség, a koraközépkori csikből származik, etnikailag kapcsolódik a Kipcsak törzshöz, mivel a csikek az egyes csoportokra történő szétesésük után, számos törzsi csoport részévé váltak, beleértve a kipcsak szövetségeket is.

Tuva1.jpg
 

ladagrant

Well-Known Member
2019. január 30.
2 395
4 392
113

Egyértelmű hogy amíg a Manysik (magysi-magyar szótő) és a Hantik a föld felszínén élnek addig bármilyen türk rokonságbeli fejtegetés zsákutcára van ítélve. Ez a két kis nép akik a legközelebbi rokonaink tehetnek arról hogy a Finnugor-Uráli elmélet megkérdőjelezhetetlen legyen. Én ha tehetem büszkén mesélek a külföldieknek hogy gyakorlatilag sarkvidéki "eszkimók" a legközelebbi rokonaink, mert ez messze több egzotikumot és titokzatosságot kölcsönöz a magyaroknak mint bármilyen turáni mítosz.

Az elmúlt évek észt-magyar kutatómunkái végső döfést jelentenek a turáni eredetbe, hiszen a magunkkal hordott ázsiai génmarkerek meg egyes honfoglaláskori félázsiai rassz nem közép-ázsiai népektől származik hanem a szintén félázsiai hanti-manysi ugoroktól. Ami óriási különbség.

Sose engedj egy hantit vagy manysit megszólalni mert akkor leleplez minket magyarokat.
 
  • Tetszik
Reactions: Sulaco

Pogány

Well-Known Member
2018. április 26.
20 028
66 480
113

Egyértelmű hogy amíg a Manysik (magysi-magyar szótő) és a Hantik a föld felszínén élnek addig bármilyen türk rokonságbeli fejtegetés zsákutcára van ítélve. Ez a két kis nép akik a legközelebbi rokonaink tehetnek arról hogy a Finnugor-Uráli elmélet megkérdőjelezhetetlen legyen. Én ha tehetem büszkén mesélek a külföldieknek hogy gyakorlatilag sarkvidéki "eszkimók" a legközelebbi rokonaink, mert ez messze több egzotikumot és titokzatosságot kölcsönöz a magyaroknak mint bármilyen turáni mítosz.

Az elmúlt évek észt-magyar kutatómunkái végső döfést jelentenek a turáni eredetbe, hiszen a magunkkal hordott ázsiai génmarkerek meg egyes honfoglaláskori félázsiai rassz nem közép-ázsiai népektől származik hanem a szintén félázsiai hanti-manysi ugoroktól. Ami óriási különbség.

Sose engedj egy hantit vagy manysit megszólalni mert akkor leleplez minket magyarokat.

Takarodjál már legalább innen te kretén. Ha van valami, amihez megszűntél tartozni, az ez.
 

tong djagbu

Well-Known Member
2019. november 9.
2 942
19 451
113

Egyértelmű hogy amíg a Manysik (magysi-magyar szótő) és a Hantik a föld felszínén élnek addig bármilyen türk rokonságbeli fejtegetés zsákutcára van ítélve. Ez a két kis nép akik a legközelebbi rokonaink tehetnek arról hogy a Finnugor-Uráli elmélet megkérdőjelezhetetlen legyen. Én ha tehetem büszkén mesélek a külföldieknek hogy gyakorlatilag sarkvidéki "eszkimók" a legközelebbi rokonaink, mert ez messze több egzotikumot és titokzatosságot kölcsönöz a magyaroknak mint bármilyen turáni mítosz.

Az elmúlt évek észt-magyar kutatómunkái végső döfést jelentenek a turáni eredetbe, hiszen a magunkkal hordott ázsiai génmarkerek meg egyes honfoglaláskori félázsiai rassz nem közép-ázsiai népektől származik hanem a szintén félázsiai hanti-manysi ugoroktól. Ami óriási különbség.

Sose engedj egy hantit vagy manysit megszólalni mert akkor leleplez minket magyarokat.
Teljes tévedésben vagy, és jó nagyokat hazudozol a külföldi ismerőseidnek a magyarság eredetéről.
1. Ez idáig még senki nem bizonyította a manysi-magyar szótő átadás-átvételének irányát. A magyar nép/nemzetségnév remekül illeszkedik a poszt-hun korszak(5-10. század) népneveinek sorába(bol-gar, kaz-ar, ogur, av-ar, on-ogur, kutur-gur, utur-gur, szav-ar, bes-gur/bas-kir, kan-gar, magy-ar, stb)
2. A két legközelebbi nyelvrokon népünk genetikai ősei nem nagyon jelenhettek meg a kr.e. VIII. évszázad előtt az Ural vidéken, ők ugyanis mongolidok, előtte kizárólag europidok népesítették be a térséget. Ebből következően a legközelebbi nyelvrokonanink jó eséllyel nyelvcserével jutottak mai nyelvükhöz.
3. Én nem tartom kizártnak a magyar nyelv ural-vidéki eredetét, ez esetben viszont jó eséllyel a sztyeppe nyugati részét mintegy hét évszázadon át uraló szarmaták nyelve lehetett az ősmagyar, ha viszont keletebbi eredetű akkor az ázsiai hunok nyelvével hozható kapcsolatba.
4. A turanista szemlélet szerint a balti- és a volgai finn népek is turáni népek, így nem is értem miről beszélsz.
5. Az archeogenetika mai tudása szerint a honfoglaló magyarok 30 %-a az ázsiai hun birodalom területéről származó népelemekkel, 10 %-a az ázsiai szkítákkal, 40%-a a proto-szkítákkal(Szrubnaja) és közel 10%-a a kaukázusi népekkel hozható kapcsolatba
6. Ha megszólal a hanti vagy manysi, te semmit nem fogsz érteni belőle
7. Ne csodálkozz majd rajta, ha a magyar-ellenes tevékenység miatt egy nap el leszel számoltatva.

ui. Klima László az egyik régi vágású finnugrista az ELTE-n