Amúgy, ha a MiG-23MLD újrahajtóművezésén törnénk a fejünket, tisztán gazdaságosság és élettartam tekintetében az AL-31F kiváló választás lenne, de tolóerő tekintetében semmiképp. Ahogy volt tervben Szu-17(22)M4M illetve M5 variáns AL-31F hajtóművel az AL-21F kiváltására (a gép megvolt, ki is választották az átépítendő példányt, de a projekt még a munkák megkezdése előtt elhalt, a gépet végül más szerepben használták Zsukovszkijban) is.
Hasonlítsuk össze a két hajtómű karakterisztikáját és látjuk, hogy a fékpadon 76/122 kN-os AL-31F beépített állapotban jóval szerényebben muzsikál, a dinamikus maximuma pedig valahol 140kN környékén megáll. Ebben az nem szép, hogy a jóval gyengébb 66/105kN-os F100PW220-as is ennyit tud, hasonló sebesség és magasság értékeken. A lenti ábrán a H=0 görbe szerint a tolóerő a sebességgel együtt maximál módon még egy kicsit esik is, 72kN-ról 65-re.
A forszázsos teljesítmény a 120-at se éri el, de mach 1.2-nél felballag 140kN felé. Ugyanez igaz H=2000m-en is, de ott forszázzsal már csak 90kN körüli a teljesítmény, a magasságra engedélyezett minimális sebességnél, teljes utánégetéssel.
És most nézzük meg a jó öreg R-35-300-ast:
H=0-nál a tolóerő 120kN-ról indul, ami nem rossz, hiszen fékpadon 128-130kN-t tud. Aztán egy kis lejtét követően Mach 1 környékén már 160kN felett tol.
A fogyasztás ennél még érdekesebb. Ugyanis az AL-31F csak forszázs nélkül fogyaszt kedvezőbben, azonban mivel kétáramú és több levegővel dolgozik, így amikor megy az utánégetés, akkor már a nagyobb sebességeken meg is haladja a fogyasztás a régebbi, egyáramú R-35-ösét.
(Ne zavarodjon meg senki, a két táblázat nem azonos nagyságrendbeli mértékegységgel van ábrázolva. Az AL-31-esé kg/N*h, míg az R-35-ösé kg/kp*h. A kp az a kg-al közel azonos, it a cirill kgsz látszik, ami kilogramerő - kilogramszil, ami a mi régi kp-unkkal egyenrétékű)
Szóval a jó öreg R-35-300-as arra nagyon jó volt, amire kitalálták, egy variaszárnyú gépet nagyon meg tudott tolni, különösen Mach 0.8 felett, amikor már a szárnyak is hátra voltak csapva.
Tisztán a nyers számok tükrében talán a GE F110GE129-es hajtóműve van hasonló képességek birtokában, az képes 160kN feletti tolóerőt Mach1-1.2 környékén földközelben. De akkor már az is kétpofára zabálja a kerozint. A koreai, szingapúri és újabban a szaúdi F-15-ösökben nagyon brutálisan dolgozik, főleg, hogy ott még a szabályozható szívócsatornát is megkapta, ami miatt nagyon jól ki lehet használni a képességeit, csak valószínű előbb elfogy a gép üzemanyaga, mint, hogy nagyon el lehetne engedni a gépet. Mivel hiába a hatalmas teljesítmény, ha a gépen rajta vannak a kellékek, úgy mint CFT, meg szárny alatti nagypilon, mindenféle konténerek, akkor a gép így is, úgy is megáll valahol Mach 1.6 környékén. A 23-asnál ilyen gond nem volt...