MiG-29 / MiG-35 Fulcrum (Mikojan-Gurjevics)

[Allesmor Obranna]

Beszarás, ez olyan, mintha ma F-16A Block 1 repülne még úgy, ahogy legyártották.

Igen, bizonyára a helyi nosztalgialakulat éleslövészetét láthatjuk. Azért az is elgondolkodtató, hogy ennek a példánynak a kortársai már a helyi lőtéren céltárgyak.

Másik nosztalgia, másik ország. Román MiG-29-es bemutatórepülés a távolról sem aranykor 1990-ből. Csau nincs még fél éve, hogy elhalálozott, tavasszal meg a Zsil-völgyi bányászok romboltak országszerte.
Ebből az aspektusból is érdemes nézni ezt a kis kedves repülőnapi jelenetet:

 

[Galcom]

Beszarás, ez olyan, mintha ma F-16A Block 1 repülne még úgy, ahogy legyártották.

Igen, bizonyára a helyi nosztalgialakulat éleslövészetét láthatjuk. Azért az is elgondolkodtató, hogy ennek a példánynak a kortársai már a helyi lőtéren céltárgyak.

Az F-16A Block 1 azért erős túlzás, inkább F-16A Block 15OCU, mert ez a gép egy 1990-es gyártású 9.12B. A kilencvenes években, a külföldi pilóták képzését szolgálta Lugovaja, majd a Krasznodári repülőteren. Esélyes, hogy magyar pilóták is repültek rajta. Jelenleg a Lipetszki kiképző és tesztelő alakulat állományában van.

Ez a gép a 45-ik szériából való, amiben lengyel, magyar és román gépek tartoztak. A legyel példányok ma is repülnek.

@Allesmor Obranna Egyébként remek kép, nagyon tetszik!

 

[molnibalage]

Az F-16A Block 1 azért erős túlzás, inkább F-16A Block 15OCU, mert ez a gép egy 1990-es gyártású 9.12B. A kilencvenes években, a külföldi pilóták képzését szolgálta Lugovaja, majd a Krasznodári repülőteren. Esélyes, hogy magyar pilóták is repültek rajta. Jelenleg a Lipetszki kiképző és tesztelő alakulat állományában van.

Ez a gép a 45-ik szériából való, amiben lengyel, magyar és román gépek tartoztak. A legyel példányok ma is repülnek.

@Allesmor Obranna Egyébként remek kép, nagyon tetszik!

Nem képességek szerintem mértem össze.
A 9.12 az első nagysorozatban gyártott változata a 29-esnek.
Az első F-16A nem az OCU volt.

 

[Allesmor Obranna]

Annyiban talán igaza van Galcomnak, hogy a 9.12-esek legelső ős-szériája még nem egészen így nézett ki.
Az orr alatt RSzBN antenna, meg a kisebb oldalkormány volt a jellemző. Kb az lehetett a block 1-el egy kategória.

 

[enzo]

Ez több, mint 30 éves kép, amikor még létezett az NVA Luftstreitkräfte, de már repülhetett velük egy nyugatnémet fotós (szóval már a fal leomlása után lehetett csak), emlékszem még erre a fotósorozatra, amikor megjelent a Top Gunban (a többi akkori keletnémet típust is fotózta), szerintem kb. ezek voltak az első jó minőségű légifotók a 29-esről, amik megjelenhettek nemzetközi médiában (mivel nem volt még web, értelemszerűen csak papír alapúban), a szoci országokban nagyjából katonai titok volt a típus létezése is a nyilvánosságban még akkor is, amikor Tökölön is állomásozott már egy ezred, nem hogy ilyen fotókat közöltek volna, nyugaton is legfeljebb a farnborough-i vagy Le Bourget-i soron álló gépekről jelenhettek meg.

 

[Capslock27]

molnibalage -nak szeretettel:

Orosz 9.12-es éles R-73-asokkal, szerintem Kubinkából. Mostani fotó (2021 év vége)

.
.
Lehet OT-rendszamot akarnak a vasra, es eppen a muszaki vizsgara keszitik fel....

Erdekes kep, mert a hatterben levö masik meg a Strizhi bemutatocsoport egyik gepe.

 

[Allesmor Obranna]

Ez több, mint 30 éves kép, amikor még létezett az NVA Luftstreitkräfte, de már repülhetett velük egy nyugatnémet fotós (szóval már a fal leomlása után lehetett csak), emlékszem még erre a fotósorozatra, amikor megjelent a Top Gunban (a többi akkori keletnémet típust is fotózta), szerintem kb. ezek voltak az első jó minőségű légifotók a 29-esről, amik megjelenhettek nemzetközi médiában (mivel nem volt még web, értelemszerűen csak papír alapúban), a szoci országokban nagyjából katonai titok volt a típus létezése is a nyilvánosságban még akkor is, amikor Tökölön is állomásozott már egy ezred, nem hogy ilyen fotókat közöltek volna, nyugaton is legfeljebb a farnborough-i vagy Le Bourget-i soron álló gépekről jelenhettek meg.

Lacházára előbb jöttek, mint Tökölre, de én az utóbbi helyen, egész pontosan Szigethalom felöli bejövetelnél láttam először 29-est.
Nem sokszor fordul elő az életben az “ilyen állat márpedig nincs” döbbenet, de az akkor az volt.
Kb 12 éves voltam és az Arzenál könyvekben már láttam a MiG-25-öst és az F-15-öst, ez meg olyan volt, mint a kettő szerelemgyereke, de mégis valahogy egyedi.
Aztán a Reform magazin hasábjain volt cikk Matthaidesz Konrádtól, hogy megjelent a szovjetek csodagépe Párizsban.
Még akkor se kapcsoltam össze a két dolgot fejben, de egy osztálytársam csak legyintett, ilyenek repkednek kötelékben(!) a ráckevei telkük felett.
Meg még egy nagy gépet is kísértek, aminek egy tányér volt a tetején.
Na persze. Mondtam neki, hogy ez lehetetlen, hiszen a MiG-29-es annyira modern gép, hogy csak Párizsban mutatták meg először a világnak.

Szóval semmit se hittem el az egészből, csak később, mikor megtudtam, hogy 88-89-ben A-50-es is járt Tökölön, hogy lacházi és tököli a 29-esekkel gyakoroljon.
A srácnak végig igaza volt

 

[gacsat]

Lacházára előbb jöttek, mint Tökölre, de én az utóbbi helyen, egész pontosan Szigethalom felöli bejövetelnél láttam először 29-est.
Nem sokszor fordul elő az életben az “ilyen állat márpedig nincs” döbbenet, de az akkor az volt.
Kb 12 éves voltam és az Arzenál könyvekben már láttam a MiG-25-öst és az F-15-öst, ez meg olyan volt, mint a kettő szerelemgyereke, de mégis valahogy egyedi.
Aztán a Reform magazin hasábjain volt cikk Matthaidesz Konrádtól, hogy megjelent a szovjetek csodagépe Párizsban.
Még akkor se kapcsoltam össze a két dolgot fejben, de egy osztálytársam csak legyintett, ilyenek repkednek kötelékben(!) a ráckevei telkük felett.
Meg még egy nagy gépet is kísértek, aminek egy tányér volt a tetején.
Na persze. Mondtam neki, hogy ez lehetetlen, hiszen a MiG-29-es annyira modern gép, hogy csak Párizsban mutatták meg először a világnak.

Szóval semmit se hittem el az egészből, csak később, mikor megtudtam, hogy 88-89-ben A-50-es is járt Tökölön, hogy lacházi és tököli a 29-esekkel gyakoroljon.
A srácnak végig igaza volt

A barátom Halásztelken nyaralt, és a fényképezés volt a mániája. Olyan fényképei voltak, hogy egyenként megértek tíz évet.

 

[fishbed]

Csepeli bányatavon voltam mikor 2 Míg 29-es a tököli reptér felett légi harcot gyakorolt. A budaörsi repülőnapokon látott manőverekhez képest nem hittem a szememnek. Utána Halászteleken jártam suliba. Volt olyan terem ami pont a reptér felé nézett. Mikor felszálltak nem tudtam a tanárra figyelni.

 

[Galcom]

Beszarás, ez olyan, mintha ma F-16A Block 1 repülne még úgy, ahogy legyártották.

Az F-16A Block 1 azért erős túlzás, inkább F-16A Block 15OCU, mert ez a gép egy 1990-es gyártású 9.12B.

Nem képességek szerintem mértem össze.
A 9.12 az első nagysorozatban gyártott változata a 29-esnek.
Az első F-16A nem az OCU volt.

Annyiban talán igaza van Galcomnak, hogy a 9.12-esek legelső ős-szériája még nem egészen így nézett ki.
Az orr alatt RSzBN antenna, meg a kisebb oldalkormány volt a jellemző. Kb az lehetett a block 1-el egy kategória.

Helló!

Itt a MiG-29-es fórumon, többször posztolva lett már egy-egy orosz MiG-29 9.12-es változatról készült fotó, mondván milyen régi alváltozatot is használ még az Orosz Légierő. Ezért beszéljünk pár szót a szovjet/orosz MiG-29 9.12-es frontvadászok szolgálati idejéről.


Első rész:

Az első hat MiG-29-es prototípus utáni, jelentősebb külső eltérést mutató 9.12-es szériák:

1979 és 1982 közötti MiG-29 9.12-s gyártás	Kísérleti, előszéria példányok - Gyári és állami tesztekre
1983 és 1984 közötti MiG-29 9.12-s gyártás	Korai sárkányszerkezet - Szovjet/orosz hadrendben
1985 és 1986 közötti MiG-29 9.12-s gyártás	Véglegesített sárkányszerkezet- Szovjet/orosz hadrendben
1986 és 1991 közötti MiG-29 9.12A/B gyártás	Export, véglegesített sárkányszerkezettel

Fotó: Egy 1981-es gyártású előszéria MiG-29 9.12-es, amit kísérleti gépként használtak. Érdemes megfigyelni a korai orrfutó áramvonalazó lemezének elhelyezését.



A MiG-29 9-12 alapváltozatból, 1983 első fele és 1986. májusa között gyártott példányokat vett át a Szovjet Frontlégierő. A 28 db. gyártási szériából körülbelül 370 db 9.12 változatott rendszeresítettek 1986 májusáig. (Érdekességképpen az önálló Szovjet Honi Légvédelem nem tartott igényt a MiG-29-es típusra, míg korábban a MiG-23-ast meg rendszeresítette.)

Az átvett MiG-29 9.12-esekkel összesen hét frontvadász ezrededet szereltek fel. Öt szovjet területen szolgált, míg az az utolsó 9.12-esek kerültek 1985 decemberétől a kelet-Németországban települő további két ezredhez. Ezek az frontvadász ezredek átlagosan 40-45 db. együléses 9.12-essel voltak ekkoriba felszerelve. Valamint kétüléses MiG-29UB híján, több MiG-23UB kétülésest is alkalmaztak ezredenként. Például az utolsó kelet-Németországban települő 9.12-es ezred, gyári új(!) MiG-23UB-kat kapott 1985-ben, hogy a pilóták azokat használják a MiG-29-es mellett kiképzési és ellenőrzési repülésekre.

A Szovjetunió szétesése után eredeti szovjet 9.12-est változatott, nagyobb mennyiségben elsősorban Ukrajna és Oroszország örökölt. (Egy-egy század erejéig Kazahsztán és Türkmenisztán is.) Az eredeti szovjet 9.12-esek nagyrészének végét, a kilencvenes évek végei orosz gazdasági válság hozta el. Az katonai költségvetésre gyakorolt hatása következtében, az Orosz Légierőben 1998 és 2001 között tömegesen állították le az 1983 és 1984 között gyártott 9.12-es MiG-29-eseket.

Fotó: Az 1983 és 1984 között gyártott 9.12-esek még kiegészítő pótvezérsíkokkal rendelkeztek és nem voltak felszerelve csaliszórókkal a törzs felső részén. A legkorábbi gyártásúak kormányfelületei kisebbek felületűek voltak a függőleges vezérsíkon. Ez utóbbit, az összes korai gépen megnövelték később. Az 1983 és 1984 között gyártott 9.12-eseket az Orosz Légierő, nagyrészt az ezredforduló körül selejtezte - költségvetés hiányában.



Az ezredforduló után mindössze három századnyi eredeti 9.12-es MiG-29-es maradt hadrendben Oroszországban. Ebből két század a 120. Vadászrepülő ezrednél Szibériában, a Bajkál tó vidékén. Ezeket nagyrészét, a függőleges vezérsík bekötésének korróziója miatt állították le 2010 körül, majd selejtezték hivatalosan 2012-ben.

Fotó: A képen a 120. orosz Vadászrepülő ezred 1985-ös gyártmányú MiG-29 9.12-ese látható 2005-ben. Az 1985 és 1986 között gyártott 9.12-es MiG-29-esek, külsőleg elérték a végleges sárkányszerkezeti kialakítást. Továbbiakban nagyrészt ezzel a végleges sárkányszerkezet kialakítással gyártották a 9.12A/B változatokat export célra 1986-tól, egészen 1991-ig.

Fotó: Szintén a 120. orosz Vadászrepülő ezred 1985-ös gyártmányú MiG-29 9.12-ese, jellegzetes ezredforduló utáni domnai festéssel. Az 1985/86-os gyártású példányok jellegzetessége, a gépágyú csöve feletti szellőző sűrűbb bordázata. A 120. ezred utolsó harci alakulatként, 2012-ben kivonta a 9.12-es alváltozatott. Ezeket 2013-tól a Szu-30SzM típus váltotta fel.




Valamint szintén az ezredforduló után maradt egy századnyi, eredeti szovjet 9.12-es MiG-29-es az Asztrahányi lőtérhez tartozó 116. kiképzőközpontban. Mindössze ezen az egy századnyi, 1985 és 1986 között gyártott gépen hajtották végre a függőleges vezérsík megerősítését a tízes évek elején, és repültek velük még itt 2016-ig, mikor lecserélték azokat újabb 9.19R MiG-29SzMT változatokra.

Fotó: Az asztrahányi kiképző központ 1986-os gyártású „késői” 9.12-es MiG-29-ese 2008-ban. A szárnyak alatti bomba felfüggesztőkről ejtőernyővel ereszkedő infra bombákat dobtak, a sivatag feletti éles rakétalövészeteken. Ezt a konkrét repülőgépet 2015-ben állították le.

Fotó: Asztrahányi, 1985-ös gyártású 9.12-es, már megerősített függőleges vezérsík bekötési csomóponttal, itt épp Lipetszk repülőteréről száll fel 2014-ben. Ezt a repülőgépet 2016 körül vonták ki.


Tehát az eredeti – 1983 és 1986 között gyártott - szovjet/orosz MiG-29 9.12-esek nagyrészét már az ezredforduló körül - bő húsz éve(!) - tömegesen selejtezték Oroszországban. Majd mindössze két harci századnál 2012-ig, és egy kiképző századnál maradt 2016-ig hadrendben!

Fotó: Az orosz 120. Vadászrepülő ezred domnai tárolója 2012-ben.


Következik hamarosan a második rész, ami "Az export változatú 9.12A/B MiG-29-es változatok a szovjet/orosz légierőnél" témát mutatja be.

 

[gacsat]

Helló!

Itt a MiG-29-es fórumon, többször posztolva lett már egy-egy orosz MiG-29 9.12-es változatról készült fotó, mondván milyen régi alváltozatot is használ még az Orosz Légierő. Ezért beszéljünk pár szót a szovjet/orosz MiG-29 9.12-es frontvadászok szolgálati idejéről.


Első rész:

Az első hat MiG-29-es prototípus utáni, jelentősebb külső eltérést mutató 9.12-es szériák:

1979 és 1982 közötti MiG-29 9.12-s gyártás	Kísérleti, előszéria példányok - Gyári és állami tesztekre
1983 és 1984 közötti MiG-29 9.12-s gyártás	Korai sárkányszerkezet - Szovjet/orosz hadrendben
1985 és 1986 közötti MiG-29 9.12-s gyártás	Véglegesített sárkányszerkezet- Szovjet/orosz hadrendben
1986 és 1991 közötti MiG-29 9.12A/B gyártás	Export, véglegesített sárkányszerkezettel

Fotó: Egy 1981-es gyártású előszéria MiG-29 9.12-es, amit kísérleti gépként használtak. Érdemes megfigyelni a korai orrfutó áramvonalazó lemezének elhelyezését.



A MiG-29 9-12 alapváltozatból, 1983 első fele és 1986. májusa között gyártott példányokat vett át a Szovjet Frontlégierő. A 28 db. gyártási szériából körülbelül 370 db 9.12 változatott rendszeresítettek 1986 májusáig. (Érdekességképpen az önálló Szovjet Honi Légvédelem nem tartott igényt a MiG-29-es típusra, míg korábban a MiG-23-ast meg rendszeresítette.)

Az átvett MiG-29 9.12-esekkel összesen hét frontvadász ezrededet szereltek fel. Öt szovjet területen szolgált, míg az az utolsó 9.12-esek kerültek 1985 decemberétől a kelet-Németországban települő további két ezredhez. Ezek az frontvadász ezredek átlagosan 40-45 db. együléses 9.12-essel voltak ekkoriba felszerelve. Valamint kétüléses MiG-29UB híján, több MiG-23UB kétülésest is alkalmaztak ezredenként. Például az utolsó kelet-Németországban települő 9.12-es ezred, gyári új(!) MiG-23UB-kat kapott 1985-ben, hogy a pilóták azokat használják a MiG-29-es mellett kiképzési és ellenőrzési repülésekre.

A Szovjetunió szétesése után eredeti szovjet 9.12-est változatott, nagyobb mennyiségben elsősorban Ukrajna és Oroszország örökölt. (Egy-egy század erejéig Kazahsztán és Türkmenisztán is.) Az eredeti szovjet 9.12-esek nagyrészének végét, a kilencvenes évek végei orosz gazdasági válság hozta el. Az katonai költségvetésre gyakorolt hatása következtében, az Orosz Légierőben 1998 és 2001 között tömegesen állították le az 1983 és 1984 között gyártott 9.12-es MiG-29-eseket.

Fotó: Az 1983 és 1984 között gyártott 9.12-esek még kiegészítő pótvezérsíkokkal rendelkeztek és nem voltak felszerelve csaliszórókkal a törzs felső részén. A legkorábbi gyártásúak kormányfelületei kisebbek felületűek voltak a függőleges vezérsíkon. Ez utóbbit, az összes korai gépen megnövelték később. Az 1983 és 1984 között gyártott 9.12-eseket az Orosz Légierő, nagyrészt az ezredforduló körül selejtezte - költségvetés hiányában.



Az ezredforduló után mindössze három századnyi eredeti 9.12-es MiG-29-es maradt hadrendben Oroszországban. Ebből két század a 120. Vadászrepülő ezrednél Szibériában, a Bajkál tó vidékén. Ezeket nagyrészét, a függőleges vezérsík bekötésének korróziója miatt állították le 2010 körül, majd selejtezték hivatalosan 2012-ben.

Fotó: A képen a 120. orosz Vadászrepülő ezred 1985-ös gyártmányú MiG-29 9.12-ese látható 2005-ben. Az 1985 és 1986 között gyártott 9.12-es MiG-29-esek, külsőleg elérték a végleges sárkányszerkezeti kialakítást. Továbbiakban nagyrészt ezzel a végleges sárkányszerkezet kialakítással gyártották a 9.12A/B változatokat export célra 1986-tól, egészen 1991-ig.

Fotó: Szintén a 120. orosz Vadászrepülő ezred 1985-ös gyártmányú MiG-29 9.12-ese, jellegzetes ezredforduló utáni domnai festéssel. Az 1985/86-os gyártású példányok jellegzetessége, a gépágyú csöve feletti szellőző sűrűbb bordázata. A 120. ezred utolsó harci alakulatként, 2012-ben kivonta a 9.12-es alváltozatott. Ezeket 2013-tól a Szu-30SzM típus váltotta fel.




Valamint szintén az ezredforduló után maradt egy századnyi, eredeti szovjet 9.12-es MiG-29-es az Asztrahányi lőtérhez tartozó 116. kiképzőközpontban. Mindössze ezen az egy századnyi, 1985 és 1986 között gyártott gépen hajtották végre a függőleges vezérsík megerősítését a tízes évek elején, és repültek velük még itt 2016-ig, mikor lecserélték azokat újabb 9.19R MiG-29SzMT változatokra.

Fotó: Az asztrahányi kiképző központ 1986-os gyártású „késői” 9.12-es MiG-29-ese 2008-ban. A szárnyak alatti bomba felfüggesztőkről ejtőernyővel ereszkedő infra bombákat dobtak, a sivatag feletti éles rakétalövészeteken. Ezt a konkrét repülőgépet 2015-ben állították le.

Fotó: Asztrahányi, 1985-ös gyártású 9.12-es, már megerősített függőleges vezérsík bekötési csomóponttal, itt épp Lipetszk repülőteréről száll fel 2014-ben. Ezt a repülőgépet 2016 körül vonták ki.


Tehát az eredeti – 1983 és 1986 között gyártott - szovjet/orosz MiG-29 9.12-esek nagyrészét már az ezredforduló körül - bő húsz éve(!) - tömegesen selejtezték Oroszországban. Majd mindössze két harci századnál 2012-ig, és egy kiképző századnál maradt 2016-ig hadrendben!

Fotó: Az orosz 120. Vadászrepülő ezred domnai tárolója 2012-ben.


Következik hamarosan a második rész, ami "Az export változatú 9.12A/B MiG-29-es változatok a szovjet/orosz légierőnél" témát mutatja be.

Mi ez a sok radar a középső képen? Felváltva működnek?

 

[Galcom]

Mi ez a sok radar a középső képen? Felváltva működnek?

Valamelyik hozzáértó olvtárs, talán @ghostrider, nálam hozzáértőbben megtudja válaszlni, a megfelelő topikban.

 

[Allesmor Obranna]

Helló!

Itt a MiG-29-es fórumon, többször posztolva lett már egy-egy orosz MiG-29 9.12-es változatról készült fotó, mondván milyen régi alváltozatot is használ még az Orosz Légierő. Ezért beszéljünk pár szót a szovjet/orosz MiG-29 9.12-es frontvadászok szolgálati idejéről.


Első rész:

Az első hat MiG-29-es prototípus utáni, jelentősebb külső eltérést mutató 9.12-es szériák:

1979 és 1982 közötti MiG-29 9.12-s gyártás	Kísérleti, előszéria példányok - Gyári és állami tesztekre
1983 és 1984 közötti MiG-29 9.12-s gyártás	Korai sárkányszerkezet - Szovjet/orosz hadrendben
1985 és 1986 közötti MiG-29 9.12-s gyártás	Véglegesített sárkányszerkezet- Szovjet/orosz hadrendben
1986 és 1991 közötti MiG-29 9.12A/B gyártás	Export, véglegesített sárkányszerkezettel

Fotó: Egy 1981-es gyártású előszéria MiG-29 9.12-es, amit kísérleti gépként használtak. Érdemes megfigyelni a korai orrfutó áramvonalazó lemezének elhelyezését.



A MiG-29 9-12 alapváltozatból, 1983 első fele és 1986. májusa között gyártott példányokat vett át a Szovjet Frontlégierő. A 28 db. gyártási szériából körülbelül 370 db 9.12 változatott rendszeresítettek 1986 májusáig. (Érdekességképpen az önálló Szovjet Honi Légvédelem nem tartott igényt a MiG-29-es típusra, míg korábban a MiG-23-ast meg rendszeresítette.)

Az átvett MiG-29 9.12-esekkel összesen hét frontvadász ezrededet szereltek fel. Öt szovjet területen szolgált, míg az az utolsó 9.12-esek kerültek 1985 decemberétől a kelet-Németországban települő további két ezredhez. Ezek az frontvadász ezredek átlagosan 40-45 db. együléses 9.12-essel voltak ekkoriba felszerelve. Valamint kétüléses MiG-29UB híján, több MiG-23UB kétülésest is alkalmaztak ezredenként. Például az utolsó kelet-Németországban települő 9.12-es ezred, gyári új(!) MiG-23UB-kat kapott 1985-ben, hogy a pilóták azokat használják a MiG-29-es mellett kiképzési és ellenőrzési repülésekre.

A Szovjetunió szétesése után eredeti szovjet 9.12-est változatott, nagyobb mennyiségben elsősorban Ukrajna és Oroszország örökölt. (Egy-egy század erejéig Kazahsztán és Türkmenisztán is.) Az eredeti szovjet 9.12-esek nagyrészének végét, a kilencvenes évek végei orosz gazdasági válság hozta el. Az katonai költségvetésre gyakorolt hatása következtében, az Orosz Légierőben 1998 és 2001 között tömegesen állították le az 1983 és 1984 között gyártott 9.12-es MiG-29-eseket.

Fotó: Az 1983 és 1984 között gyártott 9.12-esek még kiegészítő pótvezérsíkokkal rendelkeztek és nem voltak felszerelve csaliszórókkal a törzs felső részén. A legkorábbi gyártásúak kormányfelületei kisebbek felületűek voltak a függőleges vezérsíkon. Ez utóbbit, az összes korai gépen megnövelték később. Az 1983 és 1984 között gyártott 9.12-eseket az Orosz Légierő, nagyrészt az ezredforduló körül selejtezte - költségvetés hiányában.



Az ezredforduló után mindössze három századnyi eredeti 9.12-es MiG-29-es maradt hadrendben Oroszországban. Ebből két század a 120. Vadászrepülő ezrednél Szibériában, a Bajkál tó vidékén. Ezeket nagyrészét, a függőleges vezérsík bekötésének korróziója miatt állították le 2010 körül, majd selejtezték hivatalosan 2012-ben.

Fotó: A képen a 120. orosz Vadászrepülő ezred 1985-ös gyártmányú MiG-29 9.12-ese látható 2005-ben. Az 1985 és 1986 között gyártott 9.12-es MiG-29-esek, külsőleg elérték a végleges sárkányszerkezeti kialakítást. Továbbiakban nagyrészt ezzel a végleges sárkányszerkezet kialakítással gyártották a 9.12A/B változatokat export célra 1986-tól, egészen 1991-ig.

Fotó: Szintén a 120. orosz Vadászrepülő ezred 1985-ös gyártmányú MiG-29 9.12-ese, jellegzetes ezredforduló utáni domnai festéssel. Az 1985/86-os gyártású példányok jellegzetessége, a gépágyú csöve feletti szellőző sűrűbb bordázata. A 120. ezred utolsó harci alakulatként, 2012-ben kivonta a 9.12-es alváltozatott. Ezeket 2013-tól a Szu-30SzM típus váltotta fel.




Valamint szintén az ezredforduló után maradt egy századnyi, eredeti szovjet 9.12-es MiG-29-es az Asztrahányi lőtérhez tartozó 116. kiképzőközpontban. Mindössze ezen az egy századnyi, 1985 és 1986 között gyártott gépen hajtották végre a függőleges vezérsík megerősítését a tízes évek elején, és repültek velük még itt 2016-ig, mikor lecserélték azokat újabb 9.19R MiG-29SzMT változatokra.

Fotó: Az asztrahányi kiképző központ 1986-os gyártású „késői” 9.12-es MiG-29-ese 2008-ban. A szárnyak alatti bomba felfüggesztőkről ejtőernyővel ereszkedő infra bombákat dobtak, a sivatag feletti éles rakétalövészeteken. Ezt a konkrét repülőgépet 2015-ben állították le.

Fotó: Asztrahányi, 1985-ös gyártású 9.12-es, már megerősített függőleges vezérsík bekötési csomóponttal, itt épp Lipetszk repülőteréről száll fel 2014-ben. Ezt a repülőgépet 2016 körül vonták ki.


Tehát az eredeti – 1983 és 1986 között gyártott - szovjet/orosz MiG-29 9.12-esek nagyrészét már az ezredforduló körül - bő húsz éve(!) - tömegesen selejtezték Oroszországban. Majd mindössze két harci századnál 2012-ig, és egy kiképző századnál maradt 2016-ig hadrendben!

Fotó: Az orosz 120. Vadászrepülő ezred domnai tárolója 2012-ben.


Következik hamarosan a második rész, ami "Az export változatú 9.12A/B MiG-29-es változatok a szovjet/orosz légierőnél" témát mutatja be.

Volt a Haditechnikában egy Domna-i repülőkatasztrófa, illetve a róla megjelent orosz nyelvű jelentés magyar fordítása.
A gép egy 1983-as gyártású korai 9.12-es volt.
Akkor megjegyezték, hogy a két RD-33-as még nem volt csereszabatos, volt jobbos és balos hajtómű is.
Ez az infó már korábban is szárnyra kelt idehaza.
1993 nyarán, mikor nyilvánosságra került, hogy MiG-29-eseket szerzünk be az államadósság terhére, az akkori Kurírban jelent meg Sajtos Zoltán cikke "Fatengelyes vasmadarak" címmel.
Abban leírta, hogy a hazánban állomásozók is mennyit szenvedtek a nem csereszabatos hajtóművekkel, ami csak annyiban nem volt valós, hogy a hazánban állomásozók eleve a 9.13-ast üzemeltették.
Csak ugye, kellett a clickbait, illetve annak korábbi megfelelője, a szenzációs felütés.

 

[ghostrider]

Erre gondolsz?

A középső és a bal oldali, PRV-13 Odd Pair magasságmérő lokátorok, a jobb oldalon lévő 2 dimenziós 5N87 (64Zs6) Kabina-66 "Back Net" vadászirányító lokátort "szolgálják ki". Mögötte halványan a "Parol" saját-idegen felismerő, szekunder lokátor antennája látszik, ami szintén a Kabina-66 munkáját segíti.

 

[Galcom]

Volt a Haditechnikában egy Domna-i repülőkatasztrófa, illetve a róla megjelent orosz nyelvű jelentés magyar fordítása.
A gép egy 1983-as gyártású korai 9.12-es volt.
Akkor megjegyezték, hogy a két RD-33-as még nem volt csereszabatos, volt jobbos és balos hajtómű is.
Ez az infó már korábban is szárnyra kelt idehaza.
1993 nyarán, mikor nyilvánosságra került, hogy MiG-29-eseket szerzünk be az államadósság terhére, az akkori Kurírban jelent meg Sajtos Zoltán cikke "Fatengelyes vasmadarak" címmel.
Abban leírta, hogy a hazánban állomásozók is mennyit szenvedtek a nem csereszabatos hajtóművekkel, ami csak annyiban nem volt valós, hogy a hazánban állomásozók eleve a 9.13-ast üzemeltették.
Csak ugye, kellett a clickbait, illetve annak korábbi megfelelője, a szenzációs felütés.

Igen, emlékszem mindkét cikkre. A korabeli információ hiányos időkben, minden érdekesnek tűnő írás beégett az ember memóriájába. Ezért nehéz a városi legendákat cáfolni.

Az említett HT cikk, a 2003/02 számban jelent meg "A cápa veszte" címmel.
http://real-j.mtak.hu/11724/1/Haditechnika_2003.pdf
A HT-ben Varsányi Mihály két cikket fordított az orosz MiG-29-esek balesetéről/katasztrófájáról. Kedveltem az írásait!

A cikkben szereplő 120-ik orosz vadászrepülő ezred, a MiG-29-es típus 1993-as rendszeresítés után, az alábbi 9.12-es változatokat vesztette el:

Típus:	Gyártási dátum:	A 120. ezrednél elveszett:
MiG-29 9.12	06.1985	03.06.1993.
MiG-29 9.12	06.1985	22.08.1995.
MiG-29 9.12	07.1985	04.03.1996.
MiG-29 9.12	08.1985	04.03.1996.
MiG-29 9.12	09.1983	25.09.1998. - erről az esetről szólt a cikk!
MiG-29 9.12	06.1985	17.10.2008.
MiG-29 9.12	10.1985	05.12.2008.

Náluk lett botrány korrodálódott függőleges vezérsík bekötésicsomópont miatt elvesztett gépek és pilóta ügyéből:

 

[gacsat]

Erre gondolsz?

A középső és a bal oldali, PRV-13 Odd Pair magasságmérő lokátorok, a jobb oldalon lévő 2 dimenziós 5N87 (64Zs6) Kabina-66 "Back Net" vadászirányító lokátort "szolgálják ki". Mögötte halványan a "Parol" saját-idegen felismerő, szekunder lokátor antennája látszik, ami szintén a Kabina-66 munkáját segíti.

Ez megvan. De minek két magasságmérő?

 

[ghostrider]

Néha még több is van, mert ezek egyesével mérik a célok magasságát, a 2D lokátor viszont sokat követ egyszerre.

 

[Galcom]

Itt a MiG-29-es fórumon, többször posztolva lett már egy-egy orosz MiG-29 9.12-es változatról készült fotó, mondván milyen régi alváltozatot is használ még az Orosz Légierő. Ezért beszéljünk pár szót a szovjet/orosz MiG-29 9.12-es frontvadászok szolgálati idejéről.

Következik hamarosan a második rész, ami "Az export változatú 9.12A/B MiG-29-es változatok a szovjet/orosz légierőnél" témát mutatja be.

Második rész: A MiG-29 9.12A/B exportváltozatának szolgálata a szovjet/orosz légierőknél.

1986-ban beindult a púposabb gerincű, Gardenia zavarórendszerrel felszerelt MiG-29 9.13-as változat gyártása, így a korábbi 9.12-es változatott felszabadították export célra. A Szovjet/Orosz Légierő közel ötven exportváltozatú 9.12A/B változató MiG-29-est vett át 1986 és 1990 között. Fontos kiemelni, hogy ezek egyike sem került, soha szovjet harci alakulathoz!


Átképző 9.12B MiG-29-esek:

A külföldi pilóták képzése a közép-ázsiai, lugovaja-i kiképző repülőezredél történt, ami közel két századnyi 9.12B exportváltozatú MiG-29-es vett át 1986 és 1990 között. Itt mind a harmadik világ, mind a VSz személyzetek képzését, ezeken a 9.12B változatokon végezték.

A Szovjetunió bukása után, 1991-ben ezek egy része a Oroszországba, az észak-kaukázusi, kusevszkajai ezredhez került, folytatva a külföldi személyzetek átképzését. 1993-ban részben ezeken a MiG-29-eseken kaptak átképzést a magyar katonák is! Az ezredforduló után – miután az új megrendelések hiányában megszűnt az átképzési igény – ezek, a 9.12B gépek nem kerültek ipari nagyjavításra, és nagyrészt leállításra kerültek.

Fotó: A fent említett kiképző MiG-29-esek közül jelenleg mindössze egyetlen egy szerencsés orosz 9.12B ismert – az Allesmor által posztolt piros 24-es - ami még 2021-esben is repül, és jelenleg a lipetszki kiképzőközpont állományában szolgál. Ez az orosz 9.12B MiG-29-es 1990-ben gördült le a gyártósorról, 2014-ben került ipari élettartamhosszabbító (valószínűleg második) nagyjavításra Krasznodárban és sohasem szolgált szovjet/orosz harciezrednél.




Bemutatót repülő orosz 9.12B MiG-29-esek:

88-89 között Moszkvához közeli Kubinkai bemutató ezred vett át egy szűk századnyi MiG-29 9.12B exportváltozatott. A kilencvenes évek során a Fecskék műrepülőcsoport repült ezekkel a bemutatókon fehér-kék festéssel, majd később lecserélésre kerültek a jelenleg is használt púposabb gerincű 9.13-as MiG-29-es változatokra. Ezek a kubinkai 9.12B-k hamar, már 2000 és 2003 között kivonásra kerültek, első ipari nagyjavításra sohasem jutottak el.

Fotó: Egy 1989-es gyártású 9.12B exportváltozatú MiG-29-es, a Fecskék bemutatócsoportnál.




Éleslövészeteket támogató orosz 9.12A MiG-29-esek.

Szintén 1988 és 1989 között kapott egy századnyi 9.12A MiG-29-est az Asztahányi kiképő központ. Eredeti feladatuk, hogy a Szovjetunióba/Oroszországba éleslövészetre érkező külföldi személyzetek számára biztosítsanak gyakorlási lehetőséget, ha azok nem repülték át saját vadászgépüket a kiképzőközpontba.

Ezek az asztrahányi, exportváltozatú orosz MiG-29 9.12A repülőgépek szolgáltak a leghosszabb ideig és értek meg változatos karrierutat! A kilencvenes években az orosz, asztrahányi kiképző központ egy-egy századnyi MiG-23MLD és MiG-29 9.12A repülőgépet alkalmazott. Feladatuk a kiképzőközpont támogatása:

• Ha kellet légicélt repültek szomszéd központ rakétás és lokátoros alakulatainak, vagy a saját központjukban gyakorló pilóták számára.
• Hordoztak ejtőernyős infracélt, olcsóbb éleslövészetekhez a sivatag felett.
• Valamint ha szükség volt rá, akkor a gyakorlatokon orosz vagy külföldi pilóták repülhettek velük éleslövészeten.
• Illetve részben átvették a régi szovjet Mari kiképzőközpont (népszerű nevén szovjet TopGun) feladatait, és harci kiképzés során eljátszották az ellenség szerepét.

A kiképzőközpontban a kilencvenes évek végén a MG-23MLD-ket lecserélték, használtan átvett eredeti szovjet 9.12-es MiG-29-esekre, így egészen 2016-ig a két asztrahányi század vegyes 9.12, 9.12A változatokkal látta el feladatait.

Fotó: ez az 1989-es gyártású asztrahányi MiG-29 9.12A exportváltozat, már megerősített függőlegesvezérsík bekötési csomóponttal 2012-ben. A gépágyú lőporgázai összekormolták a törzset.

A 12 darab 1988 és 1989 között gyártott asztrahányi 9.12A exportváltozatú MiG-29-esből, tíz darab 2012 és 2016 között esett át legutóbb élettartamnövelő nagyjavításaon, ami újabb tíz év naptári repidőt biztosított számukra. Érdekes módon 2015 után öt 9.12A távozott az asztrahányi kiképzőközpontból és új karrierbe kezdett!

Fotó: ez az 1988-as gyártású 9.12A exportváltozatú MiG-29-es, közel harminc évet töltött az asztrahányi kiképzőközpontban - az ezredforduló után hosszútávú tárolásba helyezve - míg a Krasznodári ipari nagyjavítása után, 2017-ben került a lipetszki teszt és kiképző központba. Az áttelepítésének valószínűleg köze van a szerb légierő támogatásához (is).

Fotó: Ez a két 1989-es gyártású 9.12A exportváltozat, ipari nagyjavítás után 2015-ben és 2016-ban került át Örményországba, ahol az Orosz Légierő biztosítja az ország légvédelmét.

Fotó: Ezt a szintén 1989-es gyártású asztrahányi 9.12A exportváltozatú MiG-29-es pedig nemrég került Szerbiába!

Fotó: Ez az 1989-es gyártású, a képen még az Asztrahányi kiképzőközpont repülőterén 2018-ban guruló 9.12A exportváltozatú MiG-29-es, igazi egzotikumá válhatott! 2020. májusában derült ki, hogy az orosz Légierő több Szu-24M bombázó és MiG-29-es (9.12A, 9.13 és UB) harcigépet telepített Líbiába, a líbiai Nemzeti erők támogatására. Meg nem erősített hírek szerint ez a 9.12A asztrahányi vadászgép része volt ennek a kontingensnek!


Tehát összefoglalva, ha napjainkban előkerül egy-egy friss dátumhozású fotó orosz MiG-29 9.12-esről, az minden esetben 1988-1990 közötti gyártású 9.12A vagy B export változatú kiképző gép, és nem a nyolcvanas évek szovjet harci alakulatok állományából maradt még mindig hadrendben.

 

[zolkas]

https://twitter.com/i/web/status/1474789047390330881

 

[Roni]

A mig-35 nem kell senkinek ? Nem hallani róla semmit