Nem működik. De ez miért számít...? A Sentinel radar nélkül is indítható marad az AIM-120. Nem tudod az indítóállványok indítási képességét megszüntetni a radarok kilövésével vagy elnyomásával sem, míg az összes rávezető állomásos rendszernél igen....
Persze. Véletlenszerűen kilőhető céladat, rávezetés nélkül, úgy hogy gőzük sincs van-e abban az irányban akkor éppen megfelelő távolságon belül repülőgép és reménykednek, hogy hátha megtalálja a rakéta radarja anélkül is, hogy tudná hol keresse.
A rakéta vajon (meddig) hajlandó céladat nélkül repülni? Mert ha jól tudom nem szokás anélkül AMRAAM-ot indítani, hogy lenne adatkapcsolat vagy a vadászgép indító sínén be ne fogná a célt (kivételes eset), nehogy véletlenül saját gépet találjon meg.
És a kisujjukból szopják, hogy hol vannak az indítók...? Vagy egy kis pók megsúgja nekik..:? Ez a másik ok, amiért nem SEADelhető klasszik módom. A rávezető állomásos rendszerknél tudod, hogy a radarhoz közel vannak az indítók. Itt meg akárhol lehetnek és akármennyi. Nem párszáz méterre, akár 25-30-ra is. A tűt a szénazalaban hasonlat 1:1-ben áll itt....
- Optikával több esélyük van a repülőknek megtalálni az indítókat, mint a légvédelmi rendszer optikájának önálló célt felderíteni. Idejük pedig viszonylag sok van erre, mert az indítók egy helyben ücsörögnek.
- Radarral is próbálkozhatnak (felbontástól és a környezettől függően)
- Ha pedig volt már indítás, akkor az megmutatta az indító helyét, amennyiben akár infrával érzékelték a gyorsító hajtóművet (lásd rakétaindítás jelzők), akár a gép radarja észlelte a rakétát. Márpedig a radarelhárító rakétás támadás elleni védekezéskor elég esélyes, hogy voltak indítások.
- Sőt az indítás után még egy ideig infra nyoma lesz az indítón és a földön az indítás hőhatásának.
- Ezen kívül a NASAMS egy telepített rendszer, amit ugyan lehet bontani és arrébb vinni, de ez időigényes. Általában egy ideig (mondjuk legalább 1-2 órát, de a támadás váratlanságától függően akár napokat is) egy helyben van minden elem. A csúnya ellenségnek pedig műholdja is lehet, drónjai lehetnek, olyan felderítő gépe is lehet, amiről nagy gyújtótávolságú ferde kamerával viszonylag mélyre belát a területed fölé és lehet radaros felderítő gépe is (lásd pl: Tu-204R). A Sentinel kisugárzásából még azt is tudja, hogy kb. hol kell keresni az indítókat. Mivel ő választja meg a támadás időpontját, könnyen lehet, hogy a támadó gépek eleve ismerik a rendszer elemeinek pontos helyzetét és nem akkor állnak neki felderíteni.
Még mindig ott tartunk, hogy te valami fekete mágiával megtaláltad a teljes kussban levő és semmit sem sugárzó indítókat. A nagy kérdésem az lenne, hogy hogyan...?
Ha a radar ki van lőve és az indítók is kussban vannak (értsd még (vaktában) indítással sem próbálkoznak), akkor mivel derítik fel a célt és mire való egyáltalán a légvédelmi rendszer? Egy légvédelmi rendszer célja hogy megpróbálja lelőni az ellenséges gépeket, azzaz végletekig nem tud kussban lenni.
A rakéta soha nem keres célt indítás előtt... A lehető legjobb infók alapján oda indítják, ahol a cél lehet. Ez a Sentinellel történő gyors pásztázás, az IRST-vel való követéstől a data linken kapott infótól kezdve odáig terjedhet, hogy akkor bemondja valaki rádión, hogy cél 150 fok 5 km magasság és szépen indítják a rakétát. Az azonnal felkapcsolja saját radarját és kúpos kereséssel célt keres. A Sentineleket elvesztve, ha data linken keresztül nincs adat, akkor is csak csökken a harcértéke a NASAMS-nak, de nem tudod elkussoltatni az indító állványokat.
Az alaphelyzet az, hogy a Sentinelt néhány radarelhárító rakéta, vagy TV/infra/GPS/Glonassz vezérlésű rakéta, vagy bomba segítségével kilőtték. Ha ez nem lehetséges és a Sentinel sérthetetlen akkor nincs miről beszélni, de ez azért felettébb valószínűtlen.
Milyen "fekete mágiával" találják meg a célt?
- Az infra "követés" nem játszik, mert nincs olyan bolond pilóta aki azelőtt berepülne AMRAAM hatótávon belülre, hogy mielőtt a radart kilőnék, hacsak nem teljesen biztos abban hogy vakra van zavarva a légvédelem. Márpedig az optikának az AMRAAM hatótávon kívüli célok túl távoliak.
- Lehet keresni az optikával, de egyrészt erre írtam, hogy a repülők is keresnek a saját optikájukkal és mivel ők döntik el, hogy mikor és milyen irányból mennek közelebb, mekkora távolságot tartanak, nekik áll a zászló, hogy előbb célt találjanak maguknak. A gépek körbe is repülhetik a kérdéses területet, bármilyen irányból jöhetnek. Ami azért kellemetlen, mert még széles látószögön, azaz csökkentett felderítési távolsággal is számottevő időbe kerül az optikának a pásztázás. Például szélesnek mondható, 6x9 fokos látószög automatikus képelemzés közben 50 fok/s pásztázási sebesség mellett egy 180 fokos félkört, 36 fokos emelkedési szögig 120 másodpercbe kerül végig pásztázni, de még 90 fok oldalszög és 18 fok emelkedési szög esetén is 30 másodperc. A repülők előnyben vannak, mert a felderítendő szögtartomány sokkal kisebb. Az indító nem lesz 20-30 km-re a radartól, mint ahogy elképzeled. Részben a radarhorizont korlátozza az alacsony magasságú célok felderítésének lehetőségét, azaz ha túl távol van az indító akkor a hatótávolság egy felesleges, mert azon a távolságon a felderítő radar horizontja alatt át tudnak bújni a célok. Nem is beszélve a tereptárgyak, kiemelkedések radarárnyélkáról. Részben pedig a hatótávolságoknak át kell fednie egymást a teljes lefedettség érdekében és egy pontot lehetőleg több indítónak is el kell érnie a túlterhelés veszélye miatt. Ezen kívül az indítóknak adatkapcsolatra van szükségük, amihez rálátás kell. Az indítók rendkívül nagy eséllyel a radar legfeljebb 10 km-es körzetében lesznek, de inkább közelebb. Ez azt jelenti, hogy a gépek felül nézve 20 km távolságból oldalszögben 53 fok, 15 km távolságból 67 fokos, 10 km távolságból 90 fokos, az átnézendő szögtartomány, de a viszonylag lapos rálátási szög miatt nem kell annyit variálni az emelkedési szöggel.
- Még ha sikerül is megtalálni optikával a célt, akkor is megmarad a probléma, hogy nem ismert a távolsága mindaddig, amíg a lézertávmérő be nem méri. Térbeli helyzet nélkül, csak egy irányadattal eleve szerencsejáték elindítani az AMRAAM-ot, különösen ha az ellenségnek van rakétaindítás érzékelője, mert felfedik az indító helyzetét és az ellenség még azelőtt ki tud térni, vissza tud fordulni, hogy az AMRAAM radarja befoghatná.
- Ráadásul még igazából irányadat sincs. Ugye az orosz megoldásnál az optika az indító járművön található, tehát nem kell azzal foglalkozni, hogy optika által látott szögtől eltérne a rakéta iránya. A NASAMS esetében az optika külön van elhelyezve és ha ez számottevő távolságban van az indítótól (te pont ezt feltételezed), akkor az optika rálátási szöge és a rakéta rálátási szöge jelentősen el fog térni. Ha a távolság nem ismeret, akkor a rakéta helyzetére nem számolható át a cél iránya. Azaz addig nem indítható a rakéta, amíg a lézertávmérő a térbeli helyzetet be nem mérte.
- Még egy érdemi különbség van az orosz rendszerhez képest. Az orosz a rakétát is követi az optikán keresztül, mert azon el van helyezve egy helyzetjelző. Ezáltal a rávezetéshez nincs szüksége távolsági adatra. A rakétát hozza egy vonalba a céllal (lásd hárompontos rávezetés). Az AMRAAM rakétán nincs helyzetjelző és a rakéta követése a hajtómű kiégése után nem biztosított. Ezáltal parancsok sem dolgozhatók ki számára. Hiába tudja az optika a cél irányát.
A Sentinel kiesése után a cél tisztán optikai megkereséséig és a lézertávmérős beméréséig praktikusan nulla a harcérték, miközben a gaz ellen bőszen keresheti az indítókat és ő van előnyben.
Azt meg ugye viccnek szántad, hogy valaki előre megy 15-20 km-t, távcsővel figyeli az eget és rádión mondogatja be a szemre megbecsült céladatot?
