Nézd, ha a jókora MiG-25-ös aerodinamikai modelljét zsugorítják le és egyhajtóművesítik a MiG-23 szintjére, már azzal előrébb lettek volna. A MiG-25-ös nem azért nem jó manőverező légiharcban, mert aerodinamikailag nem megfelelő, hanem mert orbitálisan nehéz és a sárkány egyenszilárdsága szerény. Ez a gép 5g-nél nem tud sokkal többet, de a reped, orrán-száján reped, mert a komplett törzs is egyetlen nagy tartály.
De kompaktabb, kisebb, tömörebb sárkánynál és kedvezőbb tolóerő/tömeg aránynál már olyan faktorok játszottak volna szerepet, mint a nagy állásszögeken is kedvező hatású beömlők.
Tudom, utólag azt mondok, amit akarok (na ebből már nem jövök ki jól
), de amióta jobban volt lehetőségem rácsodálkozni a MiG-23-ra, annak adataira, problémáira (enciklopédiák a 90-es évektől, Top Gun cikkek, aztán már a neten elérhető írások), rendre azon törtem a fejem, hogy miért nem a MiG-25 aerodinamikai modelljét adoptálták?
Holott, ha nem volt cél a 3 Mach tartomány - márpedig nem volt -, akkor, ahogy Te is utalsz rá, a manőverezőképességgel sem lett volna baj a relatíve könnyebb sárkányszerkezetnek köszönhetően. Erre megint csak jó példa a Dassault F1-es.
Nyilván számos olyan ok is volt, amiről nem tudunk, nekem a következők jutottak eszembe:
1, Akkoriban érthető módon még senki nem látta, vagy ha igen, akkor nem volt szempont, hogy mennyivel macerásabb, drágább az üzemeltetése a variaszárnynak, milyen problémák merülnek fel hosszútávon stb.
Ha mégis beválik egy új technológia, műszaki megoldás, akkor ki merné megkockáztatni, hogy lemarad annak megismerésében, használatának, üzemeltetésnek elsajátításában, versenyképes fejlesztésében? Még ugye a 25-ösnek is készült variaszárnyas koncepciója:
https://testpilot.ru/russia/mikoyan/mig/31/mp/e155m_e.htm
Na, az lett volna egy ólommadár...
2, Titkolózás: Még egy konstruktőrirodában sem tudták a különböző részlegek, hogy mivel foglalkozik egy másik részleg (lásd F-22-es fejlesztése), így meg sem ismerhették a kedvező eredményeket a 25-össel.
Lehet, hogy a variaszárnyas 23-as kifejlesztésre kijelölt csapat(ok) /nem néztem utána a kijelölt személyeknek/ nem is tudott a 25-ös fejlesztésének részleteiről, legfeljebb infómorzsák jutottak nekik, hogy a Je-150/152-es után készül valami új.
Így lehet, hogy ha tudtak is az AJ3 Vigilante-ről, ki lett nekik adva: Ne azzal foglalkozzanak...
3, Mérnöki, konstruktőri, de leginkább
főkonstruktőri hiúság.
Ha látta is a beszámolók alapján, hogy tornyosulnak a problémák, a gép hízik, mint a tápos csirke, akkor is bebizonyítja, hogy ők is tudnak, s ha már kiválasztotta az egyik koncepciót teljes fejlesztésre, akkor már visszaút nincs. Így sem volt olcsó mulatság, hogy a másik koncepció - az emelőhajtóműves - meg végképp zsákutca...
Hogy mennyire presztízskérdés volt, azt a Domogyedovói bemutató bizonyította (Te írtad?
).
"...13 repülés után, szintén bemutatták Domogyedovóban, nem is akárhogyan: orsózás közben változtatta a jobb láthatóság céljából élénkpirosra festett szárnyainak nyilazási szögét..."
https://hu.wikipedia.org/wiki/MiG–23
Neeem, nem volt elég, hogy simám áthúz a nézők felett szárnyállítással, még forogni is kell, hátha szétesik - még ha addig talán többször ki is próbálták...
Leszámítva az áldozatokat, a beleölt pénzt, energiát, munkát stb. szerintem végül is jó, hogy elkészült, - s ha már egyszer megvolt - üzemeltették.
tanultak belőle, tanultunk belőle.
A repülés eddigi története végig az evolúcióról szólt, kevés olyan műszaki megoldás, típus van, ami valamilyen formában továbbélt.
A 90-es években még egy kecskeméti repülőnap is a formák, a koncepciók, típusok kavalkádja volt (sajnos már ott sem repült a 23-as), s nem az, mint manapság, hogy a belga F-16-os után jön a holland, a török, a görög, az izraeli, a lengyel F-16-os...
