ukrajna új M1 és Leopard tankjai nem ezüstgolyók
www.19fortyfive.com
A hadviselésben a hatékony védekezéshez jóval alacsonyabb szintű kiképzés szükséges, mint a támadáshoz. Egy lövészárok vagy természeti akadályok (folyó, hegyek, tavak) megtartásához természetesen szükség van bátorságra, akaratra, emellett tüzérségre és egyéb tűztámogató eszközökre is. De jóval szerényebb szintű koordináció kell hozzá.
ukrajna az utóbbi kilenc évben így vagy úgy, de defenzív hadviselésre rendezkedett be és meglehetős tapasztalatra tett szert az oroszok visszaverésében. Tavaly március óta pedig az orosz fél is a megerődített állások kiépítésére koncentrál.
Az offenzív hadviselés ezzel szemben jelentősebb tűzerőt, bátorságot, kitartást igényel, de ami fontosabb: magasabb szintű katonai kiképzést és szakértelmet az altiszti és tiszti szinteken. Ugyanígy szükséges hozzá a nagy, összhaderőnemi műveleti manőverek végrehajtásának képessége. Az ilyen műveletek előkövetelménye a színvonalas kiképzés, a meglévő tapasztalat, és a ráfordított idő (általában hadgyakorlatok formájában). Ahhoz viszont, hogy páncéloscsatákban győzzön az egyik fél, nem feltétlenül kinetikus harcban kell legyőzni az ellenfél tankjait.
Az ellenfél gépesített/páncélos előrenyomulásának megtörésének leghatékonyabb módja a logisztikai lánc megbénítása. A németek nagyrészt azért kerültek ki vesztesen az Ardenneki Offenzívából, mert a tankjaik üzemanyagpótlása nem volt megoldott. Hasonlóképp, a 2003-as bagdadi csata során végrehajtott amerikai páncélos rajtaütések (Thunder Run) is csak hajszál híján lettek sikertörténetek: az amerikai tankok üzemanyaga csaknem kifogyott.
Sokaknak talán meglepő, de ukrajnában az elmúlt egy évben nemigen voltak dokumentált páncélosütközetek néhány tankpárbajt leszámítva. Így nem világos, hogy a NATO tankok megjelenése, és az esetleg előálló kiképzett ukrán tankszemélyzetek mitől lennének sorsfordítók (game-changers). Valakik hisznek benne, hogy a nyugati tankok kilőhetetlenek (legalábbis orosz tankok által). Erre némi magyarázatot ad, hogy a közelmúltban bevetett nyugati tankok valóban "sebezhetetlennek" bizonyultak a szovjet páncélosokkal szemben.
A Sivatagi Vihar hadműveletben egy darab M1A1 sem esett áldozatául iraki T-72 tankoknak, ezzel szemben Szaddám hadereje 3000-nél is több tankot veszített. Az Operation Iraqi Freedom során hasonló egyenlőtlenségeknek lehettünk tanúi. Csakhogy ez két, egymást segítő faktornak volt köszönhető: a fejlettebb amerikai eszközöket jobban képzett katonák kezelték illetve az iraki katonák nagyrészt inkompetensek voltak, emellett gyakorlatilag nem működött az iraki ellátórendszer.
A valóságban semmilyen nyugati tank nem "golyóálló", mind megsemmisíthető.
Az orosz ATGM-ek, 125mm-es lövedékek, drónok és nehéztüzérség mind-mind képes megbénítani vagy megsemmisíteni egy NATO tankot. Emellett egy modern tank logisztikai és karbantartási igényei robusztus és tartalékokkal rendelkező háttérinfrastruktúrát feltételez, nagy mennyiségű pótalkatrésszel a raktárakban.
Mark Hertling (nyugalmazott tábornok), a US Army 1. Páncéloshadosztályának korábbi parancsnoka twitteren részletesen bemutatja a kihívásokat, amely egy hatékony M1 Abrams haderő felállításával szemben felmerülnek. Mondanivalójának lényege az, hogy egy ilyen "game-changer" NATO páncéloshaderő felállítása sokkal komplexebb feladat annál, hogy ezeket a gépeket egyszerűen csak átadjuk használatra. Ha ukrajna rendelkezni akar egy olyan páncélos haderővel, amellyel Amerika rendelkezett 1991 és 2003 között, meg kell fizetniük az árát, amelyhez szükség lesz pénzre, humán tőkére de mindenekfelett időre.
Amikor 1991-ben az Easting 73 tankcsatában harcoltam, az egységünk több, mint egy év intenzív kiképzésen esett keresztül szakasz és raj szinten; ezt kiegészítette egy hónapnyi ezredszintű gyakorlatozás Szaúd-Arábiában, mielőtt a határt átlépve harcba léptünk volna az iraki páncélosokkal. Minden előnyt megadtunk magunknak, akkoriban mi rendelkeztünk a legmagasabb technikai szintű haderővel a bolygón, mindemellett gyakorlatilag korlátlan muníció, üzemanyag és alkatrészbázis állt a rendelkezésünkre.
Az irakiaknak gyakorlatilag nem volt használható haditengerészetük, légierejük és általában véve ősöreg, rosszul karbantartott szovjet technikát használtak. Teljesen demoralizáltak voltak Szaddám vezetése alatt, a terepen rosszul kiképzett parancsnokok vezették őket és a tankok személyzetének borzasztó lőirányzó képességük volt. Ezen felül egy hónapon keresztül gyakorlatilag éjjel-nappal bombáztuk őket.
A fentieket kombinálva a csatamező sajátosságaival (nyílt terep, gyakorlatilag nulla fedezékkel) a végimenetel garantálva volt már az első lövés leadása előtt.
Ezzel szemben ukrajna a fenti előnyök egyikével sem rendelkezik.
Zelenszkij hadereje több különböző ország adományaiból lett "összelegózva" - nagy számú öreg technikával és annál jóval kevesebb modern eszközzel. Nincs már hazai karbantartó háttér, nem tudnak maguk lőszert gyártani a kézifegyverekhez és tankokhoz, illetve rakétákat sem.
Van egy folyamatosan apadó emberbázisuk a katonai egységek feltöltéséhez, és bár a mobilizációt még sokáig lehet folytatni - akár több százezer embert is be lehet ugrasztani az egyenruhákba -, lehetetlen tapasztalt katonai vezetőket "gyártani"; ahhoz idő kell.
Bár Oroszországnak megvannak a maga problémái, közel sem olyan inkompetens, mint Irak volt 1991-ben és 2003-ban, emellett rendelkezik egy roppant erős rakétás erővel, egy úgy-ahogy működő légierővel és egy haditengerészettel, amely rendületlenül lőtte fel a rakétákat a háború során. Továbbá bőven képesek belföldön gyártani és karbantartani páncélosokat, muníciót előállítani bármihez és bár ingatag, de működő logisztikával bírnak. Képesek fenntartani egy félmilliós haderőt a harci zónában.
Adhat a Nyugat számtalan modern fegyvert ukrajnának, de a hadviselés alapvetései miatt valószínűtlen, hogy ukrajna mindezen eszközöket és a humán tőkéjüket egy hatékony támadóerővé tudja "alakítani" a belátható jövőben. Legjobb esetben is évekbe telik majd. A felkészülés több elemét is le lehet egyszerűsíteni (/rövidíteni) - de ezen lépések bármelyikének komoly következménye lehet.
Csakhogy amikor egy ilyen felkészülési folyamat több, fontos elemét hagyják ki vagy egyszerűsítik le, nemigen lesznek megalapozottak azok a remények, hogy egy NATO-szerű, támadó páncéloserőt tudjon felállítani ukrajna idén tavaszra.
Ha Kijev képes a tél és tavasz folyamán visszaverni az orosz támadásokat, és emellett az arcvonaltól távol haderőt építeni, akkor talán rendelkeznek majd értelmezhető támadóerővel - úgy 2023 végére.
Ukraine's New M1 Abrams and Leopard 2 Tanks Are No Silver Bullet
The West may give Ukraine many modern weapons like the M1 Abrams and Leopard 2 tanks. However, using them on the battlefield takes training.
www.19fortyfive.com
A hadviselésben a hatékony védekezéshez jóval alacsonyabb szintű kiképzés szükséges, mint a támadáshoz. Egy lövészárok vagy természeti akadályok (folyó, hegyek, tavak) megtartásához természetesen szükség van bátorságra, akaratra, emellett tüzérségre és egyéb tűztámogató eszközökre is. De jóval szerényebb szintű koordináció kell hozzá.
ukrajna az utóbbi kilenc évben így vagy úgy, de defenzív hadviselésre rendezkedett be és meglehetős tapasztalatra tett szert az oroszok visszaverésében. Tavaly március óta pedig az orosz fél is a megerődített állások kiépítésére koncentrál.
Az offenzív hadviselés ezzel szemben jelentősebb tűzerőt, bátorságot, kitartást igényel, de ami fontosabb: magasabb szintű katonai kiképzést és szakértelmet az altiszti és tiszti szinteken. Ugyanígy szükséges hozzá a nagy, összhaderőnemi műveleti manőverek végrehajtásának képessége. Az ilyen műveletek előkövetelménye a színvonalas kiképzés, a meglévő tapasztalat, és a ráfordított idő (általában hadgyakorlatok formájában). Ahhoz viszont, hogy páncéloscsatákban győzzön az egyik fél, nem feltétlenül kinetikus harcban kell legyőzni az ellenfél tankjait.
Az ellenfél gépesített/páncélos előrenyomulásának megtörésének leghatékonyabb módja a logisztikai lánc megbénítása. A németek nagyrészt azért kerültek ki vesztesen az Ardenneki Offenzívából, mert a tankjaik üzemanyagpótlása nem volt megoldott. Hasonlóképp, a 2003-as bagdadi csata során végrehajtott amerikai páncélos rajtaütések (Thunder Run) is csak hajszál híján lettek sikertörténetek: az amerikai tankok üzemanyaga csaknem kifogyott.
Sokaknak talán meglepő, de ukrajnában az elmúlt egy évben nemigen voltak dokumentált páncélosütközetek néhány tankpárbajt leszámítva. Így nem világos, hogy a NATO tankok megjelenése, és az esetleg előálló kiképzett ukrán tankszemélyzetek mitől lennének sorsfordítók (game-changers). Valakik hisznek benne, hogy a nyugati tankok kilőhetetlenek (legalábbis orosz tankok által). Erre némi magyarázatot ad, hogy a közelmúltban bevetett nyugati tankok valóban "sebezhetetlennek" bizonyultak a szovjet páncélosokkal szemben.
A Sivatagi Vihar hadműveletben egy darab M1A1 sem esett áldozatául iraki T-72 tankoknak, ezzel szemben Szaddám hadereje 3000-nél is több tankot veszített. Az Operation Iraqi Freedom során hasonló egyenlőtlenségeknek lehettünk tanúi. Csakhogy ez két, egymást segítő faktornak volt köszönhető: a fejlettebb amerikai eszközöket jobban képzett katonák kezelték illetve az iraki katonák nagyrészt inkompetensek voltak, emellett gyakorlatilag nem működött az iraki ellátórendszer.
A valóságban semmilyen nyugati tank nem "golyóálló", mind megsemmisíthető.
Az orosz ATGM-ek, 125mm-es lövedékek, drónok és nehéztüzérség mind-mind képes megbénítani vagy megsemmisíteni egy NATO tankot. Emellett egy modern tank logisztikai és karbantartási igényei robusztus és tartalékokkal rendelkező háttérinfrastruktúrát feltételez, nagy mennyiségű pótalkatrésszel a raktárakban.
Mark Hertling (nyugalmazott tábornok), a US Army 1. Páncéloshadosztályának korábbi parancsnoka twitteren részletesen bemutatja a kihívásokat, amely egy hatékony M1 Abrams haderő felállításával szemben felmerülnek. Mondanivalójának lényege az, hogy egy ilyen "game-changer" NATO páncéloshaderő felállítása sokkal komplexebb feladat annál, hogy ezeket a gépeket egyszerűen csak átadjuk használatra. Ha ukrajna rendelkezni akar egy olyan páncélos haderővel, amellyel Amerika rendelkezett 1991 és 2003 között, meg kell fizetniük az árát, amelyhez szükség lesz pénzre, humán tőkére de mindenekfelett időre.
Amikor 1991-ben az Easting 73 tankcsatában harcoltam, az egységünk több, mint egy év intenzív kiképzésen esett keresztül szakasz és raj szinten; ezt kiegészítette egy hónapnyi ezredszintű gyakorlatozás Szaúd-Arábiában, mielőtt a határt átlépve harcba léptünk volna az iraki páncélosokkal. Minden előnyt megadtunk magunknak, akkoriban mi rendelkeztünk a legmagasabb technikai szintű haderővel a bolygón, mindemellett gyakorlatilag korlátlan muníció, üzemanyag és alkatrészbázis állt a rendelkezésünkre.
Az irakiaknak gyakorlatilag nem volt használható haditengerészetük, légierejük és általában véve ősöreg, rosszul karbantartott szovjet technikát használtak. Teljesen demoralizáltak voltak Szaddám vezetése alatt, a terepen rosszul kiképzett parancsnokok vezették őket és a tankok személyzetének borzasztó lőirányzó képességük volt. Ezen felül egy hónapon keresztül gyakorlatilag éjjel-nappal bombáztuk őket.
A fentieket kombinálva a csatamező sajátosságaival (nyílt terep, gyakorlatilag nulla fedezékkel) a végimenetel garantálva volt már az első lövés leadása előtt.
Ezzel szemben ukrajna a fenti előnyök egyikével sem rendelkezik.
Zelenszkij hadereje több különböző ország adományaiból lett "összelegózva" - nagy számú öreg technikával és annál jóval kevesebb modern eszközzel. Nincs már hazai karbantartó háttér, nem tudnak maguk lőszert gyártani a kézifegyverekhez és tankokhoz, illetve rakétákat sem.
Van egy folyamatosan apadó emberbázisuk a katonai egységek feltöltéséhez, és bár a mobilizációt még sokáig lehet folytatni - akár több százezer embert is be lehet ugrasztani az egyenruhákba -, lehetetlen tapasztalt katonai vezetőket "gyártani"; ahhoz idő kell.
Bár Oroszországnak megvannak a maga problémái, közel sem olyan inkompetens, mint Irak volt 1991-ben és 2003-ban, emellett rendelkezik egy roppant erős rakétás erővel, egy úgy-ahogy működő légierővel és egy haditengerészettel, amely rendületlenül lőtte fel a rakétákat a háború során. Továbbá bőven képesek belföldön gyártani és karbantartani páncélosokat, muníciót előállítani bármihez és bár ingatag, de működő logisztikával bírnak. Képesek fenntartani egy félmilliós haderőt a harci zónában.
Adhat a Nyugat számtalan modern fegyvert ukrajnának, de a hadviselés alapvetései miatt valószínűtlen, hogy ukrajna mindezen eszközöket és a humán tőkéjüket egy hatékony támadóerővé tudja "alakítani" a belátható jövőben. Legjobb esetben is évekbe telik majd. A felkészülés több elemét is le lehet egyszerűsíteni (/rövidíteni) - de ezen lépések bármelyikének komoly következménye lehet.
Csakhogy amikor egy ilyen felkészülési folyamat több, fontos elemét hagyják ki vagy egyszerűsítik le, nemigen lesznek megalapozottak azok a remények, hogy egy NATO-szerű, támadó páncéloserőt tudjon felállítani ukrajna idén tavaszra.
Ha Kijev képes a tél és tavasz folyamán visszaverni az orosz támadásokat, és emellett az arcvonaltól távol haderőt építeni, akkor talán rendelkeznek majd értelmezhető támadóerővel - úgy 2023 végére.
Arról van hír, hogy ezek az elmaradó karbantartás miatt beszarnak.
