A gyepü nem senki földje volt. Jelentős szláv lakosság élt rajta, legalábbis a gyepü fele sűrűbben lakott volt, mint a honfoglaló magyarok lakta síkság a X. század első felében. A magyar történelmet végigkíséri a gyepü, különféle neveken. A gyepü valójában határőrvidék. A nyugati magyar gyepü története kevesebb mint egy évszázad volt. Régészetileg nem olyan megfogható mint a nyugati avar gyepüjé, úgyhogy most az avar gyepün demonstrálom hogy is nézett ez ki!
Avar gyepü:
1. típus: tisztán szláv népesség, talán avar, de inkább kulturálisan elavarosodott szláv vezető réteggel. A nyelvük egyértelműen szláv lehetett, még a vezetőiké is, ugyanakkor ezek a vezetők gyakran teljesen tisztán gazdag avar leletanyaggal (ruházat, fegyverek, ékszerek) lettek eltemetve.
Blatnica (Blatnica, SL)
Aigen im Ennstal (A)
Krungl (A)
2. típus: avar tradíciók az egyértelműen szláv eredetű népességen belül, mind a köznép, mind az elit soraiban. A nyelvük alapvetően szláv lehetett, de a vezető réteg kétnyelvűsége feltételezhető az avarizáció szintje miatt.
Beiersdorf bei St. Donat (A)
Maroskarna (Blindiana, RO)
Mihályfalva (Boarta, RO)
Baráthely (Brateiu, RO)
Nagysikárló (Cicârlau, RO)
Ligetvár (Draškovec, HR)
Kanzinberg bei Villach (A)
Letenye (H)
Lišen (Brno, CZ)
Kiscsepcsény (Malý Čepčín, SL)
Mátészalka (H)
Mikulčice (CZ)
Modrá (CZ)
Nin (HR)
Nyitra (Nitra, SL)
Pobedény (Pobedin, SL)
Břeclav (CZ)
Beresztóc (Банатски Брестовац, SR)
Szamosfalva (Someşeni, RO)
Szepestamási (Spišké Tomašovce, SL)
St. Peter bei Grafenstein (A)
Šarka (Prague, CZ)
Nagygorica (Velika Gorica, HR)
Wimm (A)
Zágráb (Zagreb, HR)
Znojmo (CZ)
Avar szállásterület:
3. típus: Avar eredetű népesség valamilyen mértékben szlávokkal keveredve. A nyelvük feltehetően avar volt, de néhányan szlávul is beszélhettek. Az avar uralom bukása után elszlávosodás kezdődhetett körükben, aztán jöttek a magyarok.
Kisdárnóc (Brodski Drenovac, HR)
Kaposvár (H)
Keszthely-Fenékpuszta (H)
Pitten (A)
Sankt Pölten (A)
Sopron-Présháztelep (H)
Sopronkőhida (H)
Tulln (A)
Záhony (H)
Zalakomár (H)
4. típus (piros): avar-magyar folyamatosság a temetőhasználatban.
Győr-téglavető dűlő (H)
Gyönk-Vásártér (H)
Tiszafüred–Majorosháza (H)
5. típus: avar-magyar vegyesen használt temető, gyakori, hogy az avar köznépi sírok között, gazdagabb magyar leletanyagú magányos temetkezések vegyülnek
Perse (Prša, SL)
Visznek-Kecskehegy (H)
Szarvas-Kákapuszta (H)
Balamazújváros-Hortobágy-Árkus (H)
Vörs–Papkert (H)
Kaposvár-Ezüsthárs (H)
6. típus: avar/várkony helynevek:
Avarfölde (H)
Kisvárkony (SL)
Nyékvárkony (SL)
Sajóvárkony (H)
Tiszavárkony (H)
Várkony (SL)
Várkond (SL)
Zengővárkony (H)
Az avar és szláv szállásterületek határát a helynevek is kijelölik. A magyar nyelvbe bekerült várköny helynevek az avar lakosság továbbélésére utalnak, míg a szláv nyelvekben megtalálható obri helynevek a szláv többség közé betelepült avarokra:
Namost vessük össze ezt a magyar törzsnévi helynévanyaggal!
A piros pöttyök a hét magyar törzs nevéből származó helynevek, a sárgák a várkonyok és a kékek pedig a szláv obri helynevek:
Látható, hogy a magyar és az avar szállásterület a helynévanyag alapján is korrelál, nemcsak a régészeti anyag alapján. Azonos életmód, azonos szállásterület. Ez nem meglepő! Ez alapján analógiát állíthatunk a gyepüre is és láthatjuk, hogy bizonyos az avar gyepü egy meglehetősen sűrűn lakott, szlávok által sűrűn lakott terület volt, ahol ezek a szlávok nem valamiféle senkiföldjén vegetáló nyomorultak voltak, akik fölött vonultak a hadak, hanem saját arisztokráciájuk uralma alatt élő segédnépek, akik minden bizonnyal határt őriztek, hiszen különben az szláv eredetű uralkodó rétegük nem is létezhetett volna, nem kapott volna kiváltságokat és nem tudott volna betagozódni az avar elitbe. Mi több, az obri helynevek sokasága mutatja, hogy maguk az avarok is jelen voltak ezen a területen. Hogy pontosan mit értettek a szlávok az obri alatt, beletartozott ebbe a saját vezető rétegük, vagy sem, azt nem tudjuk. De az nyilvánvaló, hogy az avar gyepük egy jól szervezett terület voltak.
Ugyanezt a régészeti és helynévanyagot a magyarok vonatkozásában az idő rövidsége miatt nem tudjuk kimutatni, de nincs okunk feltételezni, hogy másképp lett volna. Az avar uralom emléke még friss volt, a krónikások beszámolnak róla, hogy a morva területeken alig egy-két évvel a magyar hódítás után a helyi nemesek magyar ruhákba öltöznek és beretválják a fejüket pogány szokás szerint, ami igencsak gyors integrációt jelent, de miért is ne. Úgy tűnik semmi nem történt másképp, mint az avar időkben volt.