Jobb híján ide teszem ezt az orosz cikket....
A harmadik generációs nukleáris "bomlasztó" csapás valósággá válik....
Milyen lesz a nukleáris fegyverek harmadik generációja?
Ahogy a kiváló katonai teoretikus, Carl Clausewitz megjegyezte, minden korszaknak megvannak a maga háborúi. És a jövő csatáira kell felkészülni, nem a múltra. De ahogy Albert Einstein fogalmazott, az atomkorszakban az atom kettéhasadása mindent megváltoztatott, kivéve a gondolkodásunkat. Még mindig nagyobb figyelmet fordítunk a mennyiségi mutatókra, beleértve az atomtölteteket is, felismerve, hogy e fegyverek használata nemcsak az ilyen háborút vívó országok, hanem az egész emberiség számára pusztító hatású.
A kubai rakétaválság mutatta meg először, hogy a stratégiai stabilitás szempontjából nem a nukleáris fegyverek aránya számít, hanem a nukleáris fegyverek megléte és az atomháborút elrendelni képes emberek körében a használatuk katasztrofális következményeinek ismerete.
A "nukleáris paritás" fogalma elsősorban az USA-ra és Oroszországra, valamint szövetségeseikre vonatkozik. Eddig egyetlen ország atomfegyver-arzenálja sem ér fel az USA és Oroszországéval. Más nukleáris fegyverrel rendelkező államok alkalmanként politikai célokra használják fel a nukleáris fegyverek jelenlétét.
Mikor alakult ki ténylegesen a paritás a nukleáris arzenálban az USA és a Szovjetunió között? Ha ezt a kérdést a mai tudásunk szemszögéből vizsgáljuk, akkor egy látszólag paradoxnak tűnő következtetésre juthatunk - akkor, amikor még nem is voltak atomfegyvereink.
"Reális esélye lehet egy ilyen harmadik generációs fegyverekkel végrehajtott hatástalanító/megelőző csapásnak. A jelenlegi nukleáris fegyverek mint a háború megelőzésének eszközei leértékelődnének.
Ma a nukleáris fegyverek megléte mindkét oldalon a stabilitás garanciája, függetlenül az ideológiai és politikai különbségektől. Az atomfegyverek mennyiségi paritása azonban, amely fennállt és hosszú időn keresztül fennmaradt, az érintett felek jelentős gazdasági kiadásai által támogatott, és mégis az egész bolygót az atomfegyverek túszaként tartja.
Az ítéletnapi fegyverek veszélye továbbra is abban rejlik, hogy nem fognak eltűnni a további két- vagy többoldalú tárgyalások eredményeként, ahogyan a kézifegyverek sem tűntek el a feltalálásuk óta eltelt évszázadok során.
A nukleáris fegyverek természetéből adódik, hogy függetlenül attól, hogy milyen kevés maradt belőlük, pusztító erejük van a bolygóra nézve, és jelenlétük fenntartja a kísértést, hogy a legyőzött fél felhasználja őket. Ezért születnek katonai doktrínák arról, hogyan lehet az ellenséget nukleáris fegyverek használata nélkül befolyásolni. De az sem kétséges, hogy a potenciális ellenfelek titokban harmadik generációs nukleáris fegyvereket (szuper EMP) fejlesztenek, amelyeket a földközeli űrbe is kilőhetnek.
A szuper EMP (elektromágneses sugárzás) a gamma-sugárzást használja ütőerőként azáltal, hogy speciális rudakkal fókuszálja azt az érintett területre vagy tárgyra irányítva. A talajfelszínen négyzetméterenként 400-500 ezer voltos elektromos térfeszültség (elektromágneses impulzus nagyon rövid idő alatt) keletkezik.
Így az ellenség összes olyan elektronikus rendszere, amely a besugárzási zónában található, és nem ilyen nagy elektromos mezőkre tervezték, működésképtelenné válik. Különösen a földi rakétarendszerek, radarállomások, kommunikációs rendszerek, automatizált vezérlőrendszerek, elektronikus hadviselési rendszerek és még a háztartási készülékek is érintettek lesznek.
Mindent legyőző impulzus
Fotó: quoracdn.net
Meg kell jegyezni, hogy ha a jelenlegi második generációs nukleáris fegyverek a kollektív öngyilkosság eszközei, akkor a harmadik generációs nukleáris fegyverek az ellenség lefegyverzésének eszközei. És a "nukleáris patthelyzet" állapota véget ér.
Nemcsak az apokalipszis van kizárva, hanem ismét a politikai eszközzé válhat. Valós esélyt teremthetnének egy ilyen harmadik generációs fegyverekkel végrehajtott lefegyverző csapásra. A jelenlegi nukleáris fegyverek mint a háború megelőzésének eszközei leértékelődnek. Ebben az esetben azonban az ellenségeskedés áttevődhet a világűrbe, amely a katonai műveletek új színterévé válna, nemzeti extraterritorialitással és globális hatókörrel. És új törvények vonatkoznának rájuk. Sajnos, ez a logika.
De egyelőre a hangsúly a hagyományos ultraprecíziós fegyvereken van. A nukleáris képességű ballisztikus rakéták, amelyek most a triád részét képezik, irrelevánssá válnak. A nukleáris fegyverek második generációjának elhagyása azonban nem fog azonnal megtörténni. Először, ha a harmadik generációs nukleáris fegyverek megjelennek, azok a második generációval párhuzamosan fognak létezni. A szuper-EMP világűrbe történő felvitele megszünteti a politikai és környezeti akadályokat a használata elől.
A stratégiai támadófegyver-arzenál vezető szerepének megőrzésével kapcsolatos illúziók keltése érdekében az USA továbbra is megengedheti magának a harmadik generációs nukleáris fegyverprogramok fejlesztését. Hogyan kellene Oroszországnak egy ilyen esetben cselekednie? Eddig úgy tűnik, hogy az USA a tárgyalásokon keresztül időt nyer az új típusú fegyverek kifejlesztésére és felhalmozására.
Különösen hangsúlyoznunk kell, hogy egy hagyományos fegyvereket használó hadjárat számunkra elfogadhatatlan lenne. Ha ebben nem tudunk megfelelő csapásokat mérni az USA területére, akkor egy ilyen háború számunkra elveszett lenne.
A katonapolitikai realitások olyanok, hogy számos klasszikus fogalom már most is változik. A múltban egy ellenség legyőzéséhez az kellett, hogy legyőzzük katonai erőit, aláássuk gazdasági potenciálját és szétzúzzuk politikai rendszerét. Ez nem érhető el megszállás nélkül. A jövő háborúiban a megszállás egyáltalán nem szükséges. A nem nukleáris stratégiai támadó fegyverekkel elegendő lenne súlyos károkat okozni a legfontosabb stratégiai célpontokban és megtorló eszközökben, valamint megsemmisíteni az ellenség gazdasági potenciálját, és politikai rendszere összeomlana.
És szisztematikusan fel kell készülnünk, mert senki sem törölte el a mondást: "Ha békét akarsz, készülj fel a háborúra". Ezért a katonai reformoknak, a fegyveres erők építésének a jövő háborúira kell összpontosítania. Ehhez be kell vonni az ország legjobb tudósait, széles körű vitákat kell folytatni, és a katonai gondolkodásnak és a tudománynak lüktetnie kell.
Вадим Кулинченко
Опубликовано в выпуске № 1 (914) за 11 января 2022 года
))
