ISTEN VELETEK!
A héten gondolkodtam, hogy kell-e, érdemes-e egy “leköszönő” főigazgatónak valamiféle búcsúlevelet, utolsó gondolatokat papírra vetnie. Aztán többen jelezték felém, hogy sokan várják, írjak valamit.
Utolsó posztom főleg két dolgot foglal magában: egy tényeken alapuló összegzést és az elmaradhatatlan köszönetnyilvánítást. Mert sok embernek tartozom köszönettel.
Pontosan emlékszem, amikor 2018-ban többen azzal kerestek meg, hogy felmerült egy valóban nemzeti érdekeket szem előtt tartó tudományos intézmény megalapítása és annak létrehozása előkészítését, felállítását, megszervezését és adott esetben a vezetését elvállalnám-e.
Az ötlet nem újkeletű, de még csak nem is eredeti. Bár a kommunisták “jó munkát végeztek”, azért szerencsére Magyarországon nem egy embert érdekel a magyar nép eredete, története, múltja. Az elmúlt 30 évben is számtalanszor felmerült, hogy nemzeti tudományos műhelyek szükségessége. Amelyek aztán létre is jöttek, azonban működésük hatékonyságát mindenki döntse el maga.
Itt jön az első köszönet az EMMI akkori közigazgatási államtitkárságának, akik végig kimagasló színvonalon vettek részt a szükséges jogszabályok létrehozásának előkészítésében; a kormánynak azok elfogadásában, illetve a megalapítás után a Magyar Államkincstár valamennyi együttműködő kollégájának.
Emlékszem, amikor 2019. január elején pár szál papírlappal és tízezer forinttal a zsebemben álltam a Mammutban, hogy elkészíttessem az intézet bélyegzőjét. Így indult a hivatalos munka. Azt hiszem nem túlzás azt mondani, hogy kollégáim segítségével valóban a nulláról építettük fel az intézetet.
Én nem beültem egy kész intézményi struktúrába, egy kész épületbe, nem várt szakemberekből álló feltöltött állomány. Jól jellemzi a helyzetet, hogy a számunkra kijelölt Úri utcai székhelyünket - amely összesen nyolc irodából állt - csak a megalapításunk után tíz hónappal vehettük birtokba. Addig úgy dolgoztunk, hogy a Nádor utcában kaptunk néhány irodát, ahol maradt egy-két regi fénymásoló és annak a festékpatronjait rázogatva tudtunk nyomtatni. Így állítottam elő sorra a kutatók és a kollégák kinevezését, így adtam be tizenöt pályázatot.
A vonatkozó szabályokat betartva megrendelt számítógépek csak májusban érkeztek, addig saját eszközökön dolgoztunk, telefonáltunk.
Közben létrehoztam a Magyarságkutató Intézet weboldalát, egyéb kommunikációs platformjait, intézményi e-mail rendszerét, valamint a jogi, gazdasági, informatikai és egyéb struktúráját.
Emellett már 2019 nyarán latinul készítettünk könyvet Ferenc pápának a magyar szentekről es boldogokról, amit Őszentsége Csíksomlyón meg is kapott. A rohamtempóban felvett kutatókollégákkal a pápalátogatás és a csíksomlyói búcsú között több, mint 120 előadást tartottunk a hét legnagyobb erdélyi városban. A pénzügyi fegyelem és takarékosság miatt kizárólag használt gépjárműveket szereztem be az intézet számára. Közben azonnal megindult a publikációk írása, a kötetek szerkesztése, konferenciák szervezése, hazai es nemzetközi tudományos együttműködések megkötése. Ez volt az intézet hőskora.
Talán mi voltunk az egyetlen olyan intézmény, amelyben a Covid időszak alatt sem állt le a tudományos munka. Nehézségek, korlátozások adódtak, de a tempóból nem vettünk vissza. Ékes példája ennek az érettségire készülő diákok támogatása: az összes történelem és magyar nyelv tételt kidolgoztuk és a kommunikációs csatornáinkra feltöltöttük segítség gyanánt. Jelenlét nélküli online tudományos konferenciákat tartottunk elsőként az országban, amelyeket azóta több millióan néztek meg.
Röviden, számokban:
- a Magyar Tudományos Művek Tárában több mint 1700 tudományos és ismeretterjesztő publikációt rögzítettünk,
- 70 kötet jelent meg felelős kiadásomban,
- 46 kiállítást szerveztünk,
- 43 tudományos konferenciát rendeztünk, amelyeken jelentős számú nemzetközi tudós tartott előadást,
- elérhető tudományos előadásaink száma megközelíti az 1000-et,
- több mint 30 országban tartottunk előadásokat, jártunk expedíción az elmúlt 4 évben,
- a magyar kutatóintézetek közül mi léptük át először a YouTube-on az 1 milliós nézettségi határt, eddig több mint 3 millióan nézték meg tartalmainkat és több, mint 16 000-en iratkoztak fel csatornánkra,
- Facebook-on 23 millió elérést produkáltunk és több, mint 66 000-en követik nyomon munkánkat napi szinten,
- 4 nyelven olvasható a weboldalunk, ezáltal a világba angol, német és orosz nyelven juttatjuk el a magyarságról szóló információkat.
Büszke vagyok arra, hogy
- a Mongol Tudományos Akadémia régészet igazgatójával olyan viszonyt alakítottam ki, hogy a világ legrégebbi hun öntöttvas üstjét Magyarországra hozhattuk restaurálni és hazánkba került egy 2000 éves hun koporsó szinte teljes maradványa is. Remélem ezek majd még szerepet kapnak a későbbiekben,
- hazánk visszakerült a hun kutatások elitcsapatába (Belkh, Ar-Gunt),
- a világ egyik legfejlettebb archeogenetikai laborját építettük ki Szegeden a kollégáimmal,
- a világ első szent ereklye azonosítását mi végeztük a győri Szent László Hermában található koponyán, így igazoltuk a Szent László ereklye hitelességét,
- Mátyás király külpolitikai levelezéseinek első kötete 550 év után hamarosan kézbe vehető lesz magyar nyelven,
- a Hunyadi-házról kiderült hogy ősi Kárpát-medencei eredetű, eldöntve ezzel a származási vitát,
- Székesfehérváron a püspök úr és polgármester úr támogatásának köszönhetően királyi leszármazókat azonosíthattunk és kiállítást rendeztünk az Árpádok tiszteletére,
- Abasáron az Abák (a magyarság egyik legősibb, keleti gyökerű uralkodóházának) ezer éves királyi központját és bencés apátságot tártunk fel (szerettem volna a templom visszaépítését is elősegíteni),
- Számos hazai és nemzetközi tudományos műhellyel megindult a közös együtt gondolkodás és a közös munka.
Itt a helye a második köszönetnyilvánításnak, mert a munkatársaim nélkül nem jöttek volna létre ezek a fentiekben felsorolt (főbb) sikerek és a számos, itt most meg sem említett tudományos paradigmaváltás. Magas tudású, derék és nemzeti szellemiségű kutatókat és szakmai munkatársakat hagyok hátra, akiket kértem, hogy a jövőben is ugyanilyen lelkesedéssel tegyék a dolgukat. Az elmúlt időszakban próbáltam mindent megtenni, hogy a lehető legjobb munkakörülményeket, munkafeltételeket biztosítsam számukra.
Tizenegy hónapja tervezem és felügyelem az Andrássy úti épületet felújítását a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. és a Kiving Kft. kiváló munkatársaival közösen. Az épület nyárra elkészül és teljes pompájában használható lesz. Így végre az ötödik évünkben együtt lehet majd a csapat. Szerettem volna az új épületben állománygyűlést tartani, személyesen elmondani, hogy az épület birtokba vétele a munkájuk megbecsülését és elismerését fejezi ki a magyar állam részéről. Számos programot dolgoztam ki, igazi élő, nyitott helynek gondoltam az új székházat, azonban úgy alakult, hogy én már nem vehetek ebben részt.
Szintén köszönettel tartozom azoknak a közreműködőknek (nagyköveteknek, diplomatáknak, művészeknek, kollégáknak, hagyományőrző csapatoknak, tv-, rádió- és sajtó médiumoknak, illetve barátoknak), akik az első négy évben segítették munkánkat és hozzájárultak közös sikereinkhez.
Öt évre vállaltam ezt a feladatot, de végül négy év lett belőle. Küldetésemnek tekintettem a magyar szellemállapot felemelését is, amelyhez a magyarság és ősei többezer éves múltjának megismerése járulhat hozzá a legjobban. Mindig kiemelt figyelmet fordítottam a fiatalokra, éppen ezért az online térben a kezdetektől döntő súllyal alapoztam meg a Magyarságkutató Intézet jelenlétét, amely működésének első alapelveként a tudományosságot, másodikként a nemzetszolgálatot határoztam meg. Ezt a kettőt próbáltam összekapcsolni és megvalósítani munkásságom során.
Teljesítményünket megismerve majd megítélni az utókor, hogy sikerült-e.
Az utóbbi nehéz hónapok alatt álltam a sarat, ahogy tudtam. Úgy érzem, megtettem mindent, ami tőlem telt. Végül pénteken átadtam az intézetet Államtitkár asszonynak. Így most vasárnapra, már túl mindenen, nyugodtabban írhatom, hogy egy felépített, kiváló személyi és infrastrukturális alapokon álló, nem eladósított, rendezett működésű és ki merem mondani: Magyarország egyik legelismertebb kutatóintézetét hagyom hátra.
Az utolsó köszönet pedig az önöké kedves olvasók, kedves közönség! Mert az egész tudományos munka, nemzetszolgálat egy fabatkát sem ért volna önök nélkül! Az önök támogatása, érdeklődése, elismerése és szeretete hajtott valamennyiünket szolgálatunk során.
Mindent köszönök,
Isten veletek!
Horváth-Lugossy Gábor
www.stylemania.it
www.world-archaeology.com
www.origo.hu
index.hu
pestisracok.hu
nem akarok írni nagyon semmit, mivel jót nem tudok. Ilyen stílusú emberekkel viszont sokszor találkoztam. Mikor már aratni kell az érdemeket akkor ő áll oda. - Nem is folytatom. -
Hát hogyne!
