https://m.kuruc.info/r/9/182520/
Tudom, kuruc.info, de most fókuszáljunk a tartalomra...
Ez a történetet úgy mesélték nekem egy cégrōl, amely korábban egy szocialista mintaüzem volt. Jött a gengszterváltás. A cég fejesei alkottak egy GMK-t. Kerestek külföldi vevōket. Jöttek is, sorra rendelték az egyedi gépeket, de a szerzōdésben kikötötte a német, hogy csak full teljesítés van + szállítási garancia (de pici-pici apróbetűs rész volt...) megörült mindenki, most aztán eljön a nyugati jólét. Hát nem. A cég pénze egyre fogyott, mert a német valahogy sosem rendelt full terméket, mindig csak egy kicsivel kevesebbet. Egyszer aztán rendelt valami nagyot és sokat. Huhú, itt a kánaán,gyerekek. Megint volt egy pici apróbetűs rész, de a coccialista jogon edzōdötteknek ez nem tűnt fel...
Teltek a hetek, hónapok, egyszer csak megjelent egy német csapat. Kiderült, hogy a cég a nemteljesítések miatt tetemes kárt okozott a német vevōnek, ezért ezt a kárt meg kell téríteni. Ennyi pénzt a kollektíva nem tudott leakasztani. Mi legyen hát? A németek gyorsan megállapították, hogy adnak hitelt a bajba jutott cégnek, aztán majd fizet a magyar partner, ahogy tud... Boldog mindenki.
Pár nap múlva jött egy papír, hogy a cég új vezetése - Hans Régenkúrt és Baszermänner Bauer új közgyűlésre hívja a dolgozókat. Kiderül, hogy akik a megállapodást tetō alà hozták magyar részrōl, ōk lesznek az új magyar vezetés, a régi gárda meg sáros. Az eladási szerzōdést is rosszul írták meg, áfa nélküli árat írtak. A különbséget az apeh bevasalta...
Így esett a csúfság, hogy a dolgozók dolgoztak, hajtottak, végül nem pénzt kaptak, hanem hitelfizetési ütemezést... A cégnek szerencsére szakmai befektetōje akadt, igaz, a tōkét és a hitelt is a melósok fizették. A cég jól ment pár évig, majd jöttek az elsō felhōk. A tisztelt tulajdonosi körben váltás jött. Na, itt elkezdték a céget szétlopni. Egyedi megmunkálógépek tömkelege kell el ócskavas áron, majd mielōtt a függöny legördül, már megjelentek a színen a következō éhes szájak.
A recept ugyanaz volt. Tuti munka, hatalmas volumen, elōre lejátszott beszerezési források, alvállalkozók, lassú agónia... Jött a krach. A második. De amikor minden veszve lett volna, újabb megmentō jött, de persze, neki is kárt okozott ez a cég. Se baj, örüljünk, hogy van munka. A melósoknak megint maradt a törlesztōrëszlet és az örökös lekötelezettség érzése, hogy örüljön neki, hogy valaki megint segíti - miközben a pénzszivattyú csúcson jár.. A gépek pusztulnak vagy eladják, a fiatalok lelépnek. A csarnokot meg majd eladják, amíg jó az ingatlanpiac...
Szerintem ez nem egyedi történet...
