K
kamm
Guest
Jo kis cikk: https://hvg.hu/360/202137_nemet_toke__magyar_vircsaft
Nehany jobb resz:
"Mintha egymás kottájából olvastak volna, Angela Merkel és Orbán Viktor gazdaságpolitikája kölcsönösen erősítette a német és a magyar nemzeti tőkét az elmúlt évtizedben."
"Mindezért cserébe pedig a német kereszténydemokraták az elmúlt években érdemben nem firtatták a demokratikus intézmények magyarországi leépítését, sőt még az Európai Néppártban is hosszú időn át kitartottak a Fidesz mellett. Amikor pedig 2019 nyarán Angela Merkel Sopronban járt, az Orbán-kormányt dicsérve egyenesen úgy fogalmazott, hogy Magyarország jól fektette be az európai támogatásokat. Holott a magyar kormány éppen pár hónappal korábban volt kénytelen „zsebből” – mármint a magyar adófizetők zsebéből – kifizetni a kormányfői vő cégének projektjeit, miután az unió csalás elleni hivatala a szervezett bűnözés jeleit vélte felfedezni az Eliost foglalkoztató önkormányzatok szerződéseinél."
"Merkel tíz éven át ernyőt tartott Orbán feje fölé? A helyzet azért nem ilyen egyszerű – magyarázza Gerőcs Tamás, a fiatal kutatókból álló Helyzet Műhely csoport tagja. A 2008-as válság a német ipart is megrázta, a járműipar a német gazdaságban is messze felülreprezentált, így amikor a német autók legnagyobb európai piacai összeomlottak, az ágazat radikális átalakításra kényszerült. Ez érintette a munkaszervezést, a beszállítói hálózatot, a technológiai váltást, valamint az ipar azon részének kitelepítését, amely a profit szempontjából a legproblémásabb volt. Ezen a ponton pedig teljes harmóniában volt a német válságkezelés a magyarral és persze a többi kelet-közép-európai tagállaméval, amelyek egymásra licitáltak, hogy melyikük ígéri a legkedvezőbb iparpolitikai támogatást a tőkeimporthoz.
A Fidesz kétharmada pedig rendszerint mindent überelt: az Orbán-kormány miniszterei napokon belül szállítani tudták és tudják a szükséges törvénymódosításokat, ha a befektetővel egymás markába csapnak. Az egyedi kormánydöntéssel odaítélt támogatások harmadát német cégek kapták, noha azok még a munkavállalók 10 százalékát sem foglalkoztatják.
A parlamenti többség még akkor is érdemi változtatás nélkül nyomta át a kétéves időkeretben történő rugalmas foglalkoztatást, amikor 2018–2019 fordulóján ezrek tüntettek a rabszolgatörvény ellen. Sőt a magyar dolgozókkal még a kísérleti nyúl szerepét is eljátszatták az elmúlt években – mondja a legnagyobb német szakszervezettel, az IG Metall-lal kiváló kapcsolatokat ápoló vasasok alelnöke, László Zoltán."
"A kölcsönösen előnyös együttműködés mintája a hadiipar, ezen a területen sem volt egyik kormánynak sem skrupulusa. Az Orbán-kabinet bárkitől vásárol fegyvereket, Merkelé pedig szinte bárkinek hajlandó eladni. A magyar–német üzleteket két NATO-tagország bizniszeként senki sem kifogásolja, a volumenük mégis meglepő. A berlini gazdasági minisztérium augusztus végi adatai szerint Merkel utolsó négyéves ciklusában a legnagyobb értékben Magyarország vásárolt német fegyvert. Mintegy 930 milliárd forint értékben költött az Orbán-kormány, ami bő százmilliárddal meghaladta a második helyen álló Egyesült Államok németországi fegyverbeszerzéseit. Cserébe Kaposváron és Zalaegerszegen létesít hatalmas gyárakat a Rheinmetall német hadiipari óriás.
A német tőkével való kiegyezés azt is lehetővé tette, hogy az Orbán-kormány megvalósítsa két másik fontos projektjét: a Fidesz pártján álló nemzeti tőke megerősítését és az Európai Unión kívüli finanszírozást – értékeli az elmúlt éveket Gerőcs Tamás. Míg a külföldi, köztük a német befektetők elsősorban az exportorientált ágazatokat uralják, addig a magyar vállalatok és velük egyes oligarchák megerősödhettek a belföldi szolgáltatószektorokban. Ez lépésről lépésre meg is történt, az építőipartól kezdve – ami a félperiferiális országokban jellemzően a nómenklatúra biznisze – az energetikán, a bankszektoron és a médián keresztül a legfrissebb fejleményként a kiskereskedelemig számos ágazatban.
Közben még orosz és kínai pénzeket is be lehetett vonni a nómenklatúra finanszírozásába, például a paksi atomerőmű bővítésére adott orosz vagy a Budapest–Belgrád vasútvonal építésére nyújtott kínai kölcsönnel. Az oroszok paksi beruházása ráadásul éppen azért kaphatott zöld lámpát Brüsszelben, mert egy német üzletember, Klaus Mangold és az akkori német uniós biztos, Günther Oettinger (Merkel párttársa) hathatósan lobbizott az orosz–magyar érdekek mellett. A feltételezhető paktum részeként a Roszatom tenderén ugyanakkor a német Siemens és a francia Framatome nyerte el a megbízást az új erőműblokkok vezérlőberendezésének szállítására."
"Az is tanulságos, hogy az évek óta húzódó magyar–orosz gázmegállapodást éppen az után sikerült tető alá hozni a napokban, hogy az utolsó akadályok is elhárultak az Ukrajnát kikerülő Északi Áramlat Oroszország és Németország közötti új vezetékének beüzemelése elől. Gerőcs Tamás mindezzel együtt is úgy látja, hogy habár a német ipar érdeke és a magyar kormány gazdaságpolitikai orientációja az elmúlt években erősen összetalálkozott, Magyarország a geopolitikai helyzete és a történelmi múltja okán más politikai felállás esetén sem tudna eltekinteni Németország gazdasági hegemóniájától."
Nehany jobb resz:
"Mintha egymás kottájából olvastak volna, Angela Merkel és Orbán Viktor gazdaságpolitikája kölcsönösen erősítette a német és a magyar nemzeti tőkét az elmúlt évtizedben."
"Mindezért cserébe pedig a német kereszténydemokraták az elmúlt években érdemben nem firtatták a demokratikus intézmények magyarországi leépítését, sőt még az Európai Néppártban is hosszú időn át kitartottak a Fidesz mellett. Amikor pedig 2019 nyarán Angela Merkel Sopronban járt, az Orbán-kormányt dicsérve egyenesen úgy fogalmazott, hogy Magyarország jól fektette be az európai támogatásokat. Holott a magyar kormány éppen pár hónappal korábban volt kénytelen „zsebből” – mármint a magyar adófizetők zsebéből – kifizetni a kormányfői vő cégének projektjeit, miután az unió csalás elleni hivatala a szervezett bűnözés jeleit vélte felfedezni az Eliost foglalkoztató önkormányzatok szerződéseinél."
"Merkel tíz éven át ernyőt tartott Orbán feje fölé? A helyzet azért nem ilyen egyszerű – magyarázza Gerőcs Tamás, a fiatal kutatókból álló Helyzet Műhely csoport tagja. A 2008-as válság a német ipart is megrázta, a járműipar a német gazdaságban is messze felülreprezentált, így amikor a német autók legnagyobb európai piacai összeomlottak, az ágazat radikális átalakításra kényszerült. Ez érintette a munkaszervezést, a beszállítói hálózatot, a technológiai váltást, valamint az ipar azon részének kitelepítését, amely a profit szempontjából a legproblémásabb volt. Ezen a ponton pedig teljes harmóniában volt a német válságkezelés a magyarral és persze a többi kelet-közép-európai tagállaméval, amelyek egymásra licitáltak, hogy melyikük ígéri a legkedvezőbb iparpolitikai támogatást a tőkeimporthoz.
A Fidesz kétharmada pedig rendszerint mindent überelt: az Orbán-kormány miniszterei napokon belül szállítani tudták és tudják a szükséges törvénymódosításokat, ha a befektetővel egymás markába csapnak. Az egyedi kormánydöntéssel odaítélt támogatások harmadát német cégek kapták, noha azok még a munkavállalók 10 százalékát sem foglalkoztatják.
A parlamenti többség még akkor is érdemi változtatás nélkül nyomta át a kétéves időkeretben történő rugalmas foglalkoztatást, amikor 2018–2019 fordulóján ezrek tüntettek a rabszolgatörvény ellen. Sőt a magyar dolgozókkal még a kísérleti nyúl szerepét is eljátszatták az elmúlt években – mondja a legnagyobb német szakszervezettel, az IG Metall-lal kiváló kapcsolatokat ápoló vasasok alelnöke, László Zoltán."
"A kölcsönösen előnyös együttműködés mintája a hadiipar, ezen a területen sem volt egyik kormánynak sem skrupulusa. Az Orbán-kabinet bárkitől vásárol fegyvereket, Merkelé pedig szinte bárkinek hajlandó eladni. A magyar–német üzleteket két NATO-tagország bizniszeként senki sem kifogásolja, a volumenük mégis meglepő. A berlini gazdasági minisztérium augusztus végi adatai szerint Merkel utolsó négyéves ciklusában a legnagyobb értékben Magyarország vásárolt német fegyvert. Mintegy 930 milliárd forint értékben költött az Orbán-kormány, ami bő százmilliárddal meghaladta a második helyen álló Egyesült Államok németországi fegyverbeszerzéseit. Cserébe Kaposváron és Zalaegerszegen létesít hatalmas gyárakat a Rheinmetall német hadiipari óriás.
A német tőkével való kiegyezés azt is lehetővé tette, hogy az Orbán-kormány megvalósítsa két másik fontos projektjét: a Fidesz pártján álló nemzeti tőke megerősítését és az Európai Unión kívüli finanszírozást – értékeli az elmúlt éveket Gerőcs Tamás. Míg a külföldi, köztük a német befektetők elsősorban az exportorientált ágazatokat uralják, addig a magyar vállalatok és velük egyes oligarchák megerősödhettek a belföldi szolgáltatószektorokban. Ez lépésről lépésre meg is történt, az építőipartól kezdve – ami a félperiferiális országokban jellemzően a nómenklatúra biznisze – az energetikán, a bankszektoron és a médián keresztül a legfrissebb fejleményként a kiskereskedelemig számos ágazatban.
Közben még orosz és kínai pénzeket is be lehetett vonni a nómenklatúra finanszírozásába, például a paksi atomerőmű bővítésére adott orosz vagy a Budapest–Belgrád vasútvonal építésére nyújtott kínai kölcsönnel. Az oroszok paksi beruházása ráadásul éppen azért kaphatott zöld lámpát Brüsszelben, mert egy német üzletember, Klaus Mangold és az akkori német uniós biztos, Günther Oettinger (Merkel párttársa) hathatósan lobbizott az orosz–magyar érdekek mellett. A feltételezhető paktum részeként a Roszatom tenderén ugyanakkor a német Siemens és a francia Framatome nyerte el a megbízást az új erőműblokkok vezérlőberendezésének szállítására."
"Az is tanulságos, hogy az évek óta húzódó magyar–orosz gázmegállapodást éppen az után sikerült tető alá hozni a napokban, hogy az utolsó akadályok is elhárultak az Ukrajnát kikerülő Északi Áramlat Oroszország és Németország közötti új vezetékének beüzemelése elől. Gerőcs Tamás mindezzel együtt is úgy látja, hogy habár a német ipar érdeke és a magyar kormány gazdaságpolitikai orientációja az elmúlt években erősen összetalálkozott, Magyarország a geopolitikai helyzete és a történelmi múltja okán más politikai felállás esetén sem tudna eltekinteni Németország gazdasági hegemóniájától."