Nézem biza, meglepően szépet repült a Jak-130, és - nem meglepően - a Szu-30 is! Sőt, előttük nagyon impozáns volt a Mi-26 is, kezdésnek meg a helikopteres kötelék, amiben - sajnos - több gép volt, mint amivel a magyar légi-erőlködés összesen rendelkezik (a roncsokat is beleértve).
MAKSZ / MAKS
- Téma indítója solid
- Indítva
Nézem biza, meglepően szépet repült a Jak-130, és - nem meglepően - a Szu-30 is! Sőt, előttük nagyon impozáns volt a Mi-26 is, kezdésnek meg a helikopteres kötelék, amiben - sajnos - több gép volt, mint amivel a magyar légi-erőlködés összesen rendelkezik (a roncsokat is beleértve).
A Jak-130-ashoz felaggatott fegyverzet nagy része integrálva van a típuson. Sikeres lövészetet hajtottak végre R-73-assal és négy darab KAB-500-assal is, per gép.
Pontosítok, a képen látható összes függesztmény reális és aktuális az oroszok saját Jak-130-asain és ezen felül végezték el az integrációs lövészeteket a négy darabos KAB-500T bombákkal, tehát a lényegesen önállóbb TV vezérlésű verzióval. Az L változat természetesen nincs integrálva.
Továbbra se tudom, mit, hol változtattak az export gépekhez képest, de a hazai Szu-30SzM határozottan erőteljesebb, mint a külföldieknek épített korábbi verziók. 2005-ben láttam Averjanovot az MKI egyik prototípusával Moszkvában, a 27-esnél kicsivel hosszabb gurulás után vízszintes kifordulással gyűjtötte a sebességet az első manőverhez. 2007-ben az MKM protójával Vascsuk repült, felszállásból el is indított egy amolyan ~60 fokos emelkedést, de a végén szinte megállt a levegőben. Vektorálás nélkül nem tudott volna leborítani. Nyilvánvaló volt, hogy nehezebb, mint a korábbi verziók.
Mióta van ez az SzM, akár Averjanov repül, akár egy mezei tudósítás Domnából, ez a gép lendületesen emelkedik a felszállást követően.
2013-hoz képest ráadásul itt már majdnem megvan a looping is.
Sacc per kábé a tolóerő/tömeg arány valahol az egykori A-Gripen környékén lehet, de nagyon sokat segít, hogy a vektorálás miatt a gép lényegében ha át is esik, kormányozható marad.
Mióta van ez az SzM, akár Averjanov repül, akár egy mezei tudósítás Domnából, ez a gép lendületesen emelkedik a felszállást követően.
2013-hoz képest ráadásul itt már majdnem megvan a looping is.
Sacc per kábé a tolóerő/tömeg arány valahol az egykori A-Gripen környékén lehet, de nagyon sokat segít, hogy a vektorálás miatt a gép lényegében ha át is esik, kormányozható marad.
Ha nem csinálnak drámai beavatkozásokat (mint amilyen az alap AL-31FP és a 117Sz között van) akkor nem várható el drámai teljesítményjavulás. A gázhő emelésével lehet 1-2%-ot dobni, sőt a csökkentésével fojtani is lehet. Ki tudja, talán az export gépeken jelentősen kisebb a tolóerő. De eddig erről nem volt szó.
Az még felmerült bennem, hogy az AL-31FP hajtóműveket gyártó NPO Szaturn is alkalmazott pár olyan fogást, amit a konkurens MMPP Szaljut is használ a saját AL-31FM-1-esein. Ez utóbbiak vannak ugyanis az új építésű Szu-27SzM3-asokban, Szu-30M2-esekben és a Szu-34-esekben is. Itt a normál AL-31F-ekhez képest hajtóművenként egy-egy tonnával nőtt a fékpadi tolóerő. Mivel a gyár maga nem hivatkozik külön szériaként a hazai AL-31FP-re, így elképzelhető, hogy a 117Sz hozadékaként ment közben továbbfejlesztették a típust, majd ezt az előnyt az export hajtóműveken üzemórára, a hazai példányoknál teljesítményre fordítják.
A Szu-35Sz 117Sz vagy másképp AL-41F-1Sz hajtóművénél ugyanis a kisnyomású kompresszor is más, átmérője nőtt, ezáltal csak úgy nem építhető be az AL-31FP helyére. A nagyobb teljesítmény ráadásul erősebb bekötést is igényel. A gázhő is magasabb, ezáltal a tolóerő 14 tonna felett van, míg a belőle továbbfejlesztett PAK-FA ideiglenes hajtóművek, a 117A-k tolóereje már eléri a 15 tonnát.
Az is elképzelhető, hogy a Szu-30SzM egyszerűen könyebb. De mégis mennyivel? Az oké,hogy a maláj MKM a legnehezebb, ebben van ugyanis a legtöbb "kütyü", de felszereltségben az SzM szinte azonos az indiai MKI-vel. A legnagyobb belső tömegnövekedést ugyanis a Barsz radar és annak összes járuléka jelenti a korábbi N001-hez képest, de az bizonyított, hogy ilyen van az SzM-ben is.
Az még felmerült bennem, hogy az AL-31FP hajtóműveket gyártó NPO Szaturn is alkalmazott pár olyan fogást, amit a konkurens MMPP Szaljut is használ a saját AL-31FM-1-esein. Ez utóbbiak vannak ugyanis az új építésű Szu-27SzM3-asokban, Szu-30M2-esekben és a Szu-34-esekben is. Itt a normál AL-31F-ekhez képest hajtóművenként egy-egy tonnával nőtt a fékpadi tolóerő. Mivel a gyár maga nem hivatkozik külön szériaként a hazai AL-31FP-re, így elképzelhető, hogy a 117Sz hozadékaként ment közben továbbfejlesztették a típust, majd ezt az előnyt az export hajtóműveken üzemórára, a hazai példányoknál teljesítményre fordítják.
A Szu-35Sz 117Sz vagy másképp AL-41F-1Sz hajtóművénél ugyanis a kisnyomású kompresszor is más, átmérője nőtt, ezáltal csak úgy nem építhető be az AL-31FP helyére. A nagyobb teljesítmény ráadásul erősebb bekötést is igényel. A gázhő is magasabb, ezáltal a tolóerő 14 tonna felett van, míg a belőle továbbfejlesztett PAK-FA ideiglenes hajtóművek, a 117A-k tolóereje már eléri a 15 tonnát.
Az is elképzelhető, hogy a Szu-30SzM egyszerűen könyebb. De mégis mennyivel? Az oké,hogy a maláj MKM a legnehezebb, ebben van ugyanis a legtöbb "kütyü", de felszereltségben az SzM szinte azonos az indiai MKI-vel. A legnagyobb belső tömegnövekedést ugyanis a Barsz radar és annak összes járuléka jelenti a korábbi N001-hez képest, de az bizonyított, hogy ilyen van az SzM-ben is.
Kelepisti, hogy te mibe másztál bele...
Nem érte miért. Egyébként nagyon szépet repült a SzU-30-as nekem az etalon Maláj pilóták Limai? bemutatóját is majdnem überelte. Amit Allesmor is leírt, szakmailag, azt én félig laikusként is ügy láttam, hogy nagyobb a tolóerő, mozgékonyabb a gép. Igaz, bocsánat a kétkedésért, a fene tudja, hogy milyen elektronika volt a gépbe? Emlékezzünk rá, hogy a Gripen A változatával demóztak a svédek, mert a C súlya a beépítetett elektronikától bizony nehezebb.
A PAK-FA demonstrátor repülése számomra a szokásos volt.
A JAk-130 fegyverzetébe, nem nagy dolog integrálni egy R-73-ast, mivel hőérzékelésű rakétát szinte akármelyik gyakorló gép hordoz a világon.. A KAB-500KR? tv vezérlésű bomba, és gondolom a KABSz, KABR sem egy nagy reveláció, a többi meg sima nem irányított rakéta.. Valószínüleg rá lehet aggatni még egy tucat szabadoneső bombát.
A JAk-130 nem alkalmas komoly csapásmérő gépnek, mondjuk orosz ALCA,/vagy Scorpion - lokátor nélkül... és BVR nélkül.. van infra, és dipolszoró de RWR, MAWS stb. nincs.. Ez a csapásmérő képesség kiváló Bangladesh, meg afrikai országok részére, de komoly harctevékenységet ne feltételezzünk... Ezért mondom, hogy értelmetlen.. Egyetlen gyakorló-harci gép létezik a Dél-Koreai T-50
A turbó prop gépeknek is látom az értelmét, meg ennek a kategóriának is. Meg kell nézni amúgy, árban mekkora különbség van, egy Super Tucano, és egy Jak-130 között. Nem olyan nagy. Mondhatni egy kategória szinte. Most mondjam azt fanyalogva, hogy nem csak szegény afrikai - ázsiai országnak lenne ez jó, hanem nekünk is??? Bármikor becserélném 36 db Jak-130 ra az egész magyar Gripen flottát... De még Super Tucano-ra is, sajnos, ez a helyzet.
Én viszont látom értelmét. Ma valamiért elfogadott nézet a NIR fegyverzetet elavultnak tekinteni, de a világ konfliktusainak nagy részénél még mindig költséghatékony eszköz. Itt azonban a minél nagyobb kaliber, minél nagyobb hatótáv a nyerő, ezért is jó választás a B-13 erre a gépre. Ha egyértelműen megvan a célpont és nem szóródott szét nagy területen, akkor igen gyorsan lehet egy-két rácsapásból támadni. A Jak-130-as repülési képességéhez pont megfelelő eszköz. Komoly menniységgel bevetve a fent említett szegényebb országoknál ügydöntő hatása lehet.
És valljuk meg, az IS ellen se látom sok értelmét a milliós precíziós hókuszpókusznak, habár üzletileg biztos indokolt.
És valljuk meg, az IS ellen se látom sok értelmét a milliós precíziós hókuszpókusznak, habár üzletileg biztos indokolt.
Nagy vonalakban utána nézve, egy Jak-130 15 millió USD, egy Super Tucano 9-14 USD re van írva a wikin. Az azt jelenti, hogy kb. egy árban vannak. Cserébe az egyik 2x gyorsabb sughárhajtóműves, a másik fele olyan lassú, kisebb, turbo prop gép. Szerintem nagyon is potens egy ilyen kis olcsó, kiképzésre, légtérrendészetre, és könnyű támogató feladatokra használható típus. Ennél több nekünk sem kéne, normális földi légvédelem mellett, ár/érték arányban, 3x annyi ilyen, normálisabb légierőt adna ki, mint a 12+2 -2 Gripen. Ez csak az én véleményem persze, de én így látom. A Super Tucano ha jóval olcsóbb lenne, mint a Jak-130, akkor még annak is találnék helyet, de így, hogy majdnem annyi árban, mint a sugaras kisgépek, így szerinem az nem éri meg az árát.
Nem a NIR vegyverzettel van a baj, hanem, hogy ez a gép túl jó erre a feladatra. Nem is beszélve az áráról. NIR fegyverzetet olcsóbb egy turboprop gépre szerelni vagy egy olcsóbb kategóriába tartozó kiképző gépre.
Ezt alá is írnám. De nagy különbség nincs árban egy Super Tucano és egy Jak-130 között, ha lehet hinni a Wikinek, szinte semmi. Cserében 2x gyorsabban viszi, a 2x annyi fegyverterhet, a két hajtóműves, így ellenállóbb sugaras gép. Azért a Jak-130 arra is jobb hogy légtérrendész legyen, a nagy sebességbeli különbsége végett, egy turboprophoz képest. HA meg gonosz akarnék lenni, a Gripen is túl jó a NIR fegyverzethez, meg a légtérrendész feladathoz, főleg, hogy legalább még kevés is van belőle, s csak egy hajtóműves, igy nagyobb eséllyel hullik le, ha leáll a hajtómű, mint egy kis jak...
A légtérrendészeti feladatra csak szuperszonikus gép alkalmas, mert egy 950 km/ó UTAZÓSEBESSÉGŰ utasszállítót egy ugyanolyan MAX sebességű géppel soha nem fogsz utolérni (a max sebesség függesztmény nélkül érhető el, ha ráteszel két Sidewindert, máris kisebb lesz az elérhető sebesség).