30-50 évente újraírja a magyar történelmet az éppen aktuális hatalom, a saját érdekeinek megfelelően...
Nem, igazából az értelmezés változott csak nagyon sokáig, maga a történelem nem.
A rendszerváltáskor meg eszébe se jutott senkinek visszatérni ahhoz, hogy maximum ennyit változtassunk.
Vegyük a Rákóczi felkelést.
A 19. század közepéig az értelmezés az volt, hogy túltoltuk Béláim, maximum semleges, de inkább káros volt.
Utána 48 után amiatt, mert erről lehetett beszélni 48ról nem, lett egy romantikája, majd a kiegyezéstől Rákosiig a tényeket úgy értelmezték, hogy voltak azért pozitív dolgai is.
Személy szerint én is ezt tartom helyes meglátásnak, de meg lehet győzni az ellenkezőjéről.
Ugyanígy a napoleoni háborúknak is nagyon fejlett irodalma volt, ott is éppen attól függött, hogy egyes hadmozdulatokat hogy értelmeztek, hogy éppen németbarát volt-e a szerző, napoleon mániás, vagy legitimista.
De magukat a csatákat pontosan, jól, és amennyire ez rekonstruálható, a valóságnak megfelelően írta le.
Merthogy amúgy ahogy a volt töritanárom mondotta: a történelmet mindenki értelmezi, így nektek az a dolgotok, hogy fogjátok a tényeket, és kialakítsátok a saját képeteket a dologról. Ami nem lesz szükségképpen az, ami le van írva, de ha a tények talaján maradtok, akkor nem fog nagyon eltérni a valóságtól, és biztosan megegyezik rengeteg akkor élő ember gondolataival.
Értsd jól: A francia hadjárat alatt Büchner agresszivitása, ami ugyan csatavesztéshez vezetett, sokaknak lehetett a helyes megközelítés, míg Kutuzov, vagy Schwarzenberg manővereit láthatták gyávaságnak. És a fordítottja is lehet egy értelmezés, aminek szintén biztos, hogy voltak hívei az adott időszakban is.
Ami a dolgokon változtatott, az Rákosi, aki a legrosszabb Földi Páli úton nem értelmezte, hanem újraírta a történelmet. A tények elhagyásával, más tények felnagyításával, és az események átírásával létrehozott egy új eseménysort. És ezt kezdte értelmezni. Pl: Drezdai csata: nagyjából mindenki egy korlátozott, de határozott francia sikernek nevezei, azonban, a francia seregek itteni késlekedése tette lehetővé, hogy máshol a poroszok győzzenek.
Ez ugye kizárja a döntő győzelem lehetőségét. A legtöbb általam olvasott műben ami 45 után jelent meg, a mai napig döntő francia győzelemként tárgyaljuk. Mert ugye Schwarzenberg nem folytatta az offenzívát, hanem visszavonult. Csak ugye ez nem is volt célja a hercegnek, sőt ő el is akarta kerülni ezt a csatát, hiszen neki nem kellett ütközetet vállalnia a fő cél: a francia erők kiűzése poroszországi területekről eléréséhez.
De ennyi kis infó kihagyásával, és a kapcsolódó események félrerakásával máris lehet új múlt.
Vagy 48-49 a téli hadjárat, avagy Windisch-Grätz és Görgey első párbaja.
Természetesen elmondhatjuk úgy, hogy Görgey csak meg akarta őrizni a hadseregét, hogy átálljon, és ezt a célját csak a császár nagyképűsége, és Windisch-Grätz bénasága akadályozta meg, aki érthetetlen oknál fogva megtorpant, és nem indított támadást Debrecen ellen.
Csak ugye itt kifordítottuk a tényt, hogy Görgey a kiegyezést kereste, kihagyjuk azt, hogy Windisch-Grätz herceg a hadserege harmadát-felét dobta Görgey után, és elfelejtjük, hogy egy hadseregnek ellátás kell, tehát nem szerencsés egy 25 ezres hadsereget hagyni a hátunkban, aki bőven elég erős ahhoz, hogy elvágja az utánpótlási vonalainkat.
Na így viszont máris máshogy néz ki a herceg megtorpanása, és a téli hadjárat nem igaz?
Szóval amikor arról beszélek, hogy addig csak rákosi szája szól a történelmünkből, amíg a Hősök tere vissza nem lesz állítva, nem azt mondom, hogy az én értelmezésem az egyetlen és helyes, hanem azt, hogy addig felesleges beszélgetni is, mert nem történelemről beszélgetünk, hanem a rákosista átiratáról.
Ha az megtörtént, akár csak képletesen is, na akkor el lehet kezdeni beszélgetni arról, hogy a mai tudásunk alapján kinek is kéne ott lennie azon a téren.