MiG-23 Flogger (Mikojan-Gurjevics)

A TVC-nél már ugye kiveséztük, hogy ennek a gép fordulóbavitelénél, tehát a 3 tengely körüli helyzetnél lehet hatása, de ott, ahol egy 10+ tonnás gépnél G-hez 90 tonna felhajtóerő van, ott 10 tonna hajtóerő * szögfüggvény komponense kb. senkit nem érdekel. Szó szerint kerekítési hiba...


Leszálláskor tényleg előny, de a +5 fok tartalékot nem értem. Tudtommal kvázi soha nem a hajtómű adja az AoA korlátot, hanem a 3 tengely körüli vezethezőség kis sebességnél, nagy sebvességnél meg a struktruális limit hamarabb jön.

ps. Holnapra elkészülsz az anyaggal a nagy műhöz? :)

Azért nagyon nem mindegy, ha a LERX környékén még van egy függőleges erőkomponens akkor is, akkor is, ha alig van megfúvás. Eleve kisebb felülettel is lehet méretezni a vízszintes vezérsíkot, mert az ember rászúrja a forszázst és a bot semleges helyzete előre megy, így a húzási tartomány ennyivel bővül.
 
  • Tetszik
Reactions: fishbed and vilmoci
Ha már úgyis megcsináltam. :)
3vrpcwfjh9h95w3a1bus.png
Érdekes, hogy minden sebességtartományban gyakorlatilag illetve épphogy hozza az AL-31 az F-100 maximális sebességét, addig a 7,6-8 km magasságtartományban hogy "megáll" 1,7 Mach-nál, míg az F-100 kiszalad a világból 2,3 Mach-al...
Ennek mi lehet az oka?
 
Érdekes, hogy minden sebességtartományban gyakorlatilag illetve épphogy hozza az AL-31 az F-100 maximális sebességét, addig a 7,6-8 km magasságtartományban hogy "megáll" 1,7 Mach-nál, míg az F-100 kiszalad a világból 2,3 Mach-al...
Ennek mi lehet az oka?
Tolóerő van a diagramon, ami pillanatny állapotot ábrázol. A sebesség fogalom értelmetlenm, a diagram nem mutatja a gyorsulás és a csúcssebességet lehetároló okokat sem.
 
Amúgy, ha a MiG-23MLD újrahajtóművezésén törnénk a fejünket, tisztán gazdaságosság és élettartam tekintetében az AL-31F kiváló választás lenne, de tolóerő tekintetében semmiképp. Ahogy volt tervben Szu-17(22)M4M illetve M5 variáns AL-31F hajtóművel az AL-21F kiváltására (a gép megvolt, ki is választották az átépítendő példányt, de a projekt még a munkák megkezdése előtt elhalt, a gépet végül más szerepben használták Zsukovszkijban) is.
Ilyen program létezett:
http://www.migavia.ru/index.php/en/...ation-fighters/mig-23-mig-27-aircraft-upgrade
https://forum.keypublishing.com/sho...engine-program-to-MiG-23-and-MiG-27-operators
https://forum.keypublishing.com/sho...engine-program-to-MiG-23-and-MiG-27-operators
 

Igen igen, repült is, hozta is a számokat, de rendelés egy darab se jött rá. Túl későn álltak elő vele. 2000 után már könnyen szereztek AL-31-est egy ilyen upgrade-hez, de ezt a 80-as években kellett volna meglépni, csakhogy akkor minden egyes ilyen hajtómű a felfutóban levő Szu-27-es programhoz kellett.

Amúgy érdemes alaposan megfigyelni, hogy az idézett két link mindegyike a MiG-27-esek és a csapásmérő MiG-23BN-ek áthajtóművezését említi R-29B-300-ról AL-31-re, ami azért nem egy R-35-ös. A csapásmérő 23-asokba, 27-esekbe és néhány Szu-22-esbe került R-29-es még a MiG-23MF-ek R-29BD-300-asánál is gyengébbek voltak, nemhogy az R-35-ösnél, hasonló tömeg mellett...
 
  • Tetszik
Reactions: fishbed
és néhány Szu-22-esbe került R-29-es még a MiG-23MF-ek R-29BD-300-asánál is gyengébbek voltak, nemhogy az R-35-ösnél, hasonló tömeg mellett...
Méghozzá pont a mieinkbe.
Az volt a koncepció, hogy így kompatibilis hajtóműve lesz a MiG-23 MF-einkkel, de a gyakorlatban teljesen máshol voltak a csatlakozási pontok, mint a Mig-23-nál, így mégsem lett kompatibilis, ellenben valóban alacsonyabb teljesítményű hajtóművet kaptunk. :confused:
 
Méghozzá pont a mieinkbe.
Az volt a koncepció, hogy így kompatibilis hajtóműve lesz a MiG-23 MF-einkkel, de a gyakorlatban teljesen máshol voltak a csatlakozási pontok, mint a Mig-23-nál, így mégsem lett kompatibilis, ellenben valóban alacsonyabb teljesítményű hajtóművet kaptunk. :confused:
Idézek. ;)

Az eltérő speciális változatra jó példa a magyar Szu-22M3 flotta és a Gripenek is. A Magyarország által rendszeresített Szu-22 változat nem a típushoz általánosan használt Ljulka AL–21, hanem a Tumanszkij R–29BSz–300 hajtóművel készült, a Magyar Légierőben szintén (kis darabszámban) rendszeresített MiG-23MF vadászrepülőgépekkel való közös alkatrészbázis biztosítása érdekében. Ez azonban csak részben valósult meg, mert a Szuhoj hajtóműve nem volt csereszabatos a MiG–23MF R-29B-300 típusú hajtóművével, csak egyes fődarabjaik voltak azonosak.
 
Amúgy nyers tolóerőben a BSz-300 (az Sz a Szuhojra utal) nem volt semmivel se gyengébb az AL-21F3-asnál, de sokkal többet fogyasztott, élettartama is alacsonyabb volt valamivel, miközben a nagyobb átmérő miatt az ilyen hajtóművel szerelt variánsok törzsének ellenállása nagyobb lett, így a végsebesség a Ljulka hajtóműves Szu-17/22-esektől némiképp elmaradt. De ez a végsebesség érték, melynek jelentősége a gyakorlatban a típus sajátosságai miatt nem volt jelentős.

Az R-29B-300 vagy BSz-300-as csökkentett teljesítményű variáns szerepe számomra rejtély. Illetve egy megoldást el tudok képzelni, ez pedig a politikia vonal. Egyetlen példányban készült ugyan a MiG-27-es hajnalán egy Ljulka hajtóműves verzió, ami ha befut, akkor talán a Szu-17/22-es családból se készül Tumanszkij hajtóműves modell, míg az összes MiG-23BN és MiG-27-es megkapta volna a csapásmérésre sokkal alkalmasabb AL-21F hajtóműveket. De gondolom én a Tumanszkij előbb állt elő a saját csökkentett teljesítményű R-29-esével, amivel elejét tudta venni a piacvesztésnek. Eleget gyártott belőle ahhoz is, hogy még a Szuhoj területére is betörjön, igaz csak néhány példány erejéig a magyar és arab piacra. A csapásmérő gépekbe szánt R-29-es amúgy csak forszázson lett visszafogva, ennyivel volt elintézve a gazdaságosság kérdése, illetve ezekről a gépekről elhagyták a külső, ejektoros GSF-et, ami a vadász MiG-23M/MF/MSz/ML/MLA/MLD/P gépeken ott van.
Az AL-21F3-as ezzel szemben Laval fúvócsöves, szerkezetét tekintve nagyon emlékeztet a nyugati világ egyik legrentábilisebb, legstrapabíróbb hajtóművére az F-104-esek, F-4-esek GE J79-esére, hiszen ahhoz hasonlóan egyetlen forgórésszel, relatíve alacsony fordulatszámmal, számos állítható szögű terelőlapátsorral, Laval-fúvócsővel, de még szinte azonos nyomásviszonnyal si rendelkezik, csak valamivel nagyobb annál és jóval erősebb.
 
A magyar ős-multirole, avagy a 15-ös MiG-23UB gépünk két H-23-assal és két ősrégi R-3Sz-szel. Ha jobban megnézzük, a pápai fedezékben mellette álló másik 23-ason is hasonló a függesztmény.

photo13.jpg


Nagyivánon lőttek is a H-23-assal a mieink.
 
A magyar ős-multirole, avagy a 15-ös MiG-23UB gépünk két H-23-assal és két ősrégi R-3Sz-szel. Ha jobban megnézzük, a pápai fedezékben mellette álló másik 23-ason is hasonló a függesztmény.

photo13.jpg


Nagyivánon lőttek is a H-23-assal a mieink.
Igen, de nem volt túl nagy siker, mert az egyik műszaki hibás rakéta nem volt hajlandó követni a vezérlőjeleket, és kishíján szétlőtték vele a meghívott vendégek, főtisztek dísztribünjét. Állítólag alig 8-10m-el fölöttük húzott el a megbokrosodott rakéta, így rögtön kiadták a "lövészet ÁLLJ!!!!" parancsot. Ha minden igaz később se próbálkoztak ezzel, inkább kivonták a rendszerből a H-23-at (legalábbis Magyarországon).