.
Gyors LMzés:
Egy "testhezálló" üa-tartályt kellene faragniuk, és a
MiG-29-család
alapvető problémája megoldódna!
Az a "két hajtómű közé teszek egy póttartályt(bármit)" aerodinamikailag egy tragédia: kb. "ledugózza a két hajtómű közötti légáramot, a "szabadon" lévő" (szárnyon pl.) azonos póttank légellenállásának sokszorosár indukálja.
...a'la F-16:
...az a szárnytőhöz simuló hosszan elnyúló póttank! Ha csak a kisebb F-16 üa-mennyiségének kétharmadát kapjná, már akkor nagyságrenddel jobban/többre alkalmazható, jelenlegieknél sokkal gépet kapnának, 0,1-0,2Mach csökkenés árán --a kb. 2,2Mach-ból--.
Ahogy máskor is: Szerintem!
U.I.: ha ezzel megvannak, akkor meg kiadnám következő --párhuzamos ? -- feladatnak egy leszállás --alacson sebességű manőverezés- javító/segítő canard/kacsaszárny kifejlesztését!
Van ilyenre sikeres Tu-144-es előzmény,
...sikeres Szuhoj alkalmazás a 27-es családban, meg pár-száz a fiókban, amit nem is tudunk...
A nagy leszállósebesség miatt csak papiron --vagy nagy kockázattal-- alkalmazható fűves repteres üzemmód átkerülne a gyakorlatban is meglévő képességek közé, sok fejlődős ügyfél örömére, cserébe adva a brutálka üzemanyag-zabáló 0,1-02M sebességet a feleslegesen sokból: 2,2+Mach.
.