1992-óta a lukovicsi üzemben, nyugati nevén moszkvai gyár, népszerűbb néven MiG gyár (Csak nyolcvanas években négy gyár termelt MiG-eket, a gyárak nem voltak tervezőirodához kötve a kilencvenes évekig.), nem készült új - klasszikus 9.12, vagy 9.13-as - MiG-29-es. Ez elmúlt húsz évben a szovjet összeomlás után, a gyárban ragadt gépeket értékesítették.
Hogy miért maradt ennyi MiG-29-es gyárban? Egyrészt tervgazdálkodás folyt az egész országban, amiből nem lehetett csak úgy pár hónap, év alatt kilépni. Másrészt voltak jelentős megrendelések. Pl Irak, akinek ugyan – nyugati forrással ellentétben – nem kellett a típus, de az oroszok szerették volna eladni. Aztán ott volt Irán, aki viszont szerette volna nagy mennyiségben rendszeresíteni. Az USA mindkét üzletet keresztülhúzta, alig 60 darab MiG-29-es került a két országba.
Nem véletlenül erőltették a korabeli magyar és más kormányoknál az orosz álamadóság leírását MiG-29-esekben. Legalábbis ott, ahol ezt az USA nem tiltotta.
Először a gyár udvarról osztogatták a konzervált gépeket. Ilyenek voltak 1993-tól a magyar, iráni, maláj, szlovák és román MiG-29-esek. Majd a gépek fogytával a gyárban, valamilyen készültségi szinten lévő MiG-29-eseket fejezték be. Illetve sokat visszavittek az udvarról az üzemcsarnokba és visszabontották őket, hogy könnyebben legózhassanak.
Visszabontott gép:
Visszabontott alkatrészek:
A készletek a kétezres években:
Más volt a helyzet a Nyizsnyij Novgorod-i, korábban Gorkij-i, egy darabig Sokol üzem esetében. Itt a MiG-29UB-k készültek. Itt a jóval kisebb igény miatt, nem volt jelentős a túltermelés. (No meg a MiG-31-eseket gyártották párhuzamosan.) Ezért itt döntően valóban gyári új MiG-29UB 9.51-eseket adtak át az elmúlt húsz évben, bár volt itt is néhány botrány a régi szerkezeti elemek miatt.