<blockquote rel="wolfram"><blockquote rel="akagi"><blockquote rel="wolfram">Mintha lett volna már itt valamikor, de most pont eszembe jutott:
Hová tűnt a magyar titán?
Üdv!
Hol volt, hol nem volt!
Volt egyszer egy bauxit lelőhely a felszínen Gánt község határában, már akkor tudták, hogy tele van titánnal...
Nosza! Alapítottak egy német-magyar rt.-t. építettek egy kisvasutat Gánt és Bodajk között a húszas években, és elkezdődött a kitermelés... Java részt a német ipar használta fel a rep.gépeik gyártásához. A második világégés alatt is vitték a csodás alapanyagot a feldolgozó üzemekbe, a csákvári reptér védelme alatt. Nem véletlen, hogy ezen a környéken igen heves harcok folytak! (Szentlélek falú teljes kiirtása az oroszok által!) A háború után békésen folyt a kitermelés, és ment a SZU-ba, hadisarcként.
Majd megalakult az NSZK és igényt tartott a bányájára! A legjobb megoldás az lett, hogy hivatalosan bezárták a bányát "papíron" és megszüntették a kisvasutat. A bányászat a rendszerváltásig simán üzemelt és nehéz teherautók százai vitték a kincsesbányai bauxithoz "dúsítani"! Meglepően magas a titán jelenléte Csókakő-Gánt között a Vértes hg, alatt!
</blockquote>
Érdekes történet, köszi.
Jó tudni, hogy ha esetleg úgy alakulna, akkor azért rendelkezésre áll ebben az országban is elég szép készlet kitermelhető titánból. Persze az itthoni feldolgozása nagyon költséges beruházás lenne...
De ahogy nézem, akad ott még egyéb meglehetősen értékes fémből is (cirkónium és gallium):
http://funiq.hu/gant
</blockquote>
Csak éppen az ipar hiányzik a titán feltárására... Anno az egyetemen hallottam a régiek történetét, hogy a Bakonyi alumínium bányászat is csak fedőtörténet volt, a fő okosság a titán volt - persze az oroszoknak - néhány hazai elvtárs segítségével.
Zirkóniumból lehetnénk nagyhatalom, csak a tudás hiányzik hozzá, az egyetemen nettó hülyék ehhez az anyaghoz. Az atomenergiában szeretik, mert nem lép elsődleges reakcióba a töltettel, és a kevésbé hajlamos a neutronfluxus indukálta alakváltozásra és ridegedésre. Hegeszteni nem nagyon tudják - itthon.
A gallium-ot most lehet megint előhozni, lásd radartechnika. Gallium-arzenid egykristályokkal lehetne domborítani... Csak hát hiányzik az az ipar, ami legyártani/üzemeltetné az epitaxiális kristálynövesztéshez alkalmas gépeket... Az hogy kristályt húznak, vagy vízszintesen növesztik, szinte már édes mindegy lenne...
(na jó, nem mert, kb. olyan 1300 fok az olvadáspont, a disszociációs nyomás kb. annyi, mit a légköri nyomás - ha jól emlékszem, tovább nem untatok ezzel senkit
)
</blockquote>
Pedig nagyon érdekes. Hosszabb "tényfeltáró" anyagokat írhatnál, hogy folyamatában mi kellene ezekhez itthon, és azok gyártásához/képzéséhez mit kellene beszerezni/gyártani. Nagyon érdekfeszítő lenne.