Akkor felmerül a kérdés, hogy a Szu-35 mellett miért kell még a MiG-31 flottát is tartani?
MiG-31 Foxhound (Mikojan-Gurjevics)
- Téma indítója GrGLy
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
-
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, és a kialakult helyzet kapcsán szeretnénk elkerülni a (többek között az ukrán topikban is tapasztalható) információs zajt, amit részben a hazai sajtóorgánumok hozzá nem értő cikkei által okozott visszhang gerjeszt. Mivel kizárható, hogy a hazai sajtó, vagy mainstream szakértők többletinformációval rendelkezzenek a fórumhoz képest a Wagner katonai magánvállalat oroszországi műveletével kapcsolatban, így kiegészítő szabály lép érvénybe a topik színvonalának megőrzése, javítása érdekében:
- a magyar orgánumok, közösségi média oldalak, egyéb felületek hírei és elemzései (beleértve az utóbbi időkben elhíresült szakértőket is) nem támogatottak, kérjük kerülésüket.
- a külföldi fősodratú elemzések, hírek közül az új információt nem hordozók szintén kerülendők
Ezen tartalmak az oldal tulajdonosának és moderátorainak belátása szerint egyéb szabálysértés hiányában is törölhetők, a törlés minden esetben (az erőforrások megőrzése érdekében) külön indoklás nélkül történik.
Preferáltak az elsődleges és másodlagos források, pl. a résztvevő felekhez köthető Telegram chat-ek, illetve az ezeket közvetlenül szemléző szakmai felületek, felhasználók.
Mert a SZU-35 sem tudja azt szuperszonikus hatótávolságban mint a MIG. Igazából sem sebességben sem hatótávolságban meg sem közelíti.
Azért a “meg sem közelíti“ túlzásnak tűnik.
Pár tonnával több üzemanyagot vihet magával a MiG, tény, de talán a Szuhoj aerodinamikával ezt kompenzálhatja? (Már ami a hatótávot, őrjáratozási időt illeti, teljesen laikus kérdés)
A csúcsmagasságban van komoly differencia, arról nem tudtam eddig, talán az számíthat.
A Szuhojnak szubszonikus tartományban jobb az aerodinamikája nem szuperszonikusban. A Szuhoj 4 R37-el és 4 R-77-1-el (mert ez a MIG teljes fegyverzete) nem is képpes tartósan szuperszonikus sebességre a MIG-gel összehasonlítva. A MIG szuperszonikusan képes 1000km-et repülni ugyanekkora fegyverzettel úgy, hogy elvileg 2 Mach sem akadály neki, ha a harcászati helyzet megköveteli(kis ideig természetesen). Egész egyszerűen amit a MIG tud abban hülyére veri a Szuhojt.
Teljesen felesleges ezen vitatkozni hány gép kell egy awacs védelméhez.Eleve nem önmagukban reptetik őket légtér védelmében éles helyzetben.Minimum 2-3 "géppár" van a közelében abban az irányban ahonnan "fenyegetettség" érkezhet.Az meg hogy adott esetbena mig31 indít előbb rakétát vagy esetleg őt fogja el előbb egy "őrjáraton" levő raptor/F35 élesben élesben derülne ki.Az esetek többsegében meg nagyrészt behatárolható hogy milyen irányokból érkezhet fenyegetés.
Azonkivül halvány lila gőzünk sincs,hogy a mai E3 milyen távolságbol képes felderiteni egy MiG31est.A vadászgépet kb 400 km-ről egy 80as évekbeli adat,MiG21 méretű célra.MiG31 meg egy marhanagy gép,és közben a Sentry radarját is párszor upgradelték már.Ráadásul a Foxhound magasan repül,a világ végéről is látják a földi távolfelderitő lokátorok is.AWACS se a frontvonalon járörözik,hanem hátréb-és van nagy hatótávú nyugati légvédelmi rakéta is.SkyCeptor/Stunner hatótávját is 250-350km-re becsülik repülőgépekre (nincs hivatalos adat nyilvánosségra hozva,sajnos).AWACS az S300(V)/400 rendszerek miatt 2-300km mélységben kellene,hogy maradjon.Vagyis a a MiG-nek szó szerint bele kéne rohannia az ellenfél légvédelmi rakétáinak tűzkörébe könnyű gyakorlócélként,hogy elérje az AWACS/tartálygépet még az R37M rakétával is...
Tomcatnak részben ez másik részben alkalmasnak kellett lennie a szovjet vadászokkal szemben légi fölény biztosítása(ellentétben az eredetilwg rendszeresített F111B-vel szemben).Ennek megfeleő volt az aerodinamikai kialakítása is.Az más kérdés hogy a manőverező képesseget korlátozta az ideiglenesnek szánt TF30 tömegéhez képest alacsony tolóereje plussz más problémák amit a GE F110-400 asokkal később "korrigáltak".Bár ezen a téren igy is felülmúlta a sokáig "kortárs" szovjet mig21/23/25 gépeket(mig29/Su27 80-as évek második felére terjedt el nagyobb számban). még az eredeti hajtóművel is .Nagy hatótávú rendszerük több is van már még ha nem is "honinak" hivják őket(Patriot,Thaad,Aegis komplexukok).
Vlagyivosztok az orosz távol-kelet, Kanszk az Szibéria.
Az aszimmetria abból adódik most, hogy valamiért* az USAF/USN sokkal jobban támaszkodna egy esetleges oroszokkal vívott háborúban a tankerflottájára és a légtérellenőrzőire, mint az oroszok a sajátjaikra. Az amerikaiaknak ez hatalmas kitettség. És nincs légvédelmi rendszerük, amely képes lenne annyira távol tartani az oroszokat a saját (orosz) légterükben, hogy azok ne jelentsenek veszélyt ezekre a nagy értékű eszközökre. Ha meg az oroszok akár csak megneszelik, hogy F-22 vagy F-35-ök léptek be a légterükbe, akkor biztosak lehetünk benne, hogy repül a taktikai atom az USAF releváns európai légibázisaira. Pont az @Allesmor Obranna által feljebb kifejtett okokból kifolyólag.
*: azért az milyen szép, hogy itt egy olyan, remélhetőleg elméleti lehetőségről beszélünk kizárólag, amelyben az USAF, kisebbrészt NATO légierők orosz területek közelében vagy konkrétan orosz légtérben vívnának légiháborút. Azért ez elmond valamit a helyzetről ...
Bejzony.Libiai incidensek és Irak-Irán elég szemléletesen bizonyitották,hogy a MiG23/25 ellen még az F14A manőverjellemzői is elegek.Mikor elkezdtek terjedni a Szu27 és MiG29 gépek,kapott is új hajtómüvet a cicus.Tomcat 21 meg a tervezett új radarral és a szintén papiron maradt AAM extra hatótávú rakétákkal felvenné a versenyt a mai MiG lőtávjával is.
Technikai fejlődés eltüntette a különbséget a hadszintéri nagy hatótávolságú,és a honi légvédelmi rendszerek között.De ez már a 80as évekre elért eredmény.60as években még elég merkánsan megvolt a különbség.
És az usak már a 60as évek legelején abbahagyta mind a honi légvédelmi rakéták,mind a vadászok fejlesztését (70es évek elejére meg fel is számolta a rendszereit,csak az F106 maradt a Légi Nemzeti Gárdánál).Pedig akkor még markánsan megvolt a különbség.És az 50es években még keményen költött rá,nem kis eredményeket elérve-gondoljunk csak a 650km hatótávú BOMARC "rakétára",meg az YF12 protora.
Valójában az USA az 50es évek végén kiterjedtebb és jobb honi légvédelmi rendszerrel rendelkezett,mint az erről hires Szovjetunió.60 után egyszerűen leálltak a honi légvédelmi fejlesztések,az F106 volt az utolsó rendszerbeállitott gép,de az is az eredetileg tervezettnek töredéke létszámba (1200 gépet terveztek eredetileg).Pedig a Convair annak is már tervezte a kéthajtóműves,növelt teljesitményű változatát,amibe már belefért volna az F108ra tervezett radar+rakétarendszer is.Meg a kacsa vezérsikos X változatot,és még az F12 vetélytársának szánt 3M sebességű változatot is-de leállitották a programokat.
Kezdjük azzal, hogy az orpsz AWACS és tanker flotta nem létezik a NATO AWACS és tankerflottájához képest.
A másik pedig az, hogy a NATO-nak nem is kell annyi légvédelmi rendszer mint az oroszoknak, mert vagy 15-20× több multirole gépük van. Gondolj bele, jelenleg csak 5.gen. gépből majdnem dupla annyi van a NATO-nak mint a teljes orosz 4.gen+5.gen multirole és taktikai csapásmérő flotta.
Érdekesség, hogy míg az amerikaiak a magasabb védelmi költségvetés és az állandó technológiai fölénybe, mint a hadviselés egyik fegyverébe vetett hit okán már a harmadik generációnál áttértek a bonyolultabb turbofan hajtóműre, addig az "olcsójános" szovjetek inkább még maradtak egy ideig az egyáramú típusok mellett.
Az egyetlen kivétel a MiG-31-es, de azt már akkor kezdték el fejleszteni, amikor az amerikaiak kvázi-hasonló 3.5 generációs F-14A es F-15A gépei a csapatpróbán, illetve a nullszéria szakaszában voltak.
És a Panavia Tornado is turbofan hajtóművet kapott.
Ebből két dolog következett.
Az egyik, hogy a szovjet AL-21F és R-29/35 típuscsalád (az R-27-est inkább nem említem) az egyáramú hajtóművek technológiájának vegyük úgy, hogy az akkori "kimaxolása" volt. Persze lehetett volna még modernebb kivitelben tovább is fokozni őket, de - különösen az AL-21F - így is elég jó eredményt adott.
Amúgy - teoretikusan - hogy milyen lett volna a világ, ha a negyedik generáció általánosan nem kap mindenhol turbofan utánégetős hajtóműveket és az egyáramúak fejlődnek mégtovább, elég csak megnézni az amerikai GE YJ101 hajtóművet, ami az YF-17 Cobra gépekben volt.
Pont az amerikaiak, akik maguk tértek át a kétáramú hajtóművekre már a harmadik generációtól kezdve, egy kifejezetten innovatív egyáramú szerkezetet alkottak az egyik negyedik generációsnak szánt gépbe. Igaz, ez csak egy projekt hajtómű volt és a szerkezet végül - a még így is eléggé moderált kétáramúsági fokú - F404GE400-asban konszolidálódott.
Így a GE még a 70-es évek legvége előtt elmondhatta magáról, hogy alaposan körbejárta a kérdést, mert az övé volt a valaha megépült legnagyobb kétáramúságú (F101GE100 - B-1A) és a legkisebb kétáramúságú (F404GE400 - F/A-18A) hajtómű, de még a modern egyáramúakhoz is volt példája.
Szóval a szovjetek az olcsó front harcászati repülőkbe olcsó egyáramú hajtóműveket akartak és ez akkor és ott teljesen érthető volt. Az AL-21F volt ezek közül a legdrágább és legtöbb munkaórával gyártható, igaz, a leggazdaságosabb és általában a legjobb karakterisztikájú is. A konkurens R-35-300 a leginkább a nyers tolóerőben és a kifejezetten impresszív dinamikus tolóerőben múlta felül, de nem sokkal volt olcsóbb, miközben az élettartama a fele volt. Viszont a tény, hogy a MiG-23-asok ML generációjához a felszállástól a szuperszonikuson át a leszállásig mindenhol garantálta a kellően fölényes energiatartalékot, még felfegyverzett gép esetén is.
Ebből megint két dolog következett.
Az egyik, hogy a honi légvédelmi MiG-31-esnél, annak fontossága, össz-költsége, általános karakterisztikája, tervezett harcértéke miatt a tervezők bátrabban nyúlhattak a drágábban gyártható és bonyolultabb kétátamú megoldáshoz, viszont ehhez nem egy új hajtóművet vettek alapul, hanem egy már ismert dizájnt a civil repülésből. Az azzal való párhuzamos gyártás sokat enyhített a költségeken még akkor is, ha csak fő vonalakban egyezik meg a gázgenerátor szekció a két változaton.
A másik pedig, hogy a fentiek alapján a szovjet negyedik generációs front harcászati repülőgépekbe szánt turbofan hajtóműre átállás arányaiban mennyivel zsebbenyúlósabb lett, pláne a két hajtómű miatt. Ugyanakkor a Nyugatot követni kellett.
Az egyetlen kivétel a MiG-31-es, de azt már akkor kezdték el fejleszteni, amikor az amerikaiak kvázi-hasonló 3.5 generációs F-14A es F-15A gépei a csapatpróbán, illetve a nullszéria szakaszában voltak.
És a Panavia Tornado is turbofan hajtóművet kapott.
Ebből két dolog következett.
Az egyik, hogy a szovjet AL-21F és R-29/35 típuscsalád (az R-27-est inkább nem említem) az egyáramú hajtóművek technológiájának vegyük úgy, hogy az akkori "kimaxolása" volt. Persze lehetett volna még modernebb kivitelben tovább is fokozni őket, de - különösen az AL-21F - így is elég jó eredményt adott.
Amúgy - teoretikusan - hogy milyen lett volna a világ, ha a negyedik generáció általánosan nem kap mindenhol turbofan utánégetős hajtóműveket és az egyáramúak fejlődnek mégtovább, elég csak megnézni az amerikai GE YJ101 hajtóművet, ami az YF-17 Cobra gépekben volt.
Pont az amerikaiak, akik maguk tértek át a kétáramú hajtóművekre már a harmadik generációtól kezdve, egy kifejezetten innovatív egyáramú szerkezetet alkottak az egyik negyedik generációsnak szánt gépbe. Igaz, ez csak egy projekt hajtómű volt és a szerkezet végül - a még így is eléggé moderált kétáramúsági fokú - F404GE400-asban konszolidálódott.
Így a GE még a 70-es évek legvége előtt elmondhatta magáról, hogy alaposan körbejárta a kérdést, mert az övé volt a valaha megépült legnagyobb kétáramúságú (F101GE100 - B-1A) és a legkisebb kétáramúságú (F404GE400 - F/A-18A) hajtómű, de még a modern egyáramúakhoz is volt példája.
Szóval a szovjetek az olcsó front harcászati repülőkbe olcsó egyáramú hajtóműveket akartak és ez akkor és ott teljesen érthető volt. Az AL-21F volt ezek közül a legdrágább és legtöbb munkaórával gyártható, igaz, a leggazdaságosabb és általában a legjobb karakterisztikájú is. A konkurens R-35-300 a leginkább a nyers tolóerőben és a kifejezetten impresszív dinamikus tolóerőben múlta felül, de nem sokkal volt olcsóbb, miközben az élettartama a fele volt. Viszont a tény, hogy a MiG-23-asok ML generációjához a felszállástól a szuperszonikuson át a leszállásig mindenhol garantálta a kellően fölényes energiatartalékot, még felfegyverzett gép esetén is.
Ebből megint két dolog következett.
Az egyik, hogy a honi légvédelmi MiG-31-esnél, annak fontossága, össz-költsége, általános karakterisztikája, tervezett harcértéke miatt a tervezők bátrabban nyúlhattak a drágábban gyártható és bonyolultabb kétátamú megoldáshoz, viszont ehhez nem egy új hajtóművet vettek alapul, hanem egy már ismert dizájnt a civil repülésből. Az azzal való párhuzamos gyártás sokat enyhített a költségeken még akkor is, ha csak fő vonalakban egyezik meg a gázgenerátor szekció a két változaton.
A másik pedig, hogy a fentiek alapján a szovjet negyedik generációs front harcászati repülőgépekbe szánt turbofan hajtóműre átállás arányaiban mennyivel zsebbenyúlósabb lett, pláne a két hajtómű miatt. Ugyanakkor a Nyugatot követni kellett.
Melyik Szovjetúnió? Az ötvenes évek végi, vagy a nyolcvanas évek végi? Mert a szovjet honi légvédelem nem az ötvenes évek végi színvonaláról híres, hanem arról, amit már a MiG-31 és a Szu-27 hozott el.
És így a mondat úgy folytatódik, hogy a nyolcvanas évek végi szovjet honi légvédelem kiterjedtebb és jobb volt, mint az erről híres amerikai.
És akkor jöhetsz a legnagyobb blamázs Mathias Rust-tal én meg jövök a kubai emigránsokkal és 9/11-el, mire te a konteóval, amire én is konteóval válaszolok.
Úgyhogy óvatosan a relativizálással, mert a kiváló szovjet honi légvédelem valójában a kiváló amerikai honi légvédelem koncepciójára épült és a szovjet a maga idejében azért lett jobb, mint az amerikai, mert az időközben elsorvadt.
De a tétel megfotdítása is igaz: az amerikai az 50-es évek végén azért volt jobb, mint a szovjet, mert az amerikai akkor ezt még komolyan fejlesztette, a szovjet meg még csak kereste a lehetőségeket.
Orosz légtérbe de bármilyen más légtérbe nem küldenek be awacs gépet(ahogy az Oroszok is az Ukrán légvédelmi komplexumok hatókörén járőröztetik őket).Lehet hogy hatalmas kitettség de egyben előny is hogy ők egyálltalán rendelkeznek ilyennel még akkor is ha őket támadják meg.Tavaly májusban több Orosz gépet,helikoptert 40-50 km mélységben igazoltan az Ukránok.Saját állitásuk szerint Patriot komplexummal(gépek lelövése igen maga hogy melyik komplexumot használták nem lett megerősítve).Egy esetleges Nato-Oroszország konfliktus esetén ezek a gépek nem repülnének közvetlenül a "frontvonal"mentén.Elsődleges feladatuk saját repterek,infrastruktúra védelme lenne a velük egy "hálózatban" levő légvédelmi komplexumokkal,vadászokkal együtt.Innentől kezdve "Nato" légtérben kell elfognia az AWACS gépet.Az meg ahogy azonosítja akár 300-500 km távolsagból a felé nagy sebességgel közeledő 31-est már fordul is vissza és küldi rá a közelben tartózkodó vadászokat.
Irtam,hogy 60 után egyszerűen leálltak a honi légvédelmi fejlesztésekkel,mint felesleges pénzköltéssel.
Vagyis az 50es évek végi állapotrol van szó-utána nincs is fejlesztésük.
Többit meg is válaszoltad magadnak.
F4el megjelent az első gép,ami már többfeladatunak volt mondható.El tudta látni a honi légvédelmi szerepkört is.F15 és F14 páros megintcsak primán el tudta látni a honi légvédelmi szerepkört (F14 szerintem ugyan az az amcsi flottának,mint a MiG31 a PVOnak
Patriottal meg megjelent az a mobil rakéta,mai egyideüleg lehetett hadszintéri és honi légvédelmi rakéta (USA S300a)
Plusz ott van a flotta Standerd rakétacsaládja,amit folyamatosan fejlesztettek.
Egyszerűen nem volt szükségük speciális honi légvédelmi fejlesztésekre,mert a technikai fejlődés túlhaladta a külön fejlesztések koncepcioját-meg mert rájöttek,hogy teljesen felesleges
Oroszoknak a rosszabb minőségű harcászati vadászgépeik,meg a nagy védendő terület miatt tovább kellett vinni a külön területvédő honi légvédelmi vadász koncepcióját.A Szu27 volt az első harcászati gépük,ami megfelelt volna
légvédelemre is,ha lett volna hozzá megfelelő elektronika A 80as évekbeli Szuhoj elektronikáját messze felülmulta a MiG célirányosan tervezett harcrendszere.
Meg a technikai lehetőségek voltak a nagy különbség.Amit az oroszoknak a 80as évekre sikerűlt elérni a MiG31el,azt az amerikaiak már a 15 évvel korábbi YF12vel elérték,amin ráadásul a korábbi F108nak tervezett fegyverrendszer volt-vagyis ha nem hagyják félbe az F108at,még korábban teljesithették volna.Oké,még nem PESA radarral-de ARH rakétával (első változat még félaktiv volt,devégül is ennek a rendszernek az újabb változatát kapta a Tomcat,vagyis a flotta "honi legvédelmi" vadászánál csak sikerűlt rendszerbe állitaniuk)
Műholdak és a CIA a 60as évek elejére tisztázta,hogy nincs semmiféle komoly orosz stratégiai bombázóflotta.Tu95 volt a fenyegetés,azok ellen meg felesleges a specializált honi légvédelmi vadászflotta.ICBM meg át is irta a szabálykönyvet,véglegesen.Amcsik 15-20 évvel a MiG31 elött rendszerbe állithattak volna egy hasonló,vagy akár jobb gépet is-csak mint számukra teljesen feleslegest,nem tették.
Még annyit hogy fordítva is igaz.Ha az Orosz A50-eseket akarják lelőni "mellete" is ott vannak a védővadászok és be kell repülni az Orosz S400,S300 komplexumok közelébe.Viszont ebben az esetben nagy előny pl a raptor alacsony észlelhetősége viszont nem rendelkezik extra nagy hatótávú rakétával(AIM120D nagy sebességgel indítva 150 km körül érheti el az A50-est).
90es években a "nagy világbéke" hangulatban lehuzták az AAAM fejlesztést.
Most viszont nagy nehezen csak újra nekiálltak.
Ezt már sokszor kiveséztük. A Szu-27P ugyanazt az adatátvitelt tudta, mint a MiG-31. Egy különbség volt, a 31-esek szimultán tudták egymás rakétáit is indítani, mivel négy gép, negy radar, 16 rakéta az egy egységet is alkothatott.
De a digitalizált telemetrikus adatkapcsolat a Szu-27 - A-50 - földi harcálláspont között ugyanúgy megvolt. A Szu-27-est a harcálláspont a hálózatosan megosztott légi harchelyzet és az egyes gépek Teszter diagnosztikája, illetve az adatkapcsolatba integrált robotpilóta segítségével képesek voltak távolról a lehető legpontosabban a célra vezetni.
A repülőgépvezető nem kellett, hogy annyira csak magára támaszkodjon, mint a jóval individuálisabb szemszögből tervezett F-14-es és F-15-ösnél.
A szovjet egész egyszerűen, amit elmaradottsága okán nem tudott beminiatürizálni a gépbe, azt kiépítette azon kívülre.
De ettől még a Szu-27-es egy kiváló légvédelmi harcászati rendszer volt, csak a komplett rendszer valós kiterjedése jóval túlmutat a repülőnapokon parádézó gépen.
Ez a rendszerszemlélet ugyanúgy megvolt az amcsi gépeknél is.F106 még vezethető is volt a földi irányitó köszpontbol,átt tudták venni a teljes fegyverrendszer kezelését is-némi túlzással,felszállás után a pilóta akár szunyokálhatott is (de inkább a pilótát dolgoztatták,a pilóta gyakorlottsága volt a priorotás)
Még. Itt arról van szó, hogy amennyiben arra fordulna a dolog, hogy egymás ellen, proxik nélkül háborúznának, akkor mi lenne.
Nekik azért van erre szükségük elsősorban, mert soha nem hazai pályán háborúznak, ergo nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű telepített légtérfigyelő eszköz, az ilyen típusú kapacitást oda kell vinni. Az oroszoknak ott van helyben (számosságban) az összes légvédelmi komplexumuk meg mellé az ezeket kiszolgáló légtérfigyelő radarok sokasága.
Igen, ezeket mind ki lehet lőni, csakhogy az önmagában egy jelzés lesz, ha ezeket "láthatatlanul" elkezdik kiszedni, ugyanis tudni fogják, mely repterekről jöhetett a kötelék, ami tehet róla, a többit meg tudod.
Idén történt, és az ukránok Patriot lelövésként hivatkoznak rá - fel is pingálták valamelyik Patriot komplexum elemre a sziluetteket nagy büszkén, amit utána a Raytheon fel is használt PR célokra.
Nem tudom milyen térképet nézel, de a legtöbb földrajzi szcenárióban a "közelben tartózkodó vadászoknak" be kell lépniük az orosz ellenőrzés alatt álló légtérbe ahhoz, hogy leküzdjék a MiGeket, még mielőtt azok rakétát indíthatnának pl egy, nem a határ közvetlen közelében repkedő AWACSra.