Ha már kérdezték és válaszoltam, akkor ide is beteszem, a nagy műből egy kis Patriot részlet, ABM képességek és alap működési ciklus.
A Patriot a HAWK-hoz képest nem csak az automatizáltság terén, hanem a célcsatorna és tűzcsatorna mennyiség terén is hatalmas előrelépést jelentett, továbbá a megsemmisítési zóna is nőtt, 35-40 km-ről 68 km-re. A rendszer szimultán célleküzdési képességgel rendelkezik annak ellenére, hogy csak egyetlen célfelderítő és tűzvezető radarral bír.
A TVM vezérlési módszerrel lehetővé vált egy időben 8 db célra 16 db rakétát rávezetni, de ebből csak 3 db rakéta lehetett végfázisban, ami a rávezetés utolsó néhány másodpercét jelenti, amikor folyamatosan szükséges megvilágítani a célpontokat a tűzvezető radarral. Ezt azt jelenti, hogy akár 16 db rakéta is úton lehet 8 db célpont felé, de a néhány másodperces TVM végfázis szakaszban egyszerre csak 3 db rakéta lehet. Ezért (is) szükséges a teljesen automatikus üzem, mert nincs olyan operátor, aki képes lenne a beérkező célokat rangsorolni a megsemmisítés szükséges sorrendjében és megadni, hogy a radar mikor melyik célt világítsa meg tűnyalábokkal.
A célokat nem a távolságuk vagy a sebességük, hanem az elfogásra rendelkezésre álló idő alapján kell rangsorolni, ami a cél sebességéből, távolságból és irányából számítható. Ez még repülőgépek esetén is megoldhatatlan feladat egy ember számára, erre rakódik rá még a célok megsemmisítésének fontossági sorrendje is (pl. ballisztikus rakéta fenyegetés), ahol azt is figyelembe kell venni, hogy az adott ballisztikus rakéta várhatóan hová csapódik be (sivatagba, vagy fontos védett objektumba). A valóságtól egyáltalán nem elrugaszkodott eset, hogy akár százas nagyságrendű céljel látható a kijelzőn. Az operátor a számítógép segítsége nélkül képtelen lenne arra, hogy a fenti helyzetekben megítélje azt, hogy mikor mire tüzeljen a rendszer.
A régebbi két célcsatornás HAWK osztály vagy az egy-célcsatornás szovjet légvédelmi rendszerek osztályai a Patriot rendszerhez képes szinte véletlenszerűen dolgoztak. A rendelkezésre álló pillanatnyi helyzetkép alapján, parancsnoki utasításra támadtak egy célt amíg le nem lőtték, ki nem fogytak a rakétából, esetleg az osztályt nem lőtték szét, amennyiben az nem függesztette fel a légvédelmi rakéta rávezetést érzékelve a „radargyilkos” rakéta közeledését. (Az AVR rendszerek ezen segítettek az szovjet-orosz oldalon, lásd később.) A Patriot ehhez képest a fent ismertetett módon, szoftveres matematikai algoritmusok segítségével határozza meg a leküzdendő célokat az emberhez képest villámgyorsan akár 100-as nagyságrendű cél esetén is. A rendszer képes a bejövő radargyilkos rakéták önvédelmi lelövésére is. A MIM-104A rakétával a maximális célsebesség 1100 m/s.
A rendszer a hálózatos felépítése miatt, több osztály (FU) ICC-n keresztül képes kiháromszögelni a zavaró célokat, de az ICC akár távolról is képes az egyes FU-k megsemmisítendő cél listáját (to be engaged queue, TBEQ) módosítani, ha ezt a légihelyzet megkívánja, és az összesített helyzetkép alapján úgy dönt a zászlóalj parancsnoka. A Patriot a honi légvédelemnél jóval dinamikusabb környezetben egészen más minőségű helyzetkép összeállítására képes, mint az korábban lehetséges volt akár a SAGE rendszerrel is.
Az ICC-ben is az ECS-hez hasonlóan három kezelő foglal helyet. Ami azt jelenti, hogy szélsőséges esetben az egész Patriot zászlóalj tűzereje felett mindösszesen kettő ember (meg a rádiós, és a szoftver) rendelkezik. Egészen elképesztő szintű tűzerőt központosíthat a rendszer néhány ember kezében.
Patriot osztály számára a cél prioritizálást az ICC végezte, mint a Volhov/Nyeva osztályok számára a Vektor/Szenyezs ezred szintű AVR, vagy mint a PBU ezred/dandár szintű vezetési pont az Sz-300 rendszernél, lásd később. Bár az ECS-ek képesek egymással kommunikálni és ebben koncepcionálisan eltérnek az Sz-300-tól, ez pusztán valós idejű adatmegosztást jelent, de nincs közöttük alá/fölérendeltségi viszony. Két ECS képes egymással cél információt megosztani, de egyik ECS sem bírálhatja felül a másik megsemmisítendő célok listáját. (to be engaged queue, TBEQ).
A Patriot alapvetően két féle üzemmódban működhet fél-automatikus vagy automatikus üzemben. A két módszer szinte megegyezik, az egyetlen eltérés a működési ciklusban zöld illetve ciánkék színnel van jelölve, a zöld fél-automatikus, a kék az automatikus harci munka közti eltérést mutatja. A komplexum működési ciklusa tehát a következő:
- RS (Radar Station) felderíti, majd követésbe veszi a célt. (esetleg másik Patriot osztálytól, AWACS-tól, vagy NAVY AEGIS rendszertől adatkapcsolatok keresztül megkapja)
- Elemzi hogy a cél követi-e az aktuális hadműveletben megszabott légi folyosókat, illetve veszélyeztet-e az előre beprogramozott védendő objektumokat.
- IFF ellenőrzést hajt végre, aminek eredménye lehet;
o True friend (saját gép, IFF mód-4 válasszal)
o Special Friend, Friend (saját gép)
o Assumed friend (feltételezett saját gép)
o Unknown (ismeretlen cél)
o Hostile (ellenséges cél)
- A cél kinematikai pályájából megállapítja hogy az;
o ABT (Air Breathing Target, légi cél)
o SOJ (Stand Off Jammer, zavaró cél)
o ARM (Anti-Radiation Missile, „radargyilkos” rakéta)
o ARMC (Anti-Radiation Missile Carrier, „radargyilkos” rakétát indító repülőgép)
o TBM (Tactical Ballistic Missile, ballisztikus rakéta)
- Kiszámolja, hogy a cél jelent-e követlen fenyegetést a Patriot ütegre: Self Defense Threat
- Kiszámolja, hogy a TBM (ballisztikus cél) jelent-e követlen fenyegetést beprogramozott védendő objektumokra
- A célt grafikusan ábrázolja a TCO/TCA képernyőjén.
- TCA az ellenséges célt kijelöli a egerével, és megnyomja az ENG gombot (S/I)
- A célt a szoftver automatikusan kijelöli megsemmisítésre
- A cél felkerül a TBEQ (To Be Engaged Qeue) listára, ami a megsemmisítésre kijelölt célok sorrendjét tartalmazza.
- A rendszer eldönti az ideális indítási pillanatot, indítóállványt, és rakéta típust, ezekbe a kezelőknek már nincs beleszólásuk.
- A rendszer indítja a rakétát(kat) majd elemzi a találat eredményét, esetleg dönt újabb indításról.