Nem értem a problémát. A világon minden gyár ilyen és soha nem készített mindent is helyben, házon belül. Nincs az audi vagy más gyárban saját kilincs üzem, meg saját üveggyár, meg saját festékgyár, nem a saját atomerőművéről jön az áram és a menzán a kaját se maguk termelik meg az audi háztáji gazdaságban.
Ellenben a kasznit meg az erőátvitelből a motort maguk gyártják, sőt azt itteni motort szerelik be a német gyárban is. Az egyéb apróbb kellékanyagok jelentős részét is itthoni magyar beszállítók adják már.
Abban pedig teljesen igaza van Silvionak hogy ezt az egész komplex gyártási folyamatot és láncot a belpesti firkászok a maguk nagyon komoly bölcsész meg politológus diplomájával meg a bullshit economisták, Youtuber, insta influencer, online nagyszakértő, blogger, tréner, angyal és egyéb startupos és más, hasonló nagyon komoly eredményeket felmutatni képes nárcisztikus figurái szeretik a komplett termelő ipart lenézően csak összeszerelő üzemnek hívni, a valós termelési láncoktól függetlenül, miközben fingjuk nincs az iparról és ez a nagy lenézősdi lényegében az egyetlen tudományuk, t.i. valahogy igazolni kell a saját létezésüket, hiszen ők értelmiségiek, nem mindenféle szakmás bugrisok.
Azok meg végképp fordítva ülnek a lovon akik ezt a folyamatot felülről lefelé akarták volna levezényelni.
Azért itt van szerintem egy gondolkodásbeli megcsúszás, aminek nem sok köze van sem a budapesti firkászokhoz, sem a napi politikához.
A rendszerváltás előtt Magyarországon létezett gyártás.
Pl. a magyar tulajdonú élelmiszeriparban magyar munkaerő által leszedett magyar gyümölcsből magyar gyártású üvegbe/konzervbe került a magyar kompót, amit magyar gyár címkézett és küldött szanaszét.
Ez gyártás, nem "összeszerelés".
A magyar Ikarus a végső vergődés előtt magyar buszokat itthon gyártotta alapvetően hazai beszállítói lánccal, a licenszelt motorok is magyar beszállítónál készültek (exportkor már másabb volt a helyzet).
Magyar gyártás, nem "összeszerelés" hazai piacra.
Közben lejátszódott az autóipar meg minden egyéb globalizálódása két kulcsfontosságú folyamattal:
1. Minden ott készül, ahol a cégek stratégiai érdeke megkívánja (ebbe dollárpapa és a nemzetbiztonsági érdek is beletartozik).
2. Önálló gyártás helyett összeszerelés van (nemcsak itthon), ami a legózás kategóriája, mindenütt.
A kíniakkal való összeakaszkodás pl. nem véletlen tette sz.rba a németeket a chipek kapcsán.
Szóval a gyártásnak mint kifejezésnek van egy képességbeli jelentésváltozása; jelenleg teljes értékű gyártás igen kevés helyen van, leginkább Kínában létezik, ahol alapanyagokból mindent legyártanak az égvilágon kínai tervezéssel ÉS kínai profittal.
Ez nemcsak gazdasági előny (zsarolhatnak mindenkit), hanem szuverenitás. Na erről mondott le a dollárb.szó Nyugat, amikor kitelepítette a gyártást a kvázi "ellenségéhez".
A különbséget lehetne százalékokban zongorázni, hogy mitől haza (ki a tulaj), mennyi eleme készül itt, mely elemek készülnek itt), de attól ez még összeszerelés akkor is, ha részegységeket gyártunk és nem hazai tulajdonú. Tehát nem te döntöd el, mit gyártasz, nem nálad landol a végtermék profitja és így tovább.
Mi az alapvető különbség:
A német autóipari cégek elméletben és gyakorlatban is képesek a teljes gyártást megoldani otthon a versenyképesség rovására (az más kérdés, hogy sanszosan az amerikai autógyártás példáját követve állnak bele a földbe a rossz döntések következményeként így is), viszont a képesség (szuverenitás) megőrzésével (és itt jön be a Lynx is).
A magyar összeszerelés meg erre drágán is képtelen lenne, mert nincs meg know-how a teljes folyamatra.
És itt van a vita esszenciája.
Mi most lengyel üvegbe cseh kupakkal spanyol cseresznyéből csinálunk kompótot magyar címkével német céglogóval osztrák profittal, hívhatjuk magyar konzervgyárnak?
Ja. Leginkább, mert a kompót-összeszerelő üzem hülyén hangzik.
Van köze a rendszerváltozás előtti "magyar gyár" fogalmához?
Nem sok.
