Operation Sangaris
Francia kezdeményezésre az ENSZ 2013. december 5.-én megadta a beavatkozáshoz szükséges mandátumot, melynek révén Franciaország Köztársasági elnöke elrendelte az azonnali intézkedést a humanitárius katasztrófa megakadályozása érdekében, amely a volt francia gyarmat, Közép-afrikai Köztársaságban alakult ki a polgárháború következtében.
A beavatkozás elnevezése egy afrikai lepkefajról, a Cymothoe Sangarisról kapta a nevét. Érdekesség, hogy miért pont ez lett a neve. Úgy gondolták, hogy e lepke neve kifejezi céljaikat, azaz a lepke nem veszélyes, nem él túl sokáig, szép és politikailag korrekt. A beavatkozások korábbi elnevezésekhez képest már egy új generációt képvisel, ami a korábbi, tulajdonképpen véletlenszerűen adott nevekkel szemben bizonyos követelményeket támasztottak, azaz legyen semleges, praktikus, emlékezetes, könnyen kiejthető. Ebbe a sorba tartozik a Líbiai beavatkozás „Harmattan” –egy helyi forró szél, vagy a Nyugat-Afrikai „Tigerfish” –tigrishal elnevezés is.
A francia beavatkozást vallási színezetet is kapó hatalmi harc váltotta ki. Már 2012. végén, mikor már a Séléka közeledett a fővároshoz François Bozizé elnök a Franciaországhoz és az Egyesült Államokhoz fordult segítségül. Az északi, muzulmán Séléka csoport (tulajdonképpen különféle milíciák szövetsége; a szó is koalíciót, szövetséget jelent) megdöntötte a Közép-afrikai Köztársaság kormányát 2013. március 24.-én, Michel Djotodiát ültetve a hatalomba. Még ezen év szeptemberében a puccs után a Sélékát fel is oszlatták. A volt Séléka milíciák az országban szétszóródva tömeges atrocitásokat, kivégzéseket, nemi erőszakokat, fosztogatásokat követtek el, főleg a keresztyén lakosságon (Az ország 80%-a keresztyén). Ennek hatására keresztyén önvédelmi csoportok alakultak Anti-Balaka néven. E szervezet neve a helyi fiatalok szlengjének terméke, melyben a kalasnyikovot „laka”-ként nevezik, így tulajdonképpen olyan talizmánról van szó, amely a lövedékektől óv. Azonban ez a szervezet tevékenysége sem merült ki a puszta önvédelemből, hanem számos atrocitás, emberölés írható az ő számlájukra is.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa megszavazta egy afrikai vezetésű nemzetközi missziót 12 hónapos időtartamra, hogy helyreállítsa a rendet (2127. számú határozat). Már 2013. november 24.-én a francia hadsereg 25e régiment du génie de l'air 30 emberét vezényelték a főváros, Bangui nemzetközi repterére. Az ő feladatuk volt a későbbi kontingensek fogadására felkészíteni a repteret. November 28.-án Kamerunban kötött ki két hajó, a Dixmude és a Commandant L'Herminier, fedélzetén a 11th Parachute Brigade 350 katonájával, két Gazella típusú helikopterrel, teherautókkal, VAB és VBL páncélosokkal, ezek szárazföldi útvonalon jutottak el az országba. Két nappal később 200 fő érkezett Bangui repterére, őket további egységek és technikák követték. Az akció december 5.-ről 6.-ra virradóan vette kezdetét, Francisco Soriano tábornok vezetésével. Kezdetekben mintegy 1200 fős francia kontingens igyekezet fenntartani a rendet és visszaverni a támadásokat.
A "Béke és Biztonság Afrikában" című párizsi csúcstalálkozón François Hollande bejelentette, hogy 1600 katonát vezényelnek a konfliktus rendezésére. A csúcs végére az Afrikai Unió is vállalta, hogy a MISCA keretében 6000 főre emeli jelenlétét.
Az első napokban átvették az ellenőrzést a fővárosban és megkezdték felderíteni az Északra vezető utakat, a légi felderítéseket pedig a Csádban található Ndjamena –részben francia katonai- reptérről felszálló Rafalekre bízták. Továbbá 2 Gazella és 2 Puma típusú helikopterrel erősítették a francia erőket. Az első néhány nap célkitűzése a főváros, valamint a fővárost Bossembélével összekötő út ellenőrzése volt, amit sikerült is ellenállás nélkül ellenőrzésük alá vonni.
December 8.-án kezdődött a második fázis, melynek fő célja a milíciák lefegyverzése volt. December 9-10.-ének éjszakáján a franciákat támadás érte járőrözés közben Banguiban, melynek során két katona életét vesztette, név szerint: Nicolas Vokaer és Antoine Le Quinio. A francia erők és a MISCA rendszeresen együtt dolgoznak, különösen a menekültek kezelésében.
2014.- január 10.-én a Csádi Ndjamenaben tartózkodó legitimnek tartott elnök lemondott, majd nem sokkal később a miniszterelnök is követte példáját. 12.-én egy rövid életű tűzszünetet is sikerült létrehozni francia közvetítéssel, amely mindössze 3 napig tartott. Február 23.-án egy baleset következtében egy francia katona, Damien Dolet elhunyt. Ez év elején a konfliktus előtti Bangui 130-145 ezres muzulmán vallású lakossága (a város teljes lakosságának kb. 1/7-e) 900 fősre csökkent. A városból menekülő több mint százezres tömeg humanitárius katasztrófával fenyegetett. A francia erők parancsnoka szerint a főváros Anti-Balaka fegyveresei lettek az egyik fő oka, hogy nem lehetett békét teremteni. Azonban ez a szervezet sem volt egységes. Voltak ténylegesen önvédelmi mérsékelt, és voltak szélsőségesen muszlim ellenes csoportosulások, immár cél és vezetés nélkül. Rendszeressé váltak az összetűzések a bűnbandaként működő különféle milíciák és a békefenntartó erők között.
A harmadik fázis március 28.-án kezdődött. Ekkor kezdték meg az ország keleti területeinek ellenőrzésének megszervezését. Április 26.-án a Séléka Boguilában megtámadott egy kórházat, ahol 16 embert megölt, akik közül 3-an az Orvosok Határok Nélkül tagja volt. Franciaország több szövetséges országtól is kapott segítséget, az Egyesült Királyság C17-el, Belgium C-130-al, Litvánia C27-el, Spanyolország C-130-al és CASA CN-295-el, Lengyelország C-130-al, USA C17-el vett részt a konfliktus kezelésében. 2014. nyarán sikerült a kulcsfontosságú utakat és a konfliktus gócpontjait ellenőrzés alá vonni, valamint a különféle nem állami felhatalmazású fegyveres csoportokat visszaszorítani, lefegyverezni. Ahhoz, hogy az eddig elért eredményeket stabilizálni lehessen 2014. novemberére a MINUSCA létszámát felemelték 8500 főre. Ez lehetővé tette, hogy a francia erők megkezdhessék a fokozott kivonulást, melynek következtében 200 fővel csökkentették az Opération Sangaris létszámát.
2015. januárjára megérett a folyamat, hogy a Közép-Afrikai Köztársaságban a megbékélés érdekében immár civil eszközökkel is hatékonyan tudjanak fellépni. Áprilisban megtartott Bangui Fórumon a konfliktusban részt vevő felek közös megegyezésével életre hívták a DDRR nevű programot (Désarmement, Démobilisation, Réinsertion et Rapatriement) mely magyarul: lefegyverzés, leszerelés, reintegráció a hazatéréshez. E program lehetőséget ad a fegyveres csoportok tagjainak, hogy a központi hatalom ellenőrzése alatt az állam szolgálatába álljanak. A fórum nagy lépés volt az ország stabilizálásához. Márciusban az egész országban megtudták tartani az elnökválasztást, melyet országszerte a MINUSCA biztosított.
2015. év feladata az volt, hogy ahol csak lehet a feladatokat adják át a békefenntartóknak és a kormányerőknek. 2016. áprilisában kezdték meg a kivonásokat. A kivonulásban részt vett egy ukrán Iljusin 76 tipusú repülőgép is, mellyel a kameruni Douala kikötőbe szállítottak 16 darab páncélozott harcjárművet (VBCI). Május 8.-ára a feladatokat átadták, a francia csapatok nagy részét kivonták és csak egy 350 fős taktikai tartalék erő állomásozik Banguiban.
forrás:
http://www.lesechos.fr/06/12/2013/l...que---pourquoi-l-appellation--sangaris---.htm
http://www.defense.gouv.fr/operatio...on-de-l-operation-sangaris/operation-sangaris
http://www.france24.com/en/20160330-france-end-military-operations-central-african-republic
.
)
