Amúgy nyers tolóerőben a BSz-300 (az Sz a Szuhojra utal) nem volt semmivel se gyengébb az AL-21F3-asnál, de sokkal többet fogyasztott, élettartama is alacsonyabb volt valamivel, miközben a nagyobb átmérő miatt az ilyen hajtóművel szerelt variánsok törzsének ellenállása nagyobb lett, így a végsebesség a Ljulka hajtóműves Szu-17/22-esektől némiképp elmaradt. De ez a végsebesség érték, melynek jelentősége a gyakorlatban a típus sajátosságai miatt nem volt jelentős.
Az R-29B-300 vagy BSz-300-as csökkentett teljesítményű variáns szerepe számomra rejtély. Illetve egy megoldást el tudok képzelni, ez pedig a politikia vonal. Egyetlen példányban készült ugyan a MiG-27-es hajnalán egy Ljulka hajtóműves verzió, ami ha befut, akkor talán a Szu-17/22-es családból se készül Tumanszkij hajtóműves modell, míg az összes MiG-23BN és MiG-27-es megkapta volna a csapásmérésre sokkal alkalmasabb AL-21F hajtóműveket. De gondolom én a Tumanszkij előbb állt elő a saját csökkentett teljesítményű R-29-esével, amivel elejét tudta venni a piacvesztésnek. Eleget gyártott belőle ahhoz is, hogy még a Szuhoj területére is betörjön, igaz csak néhány példány erejéig a magyar és arab piacra. A csapásmérő gépekbe szánt R-29-es amúgy csak forszázson lett visszafogva, ennyivel volt elintézve a gazdaságosság kérdése, illetve ezekről a gépekről elhagyták a külső, ejektoros GSF-et, ami a vadász MiG-23M/MF/MSz/ML/MLA/MLD/P gépeken ott van.
Az AL-21F3-as ezzel szemben Laval fúvócsöves, szerkezetét tekintve nagyon emlékeztet a nyugati világ egyik legrentábilisebb, legstrapabíróbb hajtóművére az F-104-esek, F-4-esek GE J79-esére, hiszen ahhoz hasonlóan egyetlen forgórésszel, relatíve alacsony fordulatszámmal, számos állítható szögű terelőlapátsorral, Laval-fúvócsővel, de még szinte azonos nyomásviszonnyal si rendelkezik, csak valamivel nagyobb annál és jóval erősebb.