Az a helyzet, hogy ez nem piacgazdasági kérdés.
Anno, még javában a szovjet érában, a harci helikopteres kérdéskörben, odaengedték az asztalhoz a Kamovot és azóta is etetik.
Miért?
Mert már akkor is látszott, hogy érdemes foglalkozni a projektjükkel. És a kilencvenes évek kellős közepéig nem tudták eldönteni, hogy akkor most Ka-50, vagy Mi-28A.
Akkorra meg beköszöntött már náluk is a piacgazdaság, ahol is piac az volt, gazdaság meg sehol.
Ekkor, 1995-97-től datálódik a Ka-52-es és a Mi-28N megjelenése. Mind a kettő szigorúan csak prototípus, szigorúan csak mint ígéret.
Majd jött a kétezres évek elejétől a nagy megindulás és az orosz állam úgy találta, hogy még jól is jön egy kis diverzitás.
Ezért aztán mikor pénz is volt, megrendelték egyszerre a Ka-52-est és a Mi-28N-t. Sőt, még a Mi-35M-et is.
Innen már nem lehetett visszalapátolni a szart a tehénbe.
2015-2016-ban aztán Szíriában kiderült, hogy a három külön típus helyett elég lett volna csak egy nagyon jó.
És mi történt?
Mivel a már átvett, amúgy még relatíve egészen új Mi-28N-eket nem akarják kidobni, megrendelték a Mi-28NM-et, de nem csak upgrade-ként, hanem további új példányok képében!
Normálisan ez azt feltételezné, hogy akkor legalább a meglévő másik gépeket, de legalább a kifutó Mi-24P-ket akkor kivonják.
Nem, mert ugyan a Mi-24-eseknek valóban végük lesz, de modernizálják a Mi-35-ösöket és emellett a Ka-52-eseknek is jön az M változata!
Ez utóbbiak valószínű csak a meglévő gépek átépítései lesznek, de így is komoly mennyiségű eltérő típus fog még mindig ugyanarra a feladatkörre operálni az oroszoknál.
