Egész pontosan annak tartotta magát. Mondjuk nem szeretem ezt senkitől elvitatni. Egy bajom viszont van ezzel, mégpedig az, hogy talán még Rákosi is, de Kádár biztosan hazafinak tartotta magát, aki meg volt róla győződve, hogy tettei a magyarság érdekeit szolgálják. Ez önmagában még nem mond semmit.
Kényelmes ilyenkor amúgy azt mondani, hogy, jót akart csak, de ma már tudjuk, csak ezzel van egy ici-pici gondom, ami miatt ketté szoktam választani ezeket az embereket.
Az adott korszakban mennyire volt látható, hogy milyen következményei lesznek a tetteiknek.
Nos itt élesen elválik egymástól három nagy csoport.
Az első, akik hoztak egy döntést, amiről akkor nem lehetett tudni, hogy jó vagy rossz, és így utólag tudjuk, hogy rossz lett.
Kedvenc példám Szapolyai akiről biztos, hogy jót akart, és valóban a nemzet hasznát kereste. Valószínűleg még jobban is, mint Ferdinánd. Mégis a döntése, hogy a törökhöz fordul elhozta a Hódoltságot. Ennél most részletesebben nem mennék bele, remélem érthető, hogy mire gondolok.
A második, akik már az adott korszakban is láthatták, hogy milyen kifutásai lehetnek annak amit tesznek, és útközben változtattak a döntésükön, pozitív vagy negatív irányba.
Pozitívra remek példa Károlyi. Mármint aki a Majtényi síkon letette a fegyvert, ezzel megmentve a Rákóczi féle felkelés eredményeit-
Negatívra Rákóczi, aki megrészegülvén önnön hatalmától, az elérhető maximális cél elérése után már akkor is láthatóan irreális célokért kezdett kűzdeni, aminek a vége az lett, hogy török csapatokat irányított magyarhon ellen.
És a harmadik, amibe Kossuth is tartozott, akiknek pontosan tudniuk kellett volna, hogy amit csinálnak káros, életveszélyes, és még a legjobb esetben is kétes a kimenetele, csak fontosabb volt nekik a saját egójuk mint a nemzet érdeke.
Ugyanakkor tény, hogy a trónfosztás valamint a katonai műveletekbe belepofázás tette a szabadságharc végét ilyen tragikussá.
Eleve a működése az, ami miatt kitört a "szabadságharc" aminek valójában sem társadalmi támogatottsága, sem realitása nem volt.
A trónfosztás már csak végérvényesen predesztinálta azt, hogy hogyan fog végetérni, a belepofázásai meg csak meggyorsították a dolgot.
