Magyar történelem

[migfun]

Bocsánat mindenkitől, akit megbántottam a legutóbbi két hozzászólásommal. Túl heves reakciókat váltott ki belőlem a felsőoktatásban végzettek degradálása, és az autodidakta módszer hatásosságának értékelése.
Eddig sem nagyon szóltam hozzá a konkrét haditechnikai elemzésekhez, mert nem tanult szakmám, csak a történelmileg szerintem nehezen alátámasztható gondolatmenetek esetében jeleztem az átgondolás megfontolásának lehetőségét.
Ennyiben is maradok, és tanulok a közösségtől.

 

[SirHiggins]

Nem írtam, hogy predesztinál bármire is., úgyhogy nem haragszom.

Nem Te írtad.

a szintézis képessége fog hiányozni, a szakmaiság...

Ezt alapvetően készségnek tartom

 

[SirHiggins]

Bocsánat mindenkitől, akit megbántottam a legutóbbi két hozzászólásommal. Túl heves reakciókat váltott ki belőlem a felsőoktatásban végzettek degradálása, és az autodidakta módszer hatásosságának értékelése.
Eddig sem nagyon szóltam hozzá a konkrét haditechnikai elemzésekhez, mert nem tanult szakmám, csak a történelmileg szerintem nehezen alátámasztható gondolatmenetek esetében jeleztem az átgondolás megfontolásának lehetőségét.
Ennyiben is maradok, és tanulok a közösségtől.

Miért bántanál meg akárkit? Nehogy már ne mondhasd el a véleményed, ráadásul ilyen kulturáltan, mint tetted.

Nekem azzal szaladt tele, hogy anélkül ismerné az adott embert a kolléga, rögtön elvitatja a jogát, hogy
kifejthesse az álláspontját, ab start degradálja a képességeit, és vindikálja a jogot, hogy csak diplomával értelmezhető egy vélemény.

 

[Ranger]

Ezek nélkül is lehetsz "expert" egy adott témában, legalábbis összegyűjthetsz minden elérhető információt, de pont a szintézis képessége fog hiányozni, a szakmaiság...

Felénk ezt úgy mondták, h:
Kedves XY!
Ön egy jól tájékozott laikus benyomását kelti bennem, de messze van egy szakmabeli kollégától.
Mi itt szakembereket képzünk.
Aztán szépen kib@szták a szigorlaton…

A forrásokhoz való hozzáférés képessége még nem jelenti azt, h az információkat azt a szakmai szabályai szerint sikerül kezelni.
Ezen a fórumon (is) rendszeresen a minimum szintet se sikerül elérni alapvető kérdésekben….
Ez érthető, ha valaki nem az eredeti szakmájában szólal meg.
Felesleges polémia.

 

[Ranger]

Nem Te írtad.

Ezt alapvetően készségnek tartom

Azért van a képzés, h a készség hiányát pótolja. Ezt hívják oktatásnak.
Nem mindenki zseni…

 

[SirHiggins]

Azért van a képzés, h a készség hiányát pótolja. Ezt hívják oktatásnak.
Nem mindenki zseni…

Mondjuk ha az alap-oktatás inkább erre nevelné a gyerekeket...
Én pl sosem tudtam az évszámokat, pedig töri-buzi voltam/vagyok mindig is,
de az összefüggések mindig maguktól jöttek, ehhez meg szerintem alapvető lenne, hogy
empatikus képességei legyenek az embernek, vagy ha lehet, akkor ezt is próbálják erősíteni a suliban.
Sokkal könnyebb a töri, ha bele tudod magad élni az adott szituációba, ember helyébe.

 

[migfun]

.

 

[blitzkrieg]

Azt viszont tartom, amit a magyarok vs kisebbségeik vonatkozásában írtam.
Még ha a népnemzethy ethoszba nem is illik bele
Dixi.

Na jah.
Az elso roman iskolat Brassoban alapitottak. A roman Bibliat Lorantffy Zsuzsanna forditotta le romanra nekik szinten Erdelyben. A romanok annyira el voltak nyomva, hogy Erdelyben tobb iskolajuk volt az 1800-as evekben, mint a Karpatokon tul. Es az Erdelyben tanitott roman nyelvbol alakult ki a roman irodalmi nyelv.
Es nem am magyarul tanitottak oket, hanem kizarolag romanul. Az 1800-as evek vegere vezettuk be azt, hogy a szinroman oktatas mellett legyen magyar nyelv, irodalom es tortenelem oktatas is. Na ezt nevezik ok elmyomasnak. Szerintem ennel tobbet meg ma sem kapnak sehol a legliberalisabb orszagokban sem a kisebbsegek.
A baj az volt hogy sosem ertettunk a nemzetisegi politikahoz. Mi eloszor megadtunk nekik mindent (neha meg tobbet is mint a magyaroknak*), majd akkor probaltunk huzni a nadragszijon, amikor inkabb engedni kellett volna.
Pl. 1848-ban Kossuth a csillagokat is oda kellett volna igerje nekik. Aztan ha egyutt gyozunk, akkor ujra lehetett volna targyalni, ha meg veszitunk, akkor legalabb egyutt veszitunk a kisebbsegekkel.

* Olvass utana a vlah jognak. Meg a magyarok is szerettek volna azt megkapni (nem csoda, hogy ugy elszaporodtak a romanok).

 

[Sunlight56]

Semmi ilyesmi nem volt,ez bullshit.1526ban még nincs francia-oszmán szövetség.
Viszont zsoldosok és renegátok szolgáltak a szultáni seregben.Konstantinápoly ostromakor,és Málta ostromakor is volt 1-1 hires magyar renegát.1453ban Orbán mester,1565ben Piale pasa.
Az elsáncolt ágyútelepek ez időben mindenütt szokásban voltak.És nem is az ágyúk voltak a döntő tényező,hanem a puskás janicsárok.(Több visszaemlékezés is fenmaradt,mik leirták,hogy a török ágyúk rosszul voltak elhelyezve,és nem sok kárt okoztak....).Ami azt illeti,pont úgy,mint egy évvel korábban Piavénál,ahol az elsáncolt "spanyol"(a nápolyi terció igazábol olasz legénységű volt) gyalogságot támadó francia lovasság ugyanúgy járt.(még sokáig egyébként a nyiltan elhelyezkedő gyalogságot a manővertérrel rendelkező fegyelmezett és jol irányitott lovasság le tudta gázolni)
És már Nikápolynál,az akkor még csak ijász török gyalogság elsáncolta magát,ezeken a sáncokon tört meg a francia lovagok rohama.Várnánál szintén megtört a janicsárok sáncán a király rohama (és ott is halt).De az angol ijászok is elsáncolták magukat a 100 éves háborúban.Stb.

Sajnálom, de akkor már volt, írásos eredeti szerződés bizonyítékot teszek fel.

Ennek eredete:
A Milánói Hercegséget újból megtámadó I. Ferenc 1525. február 24-én a paviai csatában vereséget szenvedett V. Károly császár seregei ellen. A fiaskó olyannyira súlyos volt, hogy a francia király fogságba esett, majd fogolyként Spanyolországba vitték (ahonnan csak a megalázó madridi békediktátum aláírása ellenében, 1526 márciusában szabadult).

A helyette Franciaországot régensként kormányzó anyja, Savoyai Lujza 1525 elején követeket küldött Nagy Szulejmán török szultánhoz, levélben kérve a beavatkozását a Habsburgok ellen, de ez a követség Boszniában eltűnt. A francia régensnő 1525 decemberében újabb követséget indított Isztambulba, amely Frangepán János horvát főnemes vezetésével sikeresen célba is ért, és 1526. február 6-án visszatért Franciaországba - a szulán által aláírt megállapodással ..

Szó szerint ranyos a fő megszólítás benne: " I. Ferenc, a francia tartomány kormányzója.. "

No már akkor látható benne hogy a muszlinok milyen szerepet látnak saját maguknak Nyugat Európa országaiban is.. Ez nem lett volna már 500 éves előre figyelmeztetés a migráns hadak mesterséges gyártása, szállítása és befogadása - előtt, Európában?

 

[SirHiggins]

Na jah.
Az elso roman iskolat Brassoban alapitottak. A roman Bibliat Lorantffy Zsuzsanna forditotta le romanra nekik szinten Erdelyben. A romanok annyira el voltak nyomva, hogy Erdelyben tobb iskolajuk volt az 1800-as evekben, mint a Karpatokon tul. Es az Erdelyben tanitott roman nyelvbol alakult ki a roman irodalmi nyelv.
Es nem am magyarul tanitottak oket, hanem kizarolag romanul. Az 1800-as evek vegere vezettuk be azt, hogy a szinroman oktatas mellett legyen magyar nyelv, irodalom es tortenelem oktatas is. Na ezt nevezik ok elmyomasnak. Szerintem ennel tobbet meg ma sem kapnak sehol a legliberalisabb orszagokban sem a kisebbsegek.
A baj az volt hogy sosem ertettunk a nemzetisegi politikahoz. Mi eloszor megadtunk nekik mindent (neha meg tobbet is mint a magyaroknak*), majd akkor probaltunk huzni a nadragszijon, amikor inkabb engedni kellett volna.
Pl. 1848-ban Kossuth a csillagokat is oda kellett volna igerje nekik. Aztan ha egyutt gyozunk, akkor ujra lehetett volna targyalni, ha meg veszitunk, akkor legalabb egyutt veszitunk a kisebbsegekkel.

* Olvass utana a vlah jognak. Meg a magyarok is szerettek volna azt megkapni (nem csoda, hogy ugy elszaporodtak a romanok).

Az elsõ két eszme életbeléptetett, „a harmadik, a népiségek kifejlõdése iránt még kevés történt az országnak háború-viszonyai miatt.”A következõ években azután nagyon sokan ebben látták a szabadságharc bukásánakegyik fõ okát. Az 1849-es Szemere-kormány kultuszminisztere, a történetíró HorváthMihály szerint „nagy hibát követett el törvényhozásunk és új kormányunk”, amikor„megelégedve a jogegyenlõség és szabadság általános elvének kimondásával, külön világos és részletes törvényt nem alkotott az országban lakó különféle nemzetiségek biztosítására.” A jeles liberális publicista, Lukács Móric pedig ezt írta 1860-ban: „Hazánk soknyelvû ország, ezt tényül kell elismernünk, akár tetszik, akár nem... Hogy mi e ténynekegész horderejét annak idején el nem ismertük, s ehhez képest törvényesen intézkedninem siettünk, egyik fõ oka volt annak, hogy 12 évvel ezelõtt a reakciónak sikerült más ajkú honfitársainknak nagy részét ellenünk fölizgatni.”A nemzetiségi kérdés elhanyagolása már csak azért is súlyos hiba volt, mert a magyarkorona országai lakosságának Fényes Elek adatgyûjtése szerint csak 37%-a, a szûkebb(Erdély, Horvátország és a Katonai Határõrvidék nélkül vett) Magyarország lakosságának is kevesebb, mint a fele (45%-a) volt magyar anyanyelvû. A kérdés pedig az 1848elõtti negyedszázadban igen kiélezõdött, a magyar hivatalos nyelvet bevezetõ országgyûlési törvények és megyei határozatok nyomán kibontakozott ún. nyelvharc során.1790 és 1844 között az országgyûlések egy sor törvényt hoztak „a magyar nyelv használatáról”, illetve „a magyar nyelvrõl és nemzetiségrõl”, amelyek az országgyûlés, a törvények, a közigazgatási hatóságok, a világi és egyházi bíróságok hivatalos nyelvévé amagyart tették. E törvények értelmében közhivatalt csak magyarul tudó egyén vállalhatott, s ügyvédi vizsgát is csak magyarul lehetett tenni, sõt még a papi tisztségek betöltését is a magyar nyelv tudásához kötötték valamennyi felekezetnél. Ez utóbbira azért voltszükség, mert az anyakönyveket is magyarul kellett vezetni. Végül 1844-ben azt is ki66 mondotta az országgyûlés, hogy „az ország határain belõli iskolákban a közoktatási nyelv a magyar legyen.” Vegyük hozzá ehhez még azt is, hogy a vármegyék – köztükolyanok is, amelyeknek lakossága túlnyomórészt nem magyar volt – egymás után rendelték el saját önkormányzati hatáskörükön belül a magyar nyelv kizárólagos használatát.Látható, hogy e törvények csak a magyar nyelvre voltak tekintettel, annak használatátigyekeztek kiterjeszteni a közélet minden területén. Az országban élõ többi nép nyelvi jogainak törvényes biztosítására nem gondoltak, legfeljebb néhány éves türelmi idõt engedélyeztek a magyar államnyelv elsajátítására. A kisebbségi nyelvek használatát a magánéletre kívánták korlátozni, s megengedhetõnek vélték – mint Kossuth mondotta – „a magyar nemzetiséget minden törvényes és méltányos úton, s különösen az iskolamesterekserkentésével” terjeszteni. Az ország nem magyar népeinek képviselõi joggal tiltakoztake nyelvtörvények túlzásai ellen, s a magyar politikusok között is akadtak olyanok (mintpl. Széchenyi István vagy Kazinczy Gábor), akik szót emeltek a kisebbségi nyelvek közéleti használatának engedélyezéséért.

https://epa.oszk.hu/00400/00462/00013/pdf/066-.pdf

 

[SirHiggins]

Az elsõ két eszme életbeléptetett, „a harmadik, a népiségek kifejlõdése iránt még kevés történt az országnak háború-viszonyai miatt.”A következõ években azután nagyon sokan ebben látták a szabadságharc bukásánakegyik fõ okát. Az 1849-es Szemere-kormány kultuszminisztere, a történetíró HorváthMihály szerint „nagy hibát követett el törvényhozásunk és új kormányunk”, amikor„megelégedve a jogegyenlõség és szabadság általános elvének kimondásával, külön világos és részletes törvényt nem alkotott az országban lakó különféle nemzetiségek biztosítására.” A jeles liberális publicista, Lukács Móric pedig ezt írta 1860-ban: „Hazánk soknyelvû ország, ezt tényül kell elismernünk, akár tetszik, akár nem... Hogy mi e ténynekegész horderejét annak idején el nem ismertük, s ehhez képest törvényesen intézkedninem siettünk, egyik fõ oka volt annak, hogy 12 évvel ezelõtt a reakciónak sikerült más ajkú honfitársainknak nagy részét ellenünk fölizgatni.”A nemzetiségi kérdés elhanyagolása már csak azért is súlyos hiba volt, mert a magyarkorona országai lakosságának Fényes Elek adatgyûjtése szerint csak 37%-a, a szûkebb(Erdély, Horvátország és a Katonai Határõrvidék nélkül vett) Magyarország lakosságának is kevesebb, mint a fele (45%-a) volt magyar anyanyelvû. A kérdés pedig az 1848elõtti negyedszázadban igen kiélezõdött, a magyar hivatalos nyelvet bevezetõ országgyûlési törvények és megyei határozatok nyomán kibontakozott ún. nyelvharc során.1790 és 1844 között az országgyûlések egy sor törvényt hoztak „a magyar nyelv használatáról”, illetve „a magyar nyelvrõl és nemzetiségrõl”, amelyek az országgyûlés, a törvények, a közigazgatási hatóságok, a világi és egyházi bíróságok hivatalos nyelvévé amagyart tették. E törvények értelmében közhivatalt csak magyarul tudó egyén vállalhatott, s ügyvédi vizsgát is csak magyarul lehetett tenni, sõt még a papi tisztségek betöltését is a magyar nyelv tudásához kötötték valamennyi felekezetnél. Ez utóbbira azért voltszükség, mert az anyakönyveket is magyarul kellett vezetni. Végül 1844-ben azt is ki66 mondotta az országgyûlés, hogy „az ország határain belõli iskolákban a közoktatási nyelv a magyar legyen.” Vegyük hozzá ehhez még azt is, hogy a vármegyék – köztükolyanok is, amelyeknek lakossága túlnyomórészt nem magyar volt – egymás után rendelték el saját önkormányzati hatáskörükön belül a magyar nyelv kizárólagos használatát.Látható, hogy e törvények csak a magyar nyelvre voltak tekintettel, annak használatátigyekeztek kiterjeszteni a közélet minden területén. Az országban élõ többi nép nyelvi jogainak törvényes biztosítására nem gondoltak, legfeljebb néhány éves türelmi idõt engedélyeztek a magyar államnyelv elsajátítására. A kisebbségi nyelvek használatát a magánéletre kívánták korlátozni, s megengedhetõnek vélték – mint Kossuth mondotta – „a magyar nemzetiséget minden törvényes és méltányos úton, s különösen az iskolamesterekserkentésével” terjeszteni. Az ország nem magyar népeinek képviselõi joggal tiltakoztake nyelvtörvények túlzásai ellen, s a magyar politikusok között is akadtak olyanok (mintpl. Széchenyi István vagy Kazinczy Gábor), akik szót emeltek a kisebbségi nyelvek közéleti használatának engedélyezéséért.

https://epa.oszk.hu/00400/00462/00013/pdf/066-.pdf

ezt mondjuk @phaidros is elolvashatja, ha elég szakmainak érzi magas elvárásaihoz

 

[SirHiggins]

 

[Negan]

Sajnálom, de akkor már volt, írásos eredeti szerződés bizonyítékot teszek fel.

Ennek eredete:
A Milánói Hercegséget újból megtámadó I. Ferenc 1525. február 24-én a paviai csatában vereséget szenvedett V. Károly császár seregei ellen. A fiaskó olyannyira súlyos volt, hogy a francia király fogságba esett, majd fogolyként Spanyolországba vitték (ahonnan csak a megalázó madridi békediktátum aláírása ellenében, 1526 márciusában szabadult).

A helyette Franciaországot régensként kormányzó anyja, Savoyai Lujza 1525 elején követeket küldött Nagy Szulejmán török szultánhoz, levélben kérve a beavatkozását a Habsburgok ellen, de ez a követség Boszniában eltűnt. A francia régensnő 1525 decemberében újabb követséget indított Isztambulba, amely Frangepán János horvát főnemes vezetésével sikeresen célba is ért, és 1526. február 6-án visszatért Franciaországba - a szulán által aláírt megállapodással ..

Szó szerint ranyos a fő megszólítás benne: " I. Ferenc, a francia tartomány kormányzója.. "

No már akkor látható benne hogy a muszlinok milyen szerepet látnak saját maguknak Nyugat Európa országaiban is.. Ez nem lett volna már 500 éves előre figyelmeztetés a migráns hadak mesterséges gyártása, szállítása és befogadása - előtt, Európában?

Ez azonban nem befolyásolta azt,hogy mi már 1521 óta háborúban álltunk.És a szultáni sereg logisztikai ellátásának előkészitése miatt már az előző évben eldöntötte a diván,hogy 1526ban Mo-i hadjárat lesz.
És 1526ban a Magyar Királyság még nem része a Habsburg birodalomnak.
A Magyar Királyság mindenképpen Oszmán hóditás alá került volna.Habsburgok nélkül valószinűleg az egész ország.
Volt ugyan egy történészi vita,hogy Lajos utód nélküli halála nélkül,ha csak csatavesztés van,de nincs uralkodói ház változás,akkor talán az egész Mo egy a késöbbi Erdélyi Fejedelemség szerű vazallusi státuszba kerülhetett volna.Perjés volt ennek a nézetnek egyik fő képviselője.
De szerintem azoknak lehet igazuk,kik szerint ilyen legfeljebb csak ideiglenesen lehetett volna.Inkább akárcsak Szerbiát,Mo-ot is egy rövid vazallusi függés után közvetlen uralom alá veszi a szultán.
Szerintem ehez az is hozzá járult volna,hogy az Oszmán-Habsburg szárazföldi front akkor Mo nyugati határára kerül,és a felvonulási utvonalat biztosan szorosabb ellenörzés alá vette volna a Porta.Hóditási fő irányba az Oszmán Birodalom soha nem hagyott vazallusi területet.
Mi lett volna ha.....De nem az letten elmélázva
Szvsz akkor jártunk volna a legjobban,ha Habsburg Alfréd nem hal meg olyan gyorsan és fiu utód nélkül.Akkor a Dunai Habsburg birodalom Buda központtal,egy már elmagyarosodott,és nem osztrák Habsburg ág körül alakulhatott volna ki.És ennek a Buda központú Habsburg konlomerátumnak már lett volna elég ereje a déli végvárvonalon fentartani az Oszmán Birodalmat.Talán....

 

[phaidros]

ezt mondjuk @phaidros is elolvashatja, ha elég szakmainak érzi magas elvárásaihoz

Nagyon nem bírsz Te magaddal.

 

[SirHiggins]

Nagyon nem bírsz Te magaddal.

Elolvastad?
Tényszerűen találsz benne falsot?

Azt akartam érzékeltetni és árnyalni, hogy sokszor a nemzetiségiek csináltak nemzetiségi politikát, úgy, hogy volt lehetőségük a felemelkedésre és a társadalmi ranglétrán a legkívülállóbbaknak is feljutni -tehát ennyire volt elnyomó a magyar nemzetiségi politika, pláne a 19. század második felétől (bár előtte mennyire is volt bárminemű önálló politikánk?).

A mondatot pedig kontextusából kiragadva nem biztos, hogy jól lehet értelmezni.

Revideálod talán az álláspontod?

 

[phaidros]

Elolvastad?
Tényszerűen találsz benne falsot?

Revideálod talán az álláspontod?

Nem, nem is az irományról jegyeztem meg, hogy Te nem bírsz magaddal.

 

[SirHiggins]

Nem, nem is az irományról jegyeztem meg, hogy Te nem bírsz magaddal.

Azért olvasd el, érdekelnek majd a meglátásaid (most eskü' nem basztatásból)