Érdekes korai megoldások. Az első, baloldali ábrán az aerodinamikai elrendezés már közel van a véglegeshez, de még nem teljesen az, amit majd a legelső, 9.01-es prototípusnál látunk.
Érdekes, hogy a légiharc fegyverzetnek a "K-60" (R-60) rakétát adják meg, illetve az AO-17A kétcsövű gépágyú itt leírva is szerepel. Az AO-17A a Szu-25 és Mi-24P-ből ismert GS-30-2-es egy alternatívája lett volna, ami egészen a legutolsó, a 9.01-est megelőző fa-műanyag mock up-ig tartotta magát.
A hajtóművek is érdekesek, mert a Tumanszkij R-67F-300 is sokáig favorizált volt a kisebbik újgenerációs frontvadászba, azaz a leendő 29-esbe. Ez tulajdonképpen a MiG-21bisz R-25-300-asának kétáramúsított verziója lett volna, olyan, mint a franciáknál a Snecma Atar-9K-ból (Mirage III, IV, F1) kihozott M53-asa (Mirage 2000, 4000).
Külön érdekesség, hogy az 1991-es taszári repülőnapon a csehszlovákok statijus sorra kirakott MiG-29-ese mellé a magyarok a típus hajtóművének a Tumanszkij R-67F-300-at adták meg, nem a Bill Gunston könyvek "Tumansky R-33D" félreértését. Vajon honnan tudthatták, hogy sokáig versenyben volt az R-67-es az Klimov (Izotov) RD-33-asával szemben, csak még a próbapadon alulmaradt a kisebb tolóerő, nagyobb fogyasztás és tömeg miatt?
A másik opció, a szintén csak 75kN-os "TR-9-117". Ebben az az érdekes, hogy a "-117" utótag tipikus Klimov hajtómű kód. Vagyis lehet, hogy ez nem más, mint a későbbi RD-33-as egy korai projekt kódja.
Én azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a General Electric YJ101 mintájára a TR-9-117 a későbbi RD-33-as korai, egyáramú változata.
Ugyanis az YJ101 is egy sajátos kialakítású egyáramú, de hűtött forszázskamrájú utánégetős hajtómű volt, amit a Northrop YF-17-esébe építettek.
Az Y a kísérleti példányra, míg a J a jet, azaz egyáramú kialakításra utalt.
Az F-18-ashoz viszont a Navy turbofant akart, ebből lett az F, és a 101 "navalizálásával" (a 4 a Navy kódja, míg a 6 az USMC-é) jött létre az F404GE400.
Ha megvalósult volna a land based Northrop F-18L, akkor bajban lett volna az USAF, mert az F101GE100 már foglalt volt a B-1B hajtóműve számára.
Szerintem akkor elnevezték volna F110-nek, ha előbb megvalósult volna az F-18L, mint az F-16C.
Ha nem, akkor valószínű az F102GE100 lett volna a típusjele az F404GE400 szárazföldi változatának.
(Mert az F103GE100/101/102 már foglalt a CF6-os család különféle korai változatai számára)
Szóval a baloldali rajz érdekes, de nem kevésbé a jobboldali. Itt ugyanis szerepel az ismert K-73 és K-27 (R-73 és 27) mellett olyan fegyverek kódja is, mint K-61, vagy K-14.
És még szintén az AO-17A a gépágyú.