MiG-29 / MiG-35 Fulcrum (Mikojan-Gurjevics)

[Allesmor Obranna]

.
.
Jó kérdés, hogyha 89-91 közötti időszakot túléli a VSZ és a Szovjetunió, akkor meddig birták volna tartani a hidegháborús tempót. Valószinűleg 2000 körülre mindenképpen mattot kapott volna a VSZ műszakilag, mert addigra a hidegháborús lendülettel továbbmenő USA felgyorsitva befejezi az F-22 fejlesztését, és addigra már legyárt vagy 400 példányt, amire a Szovjetuniónak nem igazán lett volna válasza, jó esetben a MiG-29M elkészül, talán az R-77 is úgy ahogy bevethetővé válik, és igy generációs hátrányban talán elérik az F-16C szintet. A Mig 1.44 egy tévedés volt és valószinűleg a Szu-47 se lett volna alkalmas vadászgépnek. Esetleg a Jak-141 is elkészül, de ott is kellett volna azonnal egy elektronikával erősen feljavitott M verzió, mert az alap Jak-141 nagyon analóg volt, kb a MiG-29A szintet látszott hozni.

Esetleg a Szu beveti a csodafegyvert, és a többszáz addigra legyártott Il-102 láttán a NATO feladja és feloszlatja magát?

Ne keverd a valóságot a fikcióval.
Az egész keleti blokk azért ment szét, mert nem bírták anyagilag a gazdasági-politikai-ideológiai harcot.
De ha nem lett volna ilyen gond, akkor nyilván a fentiek vonzatai is másképp alakulnak.

Te példaként hozod fel a 400 darab F-22-t, a technikát, amit ismersz, de kihagyod a képletből az összes olyan negyedik generációt érintő továbbfejlesztést, ami pont a Szu-VSz megszűnése miatt került kukázásra az USA-ban.

És ugyanígy hozod fel, hogy a MiG 1.44, vagy a Szu-47 egy sikertelen valami volt.
Igen, mert összeomlott a Szovjetúnió.
De ha nem omlik össze, akkor egész biztos, hogy a Szu-27M, a MiG-31M, a MiG-29M mellé megjelent volna rengeteg Szu-27IB, de ugyanígy a bőségben megfinanszírozott 1.44-es (valószínű MiG-33, vagy -35 típusjellel) vagy a Szu-47-es is.

 

[molnibalage]

Te példaként hozod fel a 400 darab F-22-t, a technikát, amit ismersz, de kihagyod a képletből az összes olyan negyedik generációt érintő továbbfejlesztést, ami pont a Szu-VSz megszűnése miatt került kukázásra az USA-ban.

Itt mikre gondolsz?

 

[Capslock27]

Ne keverd a valóságot a fikcióval.

.
Lehet, hogy félreértettelek, de nem pont te mentél el fikcióba, amikor ezt irtad fentebb: "Ki tudja? Ha nem dől össze a keleti blokk, a MiG.........."

 

[Allesmor Obranna]

.
Lehet, hogy félreértettelek, de nem pont te mentél el fikcióba, amikor ezt irtad fentebb: "Ki tudja? Ha nem dől össze a keleti blokk, a MiG.........."

Pont erről beszélek.
A Mi lett volna, ha…? történelmietlen kérdéskört, vagyis a fikciót nem elégséges csak egyoldalúan kezelni.
Csak azért állítod, hogy a MiG 1.44, vagy a Szuhoj Sz-37 nem volt valami nagy siker, mert ezt te már így tapasztaltad meg a Szovjetúnió összeomlása után.
Csak ennek köszönhető az, hogy ezek a gépek nem lettek sikeres projektek.

És az F-22-esből is pontosan ugyanezért nem készült 400 darab, csak kevesebb.

Ha nem omlik össze a Szovjetúnió, akkor lehet, hogy a szovjet ötödik generáció is hamarabb készül el és sikeres is lesz. Ahogy a (mai jelöléssel) 4.5 generáció is.

De akkor a Raptor is másképp evolválódik az YF-22-esből és valószínű, hogy más projektek sem halnak el.
A Grumman kicsinálása elmarad és a McDonnell se bukik el, ahogy a General Dynamics is megmarad önállónak.
A-6F, Tomcat 21, Hornet 2000, A-12 Avenger, F-15F, F-16 Agile Falcon… mindezek mellett egy olyan 450-700 darabos F-22A Raptor flotta, amiből nem spórolják ki az IRST-t sem.

Na ez a fikció.

 

[Allesmor Obranna]

1991 decemberében a Szovjetúnió - a többség számára - váratlanul szűnt meg. Egy szűk eliten kívül a gazdaság tényleges állapota a nagy többségnek, így a műszaki-tudományos rétegnek is ismeretlen volt.
A szovjet csapatok ugyan részben kivonultak az egy évvel korábban, 1990-ben feloszlott VSz volt tagországainak zöméből (a lengyeleknél 92-ig maradtak a Szu-27-esek, az egyesített Németországot meg 1994-ben hagyták el az oroszok), de a katonai fejlesztések, a kutatások, a gyárak felkészítése 1991 decemberéig még a korábbi lendülettel zajlott.

És noha van direkt összefüggés a Szovjetúnió felbomlása, az azt követő gazdasági összeomlás és a nyolcvanas évek szovjet valósága, tehát az odáig vezető út között, feltételezhetjük, hogy egy alternatív univerzumban, ha nem következik be mindaz, ami nálunk bekövetkezett, akkor a gondolatkísérlethez nyugodtan vehetjük az 1991-es állapotokat alapnak.

Eszerint, a kilencvenes évek első éveire a hadiipar fejlesztői a következő projektekkel jutnak el a gyártás megkezdéséig: MiG-29M, MiG-31M, Szu-27M, Szu-27IB, Szu-27PU.
A harci helikoptereknél a Mi-28A került volna gyártásba.
A Jak-141 valószínű átdolgozásra kerül, azonban a nukleáris meghajtású repülőgéphordozó valószínű 1996-98 körül már vízen van.
Ha így van, akkor megjelenik rajta mind a két típus, a Szu-27K és a MiG-29K is. Ahogy a Jak-44 AWACS is.

A két ötödik generációs gép esetében nem következik be az 1993 decemberi költségvetési fűnyíró, így mind a Szuhoj Sz-37, mind a MiG 1.44 első felszállása valamikor az eredeti terveknek megfelelően, 1995 decemberében megtörténik.
Az Sz-37-es ekkora már T-12-es prototípus jelzéssel van ellátva, van belőle egy földi tesztpéldány, egy szárazföldi és egy felhajtható szárnyú változat, míg a hajtóműve a “20-as gyártmány”.
(A mi világunkban ez elég kétségbeesett módon ment végbe, mert a fenti három gépből lett egy darab, de mindhárom feladatra, a hajtóművet meg az 1.44-es kapta meg, mert 1997 decemberéig az nem készült el. Márpedig a MiG-et meg kellett előzni).
A MiG 1.44-esből is legalább három prototípus elkészül már eddigre, de már radarral is felszerelve. A mi világunkban ez a gép csak 1999 decemberére készült el és csak annyit tudni, hogy a 2000-es évben egyszer repült télen és egyszer (a felvételek alapján) tavasszal(?).

Körülbelül 2000-2005-re tehát a keleti blokk országaiban már komoly generációs és képességbeli átrendeződés következik be.

Vagyis, ha azt mondjuk, hogy hiába a MiG-29M és az R-77, mert ott lett volna 400 Raptor, akkor nem a teljes képet vizsgáljuk.
Mert ha lett volna MiG-29M/R-77, akkor ott lett volna bőven minden más is.
De mind a két oldalon egyaránt.

 

[molnibalage]

1991 decemberében a Szovjetúnió - a többség számára - váratlanul szűnt meg. Egy szűk eliten kívül a gazdaság tényleges állapota a nagy többségnek, így a műszaki-tudományos rétegnek is ismeretlen volt.
A szovjet csapatok ugyan részben kivonultak az egy évvel korábban, 1990-ben feloszlott VSz volt tagországainak zöméből (a lengyeleknél 92-ig maradtak a Szu-27-esek, az egyesített Németországot meg 1994-ben hagyták el az oroszok), de a katonai fejlesztések, a kutatások, a gyárak felkészítése 1991 decemberéig még a korábbi lendülettel zajlott.

Igen furcsa érzés lehetett, hogy Szása még 1994 elején is az egységes Németországban lófrálhatott (?) és láthatta a nyugati jólétet.
Vagy ilyen nem történt meg?
Arra még emlékszem, hogy írtad, hogy 1992-ben még építettek Szu-27 hangárokat, a rendszer lendülete vitte még ezeket a dolgokat előre.
Ami amúgy ép ésszel felfoghatatlan.

 

[misinator]

1991 decemberében a Szovjetúnió - a többség számára - váratlanul szűnt meg. Egy szűk eliten kívül a gazdaság tényleges állapota a nagy többségnek, így a műszaki-tudományos rétegnek is ismeretlen volt.
A szovjet csapatok ugyan részben kivonultak az egy évvel korábban, 1990-ben feloszlott VSz volt tagországainak zöméből (a lengyeleknél 92-ig maradtak a Szu-27-esek, az egyesített Németországot meg 1994-ben hagyták el az oroszok), de a katonai fejlesztések, a kutatások, a gyárak felkészítése 1991 decemberéig még a korábbi lendülettel zajlott.

És noha van direkt összefüggés a Szovjetúnió felbomlása, az azt követő gazdasági összeomlás és a nyolcvanas évek szovjet valósága, tehát az odáig vezető út között, feltételezhetjük, hogy egy alternatív univerzumban, ha nem következik be mindaz, ami nálunk bekövetkezett, akkor a gondolatkísérlethez nyugodtan vehetjük az 1991-es állapotokat alapnak.

Eszerint, a kilencvenes évek első éveire a hadiipar fejlesztői a következő projektekkel jutnak el a gyártás megkezdéséig: MiG-29M, MiG-31M, Szu-27M, Szu-27IB, Szu-27PU.
A harci helikoptereknél a Mi-28A került volna gyártásba.
A Jak-141 valószínű átdolgozásra kerül, azonban a nukleáris meghajtású repülőgéphordozó valószínű 1996-98 körül már vízen van.
Ha így van, akkor megjelenik rajta mind a két típus, a Szu-27K és a MiG-29K is. Ahogy a Jak-44 AWACS is.

A két ötödik generációs gép esetében nem következik be az 1993 decemberi költségvetési fűnyíró, így mind a Szuhoj Sz-37, mind a MiG 1.44 első felszállása valamikor az eredeti terveknek megfelelően, 1995 decemberében megtörténik.
Az Sz-37-es ekkora már T-12-es prototípus jelzéssel van ellátva, van belőle egy földi tesztpéldány, egy szárazföldi és egy felhajtható szárnyú változat, míg a hajtóműve a “20-as gyártmány”.
(A mi világunkban ez elég kétségbeesett módon ment végbe, mert a fenti három gépből lett egy darab, de mindhárom feladatra, a hajtóművet meg az 1.44-es kapta meg, mert 1997 decemberéig az nem készült el. Márpedig a MiG-et meg kellett előzni).
A MiG 1.44-esből is legalább három prototípus elkészül már eddigre, de már radarral is felszerelve. A mi világunkban ez a gép csak 1999 decemberére készült el és csak annyit tudni, hogy a 2000-es évben egyszer repült télen és egyszer (a felvételek alapján) tavasszal(?).

Körülbelül 2000-2005-re tehát a keleti blokk országaiban már komoly generációs és képességbeli átrendeződés következik be.

Vagyis, ha azt mondjuk, hogy hiába a MiG-29M és az R-77, mert ott lett volna 400 Raptor, akkor nem a teljes képet vizsgáljuk.
Mert ha lett volna MiG-29M/R-77, akkor ott lett volna bőven minden más is.
De mind a két oldalon egyaránt.

Nekem a 80-as évek végén (hetvenben születtem) csak az volt a feltűnő, hogy minden - számomra érzékelhető - civil fejlesztés beleállt a földbe, ami meg volt, az reménytelenül lemaradt a Nyugattól.
Én ezt akkor az autókon mértem le.
A megújulás szimbólumának számító Lada Szamara formatervileg ott tartott, ahol a Kadett D - miközben az Opel már az áramvonalasabb "E"-t gyártotta 84-től.
Ugyanez volt igaz a Skoda Favoritra is, meg a megakadt FSO Wars-ra is.

S ez még csak a külcsín volt!
A nyugati autók műszaki, megbízhatósági színvonala; pl. elektronikus benzinbefecskendezés stb. meg már végképp elérhetetlen volt.
Ahol megfordultam iskolai gyakorlati napokon, nyári munkán; AFIT tgk. javítóműhely, meg Robur motor felújító/bejárató részlege, csavargyár, Volán, Miskolci Közlekedési Vállalat, utóbbi már dolgozóként is, ahogy utána egy betonelemgyárban, illetve ÉPFU-ban, az már látszott, hogy itt már nem lesz semmiféle fejlődés. Jó lesz, ha egyáltalán csak stagnálás lesz. (A munkanélküliség ekkor már megjelent Miskolcon!).
Egyszerűen látszott, hogy ez a rendszer végképp versenyképtelenné vált.
A nagykanizsai laktanyában tapasztalt műszaki és szemléletbeli színvonal is arról szólt számomra, hogy ez a hajó is elment...

Ez persze nem azt jelenti, hogy a katonai profilú konstruktőr irodák ne tudtak volna világszínvonalú eszközöket fejleszteni, illetve gyártani (pl. Tu-160), de hogy ezt csak a Szovjetunió nagysága ill. nagyságának tehetetlensége - no meg a nukleáris elrettentő erő - tudta volna elhúzni - akkori számomra - túlságosan beláthatatlan ideig.
Aztán bevonultam 89 őszére sorkatonának, s döbbenten azt tapasztaltam, hogy a megszólítás bajtárs lett!
No meg pénzhiány miatt elfogyott decemberre nemhogy a szén (a lezárt kiképzőkörletek bútoraival tüzeltünk), de még az Ultra(!!!) is.
Ez gyakorlatilag a laktanya/hadsereg harcképességének a megszűnését bizonyította számunkra!

Ilyen gazdasági bénultság mellett már csak minimum szükségállapottal (lásd. Lengyelország) lehetett volna (?) folytatni a viszonylag korszerű fegyverek fejlesztését, gyártását, rendszerbeállítását.

 

[Allesmor Obranna]

Nekem a 80-as évek végén (hetvenben születtem) csak az volt a feltűnő, hogy minden - számomra érzékelhető - civil fejlesztés beleállt a földbe, ami meg volt, az reménytelenül lemaradt a Nyugattól.
Én ezt akkor az autókon mértem le.
A megújulás szimbólumának számító Lada Szamara formatervileg ott tartott, ahol a Kadett D - miközben az Opel már az áramvonalasabb "E"-t gyártotta 84-től.
Ugyanez volt igaz a Skoda Favoritra is, meg a megakadt FSO Wars-ra is.

S ez még csak a külcsín volt!
A nyugati autók műszaki, megbízhatósági színvonala; pl. elektronikus benzinbefecskendezés stb. meg már végképp elérhetetlen volt.
Ahol megfordultam iskolai gyakorlati napokon, nyári munkán; AFIT tgk. javítóműhely, meg Robur motor felújító/bejárató részlege, csavargyár, Volán, Miskolci Közlekedési Vállalat, utóbbi már dolgozóként is, ahogy utána egy betonelemgyárban, illetve ÉPFU-ban, az már látszott, hogy itt már nem lesz semmiféle fejlődés. Jó lesz, ha egyáltalán csak stagnálás lesz. (A munkanélküliség ekkor már megjelent Miskolcon!).
Egyszerűen látszott, hogy ez a rendszer végképp versenyképtelenné vált.
A nagykanizsai laktanyában tapasztalt műszaki és szemléletbeli színvonal is arról szólt számomra, hogy ez a hajó is elment...

Ez persze nem azt jelenti, hogy a katonai profilú konstruktőr irodák ne tudtak volna világszínvonalú eszközöket fejleszteni, illetve gyártani (pl. Tu-160), de hogy ezt csak a Szovjetunió nagysága ill. nagyságának tehetetlensége - no meg a nukleáris elrettentő erő - tudta volna elhúzni - akkori számomra - túlságosan beláthatatlan ideig.
Aztán bevonultam 89 őszére sorkatonának, s döbbenten azt tapasztaltam, hogy a megszólítás bajtárs lett!
No meg pénzhiány miatt elfogyott decemberre nemhogy a szén (a lezárt kiképzőkörletek bútoraival tüzeltünk), de még az Ultra(!!!) is.
Ez gyakorlatilag a laktanya/hadsereg harcképességének a megszűnését bizonyította számunkra!

Ilyen gazdasági bénultság mellett már csak minimum szükségállapottal (lásd. Lengyelország) lehetett volna (?) folytatni a viszonylag korszerű fegyverek fejlesztését, gyártását, rendszerbeállítását.

Igen, a fentebb vázolt gondolatkísérletem természetesen erősen idealisztikus, de a célja az volt, hogy megmutassam, a MiG-29M megléte, vagy elsorvadása sem csak egy izolált eset volt, hanem a nagy egész szerves része. A dupla, vagy semmi esete.
Nem véletlen, hogy a Szovjetúnió megszűnését követő években nem csak ezt a típust, de a többit is beszántották és ez bizony a nyugati projekteknél is éreztette hatását.

 

[boki]

NDK-s MiGek

 

[Allesmor Obranna]

Igen furcsa érzés lehetett, hogy Szása még 1994 elején is az egységes Németországban lófrálhatott (?) és láthatta a nyugati jólétet.
Vagy ilyen nem történt meg?
Arra még emlékszem, hogy írtad, hogy 1992-ben még építettek Szu-27 hangárokat, a rendszer lendülete vitte még ezeket a dolgokat előre.
Ami amúgy ép ésszel felfoghatatlan.

Igen. A lengyeleknél nem épültek hangárok a Szu-27-eseknek, pedig egy komplett szovjet ezrednyi állomásozott ott, de az NDK-ba bizony már fedezékkel együtt tervezték a rendszeresítést.
Ahhoz képest, hogy az NDK 1990 októberében szűnt meg, míg a szovjetek, (illetve 1992 januárja után az oroszok) még 1994-ig maradtak, valóban furcsa, hogy mivégre épült meg másfél darab olyan fedezék, ami már a Szu-27-esnek készült.
Mert fedezékeket építeni nem darabonként szoktak, hanem csoportonként. Tehát előre oda kell logisztikázni 10-16 (ha nem több) fedezéknyi alapanyagot, infrastruktúrát.
Amit előre le kell szervezni.

Na most a kérdés az, hogy pontosan mikor is épültek ezek a fedezékek? Mert ha 1990 októbere után, amikor a lengyeleknél ugyan már ott voltak a 27-esek, de már az is tudott volt, hogy mindenhonnan ki kell vonulniuk, akkor különös, hogy még aktív terv lett volna nem csak a Szu-27-es németországi rendszeresítése, de a helyi infrastruktúra felbővítése is.
A másik variáció, hogy a lengyelekhez is csak azért telepítettek Szu-27-est, mert az eredeti NDK-beli rendszeresítésről már lemondtak és inkább a potenciális fronttól távolabb, de szerényebb infrastruktúra mellett üzemeltették a típust.
Az viszont biztos, hogy nagyon sok szovjet projektet már nem a józan gyakorlatiasság, hanem az elnehezült bürokrácia tehetetlensége hajtotta még egy darabig.

 

[Allesmor Obranna]

Igen furcsa érzés lehetett, hogy Szása még 1994 elején is az egységes Németországban lófrálhatott (?) és láthatta a nyugati jólétet.
Vagy ilyen nem történt meg?

Itt van egy ötrészes videó, amikor az oroszok részt vettek egy 9.13-as MiG-29-essel és es Szu-17M4-essel egy német gyorsulási versenyen, már az egyesítés után, 1993-ban, egy évvel a kivonás előtt:

 

[Capslock27]

Igen furcsa érzés lehetett, hogy Szása még 1994 elején is az egységes Németországban lófrálhatott (?) és láthatta a nyugati jólétet.
Vagy ilyen nem történt meg?
Arra még emlékszem, hogy írtad, hogy 1992-ben még építettek Szu-27 hangárokat, a rendszer lendülete vitte még ezeket a dolgokat előre.
Ami amúgy ép ésszel felfoghatatlan.

1991. Németország, MiG-29, érdekes kis film:

 

[enzo]

1991. Németország, MiG-29, érdekes kis film:

A golyós számológép az kemény...

 

[LMzek 2.0]

Ha már az eredeti 9.12-es 29-es. Szerintem annaka gépnek a legnagyobb marhasága vagy a fillérbaszásból, vagy komplett idiotizmusból született, méghozzá a 6db szárny alatti függesztési pont. Nekem senki ne mondja azt, hogy horribilis összegbe került volna már a 9.12-es zárnyára 8 felföggesztési pontot rakni úgy, hogy a törzshöz a két legközelebbire egy-egy PTB-1150 a következő kettőre R-27 a maradék 4-re meg R-73. Így a 3 póttartállyal majdnem megduplázódott volna a szállítható kerozin mennyisége.

A MiG-21/Szu-34 mintájára lehett volna hamarabb/gyorsabban "puposítani", és a súlypont problémát a "Kefír"/SZU-34/-35 mintájára "kacsásítással" megoldani.

Elnézést, hogy nem emléxem ki mondta --1;Bocsss, 2; igaza van/volt !!!--, hogy a Gulág-os motiváció hiánya -- is -- rendesen megcsapolta a korábbi oroszos --valóban bámulatos eredményeket létrehozó (szerintem)-- hatékonyságot és gyorsaságot.

...pontosítva: annak a helyére --úgy tűnik kb. máig sem-- nem lépett semmi.

 

[Capslock27]

A golyós számológép az kemény...

.
.
Az abakuszt én sem értem. A szovjeteknek nagy sorozatban voltak Elektronika márkájú zsebszámológépei, ez pl már 1983-ban is: https://en.wikipedia.org/wiki/Elektronika_MK-52

 

[Capslock27]

.
.
Az abakuszt én sem értem. A szovjeteknek nagy sorozatban voltak Elektronika márkájú zsebszámológépei, ez pl már 1983-ban is: https://en.wikipedia.org/wiki/Elektronika_MK-52

.
.
Ez a tipus 1991-re már a világűrbe is fel lett küldve, tehát bőven strapabirónak és megbizhatónak volt nevezhető, nem értem, minek az a béna abakusz, akármilyen ügyesen is tologatták a golyókat.

 

[molnibalage]

.
.
Ez a tipus 1991-re már a világűrbe is fel lett küldve, tehát bőven strapabirónak és megbizhatónak volt nevezhető, nem értem, minek az a béna abakusz, akármilyen ügyesen is tologatták a golyókat.

Hiánygazdaság + csóróság.
Egy mai 18 éves számára felfoghatatlan lenne 1990 és tája, ha bezavarnád egy akkori ABC-ben.

 

[enzo]

.
.
Ez a tipus 1991-re már a világűrbe is fel lett küldve, tehát bőven strapabirónak és megbizhatónak volt nevezhető, nem értem, minek az a béna abakusz, akármilyen ügyesen is tologatták a golyókat.

Egyébként nekem is egy Elektronika volt az első tudományos számológépem. Ha jól tudom egy japán típus másolata volt. Ennek már rendes LCD kijelzője volt, nem ilyen fluoreszcens furaság, mint az általad linkelten. Ezt egy időben lehetett kapni a PIÉRT-nél (azaz állami üzletben), amikor Casio és egyéb nyugati természetesen nem volt kapható. Persze nem volt menő, de még csak drága sem volt. Bár az árra nem emlékszem, de olcsó volt az akkori árakhoz képest (1500 Ft? vagy ilyesmi 1985-ben vagy 86-ban).

 

[Allesmor Obranna]

Az abakusz a szovjet valóság egyik szimbóluma volt.
Áramot nem evett és a nagy birodalom bármely tájáról jött nép egyszerű gyermeke is tudta kezelni.
Működött, lehetett vele dolgozni.
Tökéletes volt egy olyan sajátos minimalizmus korlátolta világban, ahol magának a számoló egységnek nem kellett bizonylatolnia.

Fogalmazhatunk persze úgy is, hogy a szarból erénykovácsolás kétes romantikája ez a jelenség, amiről lerí, hogy szintén a Nagy Honvédő Háború traumája okozta kényszeres primitivizmus miatt tartottak ki mellette.
Mint oly sok minden más mellett is.

Az amerikai gárázsbarkács “tudós” kultuszra is jellemző egyfajta egyszerűség, a “keep it simple” és az “if it ain’t broke, don’t fix it” szellemiség jegyében néznek ők is ferde szemmel minden, szerintük “túlmérnökölt” német, de különösen francia vívmányt, de a szovjet abakusz jelenség az még ezen is túlmutat.
Az abakusz az már az indokolatlan szintű konzervativizmus, ahol is valójában a baj azzal volt, hogy a nagy országban sok pénztárgép kellett volna.
Annyi meg nem volt.

 

[enzo]

Az amerikai gárázsbarkács “tudós” kultuszra is jellemző egyfajta egyszerűség, a “keep it simple” és az “if it ain’t broke, don’t fix it” szellemiség jegyében néznek ők is ferde szemmel minden, szerintük “túlmérnökölt” német, de különösen francia vívmányt, de a szovjet abakusz jelenség az még ezen is túlmutat.
Az abakusz az már az indokolatlan szintű konzervativizmus, ahol is valójában a baj azzal volt, hogy a nagy országban sok pénztárgép kellett volna.
Annyi meg nem volt.

Egyébként a japán szorobant és a kínai megfelelőjét is sokáig használták. Kínában 2002-ig vizsgázni kellett a használatából.