A másik tanulság, hogy légi utántöltés nélkül egy Ukrajna méretű ország esetén se a légi fölényt biztosító 24/7 CAP, se az on-demand jelleggel lehívható 24/7 CAS nem létezik.
Hány Il-78-asa van a VKS-nek? Összesen 20, és az is elsősorban a DA szükségleteire van félretéve, az UPAZ-konténeres vadászbombázók kapacitása meg tulajdonképpen elhanyagolható.
Sokat gondolkoztam ezen a légifölény meg FABozgatás dolgon, és azt hiszem rossz oldalról van ez megközelítve.
Alapvetően minden légierő számára van egy fontossági sorrend a célokat illetően - a vezetési és felderítő hálózat (agy és szem) pl. sokkal fontosabb, mint mondjuk egy random laktanya. Namármost a RuAF viszont nem haladhat a klasszikus sorrend alapján egy nagyon egyszerű oknál fogva - vezetési és radarpontokon NATO csillag van, név szerint E-3 AWACS. Kvázi sebezhetetlen, támadhatatlan, így kiiktathatatlan. Az ultimate istenszem felderítés az ukránok oldalán áll. Iszonyat előny, de legalábbis kiegyenlítő.
Vagyis nem lehet csapást mérni a vezetési láncra, mert azt a NATO adja az ukránoknak, és nem lehet kiiktatni a felderítő radarjaikat, mert azok a határon kívül repkednek. Arról nem is beszélve, hogy az E-3 sokkal jobb platform, mint az A-50U, így az a fonák helyzet áll elő, hogy a sokkal erősebb, fölényben lévő légierőnek van a gyengébb radarfelderítése.
Vagyis a RuAF kényszerpályán mozog. Egyrészt az ellenség lényegében real-time követi a légi egységeik mozgását (így ahogy látom cikk-cakkban közlekednek Ukrajna fölött, vagyis nem tehetik meg, hogy kényelmesen, nyílegyenesen mennek a cél felé, mint az USAF szokta, hogy ne jöjjön le, merre van a célterület), másrészt az ukránok tökéletesen tudják az NSA hírszerző kapacitásával a hátuk mögött, hogy mi települt át hová, mennyi gép áll készenlétben a kifutókon, vagy csak hová BMezzenek.
Arról nem is beszélve, hogy a háború előtt az USAF felderítő kapacitás krémje ott repkedett a határ mellett, ami infót lehetett beszedtek róluk - ezért is volt a háború elején nevetséges az a a hír, hogy az oroszok szar rádiókkal mentek. A szart. Az amerikaiak a világon minden sávot feltörtek nekik.
Innentől kezdve a légifölény kivívása problemás.
- Egyrészt a terület óriási, van mélység.
- Másrészt a RuAF számára nincs meg az a légiutántöltési kapacitás, ami kéne, megfejelve azzal, hogy az ellenség folyamatosan követi a mozgásukat.
- Nincs stealth gépük, ami a NATO AWACS flottát negálná valamennyire - a Szu-35 akármilyen jó platform, csak 4+ gen.
- Mivel pedig az ukránok látnak mindent az égen (by E-3), így nem vakok, mint már lennének magukban, hanem mindenféle felderítő radarokkal való szenvedés helyett úgy tologatják a légvédelmüket, ahogy akarják, minimáls aktív kisugárzás mellett. Elképesztő előny számukra.
- Így pedig a légierejük is maradhat aktív mivel a nagy terület miatt messze nyugatra települtek, ha pedig az orosz repülőgéppel menne utánuk, egyrészt látják, másrészt a légvédelem várhatja őket. Így marad a CM/BM - na itt meg nagy kérdés az E-3 ezeket ilyen távolságokból mennyire követi. De gyanítom képes rá viszonylag hatékonyan.
Szóval amit látunk, az a RuAF elképesztő kényszerpályája - és innentől jön a FAB és a TGP problema.
Mert amennyiben nem lenne az ukránoknak külső segítség, úgy lényegében vakok és süketek lennének mostanra, a légvédelem megmaradt vasai fejetlen csirkeként viselkednének max - ergo a (nagyobb magasságú) FABozgatás már nem is lenne annyira öngyilkosság, mint így. Mert az ukránok nem tudnák, hogy jön bármi is. A RuAF is képes lenne nagy magasságból pontos radarbombázásra, ahogy Szíriában demonstrálták - mert ott tehették olyan szabadon, mint itt tehetnék, ha nem lenne NATO backup. És akkor már nem is lenne akkora hiány a TGP/stand-off fegyverzet hiánya az orosz elvárások szerinti légitámogatás sikerességének biztosításához.